Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-11 / 261. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 11. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Egészségrontó válságpopulizmus Ukrajnábanapolitikusokfe- lelőtlen és populista nyilatkozataikkal tovább élezik a világ- gazdasági válsággal kapcsolatos bonyolult helyzetet, és ezzel jelentős mértékben rontják a lakosság egészségi állapotát - állítja nyilatkozatában az Ukrán Orvosszövetség (UNIAN). Közleményében a szervezet megállapítja, hogy az ukrán politikai elit krízissel kapcsolatos felelőtlen megnyilvánulásai elbizonytalanítják az embereket, a tehetetlenség és kilá- tástalanság érzését keltik bennük, ami ugrásszerűen megnövelte a megbetegedési arányszámot a lakosság körében. Az orvosokat nyugtalanítja, hogy a politikusok saját ambícióik kielégítése érdekében manipulálják az emberek tudatát, és ezzel rombolják az ukrán lakosság egészségét - jelentette az UNIAN hírügynökség. (MTI)- Az ilyen szépségeket, mint te, védeni kellene. Csak az emberi ostobaságra adjanak ki vadászengedélyt. (Peter Gossányi karikatúrája) Ha a kormány a kettős hiányt évekig külföldi hitelekkel finanszírozza, a csőd szélére manőverezi országát Rábízzuk magunkat dr. Ficóra? Begyűrűzik a globális válság és megáll a kormány tudománya. Az előző kabinet által megterített svédasztalról eddig könnyű volt lakmározni és osztogatni, de most lelassul a pénz áramlása az államkasszába - pánik, tanácstalanság és tehetetlenség a kormány- rúdnál. A reflexszerű reakciók tényleg arra utalnak, hogy Robert Fico nem vette észre a kommunizmus összeomlását. GÁL ZSOLT A nemzeti és szocialista kormánykoalíció az elmúlt hetekben kénytelen volt szembesülni azzal, hogy az ország fejlődése a nemzetek feletti és kapitalista világgazdasági rendszer függvénye. Mivel ez most komoly válsággal küszködik, ezzel lefékezi Szlovákia fejlődését is. Az elmúlt években a Dzurinda- kormányok mélyreható strukturális reformjainak köszönhetően az országba áramló külföldi beruházások pörgették fel a hazai gazdaságot, amely a külföldi tulajdonú gyárak külpiacokra irányuló termelésének gyors felfutásán alapult. Az exportpiacok beszűkülésével ez a növekedés lassan lecseng, ezzel párhuzamosan apad a növekedés dinamikája is. Kérdés, hogy mit tehet a gazdaságpolitika ennek a folyamatnak a lassítása, netán megfordítása érdekében. A szocialisták és nemzetiek reflexszerű reakciója nem meglepően az, hogy a hazai keresletet kell fellendíteni, ami majd a külföldit pótolva fenntartja a gazdasági növekedést. Hogyan? Természetesen nagy állami infrastrukturális beruházásokkal, autópályákat, erőműveket építve. És ki adja a pénzt ezekre a nagyívű tervekre? Természetesen a magánbefektetők és a külföldi tőkések. Csak ezt jobb lesz híveink előtt elhallgatni, mivel ugye állandóan a nagy külföldi cégek, a „spekuláns” befektetők, bankárok és úgy általában a kapitalisták elleni utálatukra építjük népszerűségünket és ezek ellen hecceljük tovább őket. Csakhogy ez a klasszikus, Keynes-féle gazdaságpolitikai recept a globali- zált világ egy kis, nyitott országában, amilyenSzlovákia, csak rövidtávon képes valamelyest fékezni a gazdasági lassulást, viszont már középtávon súlyos árat kell fizetni érte. Legtöbbször mélyülő költségvetési és külkereskedelmi hiányhoz, ezzel növekvő, főleg a külföld felé irányuló eladósodáshoz vezet, s az államot könnyen a csőd szélére sodorhatja. Lásd Szlovákia példáját 1994 és 1998 vagy Magyarországét 2001 és 2006 között. A nagyobb állami kiadásokkal jórészt az a baj, hogy a rájuk költött pénzt a kormány a magán- szektortól és a fogyasztóktól szívja el. Ha az állam több adót szed be a cégektől vagy a lakosságtól, akkor azok kevesebbet költenek. Ha az állam több hitelt vesz fel a hazai bankoktól, befektetőktől, akkor azok kevesebbet kölcsönöznek a cégeknek és a lakosságnak. A végén az országban a teljes kereslet nem nő, a különbség csak annyi, hogy az állam többet költ, a vállalatok és lakosok meg kevesebbet. így nincs más megoldás, mint az olyannyira gyűlölt külföldi kapitalistákhoz fordulni kölcsönért. Ráadásul a lehető legrosszabb pillanatban, egy pénzügyi válság közepén, amikor a hitelezők óvatosak, kamatfelárat kémek és kemény feltételeket szabnak. És még ha sikerül is felpörgetni a hazai keresletet az állami többletkiadásokkal, ez aligha vezet a hazai termelés és foglalkoztatottság hasonló arányú emelkedéséhez. Inkább a külföldi behozatalt emeli meg, hiszen a szlovákiai piac túl kicsi, viszont teljesen nyitott a nagy Európai Unió és nagyrészt nyitott a hatalmas világpiac felé. így az államháztartás növekvő hiánya mellett a külkereskedelemben is egyre nagyobb hiány keletkezik, ez az úgynevezett ikerdeficit tankönyvi esete. Ha a kabinet nem változtat sürgősen, és a kettős hiányt éveken keresztül külföldi hitelekkel finanszírozza, akkor adósságcsapdába, a csőd szélére kormányozhatja országát. Röviden összefoglalva: az állami többletkiadásokkal megvalósuló mesterséges keresletélénkítés nem jó orvosság egy kis nyitott közép-európai gazdaságban. Dr. Fico kormánya azonban valószínűleg mégis ez után a kapszula után fog nyúlni, amely ugyan átmenetileg csökkenti a tüneteket, viszont már középtávon olyan súlyos mellékhatásai vannak, hogy jelentősen lerontja a páciens, ez esetben a szlovák gazdaság állapotát. A republikánus John McCainről csupán tizenhárom méltató írást lehetett olvasni Elfogult volt Barack Obamával a The Washington Post a kampány idején MTl-ISMERTETÉS A vezető amerikai liberális lapok közé tartozó The Washington Post ombudsmanja megállapította: az újság összességében véve a demokrata párti Barack Obama javára elfogult módon tudósított az elnökválasztási kampányról. Deborah Howell, a hetedik legnagyobb, 620 ezres példányszámú lap olvasószerkesztője megállapította: az újságban az elmúlt egy év során sok kitűnő tudósítás látott napvilágot, az olvasók azonban joggal érzékeltek elfogultságot Obama hányában. Az ombudsman figyelemmel kísérte a választási kérdéseket, a jelölteket, az adománygyűjtési folyamatot bemutató cikkeket. Külön vizsgálta a címlapsztorikat, a szakértői véleményeket és a lapban közölt fotókat, mióta Obama június 4-én megszerezte a demokrata jelöltséget. A The Washington Post a jelzett időszakban 32 szerkesztőségi cikkben méltatta Obamát valamely szempontból, a republikánus John McCainről csak 13 ilyen írást lehetett olvasni. Negatív cikk ellenben McCainről jelent meg több - 58 - Obamáról csak 32. Végül Obama jelöltségét támogatta hivatalosan a lap szerkesztősége, és a konzervatív kolumnisták sem voltak oda McCainért. Deborah Howell azt is megállapította, hogy a lap az újdonságot részesítette előnyben: a történelmi szerepű, a nagy párt által elsőként jelölt afroamerikai politikusról szólt több hír és ő van több felvételen is. Június 4. után 626 hír kapcsolódott Oba- mához, 584 McCainhez, a címlapon szereplő újságcikkekben 176-szor szerepelt a demokrata és csak 144-szer a republikánus jelölt. Nyár óta Obamának 311, McCainnek 282 fotóját közölte az újság. Az ombudsman azt az általános olvasói panaszt is megerősítette, hogy a The Washington Post írásai döntően a közvélemény-kutatási eredmények nyomvonalát követték. „Az olvasók ügyvédje” elismerte, hogy több kommentátor tollából remek elemzések jelentek meg, de kifogásolta, hogy a lap nem foglalkozott eleget Obama múltjának bizonyos kényes kérdéseivel. így például nem tárták fel a szenátor középiskolai éveit, karrierjének kezdeti éveit Chicagóban, kapcsolatát Antoin „Tony” Rezkóval, akit idén elítéltek törvénytelen lobbizás miatt, és átsiklottak afelett is, hogy Obama, mint elismerte, tizenévesen drogozott. KOMMENTÁR Féltékeny orosz anyácska JARÁB1K BALÁZS Két héttel ezelőtt volt szerencsém Moszkvába látogatni egy német alapítvány meghívására. Aprogram ígéretesen alakult, szállás a Kreml vendégházában, indulás. Avízumot úgykaptammeg, mintáz orosz állam vendége. Vendégszeretetben nem is volt hiány. A vendégház kapuján már nem sarló-kalapács, hanem a régi orosz címer kétfejű sasmadara nézett velem ha nem is farkas-, legalább sasszemet. Az épületbe betérve azonban a „dezsumaja” érdes hangja kez- dettráébreszteniamaioroszvalóságra.Acímertugyanátfestettéka kapun, ám az épület a Szovjetunió mindenjegyét-a szagot (vodka és savanyú uborka keveréke), az elavult dizájnt, berendezést és a „kiszolgálást” - alaposan magán viselte, szinte korhű képet alkotva a Putyin-féle Oroszországról. Igazítottunk a dizájnon és PR-on, de a rendszeren és gondolkodáson aligha. Nem Putyin ez, hanem igazi (orosz) tőről metszett Patyomkin. Amilyen a kulissza, olyan lett a konferencia is. Hiába vonult fel a német gazdasági élet megannyi nagyágyúja, a résztvételüket jelző magas rangú orosz hivatalnokok el sem jöttek a konferenciára. Orosz akadémikusok és (még a független) szakértők is a grúz háborútól megittasulva, a pénzügyi válságból mégki nemjózanodva mutatták be, hogy gondolják ők a párbeszédet Európával. Hajlandók az energiáról, pontosabban annak áráról tárgyalni, illetve az új, ugyancsak ambiciózus tervről, melynek lényege, hogy Amerika után immáron Oroszország biztosítja Európa biztonságát. Sutba a NATO-val és Amerikával, itt az idő, hogy Európa mama két gyermeke - Amerika és Oroszország-közül a másik, az orosz anyácska vegye át a gondoskodó szerepét. Amíg ez nem így lesz, addig az orosz anyácska féltékeny és ez rossz lesz a Nyugatnak. Valóban eléggé elfoglalt az EgyesültÁllamokaz Irakban és Afganisztánban vívott háborúban, ám az orosz ajánlat több helyen is sántít. Egyrészt Moszkva a legnagyobb fokú önbizalommal mondja az európaiaknak, miről nem akar hallani sem. Demokrácia, emberi és tulajdonjogok-minden, amin a modem Európa (fölénye) alapul. Teszi ráadásul ezt a Keleten szokott „zero-sum” - vagyis kizárólag az lesz, amit én akarok, kompromisszum nincs-módján. Erre az öreg kontinens persze hajtogatja a maga „win-win” - győzzön mind a két fél - stratégiáját, de ez Moszkváról úgy hullikle, mint a kremli vendégházról a vakolat. így természetesen nincs arra válasz, hogyanbiztosítja Oroszországa Nyugatot, amikor a keleti határait lassan, de biztosan ellepik a kínaiak milliói, vagy mikor zárható ki az orosz technikából az olyan hiba- lehetőség, mint a tengeralattjáró-baleset. (Plusz egy személyes csúcs: amikor késő éjjel hazatértem, azistenneksemtudtamfeléb- reszteni a vendégház őreit, kénytelen voltam átugrani a meglehetősem magas kaput. ígyjártam meg a mai orosz rendszer csúcsát...) JEGYZET Megélhetési celebek PUHAJÓZSEF Győzike, aki eddig csupán sztár volt-persze, alegnagyobbak egyike-azt mondta, ó celeb. Erre én leültem a számítógép elé, és addig innen fel nem állok, amíg ki nem fejtem, miért szólítom fel cselekvésre az érintetteket. Az utóbbi hetekben többször belekezdtem Celebes jegyzetbe, de egyszer sem jutottam a végére. Csődöt mondtam. Ennek oka nagyrészt a magyarázat hiánya. Nem vagyok tisztában a celeb jelentésével, nincs meghatározva, kit takar. Hiába tiltakoztunk páran oly hevesen, sajnos - ahogy sejthető volt - a szó pülanatok alatt bérelt helyet kapott a mindennapi kommunikációban. Egyidejenemsztáija- ink, hanem celebjeink vannak. Ha már nem tudtuk csírájában elfojtani a mostanra virágba borult szót, az angol celebrity (híresség, híres ember) magyarosított változatát, le kellene fektetnünk a szabályokat. Tisztázzuk végre, ki a magyar celebrity! Hivatalosan, szakemberek által, nyelvünkbe ágyazva. Amúgy alapos késésben vágjunk vele, hiszen celebjeinkkel (vagy akikre rásütjük) már most Dunát lehetne rekeszteni. Ha az utcán találomra megszólítunk egy személyt, nagy az esély arra, hogy az illető celeb. Vagy ha mégsem az, akkor celeb volt, megkapta már a tizenöt percnyi hírnevet, esedeg celeb lesz. A kereskedelmi televíziókat és a bulvársajtót egyáltalán nem, vagy csak hébe-hóba figyelők egy mostani „kimentegetós”, a celeb szót nyelvünkbe bebetonozó tévéműsorban több ismereüen fizimiskájú, nevesincs személlyel találkozhatnak. Ók (is) celebek! De kik ők? Ki kerülhet a csoportba? Aki letett valamit az asztalra, és büszkék vagjunkrá, vagy aki kiválóan végzi a dolgát? Az első kategóriába tartozók nagy többségben a másikba is besorolhatók, a másikban lévők viszont korántsem biztos, hogy az elsőben is helyet kapnak. Te- gyünktehátkülönbséget! Ahá- romszoros olimpiai és sokszoros világbajnok kajakozó ne legyen ugyanolyan celeb, mint Győzike, aki tudásának megfelelően, mégis ügyesen hülyíti a birkanépet! A szóban forgó tévéműsort csak öt percig láttam, de sikerült elcsípnem a ripacs egy aranyköpését. Az asszonnyal dőltünka röhögéstől, amikor azt mondta, hogy a ripacs azt jelenti: prostituált. Utólag belegondolva, igazat mondott, ó is lefekszik bárkivel... Nem is bagóért, gyönyörűenmegél belőle! Szóval, ha már így alakult, meg kell alkotni a „magyar” celeb szó jelentését. Mertlegalábbegyóriási különbség van a nemzetközi és a magyar celebek között. Amíg az elsőknek-akikpéldául részt vesznek a tévéműsor amerikai változatában- nyilván nincse- nek megélhetési gondjaik, addig a mi celebjeinkjelentős része azért mond igent a tévének, és járatja le magát, hogyjobbik esetben legyen pénze karácsonyra, rosszabbikesetbenegy időre előteremtse az anyagiakat a villanyszámla befizetésére.
