Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-18 / 242. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 18. www.ujszo.com Juraj Karpiš pénzügyi elemző: A kapitalizmus képes a kiigazításra, ám ez mindig fájdalmas, mert elbocsátásokkal, gyárbezárásokkal, átmeneti lelassulással jár Napjainkban az eurózóna sem jelent biztos kikötőt (IN ESS-felvétel) Az Egyesült Államokból szétsugárzó pénzpiaci válság, ami egyre inkább érezteti hatását a gazdaságok teljesítményében is, az elmúlt hetekben elérte Európát. Mára pedig már Szlovákia ajtaján kopogtat a lassuló autóipari termelés, a magasabb banki hitelkamatok képében. Mik voltak a krízis kiváltó okai, miképpen formálja világunkat, és milyen hatásokat gyakorol Szlovákiára? Juraj Karpiš, a pozsonyi INESS társadalom- és gazdaságkutató intézet elemzője válaszol. S1DÓH. ZOLTÁN Az Egyesült Államokból kiinduló, mára pusztító hatásúvá növekedő pénzpiaci válság kiváltó okairól eddig viszonylag kevés szó esett. Ha meg akarjuk vizsgálni a gyökereket, akkor vissza kell mennünk egészen az 1990-es évek végéig, amikor in- temedázban égett a világ. Valóban, az interneten alapuló cégek értéke irreális magasságokba emelkedett, majd amikor ez a lufi kipukkant, az Egyesült Államok gazdaságának növekedése megtorpant. Erre az ottani szövetségi jegybank szerepét betöltő Fed úgy reagált, hogy az alapkamatot hallatlanul alacsony szintre szállította le. Az alacsony alapkamat miatt olcsóvá vált a pénz és a hitelezés, ettől várták a gazdasági motor újraindulását. A Fed 13 hónapig 1 százalékon tartotta az alapkamatot, sőt összesen 33 hónapon át 1,75 százalék alatt volt a szint, ami gyakorlatilag példátlan jelenség. A taktika viszont bevált, a bankok pumpálták az olcsó pénzt a gazdaságba, a piacokra. A pénz pedig befektetési piacokat keres, és most a fő csapásirány nem a részvények vásárlása volt, hanem az ingadanpiaci vásárlások. Némi állami nyomásra a bankok olyan embereknek is könnyedén, minimális ellenőrzés mellett folyósítottak jelzáloghiteit, akik egyébként, normális körülmények között ezt nem kapták volna meg. Az izmos jelzáloghitelezés megnövelte az ingadanok árát. A két, félig állami jelzálogfolyósító társaság (Fannie Mae és Freddie Mac) az évek során folyamatosan felvásárolta a jelzálogpapírokat, követeléseket, majd egyéb értékpapírokkal úgymond „becsomagolta” őket, és továbbadta a követeléseket a befektetési bankoknak. A befektetési bankok pedig továbbpasszolták a kereskedelmi pénzintézeteknek, így az európaiaknak is. Összegezve, az ügyfél az egyik pénzintézettől jutott a hitelhez, ám a törlesztést már egészen másnak folyósította, ami megnehezítette a tisztánlátást, az ellenőrzést. Mindez éveken át tartott. Máris bonyolódik a helyzet, pedig még csak most jön a csattanó. Mivel félig állami pénzintézetek kezdték árulni a hitelcsomagokat, ami mögött kimondatlanul is ott áll az Egyesült Államok kormánya, ezért mindenki szinte vakon vásárolt belőlük, többek között más államok is. Vagyis előfordulhat az az eset, hogy mondjuk egy Missouri állambeli polgár már Kína felé tartozik. Még ez is rendben lenne, az igazi bökkenő az ellenőrzés elhanyagolásánál mutatkozott meg. Ebben ludasak a bankárok, az állami pénzügyi felügyeleti szervek, továbbá a rangos hitelminősítő intézetek is, amelyek kiosztották a kockázat- mentességet garantáló jó osztályzatokat, miközben nem vizsgálták meg, mennyire biztos a követelések behajtása. Az utóbbi szereplő esetében komoly erkölcsi problémával állunk szemben, ugyanis a hitelminősítők nem egyszer azért Juraj Karpiš adtak az indokoltnál jobb osztályzatot egy-egy pénzügyi termékre, hogy a produktum kibocsátója máskor is őket bízza meg a minősítéssel. Ezzel viszont hamis információkat küldtek a befektetőknek, tovább súlyosbítva a helyzetet. Egy idő után az amerikai ingatlanpiac szárnyalása megtorpant, sőt visszájára fordult, a jelzáloghiteit felvevők törlesztési morálja romlott, sokan a fizetés- képtelenség határára kerültek. Mára az értékpapírokból összeállított bonyolult pénzügyi csomagok „megfertőződtek”, elértéktelenedtek, ami óriási leírásokhoz vezet a bankok főkönyveiben. Most pedig hiányzik a készpénz a világpiacról, ami jelenleg abban a 18 millió amerikai lakásban, házban testesül meg, ami az ingatlanlufi kipukkanása után üresen vagy kifizetetlenül áll. Összegezve a történteket, az eredendő bűnt abban látom, hogy az ezredforduló környékén az interneten alapuló cégek összeomlását követően a szövetségi jegybank elképesztő nagyságú olcsó pénzt dobott a piacra, ami a fent vázolt láncreakciót indította be. A tőzsdék bukása, a nagybankok pánikszerű államosítása, a kormányok által sebtében összehozott monumentális pénzügyi mentőcsomagok láttán egyesek máris a kapitalizmus mély válságáról, a piac láthatatlan kezének bénultságáról értekeznek. Szerkezeti hibáról vagy véletlenszerű kisiklásról van szó? A bankok működését meglehetősen jól szabályozzák, bár igaz, az amerikai befektetési bankok e téren némileg kilógnak a sorból. A kontroll fontos, bizonyára lehet tovább csiszolni, jobban be kell vizsgálni a bonyolult pénzügyi termékek kockázatát. A kapitalizmus képes a korrekcióra, ám ez mindig fájdalmas, mert elbocsátásokkal, gyárbezárásokkal, átmeneti lelassulással jár. Az Egyesült Államok polgárai a hosszú évek túlköltekezése után most takarékosabb életmódra lesznek kénytelenek átállni, ami viszont egyben azt is jelenti, hogy a világ első számú felvevőpiaca beszűkül, nehezebb idők jönnek az exportőrök számára. Az állami mentőcsomagok bevetése, amelyek összértéke már túllépte az 1,6 bülió eurót, csak lassítják a tisztulási folyamatot. Morális szempontból sem szerencsés államosítani a veszteségeket. Arról nem is szólva, hogy ilyen óriási összeg majd más területekről fog hiányozni. A kapitalizmus lényege az anyagi felelősségvállalás, vagyis az államosítás nem a megfelelőválasz a problémára. Az ekkora méretű globális átrendeződés tektonikus mozgásokat idézhet elő a világpolitikában is. Milyen geopolitikai következményei lehetnek a mostani válságnak? A jelenséget gazdasági oldaláról közelítem meg. Az Egyesült Államok óriási pénzügyi veszteségeket szenvedett el, ami nyilvánvalóan gyengíti pozícióját, másrészt növeli a külföldtől való függését. Tegyük hozzá, a kölcsönös függés eredményeként például Kína is megszenvedheti a válságot, hiszen az ázsiai állam az amerikai államkötvények első számú vásárlója, legalább 1,4 billió dollárja fekszik amerikai papírokban. A krízis nyilvánvalóan hatni fog az USA külpolitikájára. Emellett komoly kockázatot látok a most erősödő államosítási hullámban, mivel a lépés folyományaként merevvé válhatnak a piacok, másrészt a piaci tényezők politikai érdekeknek lesznek kitéve. A hullámverés az Európai Uniót sem kerüli el. Például feszültséggerjesztő lehet az a tény, hogy az eu- rózónában ugyan közös a fizető- eszköz, azonban több pénzpolitikai koncepció van érvényben - az egyik állam esetlegesen rossz döntése kihatással lehet az eurózóna többi tagjára is. Ezek után evezzünk hazai vizekre. A szlovákiai bankok vezetői nem győzik hangsúlyozni, hogy nincsenek problémáik, a pénzhiány sem érezhető, működésüket nem befolyásolják a viharos történések. • A hazai pénzpiac szereplőiből nem a kincstári optimizmus beszél. A bankok döntően az itteni piacon fektették be a tőkéjüket, a már toxikussá vált amerikai papírokból nem vásároltak. Az más kérdés viszont, hogy a külföldi anyabankok egyikét-másikát meglegyintette a válság szele, azonban a Szlovák Nemzeti Bank azt állítja, figyeli a pénzátutalásokat, vagyis nem engedi, hogy az itteni pénzintézeteket esetleg kiszipolyozzák. A honi bankok konzervatív hitelpolitikát folytatnak, jobban átvilágítják az ügyfeleket, a bentragadt kölcsönök aránya is alacsony. Összességében valóban megnyugtató a kép, ám a globálissá váló készpénzhiány miatt a kedvezőtlen hatások begyűrűzhetnek, mégpedig a valamivel magasabb hitelkamatok képében. A viharos időkben biztos kikötőnek tűnhet számunkra az eurózóna pénze. A környező visegrádi országokban irigykedve néznek ránk, hogy jövőre átvesszük a stabilitás szigetének számító eurót. Ön is így látja? Nem értek teljesen egyet a főárammal, azokkal, akik az euróbán csak az előnyöket látják. Tény, az euróhoz rögzített korona árfolyama az utóbbi napokban helytállt, ám nézzünk előre! 2009 januárjában egészséges, kellő tő- keellátottságú bankjainkkal belépünk az eurózónába, ahol számos beteg, állami támaszra szoruló pénzintézet van. Nos, az nem megy a fejembe, hogy miért segít rajtunk az eurózóna, hiszen az unión végigsöprő bankmentő akciók tetemes költségét szétteríthetik, vagyis nekünk is állnunk kell a számlát. A Fico-kormány a pénzpiaci viharokra hivatkozva november derekától újra megnyitja a második nyugdíjpillért. Milyen veszélyeket hordoz magában e lépés? A miniszterelnök már a válság kitörése előtt bő két héttel a magánpénztárak újbóli megnyitása mellett állt ki, vagyis csupán ürügy a krízisre hivatkozni. Tény, napjainkban a II. pillérben takarékoskodók egy része veszít, ám hosszútávfutásról van szó, hiszen legkevesebb 15 évig kell takarékoskodni a magán nyugdíjrendszerben. Egyszeri megingásból nem érdemes hosszabb távra szóló következtetéseket levonni. Vajon miért lenne biztonságosabb az első, azaz az állami nyugdíjpillér? Hiszen ennek finanszírozása egyre nehezebben fenntartható. Egyáltalán nem tisztességes, hogy az állami nyugdíjfolyósítás gondjait a magán nyugdíjrendszer megcsapolásával akarják orvosolni. Mit hoz a jövő? Mennyire érzi meg Szlovákia a lelassuló világ- gazdaság negatív hatását? Nekünk elemzőknek nincs kristálygömbünk - ahogyan Ján Počiatek pénzügyminiszter fogalmazott. Ezért pontos számokkal természetesen nem tudok szolgálni. Ami bizonyos, az Egyesült Államok már recesszióban van, az Európai Unió növekedése is gyakorlatilag leállt. A felsorolt negatív hatásokat tükröznie kellett volna a héten kormányzati szinten elfogadott 2009-es állami költségvetésnek is. Konzervatív, visszafogott, kimondottan óvatos adatokból kellett volna kiindulni, és nem ragaszkodni a 6 és fél százalékos gazdasági ütemhez. Az adóbevételek alakulásánál is felfelé tolták a lécet. Ahelyett, hogy készülnénk a böjti időkre, a kabinet bőkezű, nagyon szociálisnak mondott költségvetési tervvel rukkolt elő. Ha nem tudtunk takarékoskodni a nagy lendület éveiben, akkor hogyan fogunk a szűkülő exportpiacok, a lassuló ütem mellett? Ezért félő, hogy a célhiány nehezen lesz tartható. Mindenképpen a visszafogottságot hiányolom, ne most beszéljenek széles nyomtávú vasút építéséről, új atomreaktorokról és egyéb pénznyelő programokról. Ebben a helyzetben mit tanácsol a polgároknak? Az embereknek semmi okuk nincs a pánikra. Továbbra is úgy éljenek, ahogyan eddig, azzal a különbséggel, hogy a korábbinál jobban gondolják végig a nagyobb kiadásokat. Mindenképpen érdemes elkerülni a túl nagy adósság vállalását. Arra is kell gondolni, hogy esetleg nőhet a munka- nélküliség, márpedig ha nem biztos az állás, akkor jobb visszafogottabban élni. Lapuk olvasóinak nem érdemes Magyarország helyzetéből kiindulniuk, mert déli szomszédunk pénzügyi helyzete sokkal ingatagabb, az ottani problémákkal nekünk nem kell meg- küzdenünk. Életünket aszerint rendezzük be, hogy a viharos gazdasági növekedés évei után most lassuló pályára áll a vüág. Az Egyesült Államok polgárai a hosszú évek túlköltekezése után most takarékosabb életmódra lesznek kénytelenek átállni (ČTK/AP-fotó) A gazdasági elemzőknek nincs kristálygömbjük (Reuters-felvétel)
