Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-27 / 249. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 27. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ LA LIBRE BELGIQUE Lépésről lépésre közelebb kerül az Európai Unió egy egységes pénzügyi felügyelet megteremtéséhez - úja Yves Leterme belga miniszterelnök. Úgy véli, olyan szerv létrehozásáról lehet szó, amely egyfelől felelős lenne a bankok, biztosítók, nyugdíjalapok, sőt a hitelminősítők és a spekulációs alapok tekintetében is, ugyanakkor decentralizált alapon, a központi bankok uniós rendszerének mintájára működne. Az uniós központi banktól független lenne, de információkat cserélne vele. Tavasszal elsőként Magyarország vetette fel, hogy a pénzügyi felügyeletek tevékenységében hozzanak létre új, egységes EU-szabá- lyozást. (MTI) A szocdem ellenzék szakértői kormány felállítását javasolja, s ez a kabinet fél éven át vezetné Csehországot Már nagyon inog Topolánek széke Nagyon inog a bársonyszék Mirek Topolánek, a Polgári Demokratikus Párt (ODS) elnöke alatt, miután a legerősebb kormánypárt néhány nap leforgása alatt két olyan választási vereséget szenvedett, hogy azt a párt első alelnöke, Pavel Bém is „cunaminak” minősítette. K0KES JÁNOS Az első csapás a múlt hét végén érte az ODS-t, amikor a regionális önkormányzati választáson mind a 13 régióban alulmaradt az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párttal (ČSSD) folytatott küzdelemben, s elveszítette az eddigi 12 regionális elöljárói posztját. Egy régióban - az erősen katolikus Dél-Morvaor- szágban - kereszténydemokrata (KDU-ČSL) elöljáró volt, de az is vesztett. Minden régióban a „narancsszínű” szociáldemokraták győztek. Az egyeden kivétel Prága, ahol most nem volt regionális ön- kormányzati választás. Bár Prága régiónak számít, de miután egyben település is, önkormányzataiba a korábbi helyhatósági választási törvény alapján folyik a választás. Erre két év múlva kerül sor. A második csapás a mostani részleges szenátusi választáson érte az ODS-t, amikor a lehetséges 27 mandátumból csak hármat sikerült megszereznie. A ČSSD 23 körzetben győzött, egy mandátum a kommunistáké lett. A szenátus eddig hagyományosan a polgári demokraták erőssége volt, s a rendszerváltás után most első ízben született szociáldemokrata győzelem. Annak mértéke meglepően nagy. Ennek ellenére a koalíció megőrizte többségét a felsőházban. Helyi megfigyelők és a média a választás eredményét egyértelműen a koalíciós kormány, s különösen az ODS politikájának.a számlájára írják. Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a párt kampánya igen agresszív-volt. Bár Mirek Topolánek előszeretettel hangoztatja, hogy a rendszerváltás után ez volt a legjobb kormány, a lakosság támogatását nem sikerült megszereznie. A kabinet pénzügyi, fiskális reformját a vállalkozói szféra is gyengének, félkésznek minősítette, az egészségügyi reformnak pedig a társadalom szülte minden rétegében - egy-két kivétellel - nagyon alacsony a támogatottsága. Különösen az illetékek bevezetését, valamint a kórházak és az egészségbiztosítók tervezett magánosítását támadták. Külpolitikai téren sem találta mega kormány az összhangot a lakossággal. A közhangulat például ellenzi a cseh katonák külföldi missziókban való masszív részvételét, s a Csehországba telepítendő amerikai radart a legutóbbi felmérések szerint is a lakosság mintegy kétharmada elutasítja. Problémák vannak Csehország európai uniós tagságával, szerepvállalásával is. Az ODS - s különösen tiszteletbeli elnöke, Václav Klaus államfő - nem híve a még szorosabb uniós együttműködésnek, s elutasítja a lisszaboni szerződést. Topolánek, aki eddig szinte minden bírálatot visszautasított, most elismerte, hogy a Polgári Demokratikus Pártban és a kormányban is változtatásokra van szükség. „A választások eredménye a kormánypolitika következménye. Nyilvánvaló, hogy személyi változásokra lesz szükség, s megfontolom, hogy újra megpályázzam-e a Polgári Demokratikus Párt elnöki tisztségét” - jelentette ki szombaton a láthatóan letört kormányfő-pártelnök. Az ODS most már szemmel láthatóan is két szembenálló frakcióra szakadt. Topolánek legfőbb belső ellenfele, a Klaus védencének számító Bém nyíltan bírálja a pártelnök-miniszterelnököt, és felszólította, hogy vállalja a felelősséget a kudarcért, s mondjon le. Klaus is a lázadók oldalára állt, s kijelentette: a pártnak és a kormánynak is le kell vonnia a következtetéseket. A választás eredménye jelzés feléjük, hogy változásra van szükség. Bém sürgeti, hogy az ODS ne decemberben, hanem minél hamarabb tartson tisztújító kongresszust. A korábban nagyon magabiztos Topolánek lába alól kezd kicsúszni a talaj, mert a választás eredménye következtében posztjukat elveszített regionális elöljárók most már kertelés nélkül ót tették a kudarc legfőbb felelősévé. A párt kettéválását jelzi, hogy az ODS három sikeres szenátorjelöltje az eredmény kihirdetését nem a pártközpontban, hanem a főpolgármester hivatalában várta ki. Bár Bém később ezt azzal próbálta magyarázni, hogy „prágai szenátorokról van szó, az eset jelképszerű. Helyi megfigyelők és a sajtó mindezek alapján úgy látja: kicsi a valószínűsége annak, hogy Topolánek megtartja pártelnöki tisztségét. Kissé más a helyzet a kormánnyal. Bár a jobbközép kabinet a héten túlélte a már negyedik bizalmatlansági indítványt is, általános a vélemény, hogy távozása csak idő kérdése. A koalíciónak ugyanis megalakulása óta csak két „áruló” szociáldemokrata képviselő támogatásával van meg a többsége. De még ha marad is, már csak „karbantartó” lesz, és a tavaly indult reformoknak befellegzett. Csehországban ugyanis a hatályos szabályozás szerint nagyon hosszadalmas és bonyodalmas az előrehozott választáshoz vezető út, s könnyű megtorpedózni. Az ellenzéki szociáldemokrata párt azt javasolja, hogy a koalíció ismerje el kudarcát, és a pártok egyezzenek meg abban, hogy a jövő év közepén az európai parlamenti voksolással egy időben előrehozott képviselő- házi választást is tartanának. A helyzetet bonyolítja, hogy Csehország lesz a jövő év első felében az Európai Unió soros elnöke. A tét nagy, s nyilvánvaló, hogy pillanatnyilag nemigen van jelentkező a miniszteri és a kormányfői posztra. A cseh sajtó azzal számol, hogy Topolánek várhatóan meneszti a nagyon népszerűtlen egészségügyi minisztert (Tomáš Julínek), a tárcát állítólag gyengén vezető védelmi minisztert (Vlasta Parkano- vá) és a szintén sokat bírált mezőgazdasági minisztert (Petr Gandalovič). Az ellenzék olyan szakértői kormány felállítását javasolja, amely fél éven át vezetné Csehországot. Elemzők úgy látják: Topolánek és a kormány sorsa is az ODS kongresszusán dől el. ____ ÉVFORDULÓ ____________ Aki megváltoztatta a világ térképét: James Cook MTI-ÖSSZEFOGLALÓ „Nem csupán messzebbre akarok eljutni, mint előttem bárki, hanem olyan messzire, amennyire csak ember eljuthat” - írta a kétszáznyolcvan éve, 1728. október 27-én született James Cook kapitány, minden idők legeredményesebb felfedezője. 1769 nyarán a korabeli feltevések szerint az északi félteke tömegét kiegyensúlyozó déli föld, a Terra Australis keresésére indult. Útja során feltérképezte Új-Zélandot, majd 1770. április 19-én első európaiként elérte Ausztrália keleti partjait, leírta a faunát és a bennszülötteket. Otthon hősként ünnepelték, bemutatták a királynak. 1772 és 1775 között tett második útjára már két hajóval indult. A kapitány elsőként szelte át a Déli Sarkkört, elsőként hajózta körül ezen a szélességi fokon a Földet, s az Antarktiszt megközelítve bebizonyította, hogy a Terra Australis legfeljebb az örök fagy világában létezhet. Útján feltérképezte Tongát és a Húsvét-szi- getet, újra rábukkant a Marquises- szigetekre és felfedezte Új-Kale- dóniát. Hírneve most már túlterjedt az Admiralitás körein: végre megkapta a kapitányi rangot, a Royal Society tagja lett és a Lordok Házában méltatták. 1776-ban nekivágott, hogy megkeresse a legendás északnyugati átjárót az Adanti- és Csendes-óceán között. Harmadik útja során felfedezte Hawaiit, feltárta Észak-Amerika partjait Kaliforniától Alaszkáig, de a Bering- szorosba ajég miatt nem tudott bejutni, így nyilvánvaló lett, hogy az átjárónak - ha létezik is - gyakorlati haszna nincs. A kudarctól ideges és gyomorfájdalmaktól gyötört Cook visszatért Hawaiira, ahol 1779. február 14-én egy ellopott csónak miatt kitört csetepatéban életét vesztette. Hajói végül 1780-ban értek haza. Cook többet tett a világ megismeréséért, mint bárki más a történelemben. Más téren legalább ekkora teljesítménye volt, hogy hajóin senki nem halt meg skorbut- ban, a kor rettegett betegségében, mert a matrózok étrendjébe C-vi- taminban gazdag ételeket iktatott. Cook kapitány (Képarchívum) KOMMENTÁR Az együgyűség bája BARAK LÁSZLÓ Kétségkívül megvan a maga bája az együgyűségnek is. Kivált abban az esetben, ha az ember nem közvetlen szenvedő alanya annak. Amint az jelenleg nyilvánvaló a szlovákiai közélet szereplőinek csökött együgyűsége esetében. Természetesen a szlovák-magyar „iszony” problémaköréről van szó, amelynek történései, cselekményei immár jó ideje a híradások homlokterében állnak. Vagyis a csapból is az folyik, ki tud eredményesebben borsot tömi a másik fél orra alá. Pedig lenne Szlovákiában és persze Magyarországon is épp elég sokkal fontosabb teendő, mintsem arra összpontosítani, hogy minél gyermetegebb módon keresztbe lehessen tenni egymásnak. Itt van például a világgazdasági válság, amelynek következményeit nem csupán Magyarország szívja meg, hanem rövidesen Szlovákia is. Azzal a különbséggel, hogy Magyarországon már jó ideje elköltötték azt a közpénzt, amelynek hiánya miatt most kézzel fogható- an is megroggyant a gazdaság. Szlovákiában egyelőre van pénz, hiszen az eladósodottság szempontjából valóban nincs egy súlycsoportban a két ország. Ám csak azért van ez így, mert a jelenlegi lózungkormány, a muszklimutogató szájhőssel, Robert Ficóval az élén egy olyan megreformált gazdaságot örökölt gyűlölt elődeitől, amely összehasonlíthatatlanul jobban működik, mint az „ingyen ebédekre” berendezkedett szomszédé... Egyelőre. Sejtenie kell ezt a szlovák kormányfőnek is, mármint, hogy szó nem lehet majd arról a nyakló nélküli osztogatásról, amelyre a 2009-ben esedékes EP- és megyei, valamint a 2010-ben sorra kerülő parlamenti választások jegyében készülődött őkelme. Ráadásul január elsejétől megszűnik a szlovák korona, ettől kezdve pedig aligha jut majd nagyobb címletű bankó a plebsz bugyellárisába. Amely hiátus vélhetően épp azokat a szakképzetlen, műveletlen halandókat akasztja majd ki, akik a jelenlegi nacionalista-szocialista kormánykoalíció választóinak derékhadát alkotják. Ha így lesz, márpedig így lesz, a szóban forgó együgyűség, ha egyáltalán fokozható még, a jelenlegitől is markánsabb ellenségkeresésben nyilvánul majd meg. Különös tekintettel a kéznél levő, ha úgy tetszik, útba eső magyar ellenség keresésére... Ugyanez vonatkozik persze a kipécézett szenvedő alanyokra, a szlovákiai magyarokra, vagyis leginkább politikusaikra is. F óként az utóbbiak azok ugyanis, aldk épp úgy nem képesek civilizált érdekvédelem, átlátható stratégia és fenntartások nélkül vállalhatójövőkép kimunkálására, mint a Robert Fico fémjelezte mucsai nacionalisták. Vajmi keveset tehet hát a köznép a helyzet normalizálásáért. Addig legalábbis, amíg az irigységre, az emberi butaságra építő politikusi bagázsok politikai zsákmányszerzés céljából geijesztett és folytatott perpatvara el nem ér a társadalom közegében egy olyan telítettséget, amely evidensen komolytalanná, esetenként bájossá tehet bármiféle ellenségképgyártás céljából kiagyalt lózungot. Olyannyira, hogy a szlovák-magyar perpatvart úgy lehessen szemlélni, mint egy gagyi börleszket, amelyben habos tortákat vagdalnak egymás képébe mulatságos hülyék... JEGYZET Forradalom a bunkerban JUHÁSZ KATALIN „Vissza, vissza!” - invitálta október 23-án magyarul az oroszokat a telhetetlen közönség. Ekkor hangzott el mellettem a bizarr poén, hogy 1956-ban ilyesmi nem történhetett volna meg, még Pozsonyban sem. Nyugalom, gyorsan megmagyarázom. A forradalom évfordulóján egy orosz és egy magyar zenekar lépett fel a pozsonyi SubClubban, amely mellesleg egykor bunkerként szolgált, és a szovjetek fúrták a várhegybe. Még mindig eléggé deprimáló hely, szűk, sötét, szorongóknak nem ajánlott, az underground zenei stílusokat kedvelő fiatalok körében azonban igen népszerű. Jelentős forradalmak zajlanak itt hétről hétre, aki kíváncsi a könnyűzene jövőjére, érdemes bemerészkednie a hegy gyomrába. Tudtommal eddig még senkinek sem jutott eszébe, hogy ezen a nagy napon közös koncerten szerepeltesse az egykori megszállók és az egykori forradalmárok unokáit a megbékélés, vagy sokkal inkább a remek szórakozás jegyében. Nos, az ötlet a pozsonyi magyar intézet alapítványa huszonéves szervezőjének agyából pattant ki, és akkora sikert aratott, hogy végül ez lett az intézet hivatalos október 23-i rendezvénye. Amint az várható volt, a fiatalok lelkesen, a konzervatívabb ízlésű idősebbek pedig fejcsóválva fogadták a hírt. Tegyükhozzá, politikáról egy szó sem esett azon az estén, született viszont néhány apró győzelem. Például először csendült fel a „bunkerban” magyar népzene. Es a nemzetközi helyzet csak fokozódott: színpadra perdült Deti Picasso nevű orosz kommandó, amelyet legutóbb ötezer emberrel együtt láttam a Sziget világzenei nagyszínpadán. Nos, ugyanazt a nívót produkálták egy kétszáz férőhelyes klubban is: megnyitották a kelet-nyugati átjárót; az örmény népzene masszív gitárhangzással és némi pszichedé- liával támogatva igazi huszonegyedik századi hangzást eredményez. Ráadásul énekesnőjük intemacionális szupersztár-kvalitásokkal bír; nem csodálkoznék, ha jövőre Amerikát is meghódítaná, és ők lennének Budapest Gogol Bordel- lója. A zenekar negyede egyébként magyar, ha belegondolunk, ez is maga a forradalom. Summa summarum, jó hangulatban ünnepeltünk, és aznap este többségben voltunk a klubban mi, magyarok. A szlovák ajkú törzsközönség pedig nyitottnak és befogadónak bizonyult. Lehet, hogy páran közülük beütötték a keresőbe a Budapest Revolution szókapcsolatot, és a koncertet beharangozó írások mellett arról is találtak infót, mi zajlott 1956-ban a budapesti utcákon.
