Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-04 / 230. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 4. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Új párt létrehozását jelentik be a jövő héten a Lehet más a politika kezdeményezés résztvevői Budapesten. A szerveződés mögött az Ökopolitikai Műhely nevű, főként jogvédőkből és környezetvédőkből verbuválódott civil társaság áll - írta a Népszabadság. A kezdeményezés egyik vezető személyisége, Schiffer András ügyvéd (a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet volt ügyvezetője) nem kívánt nyilatkozni. Elképzeléseikről aLe- het más a politika című hétrészes vitasorozatból kaphatunk némi képet. Az előadók a rendszerváltás értékeinek kisiklásáról, az állampolgárok demokráciába vetett bizalmának megingásáról, a mai bal-jobb politikai megosztottság értelmetlenségéről beszéltek ezeken a fórumokon - olvasható a Népszabadságban, (mti)- Hallottad, hogy az új közlekedési törvény értelmében a magyaroknak bukósisakot kell viselniük, ha az SZNSZ tagjaival találkoznak? (Peter Gossónyi karikatúrája) Status quo: vigyázz, hull az omietka Szlovák-magyar szócsata zajlik itt az éterben, kedvesen üzengetnek a felek egymásnak. Magyar-magyar szócsata is zajlik itt az éterben arról, hogy meg- történt-e, ami megtörtént, vagy sem. MOLNÁR NORBERT Fico miniszterelnök már megint meghívta Gyurcsány miniszterelnököt Szlovákiába. Igaz, előtte elmondta őt és Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt mindennek, hazudott és csúsztatott, majd mondta, baráti jobb, gyere Feri, megbeszéljük. Göncz asszony bűne az, hogy meg merte kérdezni a szlovák nagykövettől, miért szegte meg a szlovák kormány a beígért érinthetetlen status quót, miért nem jutnak magyar iskolák uniós támogatáshoz, és miért beszélnek egyes szlovák politikusok sértően a magyarokról. Gyurcsány bűne meg az, hogy hallgat, gondolom, mert mást nem tett. Fico is hallgathatott volna, bölcsebb maradt volna, de a volna nem politikai kategória. Azt mondta az ország miniszterelnöke, hogy az új kormány csak megpróbálja kiegyensúlyozni a korábbi kormányok igazságtalan pénzelosztását. Fico szerint az egyensúly: 170:0 - az előbbi a szlovák, az utóbbi a magyar iskolák száma, amelyek uniós forráshoz jutottak. Ha ezt Fico komolyan gondolja, akkor soha nem szeretnék az üzlettársa lenni. Status quo bontva - először. Aztán azt mondja, nincs abban semmi rossz, ha a szlovákiai magyar tankönyvekben szlovákul vannak a helységnevek, legalább a magyar nebuló megtanulja szlovákul a helyes megnevezéseket. Butaság a négyzeten - status quo bontás folytatódik. Fico: az USA-ban nem fordulhat elő, hogy hivatalnok legyen valakiből, aki nem tudja az államnyelvet. Baromság, mondom én, nézzük meg a déli USA-államok spanyol nyelvű hivatalnokait, de már senki nem vátja el a miniszterelnöktől, hogy utánanézzen annak, amit beszél. Egyébként meg ezzel érvelni akkor, amikor a magyar tankönyvek szlovák helységneveiről van szó, egyenesen primitivizmus. Végül pedig egyetlen kérdést kell csak feltenni: mi a francnak írták alá a szlovák-magyar alapszerződést, s miért hivatkoznak rá oly nagy kedvvel szlovák oldalon a politikusok, ha nem akaródzik nekik betartani. Kódfejtés következik. „A mai találkozónk legfontosabb pontja valóban az volt, hogy tisztáztuk egymás között, mit értünk az autonómiaformákon.” „Az önkormányzatiság kiteljesítése akár területi, akár kulturális szempontból mindig is a Magyar Koalíció Pártjának a programjai között szerepelt.” Ezek a mondatok Csáky Pál száját hagyták el a Tőkés Lászlóval folytatott megbeszélések után a sajtó képviselői előtt. Erről legalábbis hangfelvételünk van, de nehéz hinni a fülünknek, ha az MKP vezetője nyilatkozatot ad ki arról, hogy a megbeszélésen nem esett szó az autonómiáról, és pusztán újságírók provokációjáról van szó. Befuccsol az ember kódfejtőgépe ilyenkor, mert ugye hall valamit, de mint kiderül, rosszul hallja, mert azóta megváltozott a politikai klíma, máshogy viszi a hangot a szél, torzít az éter, vagy mit tudom én. Aztán meg jön az újabb csavar: Csáky az európai intézményekhez fordul, hogy két uniós politikus beszélgethet-e egymással az autonómiáról (amiről, ugye nem beszéltek egymással, mint tudjuk, csak a szél fútta rossz sorrendben a betűket). Nos, az uniós intézmények erre semmit sem fognak mondani, mert erre a lökött kérdésre nehéz reagálni, hát miért ne beszélgethetnének. Nem is ezzel van a baj. Tíz autonómiakoncepcióról beszéljen egymással Csáky meg Tőkés, igenis szorgalmazza az MKP elnöke, hogy az itteni magyarságnak kulturális és oktatási autonómia jár, hogy ne legyen kitéve olyan ostoba alakok kényének, kedvének, mint Miko- laj, Fico és a többiek, akik szemrebbenés nélkül belebar- molnak nyelvünkbe. Igenis, harcoljon azért, hogy mindenféle nacionalista tüskök egy rosszul elsült éjszaka után reggel a melóban azzal foglalkozzanak, hogyan lehetne a magyarokat megkurtítani pár mü- lióval. Harcoljon. De ne hazudjon, ne tagadja le az evidenciákat. Ennyi. Mert nehéz annak szavát hinni, kinek betűit a szél összekuszálja. Konkrétan: nem is lehet. De ezt már ismerjük. JEGYZET Le-járat TALLÓSl BÉLA Azzal indulok neki az útnak, hogy olyan már nem lesz, hogy felszállók a buszra, úgy, hogy az előzőt elengedem, mert állóhelyet is alig találok benne. Eddig elengedtem, mivel kitanultam a nagyvárosi tömegközlekedést, és tudom, hogy még el se tűnik a kanyarban az előző busz, a másik kanyarban, nyomában már befordul a következő járat, lézengő utazóközönséggel. Egyébként nem csoda, hogy bekáoszolnak a járatinter- vallumot szakaszoló menetrendek (mint az amerikai bank- rendszer és tőzsde), hiszen mire oldaná a bedugulást, vagyis meggyorsítaná a forgalmat az Apolló, felújítás miatti sávösszevonásokkal leszűkül a Kikötői, szegény csotrogány jószágunk, az Oreg-híd jövőjéről inkább ne is meditáljunk. Jön a menetrendből lemaradó előző zsúfolt járatot követő üresjárat, luxuskényelmet kínálva, hiszen az ülések közt elvesznek az utasok. Válogatok is az ülőhelyek között, s behúzódom az ablakhoz, jó fényes helyre, lenyitott szellőztető alá, hogy dőljön rám a tiszta ájer. Felszállás előtt még érzékelem, hogy ketten állunk a megállóban. Mérföldekre húzódom tőle, leendő utastársamtól, hogy ő az első ajtók valamelyikét vegye igénybe, én a hátulsók legtávo- labbikán szállhassak fel. Egy darabig ülök magamnak, bámulok ki a fejemből. Már-már ki is esik a tudatomból, hogyan néz ki, milyen formátumban egzisztál az emberi lény, hiszen közel távolban egyetlen példánya, még csak egy aszottnyi gyerek se lézeng. Ám eközben felém közeledik a megállóban felszállt asszonynyi teremtmény, aki erősen tolja maga előtt azonosítható szaggal kijelölt territóriumát. Ez alapján úgy ítélem meg, hogy letelt az éjszakai műszakja a nonstop kelttészta- sütödében, ahol sütést irányító szakembersegéd, netalán égett- olajcsere-menedzser lehet. Felméri a helyzetet, és letelepszik mellém. Ettől kezdve nemcsak a duplaülésen osztozunk, hanem a hajfonatán is, amelyből ugyancsak lehetne lángos alá, sütéshez zsiradékot leszívni. Hogy érzékeljem jelenlétét, ha még nem vettem volna észre, meg is rázza a hátközépig nőtt bolhaköntöst. Úgy vág vele arcul, hogy tele lesz a szám rágcsálnivalóval. Amikor húzódz- kodni próbálok bele az ablaküvegbe, felém fordul, rám villantja mosolynak álcázott szájüreg-fogyatékosságát, amelyből dentális higiénéjének savanyú káposzta, olomoucké tvaružky és reszelt retek keverékéből generálódott bio-áram ráz meg.... és társas-utazunk tovább. Azzal szállók le megérkezésemkor az út végén, hogy olyan már nem lesz, hogy felszállók a buszra úgy, hogy az előzőt elengedem, és megvárom azt, amelyiken alig van utas? Amelyben leülök a totál üres hátsó traktusban, ahol behúzódom az ablakhoz, jó fényes helyre, lenyitott szellőztető alá, hogy dőljön rám a tiszta ájer, s ne tornássza magát elölről hátra az ülések között, és ne éppen mellém üljön le egy szagos müge (Asperula odorata)? Aki ne morogna utánam, s ne járatna le mások előtt, amiért facsarga- tom az orrom, azzal, hogy: „az ilyenek miért nem utaznak taxival”? Nem mindenáron LAKNERZOLTÁN Titkosszolgálati botrány árnyékában készül a költségvetésről tárgyalni a magyar Parlament. Az adótörvényekről szóló novemberi és a költségvetésről szóló decemberi szavazás tétje, hogy a négy éve regnáló Gyurcsány Ferenc kézben tarthatja-e a kormányrudat a következő választásig, s hogy ez aválasztás mikor lesz esedékes. Orbán Viktor szerint az SZDSZ a hátsó ajtón máris visszasomfordált a koalícióba. Kétségtelen, a liberálisok elálltak Gyurcsány lemondásának követelésétől. Ám ennek nem az az oka, hogy hirtelen visszaszerettek a miniszterelnökbe, hanem az, hogy a liberális pártelnök túlszaladt saját pártján. A másfél évtizede így-úgy működő szocialista-liberális szövetség híveinek a koalíciós szakítást sem sikerült még megemészteni, az pedig végképp traumatikus volt számukra, hogy az SZDSZ elnöke, a Gyurcsány-kormány volt minisztere Gyurcsány távozását akarja elérni. A pártján beüli bizonytalanság láttán Fodor Gábor stratégiát módosított, és immár a költségvetést érintő tartalmi kérdésekről tárgyal az MSZP-vei. Ezt a mozzanatot vélte Orbán Viktor visszasomfordálásnak. A helyzet azonban az, hogy, a két egykori koalíciós partner messze áll a megállapodástól. A szocialisták alapelvnek tekintik a család- támogatás és a nyugdíjak védelmezését, ezért csak kisebb adócsökkentésre hajlandók. Ezzel szemben az SZDSZ a jóléti rendszert is kiadáscsökkentési terepnek tekinti, az innen kivont pénzekkel is növelné az adócsökkentés forrásait. Az ellentét elvi jellegűnek tűnik, amelyben nemcsak a mérték, hanem a cél is eltérő, ahogyan a kiváltott társadalmi hatások is. A liberális pártvezetők a „tartalmi vita” elindításával saját támogatóiknak is bizonyítani igyekeznek: nem Gyurcsány menesztésének követelése miatt vált hűvösebbé a két párt kapcsolata. A személy után most a programmal foglalkoznak, s lám, ugyanúgy nincs elmozdulás. Alegfontosabb tényező az MSZP újjászületett magabiztossága. „Papíron” a kisebbségi MSZP-kormány igényel pótlólagos parlamenti voksokat, amelyekért tulajdonképpen neki kellene ajánlatot tennie az SZDSZ-nek. Ám az MSZP tudatában van az SZDSZ-en belüli bizonytalanságnak, ez a liberális pártvezetés tárgyalási pozíció- j át gyengíti. Előfordulhat, hogyazSZDSZ-es vezetők a pártból érkező nyomás hatására olyan kompromisszumot kötnek, amelyről maguk sincsenek túl jó véleménnyel. Másrészt, a miniszterelnök számol azzal, hogy hajszállal ugyan, de keresztülviheti a büdzsét az SZDSZ-szel kötött megállapodás nélkül is. Egy-két átszavazó liberális, egy-két meggyőzhető független, egy-két távolmaradó MDF-es képviselő elég is lenne ehhez. Nem szólva arról, hogy a miniszterelnök által előterjesztett program, amelyen a költségvetés nyugszik, szimpatikus a szocialistáknak, a pártnak és a szavazóbázisnak egyaránt. Ha ennek mentén nem tud megállapodást kötni az MSZP - mert az SZDSZ vezetése nem enged -, akkor talán inkább beleugrik az előrehozott választásba, mint hogy érdemi engedményt tegyen. A két volt koalíciós párt vezetése tehát szívesen megállapodna egymással, de nem mindenáron. Örülnének, ha a ciklus eltartana 2010-ig, de ha ennek következtében a választási esélyeik romlanak - mert feladták programjukat, önmagukat -, akkor inkább jöjjön, aminek jönnie kell. Egy biztos csak: az utolsó pillanatig nem akarják kimondani a végső szót, hátha akkor a másik fél megremeg, s mégis kedvező kompromisszum köthető. ÉVFORDULÓ _________________ Az aradi vértanúk napja 1849. október 6-án végeztékki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. A szabadságharc leverése után az osztrák kormány bosszúért lihegett, és példát akart statuálni. A leszámolás már a fegyveres harcoksorán elkezdődött. Báró Julius von Haynau táborszernagy, osztrák császári főparancsnok kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel kapcsolatban állt, büntetésre számíthat. A tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg. Először Pesten Batthyány Lajos, Aradon a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek pere folyt. Batthyányi 1849 januárjában letartóztatták, az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, a felelősségre vonás csak az 1848. október 3., tehát az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozhatott volna, s Batthyány ekkorra lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet. Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és lázadókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár Andrásnak, Ferenc József volt lovaglómesterének ítéletét börtönre változtatták. A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter nép általi kivégzésének évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok „porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai így hangzottak: „Allez Jäger, éljen a haza”. Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost (ő csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon), Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poelten- berg Ernőt, Schweidel Józsefet, T örök Ignácot és Vécsey Károlyt. Október 6-a azóta a magyar nemzet gyásznapja, bár hivatalosan csak 2001-ben nyilvánította azzá a kormány. (mti)
