Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-22 / 245. szám, szerda

KARRIER 2008. október 22., szerda 4. évfolyam, 43. szám A céges érdek és az érzelmek nehezen férnek meg egymás mellett Rámehet a barátság a kinevezésre Vezet a banki, pénzügyi vagy informatikai állás Az internetes álláskeresés a legnépszerűbb Megeshet, hogy barátunkat egyik napról a másikra fő­nökünkké nevezik ki, ami új helyzetet teremt a kapcso­latrendszerben. Miként le­het jól kezelni a helyzetet az újdonsült vezetőnek és a beosztottnak? Meg lehet az alá-fölérendeltségi viszony­ban őrizni a barátságot? TANÁCS Néhány fogással, érzelmi intelli­genciával sok csapdát ki lehet ke­rülni, ám hosszú távon a céges ér­dek és a privát érzelmek nehezen fémek meg egymás mellett. Enikő és főnöke évek óta jó bará­tok, szabadidejük nagy részét is együtt töltik. „Épp állást kerestem, a barátom tulajdonában lévő cég­nél pedig üresedés volt. Felajánlot­ta a munkát, majd egy interjún kel­lett részt vennem. Ezen a beszélge­tésen a másik tulajdonos volt csak jelen, a döntés joga - hogy felvesz­nek vagy sem - az övé volt, a bará­tom nem szólt bele. Az interjú sike­rült, és elkezdtem dolgozni kapcso­lattartóként”- kezdi történetét a hölgy. Az elején furcsának találta, hogy akivel a szabadidejét tölti, az a főnöke is egyben. „Először úgy vi­selkedtem, mintha nem is létezne, és csak akkor szóltam hozzá, ami­kor megszólított. Majd egyre in­kább feloldódtam, és egy alkalom­mal túl is léptem a határon: nem a kellő tisztelettel válaszoltam neki a többiek előtt. Ekkor behívott az iro­dájába, és elmagyarázta, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, elvégre mégiscsak a főnököm” - mondja. Tisztázták a szabályokat, miszerint mind a ketten igazodnak a kialakult szituációhoz: beosztott­ként illetve vezetőként kezelik egy­mást. Beszélni kell az új helyzetről Enikő történetének a tanulsága, menjünk elébe a kellemetlen pilla­natoknak. Az új vezetőnek érde­mes már az első ilyen munkanap előtt négyszemközt tisztáznia, mi­ben lesz más a helyzet, ő milyen hozzáállással tud a baráttal a jövő­ben együttdolgozni, hol lesznek a határok és mit nem engedhet meg egyik fél sem magának. „Mi a problémák elkerülése ér­dekében megpróbáljuk diszkréten kezeim a kapcsolatunkat. Kerüljük a privát érzelemkitöréseket, a ma­gánéleti eseményekről bár szót ej­tünk, de csak halkan és gyorsan” - avatott be Enikő. Ritka, hogy tovább működik a barátság Enikő szerencsésnek mondhatja magát, hiszen barátságuk megma­radt, nem okozott komolyabb problémákat az alá-fölérendelt vi­szony. Ez azonban csak ritkán ala­kul így. „Számos esetben megtörtént, hogy egy kinevezést követően meg­szűnt a barátság a két fél között. Ennek oka, hogy a változás után a kapcsolat teljesen más minőségű lesz” - magyarázza Csík Klára kar­rier-tanácsadó. „Először is, az önzetlen baráti vi­szonyba érdek kerül: egyrészt a dolgozó érdeke, aki azt akarja, hogy munkájáért minél több elis­merést kapjon. Másrészt a vezető érdeke, áld pedig azt szeretné, hogy beosztottja a lehetőségekhez mérten minél jobban teljesítsen. Ez a két igény gyakran nem teljesül egyszerre, a felek pedig emiatt egymásnak feszülnek. Gyakori emellett, hogy a barátok távolság- tartással reagálnak a kialakult helyzetre. A beosztott a kinevezés után lakatot tesz a szájára, és ma­gában tartja a többi vezetőről ki­alakult negatív véleményét. Elkezd félni attól, hogy innentől ez bármi­kor visszajuthat a fülükbe. A veze­tő pedig elhallgatja a fizetésekről, dolgozókról vagy a cég helyzetéről szóló információkat, hiszen ezek már bizalmas adatoknak minősül­nek, így a kölcsönös titkolózás mi­att gyorsan megromolhat a vi­szony. Ráadásul még az is előfor­dulhat, hogy a beosztott munkája nem éri el az elvárt szintet. Ebben az esetben a vezető kénytelen lesz megróni vagy elbocsátani. Ezt pe­dig kevés barátság éli túl” - sorolta a szakember. A túlzott keménység megbosszulja magát Hogy ez ne fordulhasson elő, a vezetőnek oda kell figyelme arra, hogy a munkában ne legyen se túl elnéző, se túl kemény a baráttal szemben. „Megbukik, aki hirtelen váltva uralmi lépéseket tesz, és pa­rancsolgatni kezd. Aki úgy érzi, meg kell mutatnia, hogy ő a vezető. A hangos szóváltás, az arrogáns modor a baráttal szemben nem bi­zonyítja a vezetői székre való ráter­mettséget. Ezzel egyetlen dolgot ér el, mégpedig azt, hogy a kollégák és a barátja egyaránt csalódni fog­nak benne. Ugyanakkor a baráttal szembeni nyájas, elnéző hozzáállás sem vezet eredményre. Sőt, a mun­katársak azonnal kivételezést kiál­tanak, a csapat kiközösíti a kollé­gát, a vezető döntéseit pedig ko­molytalannak és elfogadhatatlan­nak tartják ezt követően” - állítja Kiss István munkapszichológus. Kérjük ki egy harmadik fél véleményét is Vezetőként a barát-beosztott munkáját nagyon nehéz objektív szemmel nézni, ezért a baráttal kapcsolatos komolyabb döntések­nél tanácsos kikérni mások vélemé­nyét is. Beszéljen olyan vezetőkkel, alak rálátnak a beosztott munkájá­ra, tevékenységükre, ugyanakkor nem rózsaszín szemüvegen keresz­tül látják az alkalmazottat. A barát­ságot lehetetlen teljesen kizárni, a döntésekre a szoros érzelmi kap­csolat igenis hatással lesz. A legfon­tosabb, hogy a vezető ezt tudatosít­sa magában. Ne legyen az az illúzi­ója, hogy ő más, és képes csak be­osztottként tekinteni barátjára. Ha ezt elfogadja, sokkal jobban odafi­gyel majd arra, hogy valóban ob­jektív legyen. A barát lépjen kicsit távolabb Nemcsak a vezetőknek, a beosz­tottaknak is alkalmazkodniuk kell az új helyzethez: "Saját érdekünk­ben illik mértéktartónak lenni. Nem hozhatjuk főnökünket kelle­metlen helyzetbe, például szembe­sítve egy baráti sörözés során el­hangzott kijelentéseivel, ígéretei­vel. Ne feleseljünk és ne szóljunk vissza. Mindig legyen a szemünk előtt, hogy munkaidőben felettünk áll. Ha mindezeket betartják a fe­lek, abból egy eredményes, gyü­mölcsöző együttműködés szület­het. Kérdés persze, hogy szerepjá­tékkal fenntartható-e egy barát­ság. A tapasztalatok alapján ez csak ritkán sikerül, (j) FELDOLGOZÁS Mára az internet lett az álláske­resés legfontosabb csatornája - derül ki egy kutatásból, melyben a 18-49 éves internetező lakosság álláskeresési szokásait vizsgálták. Az 1200 fős mintán alapuló, 2008-as felmérés szerint, amelyet az NRC piackutató cég készített, a legtöbben internetes álláshirdeté­sek között keresik jövendő mun­kahelyüket. Ezt szorosan követi az ismerősöknél, barátoknál való ér­deklődés, de ezen kívül sokan böngésznek szakmai portálokon, töltik fel önéletrajzukat különbö­ző oldalakra, és a cégen belüli pá­lyázás is népszerű. Új munkahely választásakor a megkérdezettek a biztos munka­helyet, a jó munkahelyi légkört, valamint a fizetés nagyságát ne­vezték meg, mint a három legfon­tosabb döntést befolyásoló ténye­zőt. Ha most keresnének állást, a válaszadók közül a legtöbben banki, pénzügyi vagy informati­kai területen helyezkednének el, ezen belül is a legnépszerűbbek az adminisztratív, illetve az ügyin­tézői munkakörök - mutatják a kutatási eredmények. A felmérés alapján a munkavál­lalók mobilitása igen korlátozott: tízből hatan nem költöznének el egy kedvező, új munkalehetőség kedvéért; aki mégis rászánná ma­gát a lakóhely-változtatásra, az sem költözne jelenlegi otthonától tíz kilométernél messzebbre. A kutatás adatai szerint a nők sok­kal aktívabbak az online álláske­resés terén, mint a férfiak, (m) A megszállottság odáig vezethet, hogy a munkamániás minden egyebet száműz életéből, emberi kapcsolatait leépíti, saját vágyait, szükségleteit is háttérbe szorítja Munkamánia: az árulkodó jelek, a jellegzetes viselkedésformák FELDOLGOZÁS Lelkiismeret furdalása van, amikor elmegy nyaralni, mert a fölhalmozódott munkát senki sem végzi el ön helyett? Délutá­nonként elnehezül, és nem tud az feladatokra koncentrálni, vagy amivel nem végez, hazavii? Munkahelyi „betegségek” és a tünetek. Munka, munka, munka - a re­cept sokak életét meghatározza. Akad, akik túlzásba viszik, má­sok mindent megtesznek azért, hogy kikerüljenek a főnök látó­mezejéből, és csak annyit dol­gozzanak, amennyit nagyon mu­száj. Melyek a jellegzetes viselke­désformák? Nyaralás munkával Akár vezető munkakörben dol­gozik, akár beosztottként, a fele­lősség a ön vállát nyomja, ezért még szabadsága alatt sem tud (vagy nem mer) kikapcsolódni, mert nem szereti másra bízni a feladatokat? Kikapcsolódás he­lyett azon rágódik, hogy minden rendben van-e az irodában, határ­időre elkészülnek-e a betervezett projektek? Esténként kényszere­sen rohan a számítógéphez, hogy ellenőrizze, távollétében nem tör- tént-e mulasztás az irodában? Könnyű bekerülni az ördögi kör­be, ám kitörni annál nehezebb: ilyenkor a munka lassan átveszi az uralmat az élet minden terüle­tén, és olyannyira meghatározza a túl lelkiismeretes dolgozók éle­tét, hogy egy percre sem mernek kikapcsolni, szép lassan családju­kat, barátaikat is elhanyagolják. Megszállottság Mindenkinek szüksége van ki­kapcsolódásra, feltöltődésre, hogy megújuljon és teljesítmé­nye ne romoljon, ezért ha még szabadsága alatt is munkahelyi feladatain, problémáin rágódik, ideje lazítani. Először csak pár napig, majd fokozatosan, mindig egy nappal tovább tartsa távol magát a számítógéptől, ne hagy­ja, hogy a munkahelyi hírek megzavarják pihenését, tudato­san száműzze agyából a benti dolgokat. Hajtás éjjel-nappal A munkamánia legaggasztóbb jele az állandó túlórázás, a meg­szállottság és megfelelni vágyás, a teljesítménykényszer és a foly­tonos pörgés. AM ebben szen­ved, nemcsak saját magát hajtja, és igyekszik a legtöbbet kihozni magából, másokkal szemben is hasonló elvárásai vannak. A munkamániás emberrel azon­ban nehéz együtt dolgozni. Legszívesebben beköltözne az irodába? Nincs magánélete és a hiányt munkával pótolja? Esetleg előléptették, és igyekszik a lehe­tő legjobban teljesíteni, hogy a főnök elégedett legyen önnel? A megszállottság odáig vezethet, hogy a munkamániás minden egyebet száműz életéből, emberi kapcsolatait leépíti, saját vágya­it, szükségleteit is háttérbe szo­rítja, azért, hogy több ideje ma­radjon a munkájára. Mi a teendő, ha ilyen „tünete­ket” észlel magán? Nehéz csök­kenteni a munkával eltöltött időt, ha az ember hozzászokott az állandó hajtáshoz. Első lépés­ként törekedjen arra, hogy ne vi­gyen haza munkát. Előfordul­hat, hogy túlórázni kell - ezért mindig kérjen plusz pénzt, in­gyen, a főnök két szép szeméért ne robotoljon -, ám még mindig jobb megoldás, ha tovább marad bent, és otthon már csak privát dolgaival foglalkozik, mint ha hazahurcolja a munkát. Követke­ző körben igyekezzen csökkente­ni a túlórák számát, majd meg­célozni - másokhoz hasonlóan - a normál munkaidőt. Délutáni teljesítményromlás Természetes, ha az ember ebéd után úgy érzi, tompa az agya, nem tud munkájára kon­centrálni. Ilyenkor akad, aki egy kávéval frissíti fel magát, mások sétálnak egyet, vagy alaposan ki­szellőztetik az irodát. A délutáni bágyadtság akkor válik kelle­metlenné, ha állandósul és egyre tovább tart: azon kapja magát, hogy már két órakor az óráját le­si, és számolgatja a perceket, mi­kor léphet ki az ajtón. Ha ugyan­is a hátralevő pár óra haszonta­lanul telik, könynyen lemarad­hat napi teendőivel, ebből pedig következik a túlórázás vagy az otthoni munka. Úgy érzi, délutánonként kép­telen koncentrálni? Akkor a reg­gel a ön napszakja: fontos teen­dőit, elintéznivalóit mindig tud­ja le a kora reggeli órákban vagy délelőtt, délutánra pedig hagyja a rutinfeladatokat. Míg az embe­rek egy része a reggel jól teljesí­tők táborát gyarapítja, addig mások este vagy éppen éjjel tel­jesítenek jól. A lényeg, hogy a fontos elintéznivalókat mindig akkor intézze, amikor szellemi­leg a csúcson van, ne akkor, ami­kor gondolatai elkalandoznak és nehezen tud koncentrálni. A hangsúly mindig a hatékonysá­gon van. (h)

Next

/
Thumbnails
Contents