Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-30 / 252. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2008. október 30., csütörtök 5. évfolyam 35. szám A muzslai Endrödy János alapiskola igazgatósága és a község polgár- mestere visegrádi kirándulással jutalmazta meg azokat a diákokat, akik kimagasló sikereket értek el a szorobán- (japán eredetű golyós számolóeszköz), a szavaló- és a német nyelvi versenyben, ám a bábosok érdemeit és a verőckések kitartását is méltányolták (Képarchívum) Nyílt napok a Selye gimnáziumban A komáromi Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatósága és tantestülete 2008. november 11-12-én (kedd, szerda) nyűt napokat rendez az alapiskolák 9. osztályos tanulói számára a gimnázium épületében. A kb. másfél órás program első részében bemutatják a végzős diákoknak, szüleiknek és a pedagógusoknak az intézmény múltját és jelenét, tájékoztatják őket a gimnáziumban folyó oktatásról, az új érettségi vizsgákról, az iskolán kívüli tevékenység különböző formáiról, valamint a főiskolai, egyetemi továbbtanulás lehetőségeiről. A második részben a diákok óralátogatásokon vesznek részt, a szülők és pedagógusok kötetlen beszélgetés során választ kaphatnak konkrét kérdéseikre. Cím: Selye János Gimnázium, Ul. bisk. Királya 5, 94501 Komárno, tel: 035/7731 312; fax: 035/7731 313; e-mail: jamipot@gym- hskn.edu.sk; weboldal: www.sjg.komamo.sk. (ú) Sok esetben könnyíti és gyorsítja a tanulást, ha a fiatalok éles helyzetekben próbálhatják ki magukat Diákok, na mit csináljunk? A DiNaMit második évfolyama már a harmadik hétvégi képzésre készülődik, amelyre november 7-9. között kerül sor (Morvái József felvétele) Második évfolyamához érkezett a DiNaMit - Diákok, na mit csináljunk? elnevezésű ifjúsági fejlesztőprogram, mely a szlovákiai és csehországi magyar egyetemistákat tömörítő Diákhálózat és a magyar- országi Nagyító Alapítvány közös projektje. ISMERTETÉS A négy hétvégéből álló, Egy- házgellén megrendezett képzéssorozat témái az önismeret, a kommunikáció, a projekttervezés és a csoportvezetés. A képzés két kiscsoportban zajlik, melyet magyarországi képzők vezetnek egy- egy szlovákiai képzőtárssal az oldalukon, akik a Diákhálózat fiatal aktivistái. A 17 résztvevő a galántai, ipolysági, érsekújvári, komáromi és szenei középsikolákból - tehát a nyugat-szlovákiai régióból érkezett. A résztvevők saját maguknak megalkották a hétvége szabályait, majd két csoportra osztva az aktivisták belemerültek a hétvége témájába: az önismeretbe. Másnap reggel ott folytatták, ahol előző este abbahagyták: a nem formális képzés módszereivel fedezhették fel önmaguk rejtett tulajdonságait és egymást. A szervezők a délután egy részét a diákönkormányzatok működésének bemutatására szánták. Ez a téma azért fontos egy középiskolásoknak szóló képzésen, mivel először itt találkoznak a szervezéssel, mint rájuk irányuló feladattal. És ha már kamaszként aktívak, akkor belőlük válnak az aktív felnőttek. Este a házigazdák tartottak egy kisebb játékos, csapatépítő blokkot, próbálgatták szárnyaikat a jövendő csoportvezetők, kihasználva az előző Di- NaMit-on szerzett ismereteket. Hihetetlenül jó volt látni, ahogy a kamaszok újra élvezik a játékot és egy napi ismeretség után képesek egy csapatként dolgozni. Utána a hagyományos holdköszöntő következett, ami segít lezárni a napot, átgodnolni az új ismereteket. A második hétvége tematikája a kommunikációra volt kihegyezve. A fő hangsúlyt a DÖK-öket érinő kommunikációs formákra helyeztük. Igyekeztünk olyan gyakorlatokat, játékokat szervezni, amelyek segítségével a résztvevők számára könnyen befogadhatóvá válnak az új ismeretek. Sok esetben könnyítette és gyorsította a tanulásukat, ha élesben, kőnkért helyzetekben tudták kipróbálni magukat, használva az elsajátított ismereteket. Csoportos esti megbeszélésekkel, különböző kérdezési technikákat alkalmazva segítettük a csoport és a csoportban résztvevő fiatalok egyéni fejlődését is. A szombat délután pedig a Diákönkormányzatokat érintő kommunikációs problémákkal és gátakkal foglalkoztunk. Arésztvevők kis csoportokban dolgozva gyűjtötték össze a diákönkormányzat működéséhez szükséges legfontosabb komponenseket. A DiNaMit második évfolyama már a harmadik hétvégi képzésre készülődik, amelyre november 7-9. között kerül sor. A képzés témája a programszervezés lesz. A diákok saját élmények segítségével tanulják meg a programtervezés, -megvalósítás alapjait, hogy a jövőben színesíthessék az iskolai életet. A szerzők Kartai Klaudia és Mészáros Gergely önkéntesek. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL A gyerek nagyrészt olyanná fejlődik, amilyenné nevelték (sxc.hu-felvétel) A testvéri kötelék egy életre szól Januárban fogok szülni, de tartok attól, milyen lesz a két gyermekem viszonya, ugyanis 10 éves fiam már most nagyon féltékeny a még meg sem született testvérére. Jelige: Testvérféltékenység Egyszerűen fogalmazva mindennapi dologról van szó, senki sem mond le szívesen privilégiumairól. Ha eddig egyke volt a fia, bőven volt ideje tapasztalni, milyen jó is az, ha csak vele foglalkoznak, ha ő a világ közepe a családban. Minden figyelem rá irányult, ha valamit kapott, az csak az övé volt, nem kellett senkivel semmit megosztania. Úgy élhetett, mint egy kis király. Erre mit ad az ég!? Ki akarják túrni központi helyéről, és valamüyen mellékvágányra tenni, hogy: igen, azért veled is fogunk foglalkozni, de már közel sem lesz annyi időnk rád, mint azt eddig megszokhattad. Szerencsére már olyan korban van a fia, hogy megérti a dolgokat, ezért minél többet beszélgessenek vele a kis jövevényről. Nézzék át az ő régi fényképeit, milyen volt, amikor megszületett, és mondják hozzá a kommentárt, hogy a kis testvére is hasonló lesz, ha megszületik. Mutassa meg neki, miket vásárolt már a kicsinek, beszéljék meg, hol lesz a helye a családban, hol fog eleinte aludni, meddig lesz a szüleivel, mikorra tervezik vagy mikorra esedékes az, hogy a két gyerek összeköltözhessen. Aprólékosan beszéljék meg, milyen lesz a napi program körülötte. Mik lesznek azok a tevékenységek, amibe ő is besegíthet már, például a fürösztésnél mi lesz az ő feladata. Készítsék fel arra is, hogy csendnek kell lennie a lakásban, mert eleinte még sokat fog aludni, ha esetleg sírós baba lesz, akkor viszont többet kell majd ringatni. Vegyék végig az első napokat, heteket, hogyan fognak telni. Mikor kezd majd mosolyogni, mikor kezdi majd felismerni az embereket maga körül, milyen idős korában fog tudni ülni, állni, járni. Milyen idős korában kezdi majd kimondani az első szavakat. Mikor jön el az az idő, amikor majd játszani lehet vele. Nagyon fontos, hogy a fia előre tudja ezeket a dolgokat, mert ha hamis elvárásai lesznek a kistestvérével kapcsolatban, lehet, soha nem lesz képes rá, hogy jó kapcsolatot alakítson ki vele. Ahhoz nagyon fontos az is, hogyan várja őt. Úgy, mint egy szükséges rosszat, amit kénytelen lesz elfogadni, ha már az anyja megszüli, vagy mint az életnek egy új lehetőségét, mert nyilvánvaló, számára is megváltozik az élet, ha lesz testvére, s ez egy életre szól. A barátságokat bármikor fel lehet bontani, de a testvéri kötelék egy egész életre szól. Ezért nem mindegy az sem, hogyan készíti fel őt erre a nagy feladatra: milyen lelkülettel váija, hogyan fogadja majd őt. Már most tippelje ki, melyek lehetnek majd azok a feladatok, amik elvégzésébe a gyerek körül bevonhatja őt is. Dolguk végezte közben is sok mindent megbeszélhetnek, s ő sem fogja azt érezni, hogy csak a kicsi körül forog a világ. Az is fontos, hogy továbbra is legyen olyan helye a nagyobb gyereknek is, ahová bármikor elvonulhat, ha éppen más dolga akad, tanulnia kell, vagy esetleg elege van már a kicsi körüli le- gyeskedésből. Ha módja lesz továbbra is élni a saját életét, jókat játszani, zavartalanul tanulni, és érezni azt, hogy ő sem közömbös az önök számára, akkor nem okoz majd megoldhatatlan gondot a testvérféltékenység. A féijét is vonja be ezekbe a dolgokba, ő is vegye ki a részét mindkét gyermek neveléséből. Legyen példakép a fia számára, foglalkozzon vele, tanítgassa, játsszon vele. Szintén vonja be őt olyan munkák elvégzésébe, amikre már képes, és fejezze ki örömét és háláját: mennyire jó, hogy segítségére volt. Érezze a fia, hogy szükségük van rá, foglalkoznak vele is, törődnek vele. Sőt, azt is fejezze ki, mennyire jó az, hogy már ilyen nagy, és komoly feladatokkal is meg lehet bízni. A kis gyerekkel azért kell sokat foglalkozni, mert még kicsi, a nagyobbacskával pedig azért, mert nem lehet hagyni, hogy csak úgy magától fejlődjön tovább. Irányítani, vezetgetni, nevelni kell őt is. Lehet, időnként úgy tűnik majd, hogy nincs is semmi foganatja, nem érdemes, de aztán majd rádöbben, igenis, a gyerek nagyrészt olyanná fejlődött, amilyenné nevelték. A befektetett munka általában megtérül, nem kell sajnálni a gyerekekre pazarolt időt. Lehet, most még túl kuszának tűnik az egész, de ha rendezi a fejében a dolgokat, akkor helyére kerülnek a dolgok és minden sokkal könnyebben fog menni. Fontos tudnia, ezeken a problémákon nagyobb zökkenők nélkül is túl lehet jutni, csak oda kell figyelni arra, hogy mindkét gyerek megkapja azt, ami nekijár, amire éppen szüksége van. Nem kell semmit sem eltúlozni, elegendő odafigyelni rájuk, igényeikre, vágyaikra, hogy mindig napra készen tudjanak cselekedni. Dr. Hadas Katalin pszichológus
