Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-25 / 248. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 25. www.ujszo.com 2008 OKTOBER FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ Az októberi Kalligram CSANDA GABOR A „repedtsarkú anyám" fordulat érzékletességét gyakorlatilag lehetetlen visszaadni... Kontrasztok-Kontrastit-Kontrastid Akinek már volt szerencséje olvasni Száz Pál-szöveget (a Szalon olvasói ezek közé tartoznak), az egyetért Grendel Lajosnak azzal a megállapításával, hogy prózájában a fiatal szerző rég letűnt korokat teremt, s ezeket ábrándos-játékos szereplőkkel népesíti be. A Daphnis búsongása című regény elé, melyből a Kalligram októberi száma közöl rövid részletet, a befutott pályatárs Grendel a rokokó regény címkét akasztja, Weöres és Esterházy egy-egy művét is bevonva egy hasonlat erejéig; szerintünk azonban Vida Gergely legutóbbi verseskönyve kézenfekvőbb és sok tekintetben alkalmasabb társa ennek a műnek. A Kalligram októberi számának azonban nem ez, hanem az irodalomtörténet a fő tétje, abból is a magyar irodalom története, történetei. A Kulcsár Szabó Emő-féle monográfia (A magyar irodalom története 1945-1991) és a Szege- dy-Maszák Mihály főszerkesztésében megjelent újabb mű (A magyar irodalom történetei) körül nyitott vita már eddig is számos tapasztalattal szolgált, főként amikor a bennük taglalt művekről és az értelmezésükről volt szó, most az előbbi Bezeczky Gábor, a háromkötetes újabb meg Bodor Béla tanulmánya révén kerül szóba, kiválóan. Kettejük szoros irodalomtörténetolvasásában nemcsak a kritika kap döntő szerepet, hanem ezen belül az értékelések érvelésének felülvizsgálata is. Jó olvasmány mindkettő; élvezetes követni, amint Bezeczky Gábor (1955) a KSZE-könyv értékítéleteinek többértelműségét vizsgálgatja, s azt is, hogy a nála jottányival szigorúbb Bodor Béla hol és miként szól elismeréssel a Szegedy-Maszák-vállalkozásról. Barak László a folyóirat legutóbbi évfolyamai mindegyikében jelen van, nem sűrűn, de következetesen, most éppen öt olyan verssel, melyek e líra folyamatos alakulását jelzik, de nemcsak azt, éppily felfi- gyeltetó (például) az epigramma és a zsoltár műfaját aktualizáló szerzőiszándék is. Keserű József kritikáját (átfogó elemzés Céline eddig magyarul megjelent regényeiről) olvasva felülbíráltam a magam korábbi, felszínes döntését, s belátva a ritmusérzék fontosságát is, újrakezdem a Halál hitelbe című regényt. Az idei ősz a Kalligrammal Maurice Blanchot-t hozta magyar olvasóinak, a folyóiratban részletet a Halálos ítélet című regényből, a kiadónál a művet, de a lapból megtudható, hogy további életműdarabok is várhatók hamarosan. Lónyai Éva szövege (Mamám és az ország) csupa mozgás, mozdulat, testeket, kezeket, ujjakat, nyelveket követ az olvasói szem, sok nedvet és lucskot, rövid kijelentő mondatokat („Lenő a fű.”). „Herr Freud, hadd mutassam be önnek Marcelt..- mondja Dunaj- csik Mátyás szalonos szövege; a kispróza Proust és Freud egyszeri találkozását írja le Proust szemszögéből, egy társalgás emlékének proustias felidézéseként. Egy-egy jó Mizser Attila-vers (itt összesen kettő) mindig a kis terület látványos belakásával szembesíti olvasóját, a látványon túl akusztikai hatással. Itt most ezek tengernyi hordalékot mozgósítanak, sós közegben. A halkulás címűben az erdőisten kilép szokott közegéből, és „néma lettésazistennekseárt”. Jelenkori és kortárs, (képző) művészet és könyvelése - Hushegyi Gábor emlékezetes tanulmánya jut eszünkbe Ajelenetvége (Nyilvánosság helyett szörnyűség. A kreativitás nehézségei Ausztriában) című esszét olvasva. Németh Zoltán recenzálja Cen- tauri új elbeszéléskötetét; „A Kék angyal elbeszéléseiben van valamiféle nyers, kidolgozatlan erő, illetve annak igénye, hogy - mint a kötet egyik elbeszélésének kiváló önjellemzése azt bejelenti - a »kissé éretlen, rusztikus« nyelvi »gránitból« kifaragja a magyar irodalmi »nyelv rokokóját«”. Sajnos, csak a kritikusra hagyatkozhatunk megint, így nem tudjuk eldönteni, vajon a kettő (a nyers erő és a nyelv rokokója) közül ezekben a.szöve- gekben pülanatnyüag melyik tűnik meghatározóbbnak. A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke fennállásának 50. évfordulóját nagyszabású tudományos konferenciával és kiállítással ünnepelte, melynek zárónapján (október 18-án) a fordítás, műfordítás kérdésköre volt terítéken - ezúttal finnugor szempontból. CSEHY ZOLTÁN Gerevich-Kopteff Éva, a Helsinki Egyetem tanszékvezető tanára Nemes Nagy Ágnes költészetének finn recepciójával foglalkozott, de előadása e tárgynál sokkal szélesebb kontextust teremtett: rámutatott többek közt arra a paradigmaváltásra, mely a közös nyelvtudat és a kulturális hasonulni vágyás egykori igénye helyett a pusztán esztétikai (és nem nemzeti) kritériumok alapján bekövetkező fordítói szelekciót részesíti előnyben. Köztudomású ugyanis, hogy a finn fordításirodalomban kezdetben az egzotika- igénnyel jócskán átitatott romantikus színezetű magyar szerzők kaptak helyet, hiszen Petőfi vagy Vörösmarty költészete a formálódó nemzeti önismeret és öntudat kialakulását is segítette. Ennek az attitűdnek az örökségeként a modem vagy kortárs magyar irodalom is gyakran áldozatául esett a külső, kontextushangsúlyos szempontoknak, s így nem mindig első vonalbeli szerzők kerültek a finn közönség elé. Nemes Nagy Ágnes költészete sem a nemzeti létkérdések megfogalmazójaként, sem nőiségének gender-értelemben vett versbeöntőjeként nem releváns, az egzotikus lázadó szellem romantikus sztereotípiáit sem képes továbbéltetni, már csak ezért is kiemelkedő szerepe van a finn-magyar fordításirodalom szemléletváltásában. A fiatal generáció egyik legtehetségesebb fordítója, Tuula Komsi már nem finnugor alapon indul el, s túllép az egyszerűsítő tendenciákon: még a finnül nagy karriert befutott Kányádit sem a kisebbségi attitűd bebetonozott kliséi szerint olvassa. Tuula Komsi Nemes Nagy Ágnes verseit a freudi-lacani elméletek horizontjából véli értelmezhetőnek, s fordítóként a kimondhatatlannak hangot adó fonetikaiakusztikai szint izgatja. Meglepő, hogy a kortárs finn irodalomból a modernizmus hatására kiszorult a rímes-időmértékes formakultúra, illetőleg a populáris regiszter költői megnyilvánulásaiba került át. Gerevich-Kopteff Éva szerint ez az irányultság változni fog, hiszen ismét klasszicizálódó tendenciák jelentek meg a kortárs finn irodalomban. Az előadó végezetül a Madár, Az alvó lovasok és az Azelőtt című versek összehasonlító fordításelemzéseit végezte d, s kimutatta Tuula Komsi zenei értelmezéseken alapuló bravúros megoldásait, melyek gyakran a hangszimbolika következményei. A zenei meghatározottság olykor a jelentésbeli koherenciánál is fontosabbá válik, hiszen a hangzás is jelentésformáló tényező. Tuula Komsi friss Nemes Nagy Ágnes- fordításai például a Kerberos című lap 2008/2-es számában olvashatók Garaczi László, Takács Zsuzsa és Kányádi Sándor műveinek társaságában. Irene Wichmann, a Helsinki Egyetem oktatója Jókai Mór XIX. századi fordításairól beszélt, Jókai finn recepciótörténetét vázolta. Jókaitól a XIX. században 26 önálló mű és számos novella, vers jelent meg finnül, ráadásul ezek szinte mindegyike magyar eredetiből készült. A Jókai-fordítás fénykora az 1880-as évek volt, ekkor egy jeles finn kritikus örömmel nyugtázta: „Jókai a miénk!” Az új földesúr finn fordítása hat ismertetést kapott a korabeli sajtóban, melyek kiemelik a nemzeti öneszmé- lés motívumának kulcsszerepét, a nemzeti identitásukért küzdő finnek elé példaként állítható magatartásformákat. A kritikai észrevételek közt megjelenik egy igen sajátos szempont is: a fordítás nyelvének vizsgálata során egyes kritikusok elmarasztalják az idegen szavak eltúlzott jelenlétét. A Jókai- kultusz intenzív jelenlétét mutatja az is, hogy az Ilmarinen című lap kritikusa 1878-ban egyenesen a finn nyelvet félti a Jókai-fordítás idegen szavaitól! Az Egy magyar nábob finn fordítása elé írt életrajz elemzése több tanulsággal is járt: míg Jókai kimagaslott elbeszélőtehetség, képzelőerő, hazaszeretet és a közönség ízlésének ismerete terén, elmarasztalható a túl élénk fantázia csapongásai és a jellem- ábrázolás ámyalatlansága miatt. Megemlítendő, hogy Jókai finn karrierjét már a XIX. század legvégén és a XX. század elején tudományosan is feldolgozták: itt elsősorban Chalúpka Rezső, Csekey István és Weöres Gyula cikkeire kell gondolni. Világirodalmi párhuzamként Dickens kerül a nagy magyar író mellé. G. Bogár Edit, a konferencia főszervezője, a Pannon Egyetem adjunktusa és a Comenius Egyetem vendégoktatója pragmatikus tárgyat választott: gyakorlatilag egy a hiteles (értsd: hitelesített) fordításokkal kapcsolatos, különleges élménybeszámolót kaptunk. Az előadó a rendőrségi nyomozást megszüntető határozattól kezdve a bírósági iratok, a cégkivonatok, az alapító okiratok fordításán át egészen a nem hiteles étlapfordításokig (vajon hogy kellene egy finn számára érthetővé és vonzóvá tenni pl. a velőrózsa rántva vagy a libamáj roston toka- jiaszús-mártásban gyömbéres parféval nevű ételeket?) széles skáláját vonultatta fel a gyakorlati igényekkel szembesülni kénytelen fordító problémáinak. Lehetséges-e egyáltalán minden ponton és maradéktalanul betartani a tartalmi azonosság és az értelmi egyenértékűség elveit, ha maga a létszemlélet is nyelvileg kötött? A lendületes és szellemes előadás a szövegek világán keresztül a finn és magyar valóság számos bürokratikus vagy épp álszakszerűséget tettető vonását is leleplezte, s a kultúraközi kommunikáció problémáira is rávilágított. Outi Hassi, a Budapesten élő elismert műfordító Dragomán György A fehér király című regényének fordítási problémáiról beszélt. A regény állítólag 28 (a napokban a Kalligramnál megjelenő szlovák változattal immár 29) nyelvű fordításban olvasható. Az előadó az 1980-as évek Romániáját megidéző szívszorító történetfüzér egyik fejezetét vizsgálta. A magyar hosszúmondatos próza hagyományait (Kertész, Nádas) továbbfejlesztő szerző egy gyerek lélegzetvételnyi beszédének folyamatosságát utánozza, mely bővelkedik a redundáns elemekben. A gyerek elbeszélő őszinte megnyilvánulásait a közlés életkori adottságok által determinált megbízhatatlansága ellenpontozza, ezt a kettősséget visszaadni meglehetősen nehéz. Az első vizsgált mondat kétoldalnyi terjedelmű és 98 tagmondatra bomlik, ekkora konstrukció a legtöbb nyelvben törés nélkül tarthatatlan. A szerző az egész műben csak kétfajta írásjelet használ, vesszőt és pontot, Hassi azonban értelmi-stilisztikai okokból a kettőspontot is felvette a repertoárba. Hassi számos lexikai érdekességre is felhívta a figyelmet, külön kitért a durvaságok fordíthatóságára. A „repedtsarkú anyám” fordulat érzékletességét gyakorlatilag leheteüen visszaadni. Néhány példa: „meine Mutter mit dem gebrochenen Absatz”, „your whore of a mother”, „hävytön äitisi”. Dragomán külön jegyzéket állított össze fordítói számára a műben szereplő reáliákról és vélhető „egzotikumokról”. A jálézár, a karszám vagy a gombfoci a finn fordító számára is csak ilyen módon vált érthetővé. Hassi rendkívüli érzékenységgel láttatta Dragomán regényének fordítási nehézségeit, s értelmezései, meglátásai egyszersmind magát a regényt is gazdagítani látszottak. Zuzana Drábeková, a Comenius Egyetem oktatója, a szlovákiai finnoktatás oszlopa, kiváló műfordító Töve Jansson finnországi svéd író Muminkönyveinek magyar fordításaival foglalkozott. Meglepő módon az eredetileg svéd nyelvű műveket magyarra finnből fordították, leszámítva Harrach Ágnes 2004-ben megjelent munkáját. Drábeková kivált a tulajdonnevek fordításait, fordítható- ságát vizsgálta: a magyar fordítások közt nincs termékeny összhang, s ez nagyban gátolja a recepciót magát. A több mint 40 nyelvre lefordított alkotások magyarul több szempontból is szerencsétlen helyzetbe kerültek: egyrészt a szereplők nevének változékonysága miatt, másrészt azért, mert átfedések is vannak egyes szereplők nevei között. Erre példa Snorkfrö- ken, aki Vukovári Pannánál Cók- mók néven szerepel, miközben Szakonyi Csillánál Cókmók Gafsan megfelelője. A káoszt növeli, hogy a tv-változatban használt nevek megint mások: a Kiss Morr Harrach Ágnesnél pl. Pöttöm, Vukovári Pannánál Varkocs, ráadásul másutt Büdöske, mígnem a tv-s verzióban Kicsi Máj. Az előadó felhívta a figyelmet a finnországi svéd nyelv sajátosságaira is, melyek fél- refordításokhoz is vezethetnek, illetve vezettek a cseh szöveg esetében. A különösen gazdag és soknyelvű apparátust felvonultató előadás argumentációja megfellebbezhetetlen és lenyűgöző volta mellett azért is kitüntetett figyelmet érdemel, mivel az előadó saját fordítási tapasztalatait is belefoglalta, hiszen a szlovák változat az ő munkája. A konferenciát kerekasztal-be- szélgetés zárta, melyben a pozsonyi finnugor szak indítása és a 2010. évi Finnugor Kongresszus tárgykörében hangzottak el értékes felvetések, hozzászólások. A pozsonyi magyar nyelv és irodalom tanszék profilja hármas irányultságúvá válna: a hagyományos tanárképzés, illetve a tudományos elitképzés és hungarológia mellé csatlakozna a finn és magyar nyelvet, valamint kultúrát egyaránt magába foglaló (egyelőre még képlékenyen formálódó) finnugrisztikai orientáció is. Man Ray: Az ajándék (AP Photo/National Gallery of Art, Washington) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
