Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-08 / 259. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 8. Presszó 27 Vágó István, Magyarország „legismertebb embere" egy kis szünetet tart, de aztán újra folytatja Belekóstolna a politikai életbe is Már csaknem negyven éve láthatjuk őt a televízió kép­ernyőjén, ám az utóbbi időben mintha eltűnt volna. Ez azért is feltűnő, mert egy felmérés szerint a „kvíz­mester” Magyarország leg­ismertebb embere, és te­gyük hozzá: az egyik leg­népszerűbb is. Műsorok és vetélkedők sokasága fűződik a nevéhez. Vágó Istvánnal beszélgettünk. ALBERT JÓZSEF Feltűnő, hogy egy ideje nem látni sem önt, sem a megszokott műsorait a tévében. Miért? Azt hiszem, hogy minden em­ber életében szükség van regene­rálódásra, tehát néha nem árt pici szüneteket tartani. Ha jól emlék­szem, 1975 óta szinte folyamato­san szerepelek a tévében. Most ép­pen arról van szó, hogy vége van a Legyen Ön is milliomos!-nak, de új műsort tervezünk, ennek a munkálatai folynak. Nemsokára ismét indul a Pókerarc, ebből már jó néhányat felvettünk, szóval a továbbiakban „Vágómentes” éve, nem lesz a kedves nézőknek. Miért szűnt meg a „millio­mos” vetélkedő? Nyolc évig ment, körülbelül 1300 adás volt, ennyit a magyar te­levíziózás történetében egyik ve­télkedő sem élt meg. Megítélésem szerint ez bőven elég, ödetfrissítés- re, műsor-frissítésre van szükség. Sőt bevallom, hogy elsősorban ná­lam. Amikor úgy éreztem, hogy a reakcióim hasonlítanak egy másik helyzetben adott reakcióhoz, ak­kor azt gondolom, hogy ezt már nem szabad csinálni. Belefáradt ebbe a vetélkedésbe? Igen. Az ember igenis meg tudja unni. Mert, ha például valakinek van egy kedvenc étele és azt nap mint nap felszolgálják neki, akkor egy idő után szüksége lesz valami másra. Most mi is belekóstolunk valami egészen másba, újba. Ezzel vagyok elfoglalva. Mi ez a más? Nem feltédenül újabb vetélkedő. Most például az áltudományok el­leni harc és a szkeptikus mozgalom érdekel és foglal le. Az RTL Klub új csatornáján, a Doku csatornán vetí­tésre vár egy sorozat, amelyet az én kezdeményezésemre vett meg a társaság. Valamennyi anyagot én fogom szinkronizálni. Menekül a vetélkedők világá­ból? Azt azért nem mondom, hogy menekülök. De több mint harminc éve „vetélkedek”, fogok is tovább, de most a pihenő következik. Szó van róla, hogy jövőre lesz új vetél­kedő, de addig az előbb már emlí­tett harc és szkeptikus mozgalom élén, több nemzetközi konferenciát is szeretnék csinálni. De ezen túl­menően jövőre tervezzük az euró­pai szkeptikus konferenciát, ami elég nagy falat lesz. Sikerült azt is elérni, hogy ha különböző műso­rokban - mint amilyen a Fókusz - beszámolnak valamüyen „őrült­ségről”, mondjuk, a képernyőn ke­resztül kézrátéttel gyógyító, vagy szemmel verő valakiről, akkor már nem mutatják be automatikusan a szóban forgó, úgymond, csoda­tevőt, hanem megkérdeznek, mi erről a „csodáról” a véleményem. Mi a véleménye a kanálhajlí- tásról? Meggyőződésem, hogy az „csak” egy trükk, amit a fiatalem­ber nagyon nagy tehetséggel adott elő, és meg is hülyítette vele az egész világot. De nemcsak ez­zel, hanem több mással is. Ó tudja például, hol van olaj, ő tudja, hogy hol vannak az eltűnt hullák. Talán emlékeznek a kedves olva­sók arra, amikor eltűnt Farkas Helga. A „művészt” is felkérték, hogy segítsen a lány megkeresé­sében. Erre ő szinte rögtön rávág­ta, hogy Farkas Helga él, és körül­belül ezen és ezen a tájon találha­tó. Egyéni pechje, hogy Farkas Helga akkor már rég nem azon a helyen volt, és sajnos, már nem is élt. Csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Sebestyén Balázs a partnere a Pókerarcban. Mi a véleménye műsorvezető társáról, talán ő le­het az utódja? Szeretek vele dolgozni, taníta­nom sem kell, mert ez az a szakma, ami taru'thatatlan, nekem sem taní­tották. Tehetségesnek tartom a fia­tal kollegát, és alkalmasnak arra, hogy hangulatos, fiatalos vetél­kedőt csináljon. Az úgynevezett „műveltségi” vetélkedőkben egye­lőre, még nem látom az utódomat. Tüdőm, hogy már bejárta a fél a világot, és most is egy nagy uta­zás előtt áll. Afrikába utazom. Jártam már ugyan Dél-Afrikában, de Fokvá­rosban még nem, láttam a vüág legszebb vízeséseit, de a Viktória- vízesést nem. Jártam a vüág na­gyon sok táján, de tisztán fekete afrikai országban még nem, és most ez, Mozambik következik. Talán meglepő, de sajnos még sem Japánban, sem pedig Auszt­ráliában nem jártam. Gondolom egy-egy ilyen uta­záskor rengeteget fényképez. Picit félek is, hogy kifutok a gépem memóriájából, mert rendkívül sok képet csinálok, de csak azóta, amióta digitális gé­pem van. Az ember csak kattint­gat; tízből egy kép csak sikerül. De általában sajnálom letörölni a gyengébb képeket. Főleg az ér­dekességeket, a furcsaságokat szeretem. Van egy barátom, aki­vel nagyon sokat utazunk, és sokszor veszekszem vele, mert amikor például lefényképez a fe­leségemmel, azt veszem észre, hogy lényegében nincs háttér. A fotózásban pedig, véleményem szerint, nagyon fontos, hogy a háttér magáért beszéljen. Akkor elképzelhető, hogy amíg ön, mondjuk, éppen Fokvá­ros utcáit rója, beindulnak a ko­rábban felvett műsorok? Elképzelhető, hogy így lesz. Igaz, hogy szeretne belekós­tolni a politikai életbe is? Van benne igazság. Felkért az egyik párt, hogy az uniós képvi­selői választásokon esetleg in­duljak majd a „színeikben”. Ez különben azt is jelentené, hogy ha győznék, a munkahelyem az európai parlamentben lenne, ami pedig Brüsszelben van. Nem könnyű választani. Ha a pénz­tárcámat nézem, akkor biztosan mennék, de ha az eddigi munká­mat, akkor inkább maradnék. Nem tudom még, mi lesz. „Az úgynevezett műveltségi vetélkedőkben egyelőre, még nem látom az utódomať (A szerző felvétele) KRONOLÓGIA Jörg Haider utolsó napja A szélsőséges osztrák politikus, Jörg Haider szelleme még min­dig kísért. Végzetes kimenetelű balesetének helyszínén állan­dóan égnek a gyertyák, és - bár sok minden tisztázódott halálá­nak körülményeiről - még min­dig vannak kérdőjelek. A rendőrségi vizsgálatok sze­rint a karintiai tartományi elöl­járó legalább 142 km/óra se­bességgel hajtott lakott terüle­ten, amikor bekövetkezett a tra­gédia; később a boncolás során 1,77 ezrelék alkoholt találtak a vérében. Csakhogy máig nem derült ki, tulajdonképpen hol ivott annyit - és mit -, hogy olyan állapotba kerüljön, amely teljesen alkalmatlanná tette a vezetésre. Az elvarratlan szál a gyászoló családot sem hagyja nyugton, az interneten pedig a legképte­lenebb összeesküvés-elméletek kapnak szárnyra. Kezdve attól, hogy a jobboldali-populista po­litikus nem is balesetet szenve­dett, hanem valamelyik külföl­di - elsősorban is az izraeli - tit­kosszolgálat, a maffia, az ame­rikai liberális keleti part vagy a nemzetközi bankvilág végzett vele bosszúból azért, mert ide­genellenes irányvonalával sér­tette az érdekeiket; de az is le­het, hogy maga a rendőrség rendezte meg az egész szeren­csétlenséget, sőt a Volkswagen- konszern is közreműködhetett az összeesküvésben. Felbuk­kantak a világhálón olyan talál­gatások is, hogy valójában nem is egyedül ült szolgálati autójá­ban, de aki eltette láb alól, az már régen felszívódott az Egye­sült Államokban. Az előbbiek­hez képest lényegesen eny­hébbnek tűnnek azok a változa­tok, amelyek szerint italába tu­datkioltó cseppeket kevertek, illetve hogy olyan folyékony robbanóanyagot juttattak a tes­tébe, amelyet az alkohol hozott működésbe. A különböző hivatalos közlések és sajtóértesülések alapján hoz­závetőleges pontossággal, for­gatókönyvszerűén felvázolható az osztrák jobboldali-populista tábor provokatív és szélsőséges megnyilvánulásaival hírhedtté vált, az alpesi ország hagyomá­nyos belpolitikai életét alapo­san felbolygató, de a kisembe­rek körében roppant népszerű, markáns vezéregyéniségének, a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) párt elnökének utolsó napja. Október 10. Délelőtt: először egy tartomá­nyi ünnepi rendezvényen vesz részt Klagenfurtban, majd megjelenik helyi ipari tanulók avatásán; később bekukkant Franz Widrichnek, a koncert­ház igazgatójának születésnapi partijára; 14.00: interjút ad a Kleine Ze­itung főszerkesztőjének a Mo- ser-Verdino szálloda kávézójá­ban; ott találkozik a gazdasági- .pénzügyi gondokkal küszködő Auer-von-Welsbach-csoport ügyvezetőjével; 18.00: jelen van a Bem Vindo portugál lokál megnyitóján a Kardinalsplatzon: a szórakozó­hely tulajdonosa az a Hans-Pe- ter Grasser, akihez a Stadtkrä­mer melegbár is tartozik; 19.00: elbúcsúzik a sofőrjétől, és innentől kezdve ő vezeti Volkswagen Phaeton típusú szolgálati autóját; hazaugrik klagenfurti lakásába, hogy átöl­tözzön; vannak olyan találgatá­sok, hogy ezután felmegy egy (Reuters-felvétel) fiatalember - egy pincér - laká­sára (bár sosem volt csámcsog- nivaló téma a sajtóban, többé- kevésbé nyüt titokként emle­gették, hogy Jörg Haider ho­mo- vagy biszexuális); 21.15: megjelenik a veldeni Le Cabaret-ban, ahol a Blitzlicht című magazin bemutatkozó rendezvényét tartják; vidám­nak tűnik, ugyanakkor mintha gondok is terhelnék; sokáig be­szélget a karintiai néppárt volt vezetőjével, Elisabeth Scheu- cherrel; alkoholt nem fogyaszt, igaz, előzőleg, a Kleine Zei- tung-inteijú után már lehajtott egy fröccsöt; 22.00: távozik a Blitzlicht-par- tiról és a mélygarázs felé in­dul; személyi titkára és pártfo- goltja, Stephan Petzner - aki később egy rádióinterjúban bevallja, hogy olyan szoros és különleges kötelék fűzte a po­litikushoz, amely túllépett a barátságon - utánaered; egye­sek szerint egy üzleti ügyet be­szélnek meg, vannak azonban, akik azt állítják, hogy vesze­kedni látták őket; tíz perccel később Petzner visszamegy a Le Cabaret-ba; 23.00: a kormányzó beállít a Stadtkrämer melegbárba, ott egy fiatalember társaságában állítólag megiszik egy teljes üveg vodkát. Az illető, akinek azóta „nyoma veszett”, a BZÖ helyi vezetőivel azonban azt közli, hogy csupán fröccsöt it­tak Haiderrel, és talán egy-két kupica Averna olasz gyomorke­serűt. A bártulajdonos nem em­lékszik, hogy mit fogyasztottak a vendégei, és hogy a politikus egyáltalán ivott-e - minden­esetre fizetni nem fizetett. Egy törzsvendég felajánlja, hogy hazaviszi az elöljárót, akin azért látszik, hogy alaposan fe­löntött a garatra; Haider vissza­utasítja, és egyedül ül be a ko­csijába, hogy hazainduljon a Medvevölgyben (Bärental) lévő családi birtokra, ahol édes­anyja 90. születésnapját ünne­pelték volna a hét végén; Október 11. 01.15: Klagenfurttól délre, Lambichl településen, a le­ereszkedő ködben Haider a megengedett sebességet jóval túllépve megelőz egy autót, gépkocsija hirtelen megcsú­szik, és letér az úttestről. Először egy sebességkorlátozó jelzőtáblának ütközik, majd az úttal párhuzamosan futó kerí­tés betonrámpájának csapó­dik, és lekaszál egy vízcsapot, utána többször megpördül a levegőben, majd végül a kere­kein nyugodva megáll. Az elöl­járó olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy a helyszínen meghal. (MTI-PRESS)

Next

/
Thumbnails
Contents