Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-20 / 243. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 20. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Vizsgálódna a válság miatt az FBI A pénzügyi válság kapcsán az FBI is többet vizsgálódna, de ehhez jelenleg nincs elegendő munkatársa és forrása. A The New York Timesnak nyilatkozva az FBI vezető helyettese elmondta: a 2001. szeptember 11-i merényletek után a nemzetbiztonságra összpontosítottak, most az FBI szeretné megduplázni azon ügynökei számát, akik a gazdasági bűnözéssel foglalkoznak. Az FBI már 2004 óta figyelmeztet egy fenyegető jelzálogpiaci válságra, és többször javasolta az amerikai kormányzatnak, hogy a pénzügyi ágazatban rendeljenek el bizonyos vizsgálatokat. (mti) i- Befektetési tanácsadóként annyit tudok ajánlani, ha nem akarja elveszíteni minden megtakarított pénzét, akkor gyorsan igyuk el. (Peter Gossónyi karikatúrája) A jelenlegi helyzet a fogyasztói társadalom pazarlásának eredménye, tehát a társadalom krízise Nem a pénz válsága Még mielőtt örömujjongásban törne ki az olvasó, nem tudjuk megnyugtatni. Válság ugyanis van, a cím szóösszetétele nem azt hivatott közölni, hogy minden rendben. Csak egyetlen dologra szeretnénk rávilágítani: a most már világméretű pénzügyi válság nem a pénz válsága. LOVÁSZ ATTILA Lehet, hogy a monetáris közgazdászok exkommunikálást helyeznek kilátásba, mégis ki kell mondanunk, a pénz nem áru. Bár azt már középiskolás fokon elsajátíthatjuk, hogy a pénz univerzális áru, mégsem teljesen az. Önmagában nincs értéke, ugyanúgy, ahogyan semmilyen mértékegységnek. Amper nincs villany nélkül, méter nincs lemérendő tárgy, hossz nélkül, ugyanúgy nincs pénz fedezet nélkül. A középkor nagyjából feléig az univerzális áru szerepét az arany, esedeg más nemesfém játszotta - Marco Pólót pl. a velencei polgárok kinevették, amikor Kínából papírpénzt hozott, az egyik városatya látványosan el is égette. A papírpénz tulajdonképpen egy igazolás. Egy igazolás arról, hogy annak tulajdonosa rendelkezik valamivel, ami az igazolás fedezetét jelenti. Rendelkezik pl. munkaerővel, amelynek árát a fizetési szalagon láthatja. Vagy rendelkezik ingatlannal, szerzői joggal, nemesfémmel, akármivel, aminek értéke van, és amit az árucsere folyamán egységes értékmérővel, a pénzzel mérnek és hasonlítanak össze. Persze, az érték mint olyan, individuális lehet. Egy öregedő házaspár számára pl. egy videofelvétel gyermeke első lépéseiről, vagy egy örökös számára a nagyapai ház olyan értéket képvisel, amiért többet hajlandó az univerzális áruval kifizetni, mint akárki más, akinek egy düledező ház, egy videoszalag mint nyersanyag csak filléreket ér. A viszonyítás tere a piac és a piaci szereplők vágyai. A vágyaink kielégítésének egyik formája, hogy az általunk birtokolt értéket egy másvalaki által birtokolt értékre cseréljük - az árképzés pedig - ritka kivételektől eltekintve - nem más, mint annak kifejezése, mennyire akarunk valamit megszerezni és mennyire lemondani valamiről. Nos, a jelenlegi válság tehát nem a pénz válsága, hanem a fedezeté. A válság elején álltak az ún. fedezetlen hitelek. Két éve, amikor az első problémák megjelentek, még nem nagyon érdekelte a honi olvasót, mi az a subprime hitel, most sem a közgazdaság-tankönyvet másoljuk ki, csak leegyszerűsítve annyit mondunk, hogy olyan hitelek, amelyek fedezete kisebb, mint maga a hitel. Pl. egymilliós házra felvett kétmilliós hitel - bár ez a ritkább -, vagy olyan hitel, amelynek felvevője egy milliót képes megteremteni, de két milliót vesz fel. (Az egész nem ennyire egyszerű, de alapjait tekintve mégis.) No most, ha sok ilyen hitel halmozódik fel egy pénzintézetnél, megjelenik a törlesztési delikven- cia. Magyarul: egyre több olyan adós tartozik, aki nem képes törleszteni a hitelét. Ha ilyen típusú hitelkonstrukciókat további pénzpiaci mozgások fedezetének használnak (pl. a pénzintézetek egymás közt, hiszen az adósság áru és kereskedni lehet vele), akkor ugrik be a subrime szó és pattan a buborék. Kiderül, hogy a kihelyezett pénz nem jön vissza többé, a leterhelt értékek csak a töredékét képesek fedezni. Bumm. Ennyi történt. S most baj van, mert a fedezet nélküli pénz olyan, mintha a helyi fűszeresnél a Gazdálkodj okosan társasjáték bankóit lebegtetnénk. Akár jó kondícióban lévő bankok is becsődölhetnek, hiszen vásárolhattak más pénzintézetektől jól kamatozó, de fedezetlen pénzpiaci termékeket. S vásároltak is. A hosszúra nyúlt bevezető után sokkal rövidebben tudjuk elmondani, mi ez, ha nem a pénz válsága. Nos, a jelenlegi válság a fogyasztói társadalom pazarlásának eredménye, tehát a társadalom válsága. Sokan vásárolunk olyan terméket, szolgáltatást, amire még nem kerestük meg a pénzt, egyre gyorsabban terjednek a hitelkártyák, családok tízezrei - egyébként a nem létező bérlakáspiac okán is - oldották meg lakhatásukat úgy, hogy lehetőségeik határára vagy azon túlra merészkedtek. Ahogy az élsportban a coubertini „gyorsabban, magasabbra, erősebben” fiatal sportolók halálával jelzi, hol a határ, a piac „a még többet, még nagyobbat, de most rögtön” elvének határait válságokkal jelzi. Lehet, hogy az emberiség civilizáltabb fele rájön, a mérheteden pazarlás, a kétévente, négyévente cserélt autó, rövid időn belül lecserélt elektronika, a túlfűtött és pazarló lakás nem járható út. S lehet, hogy mindez nem érdekli, majd csak lesz valahogy. Nos, ez a második eset valószínűbb. Ebből következően viszont azt is leírhatjuk, a mostani válság csak a kezdet. Jirí Paroubek már szombat este felszólította MirekTopolánek kormányfőt, hogy mondjon le Radikálisan megváltozott a cseh politikai paletta KOKES JÁNOS Radikálisan megváltozott Csehország középszintű politikai térképe, miután a hét végi regionális ön- kormányzati (Szlovákiában a megyei a megfelelője) és a részleges szenátusi választáson a kormányzó Polgári Demokratikus Párt (ODS) a vártnál sokkal súlyosabb vereséget szenvedett. Eddig az ODS 12 régióban volt uralkodó pozícióban és ő adta az elöljárót is, a keresztény- demokraták (KDÚ-ČSL) egyben. Most az összes régióban az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) győzött, több helyen szinte tarolt. Pavel Bém, Prága főpolgármestere és az ODS alelnöke, aki nagy riválisa Mirek Topolánek pártelnök-kormányfőnek, a választás után azonnal támadásba lendült, s kijelentette: Az ODS vezetőségének a párt decemberi tisztújító közgyűlésén testületileg le kellene mondania. A vesztes regionális elöljárók is a pártvezetést hibáztatják, mondván, a választást nem az elöljárók munkája, hanem a pártvezetés rossz politikája döntötte el. Az ODS fennállása óta ez volt a párt legsúlyosabb választási veresége, és megingathatja Mirek Topolánek pozícióját. Jirí Paroubek, szociáldemokrata pártelnök még szombat este felszólította Topoláneket, hogy nyújtsa be lemondását, ami egyben a kormány lemondását is jelentené. ,A csehek elutasították a Topolánek kormányt. Az ODS tönkretette a szociális államot és veszélyezteti Csehország jó hírnevét. Elfogadhatatlan, hogy a cseh EU elnökség idején ő vezesse a kormányt” - fejtette ki Paroubek. Az ellenzéki párt kampányában hangsúlyozta, hogy a választás egyben népszavazás a kormányról és annak egészségügyi és pénzügyi reformjáról. Bár a szociáldemokraták kezdeményezésére szerdán bizalmi szavazás lesz a képviselőházban, a megfigyelők többsége nem számol a kormány bukásával, mert a meggyengült kormánypártoknak nem érdekük az előrehozott választás. Belső ellenzéküknek sem, hiszen ezen képviselők számára ez politikai karrierük végét jelentené. A szociáldemokrata-kommunista ellenzéknek pedig egymagában a kormányváltó lakossági hangulat ellenére sincs meg az ereje Topolá- nekékmenesztéséhez. A tavaly beindított reformoknak azonban gyakorlatilag vége. Paroubek megismételte: ha hatalomra kerülnek, eltörlik a vizitdíjakat. A jobbközép kormánynak ezentúl azzal is szembesülnie kell, hogy a régiók szociáldemokrata irányítás alatt lesznek, s ez egy újabb fajta ellenzéket fog számára jelenteni. A lakosság körében a régiók egyre elismertebbek és a regionális vezetők tekintélye magas. Nem véletlen, hogy a szociáldemokraták minden régióban erős személyiségeket indítottak. A választás alapján minden régióban erős szociáldemokratakommunista vezetés alakulhatna. Ezen a szinten a kommunistákkal eddig nyűtan azonban egyetlen párt sem működött együtt. Bár Paroubek korábban nem zárkózott el ez elől, most azt nyilatkozta: mindenütt a konkrét helyzet alapján kötnek koalíciókat. Megfigyelők szerint a szocdemek előnyben fogják részesíteni a centrista pártokat, tehát a kereszténydemokratákat vagy esetleg a zöldeket, azonban mindkét párt leszerepelt a választásokon. Az ODS számára a részleges szenátusi választás második fordulója még hozhat bizonyos gyógyírt. A 26 szabadon maradt mandátum közül húsz helyen az ODS jelöltje is ring- be száll, s a párt a rendelkezésre álló egy hét alatt várhatóan mindent megmozgat, hogy minél jobb eredményt érjen el. Megfigyelők szerint hét mandátum megszerzése reális, de nem kizárt a meglepetés sem. Bárhogy is végződik azonban a szenátusi választás, már tény, a szociáldemokraták tarolása jelentősen átfestette Csehország politikaitérképét. KOMMENTÁR A hazugság vására BARAK LÁSZLÓ Azatett, hogy egymagyarországi polgármester leszedeti azEurópai Unió zászlóit ahatáskörébe tartozóközintézményekhomlokzatáról -polgármesteri hivatal, iskola, óvoda-, teháthajelképesenis, deki- lép az unióból, úgymond, a szlovákiai magyarokat ért sorozatos kormányzati támadások miatt, nem tekinthető egyébnek, mint provinciális magamutogatásnak, kínos bohóckodásnak. Akkoris, ha a szlovákiai magyarok sorsa miatti őszinte aggodalom, vagyis jó szándék motivál egy efféle tiltakozást. Mert önmagán túlmutatva bizonyos esetekben bizony a „bolhaköhögés” is elhallatszik akár az égig, pláne ha akadnak, akik csak azért fülelnek ott, hogy megsértődhessenek. Hiszen borítékolható volt, hogy a szóban forgó, igencsak tökösnek szánt, ám sokkal inkább groteszkre sikeredett gesztus híre hallatán szinte perceken belül megszületika válasz a szlovákiai politika porondján. És lön! Akárha ágyúval lőttek volna verébre, Dušan Čaplovič, a szlovákkormány nemzeti kisebbségekért felelő miniszterelnök-helyettese durrantott bele az éterbe. Kijelentetvén, vaskos provokációnak tartja, hogy mámegin' belekötöttek kormányába, miközben az semmivel sem szereti kevésbé a szlovákiai magyarokat, mintamagyarkormányamagyarországiszlovákokat. Csakhogy ez az egyre inkább hivatalos szlovák nemzetfilozófiává avanzsáló hanta épp olyan, mint a folyamatosan balhét kereső kocsmai kötekedőké, akik a „mit mondtál az anyámról” elve alapj án pro vokálnak ki pofozkodást. A szlovák diplomácia feje, Ján Kubiš ugyanígy kérte számon magyar kolléganőjétőlamagyarországiszlovákiskolákáltala sanyarúnak minősített helyzetét, amidőn Göncz Kinga azt kifogásolta, hogy a szlovák kormánykörök tetten érhetően és gyanús módon mellőzik a szlovákiai magyar iskolákat az uniós támogatásokleosztása során. Utólag viszont kiderült, a Kubiš „pártfogolta” magyarországi szlovák tannyelvű oktatási intézményeknek az égvüágon semmi problémájuk nincsen. Köszönik, jól vannak- legalábbis felelős vezetőik szerint. A szlovák külügyminiszter tehát rajta lett kapva a hazugságon. így sajnos okkal feltételezhető, hogy a szlovák-magyar viszony tekintetében épp azoka felelős vezetők hazudoznak, szítják az indulatokat leginkább, akiknek elvilegés gyakorlatilag is azon kellene munkálkodniuk, hogy az érzelmek, a vakhit, a célirányos pankrá- ció szintjéről a racionalitás mederébe tereljék a vonatkozó problémákat. Joggal vetődikfölakérdés, vajon miértnem tesznek így? Vélhetően azért, mert jószerével mindkét térfélen ostoba és gátlástalan amatőrök diktálják a tempót. Olyan ún. politikusok, akik nyilvánvalóan azt sem tudják, hogyan kerültek az uborkafára. Abban viszont biztosak, hogyidőtlenidőkigottakamakmaradni. Ennek pedigsze- rintük egyetlen módja van: Az oszd meg és uralkodj elve alapján tudatosan félrevezetni lehetséges választóikat. Ha ehhez a gatyát kell letolni, hátletolják, ha pedighazudni kell, miért is ne...? JEGYZET Pompásan buszozok JUHÁSZ KATALIN Az írással foglalkozó ember állandóan résen van, mindent nyersanyagnaktekint, hallgatózik az utcán, boltban, kocsmában, embertársait inspirációs forrásként kezeli. És mindenért hálásnakkelllennie, amitátél, hiszen a negatív élményeket is fel tudja használni. Például azt az érzést, amikor rájön, hogy ellopták a pénztárcáj át, eltéved egy ismeretlen városban, megcsalják, kihasználják, széttapossák a lelkét. Az érzések, impresz- sziók visszaidézése és papírra rögzítése kíván némi rutint, nyilván mindenkinek megvan a saját módszere, bevált szituációs panelekkel. Vegyünk egy konkrét, személyes példát. A tehetetlen düh, a kétségbeesés és a meg- szényenülés keverékét érzi az ember, ha közveltenül az orra előtt becsukódik a busz ajtaja. Tudatosítja, hogy (megint) lassú volt, lemaradt, a sofőrpedig nem tolerálja az ilyesmit, és bár végignézte hosszú futását a visszapillantó tükörből, hatalmi pozícióját és remek ritmusérzékét demonstrálandó, az utolsó pillanatban megnyomta az ajtózáré gombot. Ajármű belsejéből kárörvendő molyosok vülannak a szerencsétlen lúzer felé, sőt a megállóbanis felfigyelnekrá, a másjáratokravárakozók mohón lesik, hogyan reagálja le a kudarcot. Abban a percben ő a legszánalmasabb, legpechesebb ember a placcon, azaz mindenki más szerencsésebbnek érzi magát. Persze magamról beszélek. Es persze azt a mámorító érzést is fel tudom idézni, amikor a sprint után, utolsó erőmmel felugrok a buszra, vülamosra, trolira, és közvetlenül mögöttem csapódik be az ajtó. Sikerült, elértem, hiába, nagyon tudok én futni, ha kell! Mivel nincs autóm, mindkét „élménytípus” jól bevésődött a lelkembe az évek alatt. Aleggo- noszabb sofőrök szerintem Kassán vannak, a leggálánsabbak pedig a spanyolországi Bübao városában. Nem fogják elhinni, amit most elmesélek. Pedig így görbüljek meg, ha nemigaz! Bilbao, pályaudvari buszmegálló, ismertlenrendszerűjegyau- tomata. Próbálokrájönni, hogyan működik, közben a busz befordul, mindenki felszáll. Nem baj, mire a következő ideér, kényelmesen átolvasom a használati utasítást. Abusz viszont nem moccan, az ajtók nyitva. Eltelik fél perc. A sofőr kiszáll, hozzám lép, mosolyogva megkérdi, miben segíthet, milyenjegyet akarok. Egyszerű vonaljegyet, nyö- gömki, és nyújtom aprópénzzel teli markom, mint az öreg nénikék, hogy válogassa ki a fiatalember a megfelelő érméket, és dobjabe helyettem. Megisteszi, kedvesen, barátságosan, mert ezek a spanyolok így viselkednek a turistákkal. Kezembe nyomja a jegyet, aztán int, hogy szálljak fel, mert indulunk. Az utastár- saktólsemkapokmorgást, úgy látszik, itt az ilyesmi természetes. Mondanom sem kell, hogy az egész napom csodálatosan telt Bilbaóban. És azóta is ajánlga- tom a várost mindenkinek, aki pompásan akar buszozni.
