Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-07 / 258. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 7. Kultúra 9 Tóth László Kötélen, avagy Amint az ég... című új verseskötetének bemutatója a Vámbéry Kávéházban Sehol és mindenütt otthon lenni Dunaszerdahely. Kárpátmedencei kozmopolitizmus, haza és hazátlanság, otthon és otthontalanság, s természetesen Tóth László friss, Kötélen, avagy Amint az ég... címmel megjelent kötete körül forgott a beszélgetés a Vámbéry Irodalmi Kávéház estjén a közelmúltban. MISLAY EDIT Bő egy évtized után friss verseskötettel jelentkezett a József Attila-díjas költő, amelyben az 1994 óta született alkotásai kaptak helyet. Hosszúnak is mondhatnánk a verses hallgatást, de ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy Tóth László nem csupán lírikus, hanem igazi irodalmi mindenes, akinek tolla alól mesekönyvek, inteijúkötetek, műfordításkötetek, művelődés- és színháztörténeti munkák is kikerültek. Volt dramaturg, szerkesztő és kiadóalapító. Idejét és tehetségét sokfelé megosztja, sokféleképpen kamatoztatja, még ha ő maga mindezt úgy kommentálja is, hogy „sok minden akartam lenni, ezért semmi sem lett belőlem igazán”. Ne vegyük készpénznek a szavait. Hiszen Tóth Lászlónak és költészetének erőteljes jellemzője a humor, az irónia és az önirónia is, amint ezt a pályatárs, Zalán Tibor költő, író is hangsúlyozta méltatásában a könyvbemutatón. Megjegyezte: „Nekem ez a könyv nagyon sok problémát okozott a szó jó értelmében, tehát sokat kellett vele küzdenem. Különös válogatás ez a Tóth László-kö- tet, ahogy Tóth László is különös költő.” Annak is megpróbált utánajárni, „miért vált ennyire fontossá Tóth László számára az ezredforduló utáni években a nyelv mint problematika, a nyelv mint téma, a nyelv mint sors, a nyelv mint értelmezhetőség, az értelmezhetőség mint az értelmezhe- teden kiinduló mozzanata, az ön- értelmezés öngyilkos jellege, az értelmezés hiábavalósága vagy lehetedensége, a visszafelé értelmezhetőség veszélye és botránya. Nyilván nem nyelvkritikus gesztus ez a részéről, noha ezt sem zárhatjuk ki teljességgel. A Tóth László-i költészetben sokkal inkább valóságrész, költői valóságának a valóban benne, s nemcsak virtuálisan, hanem kifejezés - értés - értetés szintjén mozgatható darabja. A nyelv különös gesztussal baráttá, ellenséggé, szerelemmé, a gyűlölet tárgyává, az el- választhatadanná, a megtagadha- tatíanná, a lerázhatadanná vált, kisebbfajta univerzummá, de akár nagyobbá is. Egzisztenciális tényezővé, az életszenvedés okozójává és sérelmezettjévé. Minderről a nyelvről és a nyelvben benne létről olyan nyelvi közegben meditál a költő, amely leginkább érzéki, helyenként brutális, helyenként ironizál, másutt önironizál, emelkedett vagy éppen hétköznapi beszéd szintjére visszafor- máltan egyszerű.” Az új kötet verseiből az est közönsége a szerző előadásában is ízelítőt kapott, s emellett - dióhéjban persze - a hatvanadik X felé közeledő költő eseménydús életpályája is felrajzolódott abban a beszélgetésben, amelyet G. Kovács László, a pozsonyi származású, Budapesten élő történész, fordító folytatott a költővel. Tóth László élő példája a Kárpát-medencei kozmopolitizmusnak, hiszen Budapesten született, Izsán nőtt fel, Pozsony után Dunaszer- dahelyre vitt az útja, onnan Budapestre, hogy aztán visszatérjen Pozsonyba, majd Dunaszerdahe- lyen találjon régi-új otthonra. A kérdésre, hogy hol van igazából otthon, így válaszolt: „Rájöttem arra, hogy az egyeden bizonyosság, ahol otthon lehet az ember, a nyelv.” Igaz, az anyanyelvvel sem volt egyszerű a dolga: az első „nyelvi trauma” akkor érte, amikor gyerekként Izsán kinevették a „pesti beszéde” miatt. Később, Pestre visszatérve is „újra kellett tanulnia” az ott használatos magyar nyelvet. Tóth László beszélgetőtársa kitartó faggatására sem tette le a voksát egyeden város mellett sem az igazi otthont illetően, mert mint mondta: „Városok, ideológiák... Mit érnek ezek? Mindig ott vagyok otthon, ahol körülvesz 2-300 könyv, és a családom, két-három ember, aki el tud viselni. Sehol sem otthon lenni, és mindenütt otthon lenni - nekem ez a köztes lét jutott.” Úgy véli, ez a köztes állapot jellemzi a hivatásában is: ez az oka, hogy nem csupán egyetlen területre koncentrált a pályáján, hanem több műfajban is kipróbálta magát. Szerinte szellemi nyitottságának a kapuja a 60-as évek fiatalkori nyugtalanságának, s az akkori Csehszlovákia szellemileg, kulturálisan termékeny légkörében kereshető, ahol mindig meglátott, érzékelt olyasmit, amit addig nem tudott, és felkeltette az érdeklődését. „Az az igazság, hogy amit már tudok, azt nem tudom csinálni. Csak azt tudom csinálni, amit nem tudok. A világ birtokba vételéhez van szükségem a tanulás folyamatára” - hangzott az ars poeticaként is felfogható indoklás. Legenda vagyok, My Fair Lady és a Nottingham - a nagy amerikai stúdiók biztos értékekre alapoznak A AAy Fair Lady remake-jében Keira Knightley lesz Liza, a virágárus lány (Reuters-felvétel) Sikerfilmek új köntösben MTl-HÍR Hollywood. A nagy amerikai stúdiók a biztos értékekre alapoznak. Will Smith, Keira Knightley és Russell Crowe három olyan film új változatában játszik, amely korábban nagy kasszasiker volt. Néhány hónappal a Hancock sikere után Will Smith újra eljátssza korábbi szerepét, amelyet Richard Russell Crowe-t választotta Ridley Scott új filmjében, a Nottinghamben a városbíró szerepére, és ő alakítja Robin Hoodot is! Matheson bestselleréből 2007-ben adaptált, a Legenda vagyok című filmben alakított. Ez a verzió világszerte összesen 584 millió dollár bevételt hozott, de már ez is rema- ke-nek számított, mert 1971-ben The Omega Man címmel készült az első változat, Charlton Hestonnal a főszerepben. A legújabb változatban a problémát csak az okozta, hogy Smith miként alakíthatja az emberiség utolsó túlélőjét, aki az előző film végén meghalt. Francis Lawrence azonban megtalálta a megoldást: az új film előzménye lesz az előzőnek. Körvonalazódik a My Fair Lady remake-je is. George Cukor 1964-ben rendezte meg a híres musicalt Audrey Hepbumnel a főszerepben. Az új változatban Liza, a virágárus lány Keira Knightley lesz, őt tanítja jó modorra - Rex Harrison helyett - Higgins professzor szerepében Brad Pitt vagy George Clooney. Az tudott dolog volt Hollywoodban, hogy Russell Crowe-t választotta Ridley Scott új filmjében, a Nottinghamben a városbíró szerepére. Rejtély volt azonban, hogy ki lesz Robin Hood. Scott most felfedte a titkot: őt is Crowe személyesíti meg! Az igazságosztó törvényen kívüli kalandjainak új változata már csak ezért is eltér az olyan „szokványos” feldolgozásoktól, mint amilyenek Errol Flynn vagy Kevin Costner figurájához kötődnek. Elhunyt Michael Crichton Los Angeles. Hatvanhat évesen Los Angelesben elhunyt Michael Crichton amerikai író, forgatókönyvíró és filmrendező, olyan megfilmesített sikerkönyvek szerzője, mint Az Androméda-törzs vagy a Jurassic Parc. Crichton az amerikai science-fiction egyik legelismertebb és legnépszerűbb szerzőjének számít. Több mint tucatnyi bestseller fűződik a nevéhez, amelyeket harminc nyelven több mint 100 millió példányban adtak el szerte a világban. Crichton nevéhez fűződik a Vészhelyzet című kórházsorozat is. (mti) ___________ PENGI Van, ahol szaloncukrot tojik a disznó „Varjú Pali el volt ájulva, hogy ha ilyen kurva jó a görög dráma, meg egyáltalán ez az egész, ahogy azt a Pista játszotta, ő isten bizony beiratkozik a könyvtárba...” (49) - ebből a mondatból is látszik, Kiss László prózája szervesen illeszkedik a jelenkori magyar irodalomnak abban a vonulatába, melyen belül meghatározó szövegszervező tényező az ironikus átiratoknak és a humor széles skáláját aktiváló nyelvi játékoknak az alkalmazása. Akárcsak a szerző első, kedvező visszhangot kiváltó 2003-as, Szindbád nem haza megy című kötetében, az Árnyas utcai szép napokban is az asszociációs prózatechnika hirtelen váltásai jellemzik az egyes történetek alakítását. E váltások legtöbbször a különböző beszédmódok ironikus keverésén alapulnak, ami a többirányú olvasatokat tartja ébren. Számos példát lehetne erre idézni, de most csak egy részt emelek ki: Kézdy Kálmán híres színész miatt, „a faluban sok menyecske párját ritkította” (47). Sokszor a házi dolgozatok iskolai nyelvének naiv tudálékossága elegyedik Józsi bácsi szaftos (kocsmai) életfilozófiájával, miközben a különböző szépirodalmi parafrázisok és allúziók is visszatérnek Esterházytól, Krú- dyn keresztül Garacziig, mint ahogy jelen vannak a zenei utatiszafái lások és a horgászzsargon, az életrajzírás vagy a monográfiák nyelvének töredékei is. Ezek folyamatosan meg is törik egymást, nevetségessé teszik és leleplezik egyik-másik beszédmód modorosságait. A kötetben megjelenő novellák, elbeszélések és a rövid anzikszszerű kisprózák helyszíne többnyire a vidéki (kis)- város és a falu, ahol számos jellegzetes figura élettörténetének egy-egy töredékével találkozik az olvasó. Groteszk jelenetek a vidéki nem-történik-semmiből, ahol nagyon is megtörténhet bármi, sőt minden: a gyerekkori horgászás vagy a disznóvágás jelenete mellett megjelenik például Értékelés: ••••••••OO Bori Pistáék egyeden fia, Elemérke Don Juan de Austriaként, aki mint Ferdinand de Fan^eur dél-burgundiai birtokosának védelmezője áll őrt sisakrostélyban a falu cukorrépaföldjén, mert meggyőződése, hogy fenyegetnek a pogány ateisták. De említhető a Varjú fiúknak a falu egyik istállójából illegálisan kiképzett Trehány nevű metál- kocsmája, ahol bekövetkezik a vég, egy igazi élő metálkoncert. Zólya Andrea Csilla kritikai rovata Az Árnyas utcai szép napok eredeti és módfelett szórakoztató jeleneteiként nyújtanak emlékezetes olvasási élményt a kocsmai jelenetek és beszélgetések emelkedett eszmefuttatásai is: elterjed a faluban, hogy Yoko Onót meg akaija szerezni a Real Madrid, mint ahogy az eszkimóról is kiderül, „olyan, mint a mongol, csak rétegesebben öltözködik, és általában össze- morcolj a a szemöldökéti’ (40). A humorral és (ön)iróniával erősen átitatott szövegek másik oldalról - ahogyan a kötet címe is jelezheti - nagyon is melanko- likusak és nosztalgikusak, a letűnt gyerekkor és tovatűnt gyermek- és ifjúkor régmúlt helyszíneit villantják fel olykor erősen emlékeztetve Krúdy és Márai Szindbádjaita. A hat ciklusba tagolódó írások eltérő szövegeket és történeteket tömörítenék, közülük a legsikerültebbek az első fejezetek epizódjai, e szövegek kidolgozottsága, arányérzéke és sajátos hangja feledhetetlen olvasmányélményt nyújt. Ide sorolnám még a NémetvárosiAtti- la én vagyok rendkívül sikerült paródiáit is, pl. a Harmónia Caelestis gúnyos átiratát vagy a Kosztolányi és a kábítószer című esszétanulmány-paródiát. A Barátom, Attila és a Nem én csesztem el ciklusok szövegeiben velük ellentétben időnként elnagyoltan marad a történet, máskor, mint a Soha többé nem megyek Keresztapával horgászni című novellában, néhol mintha kifáradna és erőltetetté válna a humorhasználat. Ezek tükrében Kiss László kötete kapcsán is - hasonlóan más kortárs művekhez - felmerülhet a kérdés, meddig terjedhet az iróniának és humornak ez a kiterjesztett létmódja, és mikortól billentik át a szövegeket valamiféle önmagában pörgő önelégült állapotba. Kiss László: Árnyas utcai szép napok. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2008. (Somogyi Tibor felvétele) Tóth László, C. Korda László és Zalán Tibor
