Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-29 / 251. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 29. www.ujszo.com Holnap mutatja be a társulat Peter Shaffer darabját Equus a Thália Színházban KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Eredetileg csak néhány percig akartam maradni a próbán, hogy megérezzem az Equus ízét. Aztán a darab feszültsége belenyomott a székbe, és végigültem az egész első felvonást. így jár majd a kedves néző is - nemigen fog mocorogni előadás közben. A Thália Színház idei évadjának második darabját, az Equust holnap mutatják be. A darab szerzőjét, Peter Shaffert a kortárs angol kritika a bulvárszerzők közé sorolja. Ugyanakkor arról a Shafferről beszélünk, aki megírta az Equust és az Amadeust. Az utóbbit nem kell bemutatni, bár elsősorban Milos Forman filmje révén vált híressé. Az előbbi a mi berkeinkben talán kevésbé ismert. Az Equus (a cím latinul lovat jelent) főhőse egy tizenhét éves fiú, akit pszichiáter kezel. A kiindulópont egy bűntény: a fiú hat lovat vakít meg egyetlen éjszaka. A tett megdöbbentő, ám maga az elkövető milyen? Bűnöző? Elmebeteg? Mi vezethette ahhoz, hogy az állatokat csonkítsa? Nos, a néző minderre választ kap. A főszereplő új arc a Thália soraiban: Madarász Máté Gór Nagy Mária színitanodájában tanulta a színészmesterséget. Mindössze 23 éves, a közönség az évadnyitó Cy- ranóban epizódszereplőként láthatta, ám mostani szerepében jóval nagyobb tere nyílik arra, hogy megmutassa, mi rejlik benne. Partnere Korognai Károly a pszichiáter szerepében, Pólós Árpád és Kövesdi Szabó Mária alakítják a szüleit, a kedvesét, Jillt pedig Rák Viktória. A darabban minden szereplő mindig színen van, ezért igazi csapatteremtés volt az Equus próbafolyamata. A színház vezetősége a darabot csak tizenöt éven felüli nézőknek ajánlja. A meztelenségre ugyanis dramaturgiailag szükség van ebben a műben. A korhatár azonban nem szigorú, mivel az érintett korosztály épp a 15 év felettiek világa. Az Equus kapcsán már mások is kerültek kíváncsi tekintetek kereszttüzébe szerte a világon, az egyik legnagyobb vita épp Daniel Radcliffe szereplése körül robbant ki. Sokan nehezményezték, hogy álmaik Harry Pottere meztelenül játszik egy színházban. Dánielnek azonban kiugrást jelentett az Equus, és komoly bizonyítási lehetőséget. Komoly lehetőség ez a kassai Thália egyik új színészének, Madarász Máténak is. A darabot Csiszár Imre állította színpadra. Rák Viktória és Madarász Máté (Gabriel Bodnár felvétele) Lacza Tihamér kötetéről a Vámbéry Kávéházban Rendületlen hittel NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Lacza Tihamér Tankönyvek hősei című, a Li- lium Aurum gondozásában megjelent kötetének I. részét mutatta be október 23-án Csicsay Alajos író, nyugalmazott pedagógus a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A kötetben szereplő - kutatókról, tudósokról, gondolkodókról szóló - tömör írások először a Katedra folyóiratban jelentek meg. A szerző méltán elvárhatta tehát, hogy a terem megtelik pedagógusokkal, de nem így történt. Pedig a tankönyvek számottevő hiányosságát felismerve indította el a kiadó a hatkötetesre tervezett sorozatot. Lacza Tihamér rendületlen hittel folytatja a kutatómunkát, hogy a II. részben is találkozhasson az olvasó olyan írásokkal, amelyek fellebbentik a fátylat a természet egy-egy titkáról. Kitűnő pedagógiai érzékkel kezeli a száraz tényeket, leleményesen ébresztgeti az olvasó érdeklődését, és épít be magvas gondolatokat figyelemfelkeltő történetekbe. „Tihamér arra törekszik, hogy téves nézeteinket, meggyökeresedett előítéleteinket ne csak cáfolja, hanem gondolkodásmódunkat helyes mederbe terelje. Könyvének utolsó fejezetével, amelynek A kolostoroktól az egyetemekig címet adta, azt a szándékot jelzi, hogy sok fontos mondanivalója van még számunkra” - mondta laudációjá- ban Csicsay Alajos. Lacza Tihamért a kötetben megjelent írásaiért tavaly a Tudományos Újságírók Klubja Hevesi Endre-díjjal jutalmazta. Csicsay Alajos és Lacza Tihamér (Fogas Ferenc felvétele) Flache Gyula: Besztercebányai udvar. 1920-22 között, olaj, karton, 36,5 x 45 cm, Besztercebányai Közép-szlovákiai Galéria (SG Banská Bystrica) (J. Bedriková felvételei) 4 4 Flache Gyula első fővárosi tárlata a hét végéig még megtekinthető a pozsonyi Brámer-kúriában Új összefüggések jegyében Ismerős művészek ismeretlen korszakai szerepelnek második éve a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállítótermében. Tavaly Tallós Prohászka István, idén Halász-Hradil Elemér és Flache Gyula egy-egy alkotói periódusa került fókuszba, abból a megfontolásból, hogy a művészettörténet-írás árnyaltabb képet alkothasson ezekről az életművekről. HUSHEGYl GÁBOR A cél az eddigi egyszerűsített, vagy a korábbi évtizedek politikai ideológiájával, vagy műtörténeti prekoncepcióval motivált értékelések felülírása. A szlovákiai műtörténet együtt a környező országokkal most veti revízió alá a modernista szemléletet, s emiatt több életmű számtalan műve kerül új megvilágításba. Újra jelentős szerepet játszanak a pozsonyi és a kassai mellett a korábban kissé mellőzött további (pl. a besztercebányai, rozsnyói, érsekújvári, nyitrai, komáromi, du- naszerdahelyi stb.) közgyűjtemények évtizedekig alig látott festményei és szobrai, új szereplőként pedig a magángyűjtemények féltve őrzött szerzeményei is megjelentek. Sajátságos helyzetben vagyunk Tallós Prohászka, Halász- Hradil és Flache esetében, mivel művészetük két ország és nemzet kulturális örökségének része, ám befogadásuk és elismerésük csak egyoldalú - a szlovákiai modern művészeti kánon tartja nyilván őket, a magyarországi nem. Ezen módosítani nagy kihívás, ám egyetlen útja a magyar-szlovák művészeti kapcsolatok lehető legteljesebb feltérképezése és feldolgozása, illetve magyarországi tárlatok rendezése mind a szakma, mind a közönség számára. Flache Gyula (1892-1967) életútja is részben azonos Tallós Prohászkáéval és Ha- lász-Hradiléval, az ó életrajza is bővelkedik magyarországi vonatkozásokban, elvégre Budapesten született, s művészeti vándorútjait leszámítva csak az első világháború kényszerítette sorsdöntő kimozdulásra. 1917-ben végleg Besztercebányán telepedett le, s több évtizeden át a helyi és részben az országos művészeti élet társformálójává vált. A pozsonyi kiállítás kurátora, Kubička Kucsera Klára hat köz- és egy magángyűjtemény bevonásával valósította meg azt a Flache- tárlatot a Brámer-kúria kiállító- termeiben, amely a két világháború közötti korszakra összpontosítva kísérli meg annak az értékelésnek a felülírását, amely az 1945 utáni alkotói korszak alapján született. Flache művészeti gyökereit egyértelműen az Osztrák-Magyar Monarchia művészeti életében kell keresni, innen ered a szecesszionizmus, amely tagadhatatlanul jelenik meg allegorikus, mitológiai témájú festményein, valamint a Fekvő női akt című nagyméretű vásznán. Ám a szecesszió hatása társul a nagybányai gyökerekre visszavezethető posztimpresszionizmussal, ami a tájképekben a leglátványosabb, mindenekelőtt a Besztercebányai udvar (1920-22) című, kartonra festett olajképen. Minőségi szempontból ide sorolható még az 1921-es Besztercei utca, valamint a Város peremén vagy a Garamnál című olajkép. Annak ellenére, hogy sajátos Flache-stüusról nem beszélhetünk a kiállított festmények alapján sem, mégis egy standard minőségű festőművésszel találkozhatunk, aki a szabadfestészettel párhuzamosan sokat alkotott megrendelésre. Ez utóbbi művek az akadémizmus felé közelítenek, mint pl. a Csesznak Gyula arcképe, illetve a különféle csendéletek, ám az eklektizáló hajlam sem állt tőle távol, pl. mitológiai tárgyú vásznain. A Flache-életmű az 1920-as évek kezdete mellett (főképpen táj- és városképei miatt) tartalmaz egy további izgalmas periódust is, s ez az 1930-as évek első fele. Ez esetben sem egy egységes korszakról van szó, több egymással ellentétes stílusban festett művei is ekkor datálódtak, ám ekkor érik be egy neoklasszicista szemlélet Kö- zép-Európában, ami Flache művészetét is megérintette. Erről tanúskodik a Szlovák Nemzeti Galériában őrzött Önarcképe (1930), az 1932 előtt festett Besztercebányai részlet, valamint az 1935 körül született Keresztelés című olajvászon. A művészeti párhuzamok sok irányba kereshetők, így pl. a Szőnyi-kör irányába, részben a római iskola felé is. Ám a besztercebányai városkép valamelyest rokonítható Tihanyi Lajos tren- cséni várról festett sorozatával az 1910-es évekből, valamint Patkó Károly Igái (1927) című festményével, igaz, a pontosabb meghatározás e két pólus közé helyezheti Flache teljesítményét. A Szőnyi- körhöz tartozó Patkó és a Flache közötti művészeti rokonság nem csak egy műre korlátozódik, a csoportos jelenetek terén a figurák plasztikus ábrázolása és a színskála is erősíti ezt a kapcsolatot: a Keresztelés (1935 körül) Patkó Szüreti pihenőjével (1925) társítható. Egyik oldalról egyházi téma, a másikról szüretelés, ennek ellenére vannak közös művészeti jegyek ezeken a festményeken. Meglepő talán, de az egyházi téma nem szavatolja a művészeti rokonságot, így pl. Flache és az ugyancsak a Szőnyi-körhöz tartozó Korb Erzsébet között, ez utóbbi festészete látomásos és extatikus is, ami a baloldali érzelmű besztercebányai festőtől távol állt. A pozsonyi magyar múzeum Flache-kiállítása további párhuzamok keresésére is alkalmas, így pl. a két világháború közti szlovák festőművészet irányába, hiszen a Tutajosok, a Fűrésztelepen és a Kanyarban közvetlen kontextust vél látni a korabeli szlovák piktúrával. A lehetőség adott mind a szakma, mind a közönség számára. (Flache Gyula 1892-1967, SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Brämer-kú- ria, 2008. szeptember 19. - október 31.) Flache Gyula: Besztercebányai részlet. 1932 előtt, olaj, vászon, 75 x 80 cm, Besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum (SM Banská Bystrica) 4 4 4 4 4 4 i
