Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-22 / 245. szám, szerda

8 Tudomány ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 22. www.ujszo.com Wallace Hume Carothers szenvedélyes horgász volt, de a selyemzsinór gyakran cserbenhagyta, ezért elhatározta, műanyagból készít sokkal jobb minőségű zsinórt A nylon, a vegyipar csodája Azok a csábos női lábak, leheletvékony nejlonha­risnyába bújtatva, a férfi­szemek legnagyobb mág­nesei! Napjainkban termé­szetes, hogy a műanyag­ipar e remeke a lányok, asszonyok szépségének hangsúlyozója, pedig nem is oly régen született meg ez a találmány: mindössze két emberöltővel ezelőtt ismerte meg a világ az első polimerizált szénvegyület­ből készült terméket, a nylont. OZOGÁNYERNŐ Nevét a kor két legjelentősebb városa, New York és London kezdőbetűiből kapta. 1938. ok­tóber 27-én mutatták be a nagy- közönségnek a vegyipar nagy csodáját, amely egyben egy új termékcsalád diadalútjának kezdetét is jelentette. Ma el sem tudnánk képzelni az életünket a polimerizált szénvegyületek nél­kül, hiszen körülvesznek ben­nünket. Az üzletben az előre csomagolt árut ez burkolja, az italok döntő többsége polietilén palackban vár ránk, a pénztárnál a tasak, lakásunkban minden vil­lamos berendezés és elektroni­kai készülék doboza, a villany- vezetékek burkolata, a konnek­torok és villanykapcsolók, a „gumipadló”, házi robotgépünk fogaskerekei, fürdőszobánk több tartozéka, a fogkefe és a fokrém- tubus, ruhadarabjaink legtöbbje, gépkocsink belső terének zöme, az ékszíjtárcsa, a kerekékköpeny anyagának nagy százaléka mind-mind műanyag. Az egyéb felhasználási területekről nem is beszélve: köteleket, sátrakat, aj­tókat, ablakokat, ejtőernyőket, horgászzsinórokat, sebészfona­lakat, ezernyi ruhadarabot, csó­nakokat, sőt jachtokat készíte­nek polimerizált szénvegyüle­tekből. Ezért is érdekes, hogy kinek az agyából pattant ki a gondolat, hogy egyáltalán ilyen anyag előállítható. Ma már szinte senki sem is­meri Wallace Hume Carothers nevét. Azért sem, mert a legen­dás bemutatón nem volt jelen, így aztán a babérokat anyaválla­lata, a napjainkig is a világ egyik leggazdagabb cége, a DuPont aratta le. Carothersnak a huszadik szá­zad lángelméi között a helye. Hihetetlen ambiciózus célokat tűzött ki maga elé, amelyeknek - hibás - önértékelése szerint nem tudott megfelelni. Tanító­családban, 1896. április 27-én az Iowa állambeli Burlingtonban látta meg a napvilágot. A mis­(Képarchívum) souri Tarkio College hallgatója volt, ahol vegyészetet tanult, mivel úgy érezte, ez a jövő egyik nagy kutatási területe. Az illinoi- si egyetemen szerzett doktori címetl924-ben, ahol a későbbi­ekben szerves kémiával foglal­kozott. A kor kedvezett ennek a tudományágnak: egyre nyilván­valóbbá vált, hogy előállíthatok műanyagok. A kérdés olyannyira a levegőben lógott, hogy a Du­Pont vegyi gyár 1927-ben kuta­tólaboratóriumot hozott létre új anyagok kikísérletezésére. Caro­thers, akinek példaképe az, élő legenda, a világot a villamos be­rendezéseivel, találmányaival, szabadalmaival gyökeresen Wallace Hume Carothers megváltoztató Thomas Alva Edi­son volt, az elsők között jelent­kezett az új munkahelyre. Nem kis célt tűzött ki maga elé: a vegyipar forradalmasításával ugyanúgy megváltoztatja a vilá­got, mint legendás magasságok­ba emelkedett elődje. Főnökei hamarosan meggyőződtek kivé­teles képességeiről, így a követ­kező évben, 1928-ban már a la­boratórium vezetését is rábízták. Az ifjú feltaláló méltónak bizo­nyult a bizalomra: három év múltán már szállította is első ta­lálmányát, a neoprént, a műkaucsukot. Munkája mellett volt egy nagy szenvedélye, a A XVI. században jelenik meg a kötött harisnya a mindennapi használatban, amelyet legin­kább csizmában hordtak a férfi­ak és a nők. Később elterjedt a papucsokhoz és félcipőkhöz hordható vastag gyapjúharisnya, amelyen már dudoros minták is díszelegtek rávarrással. Mivel az 1920-as évektől kez­dődően a női szoknyák egyre többet engedtek láttatni a női bokából majd a lábszárból, ezért felerősödött a harisnyák jelentősége. Már akkor megje­lentek a selyemharisnyák, a műselyem és a nejlonharisnyák horgászat, amely új feladatokra sarkallta. A kor zsinórjait se­lyemből készítették, amely többórás áztatás után sokat ve­szített szakítószilárdságából, ru­galmassága is meglehetősen ki­csi volt, így sok esetben Caro­thersnak nem sikerült a meg­szerzett zsákmányt kiemelnie. Ezért elhatározta, hogy műa­nyagból készít a korábbiaknál sokkal jobb minőségű zsinórt. Háromévi kísérletezés után elju­tott a megoldáshoz: sikerült műszálat előállítania. Csak volt egy bökkenő: olvadáspontja száz Celsius fok alatt volt, ennek megfelelően nagyon nyúlékony és gyúlékony is volt. De érezte, hogy jó nyomon jár. Újabb két év megfeszített munkája után si­került elérnie, hogy találmányá­nak olvadáspontja 250 fokra, a szál szakítószilárdsága a több­szörösére emelkedjen. Szinte hi­hetetlen, milyen egyszerű volt a megoldás: az eredeti polimeri­zált szénvegyülethez közönséges vizet kellett adagolni, ami meg­változtatta az anyag belső szer­kezetét. A találmányt, a nylont végül 1937 februárjában szaba­dalmaztatta a DuPont vállalat. El is kezdték gyártani a mű­anyag zsinórokat, amelyek egyre népszerűbbek lettek a horgászok körében. Jóval nagyobb sikert arattak a műanyag fogkefék, mi­vel a korábban alkalmazott, ázsiai vaddisznószőrből készül­tek nedvesek maradtak, amit nem nagyon szíveltek a haszná­lóik. A nagy durranás viszont elmaradt. Az igazi marketingöt­let állítólag a gyár alelnökének, Charles Stine-nek a fejéből pat­tant ki, aki hajszálvékony nylon­szálat gyárttatott, amiből női ha­risnyát készíttetett. Úgy látszik, pontosan ismerte a női lelket: a divatra bármennyi pénzt képe­sek áldozni. Nem Ids magabiz­tossággal jelentette ki a termék bemutatóján „a nylonszál az acélnál szilárdabb, a pókhálónál finomabb, minden természetes anyagnál nyúlékonyabb” rek­a piacon. A gyártóknak a nagy kereslet hatására érdekévé vált a gépi sorozatgyártás, és igye­keztek minimálisra csökkenteni a kézimunkát a kivitelezésben. Ottawában az 1930-as években feljelentettek egy asszonyt, mert munkanélküli létére selyemha­risnyát és egyéb cicomákat vi­selt. A feljelentő szerint, akinek nincs sok pénze, azt lemondásra és takarékosságra kell inteni. Ezzel szemben a bíró felismerte a női lélek lényegét, hiszen ítéle­te szerint: „időnként minden nőt megillet egy-egy jobb ruha és se­lyemharisnya, hogy úgy öltöz­hessen, mint a társnői. Mert ha lámszöveg. Erre kitört a hiszté­ria: az amerikai lányok, asszo­nyok megrohanták az üzleteket, a legyártott ötmillió pár haris­nyát fél nap alatt felvásárolták, holott csillagászati áron jutottak hozzá: kétszáz dollárba került egy pár nylonharisnya abban az időben, amikor az átlagember ennyit keresett hetente! A Du­Pont vállalat fél nap alatt elké­pesztően magas, egymilliárdos bevételhez jutott. Ez mai értéken nagyjából tízmilliárd dollárnak felel meg. Ezután várható, hogy a feltalá­ló meggazdagodott, világhírnév­re tett szert, folyóiratok címlapjá­ra került, rádió- és tévéműsorok ünnepelt sztárja lett. Nem így történt. A valóság sokkal tragiku- sabb: meg sem érte a nevezetes bemutatót, helytelen önértékelé­sének áldozata lett. Úgy érezte, nem tud megfelelni az általa kitűzött céloknak, hogy nagy példaképéhez méltó lehessen. Ehhez tudni kell, hogy Edison élete legnagyobb találmányait huszonkilenc és harminchárom éves kora között szabadalmaztat­ta. Mindössze harminckilenc éves volt, amikor a „Menlo Parki varázsló” dúsgazdagon elhagyta nagy sikerei színhelyét, létrehoz­ta a west orange-i kutatóbázist, amelynek csodájára járt a világ: 1886-ban öthektáros területet épített be magánlaboratóriumai­val, amelyek halála után a világ legnagyobb műszaki múzeumá­vá váltak, amelyet természetesen róla neveztek el. E nyomasztó te­her alatt Carothers teljesen összeroppant: már negyvenéves volt és még szinte senki sem tu­dott róla, egyre nagyobb kételyek gyötörték saját képességeit ille­tően, fokozatosan mély de­presszióba esett. Két nappal negyvenegyedik születésnapja után végzetes tettre szánta el ma­gát: eldobta magától az életet. így aztán nem érhette meg, hogy az if­júkori célt igenis teljesítette: a nylonnal visszafordíthatatlanul megváltoztatta a világot. Ha lett volna két év türelme, megkapja a világhírnevet, pénzt, paripát, fegyvert, sőt minden bizonnyal a halhatatlanság egyik biztosítékát, a kémiai Nobel-díjat is. Hiszen a második világháború után az övénél jóval kisebb jelentőségű ta­lálmányokért is odaítélték ezt a kitüntetést. így csak szomorúan vehetjük tudomásul a huszadik század egyik legnagyobb feltalá­lójának személyes tragédiáját. Már csak ezért is érdemes élve tar­tanunk az emlékét, hiszen a ve- gyészettörténet egyik legnagyobb alakját veszítette el tragikusan fi­atal korában, aki, ha a későbbiek­ben egyetlen felfedezést sem tett volna, akkor is edisoni méretek­ben alakította át az emberek mindennapjait. megfosztjuk a jogos büszkeség­től, a büszkeséggel együtt min­denét elveszik.” A harisnya elsődleges célja az volt, hogy védje a lábszárat és a lábfejet, azonban manapság a harisnyanadrágok egyik fő funkciójává az vált, hogy ki­emeljék, formálják és nem utolsó sorban hangsúlyozzák a szép női lábat. Az idő előreha­ladtával tehát megjelentek a rugalmas, testhezálló nylon anyagok is. A megnövekedett igények miatt a gyártók ol­csóbb előállításra és olcsóbb nyersanyagok felhasználására kényszerültek. A harisnya történetéből TELEFON: JÓZSEF 152-48. iuok’Xcs ^ BUHDAJPESTT IV., EGYETEM-UTCA GRÓF KÁROLYI-PALOTÁVAL SZEMBEN

Next

/
Thumbnails
Contents