Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-03 / 229. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 3. Kultúra 9 Új arc a komáromi színpadon Nyáiy Detti, a Háry János című daljáték császárnője Minden nap jobban vagyok Pécs, Budapest, Eger, Tata­bánya voltak színházi állo­másai. Pécsett mint amatőr előadások lelkes szereplője, Budapesten az Arany János Színház stúdiósaként állt kö­zönség elé. Kilencvennégy­ben jött Eger, nagyszerű pró­zai és zenés szerepek. Tata­bányára, Hófehérkének, már szabadúszóként érkezett. Nyáry Detti színésznő a sza­badságot mindennél többre tartja. SZÉL JÁNOS Listájára most a Komáromi Jó­kai Színház is felkerült. Pille Ta­más rendező hívta a császámó sze­repére Kodály Zoltán Háry János című daljátékába. A színésznő és a rendező nem most dolgozik elő­ször együtt. Néhány éve bejárták a fél világot, mint táncoskomikus és szubrett. Hol találkozott Pille Tamás­sal? Még az Arany János Színházban játszottam, amikor Tamás már fi­gyelt rám, és pátyolgatott. Azután, amikor egy németek szervezte skandináv turnéba be kellett ugra­ni, szólt, hogy menjek. Ketten ke­rültünk magyarok a csapatba. Operett-duetteket énekeltünk minden este. Olykor naponta többször is. Nagy iskola volt. Olaszországban kezdődött a tur­né, Norvégia, Dánia, Finnország következett. Még Izraelben is jár­tunk. Egerben, Beke Sándor igaz­gató hol elengedett a következő ál­lomásra, hol nem. Megbeszéltük, hogy ez így nem megy tovább, és eljöttem a színházból. Jókor lett vége. A következő évben megszü­letett első kislányom, Bíbor. A Háry János császárnéja mi­lyen szerep? Azért nehéz, mert nem kaptam klasszikus énekképzést, és a csá­szárnét operaénekesnónek szánta a szerző. Tamás azt mondta, az ő koncepciójából kilógna, ha opera­énekesnő alakítaná. Akkor meg­nyugodtam, mert eleinte voltak gondjaim azzal, hogy nekem való szerep-e. Amúgy nem vagyok csá­szárné-típus. Inkább az a tornaci­pős, rohangálós. Nem is öltözkö­döm igazán, és csak a színpadon sminkelem ki magam. Október nyolcadikén lesz a Háry János premierje. Most már azt gondo­lom, hogy megbirkózom a csá­szárnéval, és azzal is, hogy egy idősebb, érettebb, merőben más karaktert kell alakítanom, mint amilyen vagyok. Három lánya van. Bíbor hatéves, Bora négy, Blan­ka pedig másfél. Imádom őket! Az alakján nem látszik, hogy háromgyermekes édesanya. Kocogni járok. Komáromban, a stadionban szelem a körtöket. Be­tonon nem szeretek fúrni, a stadi­onban van salak. Tizenöt-húsz kört bírok egy alkalommal, mert a térdemnek több nem jó. Létele­mem a mozgás. Hatalmas energiá­kat szabadít fel bennem a futás. Párjával, Tűzkő Sándor szí­nésszel már jártak a Komáromi Jókai Színházban. A Gulliver című bábos mesejátékban, me­lyet Pille Tamás rendezett. Két színész házassága könnyű eset? A miénk igen. A páromra min­denben számíthatok. Azelőtt bi­zonytalan voltam, problémákkal küzdöttem, majd megtaláltam a páromat Egerben. Azóta minden nap jobban vagyok. Bíbor most kezdte az iskolát, Bora az óvodát. A nagymamák segítenek, pedig messziről járnak Budapestre. A pá­rom még nem kezdett el próbálni Székesfehérvárott, ó tartja a fron­tot. Etyeken, egy gyönyörű falu­ban volt egy kis házunk, azt elad­tuk, hogy egy még gyönyörűbb fa­luban, Leányfalun egy picivel na­gyobb házat építsünk. Addig pedig átmenetileg Budapesten lakunk. Ennyi szabadúszás után nem érzi egy társulat hiányát? Anyagüag jó a biztos háttér, de a szabadság nagyon sokat ér. Saját utat keresünk a párommal. Minő­ségi gyermekműsorokra gondol­tunk. Szeretek gyermekeknek ját­(Dömötör Ede felvétele szani; érzem, hogy értek a nyelvü­kön. Maximálisan kielégít, amennyit jelenleg színpadon va­gyok. Többet most nem bírnék. így is csodálkoznak, hogy miképp le­het ezt csinálni, hiszen másfél éves a legkisebb lányom. Nehéz játsza­ni három gyermek mellett, de ahogy nőnek, egyre jobb lesz, és próbálok majd teljesen visszatérni a színpadra. Mennyire különbözik attól a lánytól, aki járta a világot és operettslágereket énekelt? Sokkal teljesebb az életem. Ak­kor nem számított az idő. Most meg minden percet sajnálok, amit nem a kislányaimmal töltök. Ugyanakkor a munka, egy jól sike­rült előadás rengeteg energiát ad. Van szerepálma? A naiva szerepekből már kinőt­tem, most énekelni tanulok. Meg­hallgatásokra fogok járni, és remé­lem, megtalál néhány szép musi­calszerep. Úgy érzem, ezen a téren még sok minden van bennem. Egyéni stílusú, formabontó magyarországi big band zárja holnap este a kassai jazzünnepet A második legfontosabb hazai jazzfesztivál JUHÁSZ KATALIN Kassa. Tegnap kezdődött az or­szág második legjelentősebb jazz- fesztiváljaként számon tartott Kassai Jazznapok, idén is három napon át várja az érdeklődőket. A változatos programban a műfaj szinte valamennyi irányzata sze­repel, egy-egy estén három zene­A budapesti Chameleon Big Band kar lép a közönség elé a GeS klub­ban, amely nemcsak a közönség, hanem a fellépők szerint is európai színvonalú klub. A rendezvény szülőatyja és programkoordináto­ra, Szabados Géza tizennégy év alatt a fiatalokat is sikeresen „megfertőzte”, a közönség átlag- életkora harminc év körül mozog. Állandó, visszajáró vendégnek (Képarchívum) számít a tegnap esti program leg­nagyobb húzóneve, Peter Lipa, aki nélkül már el sem kezdődhet a kas­sai fesztivál. Ma este legtöbben vélhetően az osztrák Beefolk zenekarra kíván­csiak, akik világzenei és popele­meket is kevernek zenéjükbe. Előt­tük az immár tizenöt éves AMC trió lép fel, akik sikeresen házasították a dzsesszt a kelet-szlovákiai régiók népzenéjével. A harmadik fellépő zenekar, a cseh-szlovák Vertigo Quintet is a fúzió jegyében tevé­kenykedik, náluk a free jazz mel­lett a pop és a komolyzene is meg­jelenik, bemutatkozó albumukat pedig 2005 legjobb cseh dzsessz- lemezének minősítette a szakma. A holnapi zárónap, illetve az egész fesztivál csúcspontjának ígérkezik a budapesti Chameleon Big Band fellépése. A tizenöt tagú zenekar nyilván csak szűkösen, fér el a színpadon, de szinte biztos, hogy a zenei kaméleonok így is fergeteges show-t produkálnak. A javarészt huszonévesekből álló zenekar tagjai ugyanis nemcsak zenélnek, hanem játszanak” is a színpadon, újraértelmezve a ha­gyományos bigband-muzsikát. Zenéjük egyszerre művészi és po­puláris, elvont és szórakoztató. A csapatot 2003-ban alapította Bálint Rezső harsonaművész-kar- nagy. Az évek alatt több mint 150 nagykoncertet adtak. A tagok je­lenleg Magyarország és Ausztria zenei egyetemeinek hallgatói, ü- letve diplomás zeneművészek. Már az első időszakban olyan művészekkel muzsikáltak, mint Berki Tamás, Bergendy István, Kuzbelt Péter, Rafael Neira Wolf, vagy Csepregi Gyula. Show-ele- mekkel tarkított, különleges han­gulatú esteiket általában nagy­színpadokon rendezik meg, s mindegyiken bebizonyítják, nem véletlenül viselik a kaméleon ne­vet. Egyszer latin hangulatban te­lik az egész koncert, más alka­lommal a szving-klasszikusok vannak túlsúlyban. A jazz-rock műsort néhány hét múlva akuszti­kus koncert követi, azaz jelenleg még senki sem tudhatja, mivel ké­szül Kassára a budapesti kom­mandó, amely a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézetének jóvoltá­ból lép fel a fesztiválon. 125 éve mutatták be Az ember tragédiáját Madách Irodalmi Nap AATl-JELENTÉS Csesztve. Hagyományosan a Nógrád megyei Csesztvén rende­zik meg a Madách Irodalmi Napot holnap annak jegyében, hogy 125 éve volt Az ember tragédiája ős­bemutatója. Az eseményt a Nóg­rádi Történeti Múzeum szervezi. A művelődési házban délelőtt Lengyel György színházi rendező és Kerényi Ferenc irodalomtörté­nész beszélget négy Tragédia­rendezésről, majd Az ember tra­gédiája 1883. évi ősbemutatójáról Kerényi Ferenc tart előadást. A Palócföld folyóirat Madách- tanulmányokat közreadó leg­újabb számát is bemutatják Csesztvén, a salgótaijáni Madách Imre Gimnázium diákszínpada pedig Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté című reneszánsz komé­diáját adja elő. Délután rendhagyó tárlatveze­tést tart a Madách Imre Emlék­múzeumban Kerényi Ferenc, Lengyel György és Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum igaz­gatója, majd 100 éves a Nyugat címmel Sz. Nagy Mária szobrász- művész íróportréiról lesz szó a ko- szorúzási ünnepség előtt, ame­lyen Csehy Zoltán Madách-díjas költő, műfordító, irodalomtudós mond beszédet. PENGE Őrizetlenül... Gergely Ágnes Útérintő c. kö­tete szövevényes, borgesi szö­veglabirintus hangulatát keltő bábeli könyvtárat idéz, termé­szeténél fogva (és a könyv 500 oldalt meghaladó teijedelmét tekintve is) nem adja magát könnyen az olvasónak. Gergely Ágnes összegyűjtött verseinek kötete az elmúlt ötven évben ke­letkezett költeményeinek leg­javát tartalmazza, amellyel a költő a 2007. évi Artisjus Iro­dalmi Nagydíját nyerte el. A versek között többszörös az átjárás, mintha folyamatosan párbeszédben lennének egy­mással. Ez a megsokszorozott rétegzettség jellemző úgy a ver­sek jelentéssíkjainak együtt­mozgásait, mint a szerző regé­nyei és versvilága közötti átjá­rásokat tekintve. Gergely Ágnes műveiben fo­lyamatos az önértelmező do­kumentálás, gyakran visszatér az írás, nyelv és valóság kapcso­lódásainak a kérdése. Az Őrizet- lenek című regényben Daniela számára a „folyamat” megállí­tásához és az életben maradás­hoz egyetlen lehetőség az írás. Ugyanakkor a szó teremtő és va­lóságot alakító erejénekkérdése nyitott marad, akárcsak a kis­lány versének utolsó sora - vár­va a gyógyulásra -, hogy a leírt szó is átíródhasson. Az Őrizetle­nül c. vers soraiban („Egyszer nincs több szemtanú/ sem ajóra sem a rosszra / a rom leválik az időről / hogy magát megsok­szorozza”) visszaköszön a re­génybeli „folyamat” megállítha- tatlansága. A saját törvény­szerűségei által létrehozott idő­ben létezik tovább a „rom”, ami­kor a beteg sejt megsokszorozza önmagát és parányi gömbök­ként hull le a testről. Á regény szereplői esetében az önzetlen­séget az írás szempontjából két­féleképpen is érthetjük, egy­részt: az írástól és alkotástól nem véd meg semmi, mert szá­mukra ez az egyetlen életben tartó és továbbvivő erő, más­részt, az írás mégsem védhet, őrizhet meg a valósággal szem­ben. AMadárcsapda ezt a kérdést viszi tovább, ahol a tárgyiasult írás válik „önzetlenné” és áldo­zattá. Ilyen értelemben az Úté­rintő szövegei át- és felülírják egymást, s ezzel az olvasót is egy olyan játékba vonják be, mely­ben az értelemlehetőségek kibő­vülnek, többlettartalmakkal ru- házódnak fel, a múltbeli szöve­gek felől válnak olvashatóvá a je­len szövegei, és fordítva. Az Útérintő prózabetétei bi­zonyos értelemben a fordított tükörképét teremtik meg az Őrizetlenekben tapasztalható próza és vers párbeszédének, ■ Zólya Andrea kritikai rovata Daniela versei továbbgörgetik a regény szövegét fa szerep­lőikéit pedig egyenesen átsegí­teni hivatottak a történéseken). Itt a prózák azonban „egy vers szünetjelei”- ként neveztetnek meg, megszakítják a versek fo­lyását, szünetet, megpihenést kínálnak az olvasáskor. E pró­zabetétek között találhatók ja­varészt a kötet kevésbé sikerült írásai, amelyek sajnos el is távo­lodnak ettől a költői vüágtól. Gyakran visszatér az elmúlás, elhagyás és elhagyatottság, a halál, ületve a gyász élményé­nek az újból és újból, más és más nézőpontból történő megverse- lése. „A szeretet és halál nem vá­lik külön” - mondja kislányának Karen a temetőben. A teljesség megbomlása mindvégig magá­nak a teljességnek a viszonyla­tában és annak méltóságával je­lenik meg. Az én és a másik el­vesztése szorosan összefügg: „hogy annyi kóbor esemény fe­lett / megtörtént, hogy a tükröd lehetek, / s ahhoz, hogy meg­tudjalak ölni, / csak magamat kell összetörni.” (Rapszódia egy állomáson). Gergely Ágnes költészetében a, jelentésinek és határainak a megragadása olyan folyamatos játékba és állandó mozgásba hozzák a különböző alakzatokat és értelmeket, amellyel izgal­mas olvasmányélményt kínál az Útérintő az olvasóknak. Gergely Ágnes: Útérintő. Összegyűjtött versek. Argu­mentum, Budapest, 2006. 512 oldal. Értékelés:

Next

/
Thumbnails
Contents