Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-10 / 260. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 10. TALLÓZÓ YONHAP Észak-Korea két nappal a szavazás után, pénteken tett első ízben említést az ameri­kai elnökválasztás eredmé­nyéről, és csak a tényhírt kö­zölte, hogy Barack Obama demokrata párti jelöltet meg­választották - tudatta a Yon- hap dél-koreai hírügynökség. Ritka, hogy az észak-koreai média „ilyen gyorsan” tájé­koztat az amerikai elnökvá­lasztás eredményéről. 2000 novemberében Eszak-Koreá- ban csak tíz nap múlva jelen­tették be George Bush győ­zelmét, és 2001 februárjában kommentálták a győzelmet, mondván, az új elnök ke­ményvonalas politikája ko­moly gondokat jelent az észak-koreai atomfegyver­program felfüggesztését cél­zó megállapodás terén. Ami­kor négy év múlva Busht új­raválasztották, az észak-ko­reai média erről öt nappal ké­sőbb számolt bé, hevesen bí­rálva az elnök munkatársait, közölve, a kormányzatában lévő „vérszomjas vadállatok” ádázul törekszenek a phenja- ni vezetők vesztére. ORF Alapvető változás ment végbe az Egyesült Államok­ban Barack Obama elnökké választásával: a szavazás eredménye azt jelzi, hogy az amerikaiak világosan felfog­ták, a válságból le kell vonni­uk a tanulságokat - véleke­dett az Európai Bizottság el­nöke. Jósé Manuel Barroso közölte, azt várja az új ameri­kai elnöktől, hogy lendületet ad a globális pénzpiac megre­formálását célzó erőfeszíté­seknek, és hozzájárul azok­hoz a törekvésekhez, ame­lyek szigorúbb szabályozást, nagyobb átláthatóságot és át­fogó ellenőrzést irányoznak elő. „Az utóbbiakat illetően az Európai Unió egységesen lép fel a közelgő pénzügyi vüágcsúcson” - mondta. THE TIMES Barack Obamát, a követke­ző amerikai elnököt Nagy- Britanniában „soha nem vá­lasztották volna” miniszter- elnökké a kormányzó Mun­káspártban honos „intézmé­nyi rasszizmus” miatt - nyi­latkozta a brit Esélyegyenlő­ségi és Emberi Jogi Bizottság elnöke. Trevor Phillips, az esélyegyenlőségi törvény alapján tavaly létrehozott diszkriminációellenes testü­let vezetője elmondta: a brit lakosság minden további nél­kül megválasztana egy fekete vezetőt, a politikai rendszer azonban megakadályozná, hogy valamely kisebbség tag­ja „eljusson a csúcsra”. Phil­lips kijelentette: nagyon meg­lepődne, ha akár egy olyan „briliáns valaki”, mint Barack Obama, ki tudna törni a Munkáspárton belüli „intéz­ményi béklyóból”. Hozzátet­te: Nagy-Britanniában „in­tézményi ellenállás” és „in­tézményesült rasszizmus” akadályozza a fekete és ázsiai jelöltek kiválasztását politi­kai tisztségekre. Phillips - aki korábban a Munkáspárt frak­cióvezetője volt a londoni közgyűlésben-kijelentette: a Konzervatív Párt „gyorsabb haladást” ért el a kiválasztási eljárás korszerűsítésében, mint a Labour. (MTI) Kolléga úr, nem volt elég, hogy besározott a parlamentben...? (Peter Gossónyi rajza) Kell a cirkusz, s a magyar-szlovák ellentétnél jobbat nem is találhattak volna ki Kék fícói ég helyett felhők Legalább ötven cikkben megírták már, jobb csalá­dokban, jobb kormányok­nál miként illik elintézni egy dunaszerdahelyi affér­hoz hasonlót. LOVÁSZ ATTILA Mint kiderült, sem Pozsonyban, sem Budapesten nem tudnak kés- sel-villával enni, amikor nemzeti­ségi kérdésekről van szó, de mint az rövidesen kiderül, a két kor­mányzatnak nem is érdeke a tisz­tességes rendezés. Hogy a buda­pestinek éppen mi az időszerű ba­ja, azt hagyjuk, hiszen olvasóink szlovákiai adófizetők, tehát az ő politikai képviseletük viselt dolga­ival foglalkozunk inkább. A jelen­legi szlovák kabinetről nem elő­ször írjuk le, hogy a kellemes idő­járás kormánya. Fico és csapat két évvel ezelőtt leült egy megterített asztalhoz, jókat lakmározott, majd megígérte választóinak is, hogy az elkövetkezendő évek la­komái bizony a lakosság addig le- szegényített rétegeit is érintik. Hogy a választási, majd a későbbi kormányzati ígéreteknek nincs fedezetük, azt eddig csak gazda­sággal foglalkozó megfigyelők és újságírók merték hangoztatni. Kimondani - főleg egy olyan kampány után, amelyben elhitet­ték az emberekkel, milyen rosszul élnek -, hogy nem lesz olcsóbb a gáz, az energia, hogy a leendő nyugdíjakat bizony meg kell ala­pozni egy mai rendszerátalakítás­sal és mai befektetéssel, hogy az autópálya- és atomerőmű-építést- a szociális háló további csodála­tos állami szubvencionálása mel­lett - már nem viseli el az adófize­tők hada, s hogy az egészségügyi reform megszakítása után a kór­házak, rendelők, az államüag sza­vatolt egészségügy színvonala a korábbinál még alacsonyabb lesz- nos, mindezt nem lehet most kimondani. A Dzurinda-kormá- nyok által összehozott lé elcsor­dogált szépen, a gazdasági válság miatt Szlovákia közfinanszírozá­sának rövid- és hosszú távú hite­lezése patikadrága lesz. A kabi­netnek végre okoskodás, nagy dumák és haverok lobbijainak ki­szolgálása helyett talán felelősen kellene kormányoznia, s ezt ez a kormány nem tudja. Nem tanulta meg pontifikátumának első felé­ben, a másodikban már nem fog­ja. Elfogyott a pénz, és ezt nem le­het elmondani. Nem lehet beval­lani, hogy a 2002-ben nagy nehe­zen beindult reformok befejezése helyett érkezett szociális dema­gógia csődöt mondott. Kell tehát a cirkusz, amivel a népet foglalkoz­tatni is lehetne, mert azért annyi­ra ostoba emberek mégsem ülnek különböző állami hivatalokban, hogy ne lássák, azúrkék nyári ég helyett itt vannak a felhők, a hi­deg, a viharok, a rossz idő. A kor­mányzat második vonala ponto­san tudja, hogy vége annak a rela­tív jólétnek, amelyben Fico azt mondhatott, amit akart, nyugod­tan zajlottak az események, és jobban ment a lakosság sora. Kell tehát a cirkusz, s a magyar-szlo­vák ellentétnél jobbat nem is ta­lálhattak volna ki. Az újságok cím­lapján pro és kontra nézetek, mi­közben Szlovákia visszafordítha­tatlanul tér le arról az útról, amelynek eredményeiért a lakos­ság vagy megdolgozott, vagy megszenvedett. Fico, Slota és mindannyian a csapatban utálhat­ják a magyarokat, ahogy csak ere­jükből telik, most elindultak azon az úton - jobban mondva, lejtőn -, amelyen 2000-ben, a kétéves költségvetéssel a magyar kor­mány. A folytatást az újságot nem csak krumplipucolásra használók jól ismerik. A nemzeti érzelem eddig tartott. JEGYZET Tanmese halakkal JUHÁSZ KATALIN Gondot okoz önöknek a hetek óta tartó, világméretű pénzügyi válság megértése? Van a tarso­lyomban egy tanmese, amely se­gíthet felfogni a lényeget, és amelyet ezennel megosztok önökkel, úgyis oly ritkán olvas­hatnak mesét ezeken a hasábo­kon. Hol volt, hol nem volt, messze, messze, túl az Óperen- cián, túl az üveghegyen, sőt még a kurta farkú kismalacon is túl, volt egyszer egy ember, nagy ka­lapos, titokzatos. Egy szép na­pon megérkezett egy nyugodt, békés kis faluba, amely egy me­sebeli tó partján feküdt. Ott fog­ta magát és bement a helyi kocsmába, ahol esténként sokan töltötték idejüket, és bizalom­mal, barátsággal fogadták a messzirőljött idegent. Ittak, id- dogáltak darab ideig, aztán az emberünk hirtelen felpattant egy székre, és közölte ivócimborái­val, hogy ő halkereskedő, és bi­zony ide is szép példányokat vá­sárolni érkezett, darabjáért öt dollárt hajlandó fizetni. Az em­berek megörültek, hiszen tud­ták, hogy a tóban csak úgy nyü­zsögnek a halak, nem nehéz ki­halászni őket. Fogták hát hálói­kat, és levonultak a partra, hogy begyűjtsék a halakat. Emberünk másnap több száz óriási példányt vásárolt fel, és mivel az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó, mindegyikért szépen leszámolta a halászok markába az öt dollárt. Volt is nagy öröm, dínomdánom a faluban! Ahogy azonban a ha­lak fogyatkozni kezdtek a tóban, a falusiak abbahagyták a halá­szatot. Erre a kereskedő kijelen­tette, hogy most már tíz dollárt ad egy halért, ami bizony jócskán élénkítette az emberek horgász­kedvét. A halak hamarosan még jobban megfogyatkoztak, a falu-, siak megint elunták a dolgot és hazatértek. Az ember ekkor húsz dollárra emelte az átvételi árat. Csakhogy a tóban már alig úsz­kált egy pár nyeszlett példány, azok is elbújtak a fenéken, és na­gyon nehéz volt kihalászni őket. Erre a kereskedő közölte, hogy hatvan dollárt is hajlandó fizetni egyetlen halért, csakhogy sürgő­sen el kell utaznia néhány napra, addig egy haverja fogja őt képvi­selni, aki átveszi helyette a hala­kat. Amikor távozott, a helyette­se így szólt a falusiakhoz: „Em­berek! Nézzétek azt a rengeteg halat a dézsákban, amit a have­rom felvásárolt tőletek. Eladom nektek darabját harmincöt dol­lárért, és amikor a kereskedő visszatér, eladhatjátok neki hat­vanért. így én is jól járok, és ti sem bánjátok meg a dolgot!” A falusiak nem sokat töprengtek az ajánlaton, gyorsan összeszed­ték minden megtakarított pén­züket, és megvették az összes ha­lat. Ezután soha többé nem lát­ták sem a kereskedőt, sem pedig a helyettesét. Csak a rengeteg hal úszkált vígan a tóban, úgy, mint azelőtt. Isten hozta önöket aWallStreeten... KOMMENTÁR Csürhe diktál tempót? BARAK LÁSZLÓ Most már talán senkit nem kell meggyőzni arról, hogy a szlovák-magyar szembenállást az ügyeletes hatalomgyakorlókon kívül mindkét térfélen önmaguk fölhizlalására, megerősödésére használják a szélsőségesek is. Akiknek, ugye, égetően szükségük van egymásra, hiszen a militáns csürhe a világon mindenütt abból él, hogy ellenséget keres magának. Ha meg nem talál, csinál... Azért is bűnös módon elhibázott volt hát a DAC-Slovan futball­meccsen végrehajtott brutális rendőri beavatkozás, mert összeko­vácsolta azokat a magyarországi idiótákat, akik „békeidőben” jel­lemzően csak egymásra ugatással, köpködéssel és - persze - vere­kedéssel múlatják az időt. Vagyis a közepesen ártalmas hülyék ka­tegóriájában lehet őket számon tartani és kezelni. Ugyanúgy, mint az önmutogató Magyar Gárda meg a Nemzeti Órsereg stupid ripa- csait, Budaházystul Toroczkaistul stb... Az inkriminált rendőrattak azonban azt sugallta ennek a mélysé­ges szellemi nyomorúsággal megvert csőcseléknek, hogy oda a békeidő. Ha egyelőre csak jelképesen is, immár hadiállapot van Szlovákia és Magyarország között. Azzal pedig, hogy az „őket” ért inzultusra Budapesten azonmód zászlóégetéssel, majd egy héttel később, ugyancsak Budapesten, aztán Királyhelmecen utcai de­monstrációval, továbbá jelképes határzárral válaszoltak, olyan irányba tettek markáns lépéseket, ahonnét esetleg csak komoly áldozatok árán lehet visszafordulniuk vagy visszafordítani őket. Akárha Robert Ficóéknak, akik, mintha csak a kellő alkalomra vár­tak volna, rögtön Szlovákia szuverenitásának magyarok általi megsértését vizionálták, amint alig tucatnyi nyilasklón elszellen- tette magát Kiráyhelmecen... Egyre világosabb tehát: minél később lát hozzá Fico és Gyurcsány Ferenc, hogy normalizálja a két ország kölcsönös kapcsolatait, annál vehemensebben keresi majd az útszéli csürhe a vonatkozó megoldásokat, természetesen saját értelmi szintjén... Eljött az ideje, hogy abbahagyják a felek az öncélú uszítást, teátrá- lis acsarkodást, a truccpolitikát, a szar következetes áthajigálását egymás telkére! Amely cselekmények - bármilyen körmönfontan kommunikálják is azokat - esetükben is kizárólag saját szekértá­boraik karbantartásáról szólnak. Igenis eljött az ideje, hogy az ed­digi nemzetébresztő lózungokat félretéve, a sértett hiúság diktálta magamutogatással felhagyva a lehető legrövidebb időn belül leül­jenek egymással a felek. Mert vészhelyzetben a felelős politikus­nak az ördöggel is le kell ülnie! Ha pedig ezért akár a pokolba kell elmennie, hát megteszi. Magyarán, ha Gyurcsány Ferenc Po­zsonyba hivatalos, akkor mielőbb Pozsonyba kell jönnie és punk­tum. Még ha Fico maga is - hát még az udvari bolondjaként hepci- áskodó Slota - kétségtelenül faragatlanabb, mint egy európai standardpolitikus... Gyurcsánynak nem önmagáért, nem pártjáért és a legkevésbé sem a Magyar Koalíció Pártjáért kell tárgyalnia. Az MKP tehetetlen, kontraproduktiv elnökének és vezérkarának vi­selt dolgaival immár különben is sokkal inkább egy önérdekből bujtogató kompániának minősül, mintsem választói érdekképvi­seletét hatékonyan ellátó politikai elitnek. Gyurcsánynak az általa képviselt ország és a szlovákiai magyarok érdekében kell leülnie szlovák kollégájával. Ugyanez áll Robert Ficóra is, saját országára, köznépére - természetesen a szlovákiai magyarokkal együtt. Ha viszont továbbra is az eddigi gyakorlat uralja Szlovákia és Ma­gyarország kommunikációját, következésképpen viszonyát - a szlovák és a magyar értelmiség hallgatólagos asszisztálása mellett(!) -, az isten mentse meg ezt a két mentálisan ugyancsak egyre lepusztultabbnak tűnő provinciát... FIGYELŐ Öt bölcs: nem nő a német gazdaság Németországban jövőre nul­laszázalékos gazdaságnöveke­dés lesz - véli a német kormány megbízásából dolgozó függet­len szakértői tanács, az „öt bölcs”. A testület szerdán nyil­vánosságra kerülő őszi jelenté­séből a Der Spiegel című heti­lap idézett részleteket. Az „öt bölcs” azzal számol továbbá, hogy 2009-ben nő a munka- nélküliség a gazdaság gyengü­lése nyomán, amit a globális pénzügyi válság okoz. A német kormány épp a minap 1,2 szá­zalékról 0,2 százalékra mérsé­kelte a jövő évi GDP-növeke- déssel kapcsolatos várakozá­sát. A független német gazda­ságkutató intézetek ugyancsak jelentősen visszafogták jövő évi előrejelzéseiket. A Bert Rürup által vezetett szakértői tanács jóslata szerint jövőre csökken az ipar termelés és visszaesnek a megrendelések. A „bölcsek” bírálták az Angela Merkel ve­zette német kormány közel­múltban elfogadott gazdaság­élénkítő csomagját, mivel sze­rintük az nem elég hatékony a célok elérésére. Pénteken hoz­ták nyüvánosságra, hogy szep­temberben 3,8 százalékkal csökkent a német feldolgozó- ipari termelés. A harmadik ne­gyedévben mintegy 0,25 száza­lékkal gyengült az ország gaz­dasága. Veszélyes osztrák repülőterek Az ausztriai polgári repülő­terek - köztük a Bécsi Nemzet­közi Légikikötő (Scwechat) - nem felelnek meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak - álla­pította meg az ENSZ polgári repülési szervezete. Az ICAO által elvégzett vizsgálatról a Profil ma megjelenő, de már a hét végén ismertetett tudósítás számol be. A cikk szerint a nyil­vánosság elől elzárt jelentésben a szakértők több mint negyven, az ausztriai légiforgalmi rend­szerben tapasztalt hiányossá­got és kivetnivalót soroltak fel, beleértve azt is, hogy a polgári repülőterek biztonsági szem­pontból nem elégítik ki az ICAO-követelményeket. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents