Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-18 / 242. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 18. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Csányi Sándor, az OTP Bank és Hernádi Zsolt, a Mól elnök­vezérigazgatója is az összefo­gás jeletőségét emelte ki a Népszabadságban. Válság- helyzetben össze kell fogni - idézik Csányit a nemzeti csúccsal kapcsolatban. Herná­di elmondta, a szakmai mű­helyekben elkészültek a prog­ramok, van esély a megegye­zésre. Azért is kell a közmeg­egyezés, mert politikai ciklu­sokon is átnyúlnak, ami a be­fektetői bizalom végett is fon­tos. Csányi szerint olyan in­tézkedésekre van szükség, melyek a külvilágnak bizo­nyítják, Magyarország elköte­lezett a konvergencia-prog­ram és a pénzügyi egyensúly megtartása mellett, (mti)- Hogyan festhetném rózsaszínre a szlovák-magyar kapcsolatokat, amikor az iskolaügyi és az építésügyi minisztériumból csak fekete festéket kapok. (Peter Gossányi karikatúrája) _____ _____________ HÉTVÉG(R)E w ü i^i'~ n iKW rt tiüíi ítiďwiswiMiiiiftiBiiiWffi'ff'1 ií|Tfti‘TíTor|'iTtni~iffiTiiT|TMtWfiitiitw>'üOTWiiWiTniTr" T^iiffliiMiTK^'iTtCTiMTWiiCTi^ ^fnTffíiwfflwiiwtiiiwirawffiitinTiiírTWiiriíiTiTíifflTtriTTWtww^'“""^ *í~iT Forgolódnak a tőkés birodalmak Miközben a pusztító pénz­ügyi válság mint egy fecs­kefészket, úgy üti le a se­bezhető országokat, addig az önbizalomtól majd szét­feszülő kormányunk egy dinamikus növekedéssel számoló, jócskán osztoga­tó jövő évi költségvetést fogadott el. Magyarorszá­gon viszont a sutba rúgták a bőség kosarát, Gyurcsány Ferenc kormányfő min­denkit a pénzügyi ár által fenyegetett, ám az ezred­forduló óta nem erősített gátakra vezényel. SIDÓ H. ZOLTÁN Vigyen el a Hekla! - ezzel a sze­szélyes vulkánnal riogatták egyko­ron Izlandon a vásott gyerekeket. Akkor juss pénzhez, amikor a Ka- upthing Bank fizet! - korsze­rűsíthetjük a szigetországi fenye­getést a felnőttek számára. Az ed­dig gejzírjeiről, jégmezőiről, vul­kánjairól és heringhalászatáról, na meg a csontjég keménységével ve­tekedő női kézilabdázóiról ismert Izland a napokban új, a legkevésbé sem szívesen vállalt ismertetőjel­lel, az összeomlott bankok országa jelzővel gazdagodott. Mégpedig azt követően, hogy az Egyesült Ál­lamokból kiinduló, felelőtlenül bőkezű jelzáloghitelezés, majd az erre rárakódó spekuláció miatt ki­robbant pénzügyi válság átcsapott Európába. Hiába, amikor „forgo­lódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk”, akkor bi­zony elkerülhetetlenek az áldoza­tok. Csak most éppen nem „lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak”, ha­nem a tőkehalról a tőkebefekteté­sekre átpártolt Izlandot. Az euró­pai uniós országok sorra vetik be pénzügyi mentőöveiket, ám egye­lőre a Titanic forgatókönyve érvé­nyesül, jelesül több a fuldokló, mint a megmenekülő. Alig két hete azzal áltattuk magunkat, hogy a pénzügyi tornádónak csak az ol­dalszele kócolja össze illúziókat kergető fejünk sörényét, ehelyett ma azt látjuk, a szélvihar szívótöl­csére már Európa spájzában tán­col. Sorra veri le a kompótot a pol­cokról, az egyik első „befőtt” pedig Magyarország az elértéktelenedő forintjával, bukórepülésbe kezdő tőzsdéjével, 5 milliárd euróra mé­retezett mentőövével. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a nemzeti mélypontot látva mára nemzeti csúcsot toborzott össze, amiről előre tudjuk, hogy csonkára sike­redik, hiszen Sólyom László állam­fő inkább kihagyja. Ahol 40-45 magyar politikus összehajol, ott borítékolni lehet, hogy a parttalan vita mélysége nem lesz nagyobb, mint az Ecser mellett vezető Barát­ság-kőolajvezetéké. Az utóbbiról csupán annyit, hogy a kedden óvatlanul meglékelt vezeték mindössze 10 centiméterrel húzó­dik a föld alatt... Ellenben Robert Fico elemében van. A globális pénzügyi válság kapcsán szidhatja a kapitalistákat, a karvalytőkét, a csúnya monopó­liumokat, és a bankok pánikszerű megmentése láttán kedvenc témá­ját is újramelegítheti, azaz megint papolhat az erős állam fontosságá­ról. Olyannyira lendületbejött de­rék miniszterelnökünk, hogy még a brüsszeli európai uniós csúcsról is a méltán elfeledett marxista-le­ninista fejtágítók hangnemében üzent haza („a piacok nem ismerik sem az erkölcsöt, sem a felelőssé­get, sem az etikát”). Halkan je­gyezzük meg, ugyanezekkel a vá­dakkal őt magát is illethetjük, né­mileg nagyobb joggal. És amikor hazatért Brüsszelből, ahol némi kulturáltság helyett legfeljebb a Maneken Pis, a vizelő kisfiú nedűje cseppenhetett rá, rögvest táma­dásba lendült. Tegnap lendületből belerúgott (hiába, kormányosunk szereti a focit) az ország legna­gyobb adóbefizetójébe, a Fico által oly előszeretettel felavatott vidéki sportpályák vezető társfinanszíro­zójába, a Szlovák Gázmüvekbe. Nemes egyszerűséggel felajánlot­ta, hogy a német és francia tulaj­donosoktól visszavásárolja a ki­sebbségi részvénycsomagot, ami potom 130 milliárd koronába ke­rülne. A pénz nem akadály - mondja ő, miközben a bankok még egymásnak sem hiteleznek. A félig állami cég persze maga kereste a bajt, nem érezte, hogy gáz van, ehelyett a világpiaci viszonyokra hivatkozva rendíthetetlenül az ár­emelés engedélyezéséért esede­zett. Ám až árhivatal-mint a film­ben Moszkva - nem hitt a könnyeknek, és unott, mindannyi­szor rutinos mozdulattal dobta vissza a kérelmet. Ezzel a saját irá­nyát soha el nem tévesztő Smer- vezér rögvest két legyet ütött egy csapásra: a rotyogó csirkepaprikás alatt kéken táncoló gázrózsa láttán a nép Fico nevét rebegi hálásan, másrészt jól betart egy, az általa utánozhatatlan utálattal hangsú­lyozott monopóliumnak. Kormányunk magabiztosságát jól jelzi, hogy a hét derekán elfo­gadott jövő évi állami költségve­tés-tervezet a mélyülő világválság ellenére gond nélkül 6,5 százalé­kos gazdasági növekedést jósol 2009-re. Ez a nullára lefékező eu- rózóna és az Egyesült Államok mellett egyenesen kozmikus se­besség. Meglátjuk, ilyen kedve­zőtlen ellenszélben a „tátrai tigris” még mekkora ugrásra lesz képes. Mert ha elbízzuk magun­kat, és elszáll az ingatag lábon ál­ló költségvetésünk, akkor Szlo­vákia szintén beállhat a sebezhe­tő államok sorába. Akkor pedig semmi jó nem vár ránk, hiszen tovább idézve József Attilát, „kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája”. Válságos időkben a segélyajánlatok nem feltétlenül jelentenek vigaszt, akár további félelmeket kelthetnek Távol Izlandtól MTl-ÖSSZEFOGLALÓ „Magyarország nem Izland” címmel kommentárban foglalko­zott a magyarországi gazdasági, pénzügyi helyzettel pénteken a Süddeutsche Zeitung. A liberális német napilap megállapította: ha a globális pénzügyi válság az orszá­got ugyanolyan megsemmisítő módon sújtaná, mind Izlandot - „ahogy ezt vészmadarak sugallják” -, az okok Budapesten mindeneset­re mások lennének, mint Reykja- vikban. Izland prosperitása egye­bek között a globális bankrendszer csalóka alapjain nyugodott. Ma­gyarország érzékenysége ezzel szemben a szerkezeti reformok el­mulasztásának és a nagy állam- adósságoknak a következménye, írta a lap. A reformok részben azért torpantak meg, mert a magyarok változatlan érzelemmel ragasz­kodnak a jóléti államhoz, írta a Süddeutsche Zeitung. A szociális juttatások Európában egyedülál­lónak számítanak, az infláció és a lefékeződött gazdasági növekedés azonban viszonylagossá teszi azo­kat. Eddig egyetlen politikusnak sem volt bátorsága változtatni a helyzeten. A lefékeződés másik oka a lap szerint Gyurcsány Ferenc hi­telképességének kérdése. A neoli­berális szocialista szerkezetében akarta megváltoztatni Magyaror­szágot, 2006-ban azonban „végze­tes módon” nyilvánosságra került egy titkos beszéd, amelyben Gyur­csány beismerte, hogy a választási kampány során hazudott a lakos­ságnak az állami pénzügyek hely­zetéről, emlékeztetett a Süddeut­sche Zeitung. A beismeréssel azon­ban Gyurcsány az egész politikai osztálynak a gulyáskommunista jó­léti államba vetett hamis hitére is figyelmeztetett, írta a lap. Ha Ma­gyarországon mégis az izlandi ál­lapotok következnének be, az ab­ból is fakadhat, hogy Gyurcsány „hazugságbeszédét” nem értették meg, hangsúlyozta a Süddeutsche Zeitung. A kommentár mellett a liberális német napilap külön tudósításban is foglalkozott a magyarországi helyzettel. A tudósítás alcímében a lap megállapította: miközben az Európai Központi Bank segítséget ígért, a hitelminősítő intézetek szi­gorúbban figyelnek, és ez elbizony­talanítja az országot. Mindezzel kapcsolatban a lap rámutatott: vál­ságos időkben a segélyajánlatok nem feltétlenül jelentenek vigaszt, akár további félelmeket kelthet­nek. A legzavaróbb jelet az újság szerint a brit Financial Times azon állítása jelentette, amely szerint Magyarország a következő Izland. A „hirtelen pánikhangulattal” kap­csolatban a lap úgy vélte: nemcsak a magyar ellenzéki sajtó, hanem londoni elemzők is azt állítják, Ma­gyarország a Nemzetközi Valuta­alaphoz (IMF) intézett segélykéré­sével szükségtelenül hívta fel ma­gára a figyelmet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ugyanakkor ezt a lépést nyugtató pirulának szánta, írta a tudósító. Az, hogy az IMF ké­szen áll a segítségnyújtásra, bizo­nyítja, hogy „Magyarország a vál­ság elleni harcban nincs egyedül”, idézte a lap a kormányfőt, hozzáté­ve azt is, hogy Gyurcsány szerint természetesen csak segélykérésről volt szó, éppen azért, hogy „soha ne kelljen igénybe venni”. A tudósítás részletesen beszámolt a pénzügyi gondokról, a magas államadósság­ról, a várható lakossági hitelnyúj­tási nehézségekről és a magyar gazdaság szerkezeti problémáiról. KOMMENTÁR A tizedik ember KISS TIBOR NOÉ „Normális Magyarország” - ezzel a szlogennel kampányolt Dávid Ibolya és az MDF a 2006-os parlamenti választások előtt. Az emdé- efesek nem bíbelődtek a normalitás fogalmának pontos megfogal­mazásával, de az üzenet bejött, az MDF pedig bejutott az Ország­házba. Dávid Ibolya és a többiek párás szemmel meredtek a képernyőre, a demokrata fórum 5,000000000001 százalékos eredménnyel átlépte a küszöböt, a Fidesszel szembeni szabadságharc meg­nyerve, vivát. A pártelnök asszony nyomban 12 százalékos középpártot ígért a hí­veknek, s harmadik erőként kezdett beszélni az MDF-ről. Ez azon­ban illúziónak bizonyult, a párt jelenleg is 1-2 százalékos „népszerűségnek” örvend. Az elmúlt hetek történései után pedig még a párt maradék szavazótábora is elillanhat. Az események láncolata a megfigyelési üggyel kezdődött, s Almássy Kornél a pártelnöki poszt megszerzése helyett rövid időn belül a frakción és a párton kívül találta magát. A sztori egyébként nagyon bonyolult, szerepel benne Csányi Sándor (OTP) és Kövér László (Fidesz) is - de ha krimire vágynak, olvassanak inkább Agatha Christie-t.Azjobb. Ezután váratlanulaTiszteletTársasága (TT) nevű fantomszerve­zetnél jöttek rá arra, hogy az MDF nem méltó a „szépkorúak” par­lamenti képviseletére, így Vas János is otthagyta a frakciót. Ami így 9 főre csökkent. Márpedig 10 főnél kisebb létszámú parla­menti frakció nem létezhet a magyar parlamentben. Az MDF szá­mára egyetlen megoldás maradt, szerezni egy tizedik embert. Ez si­került is, Lengyel Zoltán személyében. Lengyel Zoltánt a legtöbben akkor ismerték meg, amikor meztelen fotók kerültek róla nyilvánosságra. A képmutató többség már ekkor lázasan keresgélte a pikáns fotókat az interneten, „monnyonle” sü- völtötte a kórus. Lengyel ráadásul egy fotón egy feszület előtt pózol ádámkosztümben, „blaszfémia”. Lengyel azonban fürdőnadrágban is botrányt okozott. Az akkor még fideszes képviselő múltjából egymás után kerültek elő a kínos epizódok: a hírszerző összeállítása alapján a magyar Rambóval ál­lunk szemben Lengyel személyében. A politikussal, aki fürdőnadrágban kel bírókra a rendőrökkel az Alagút utcában; aki földre veti magát az őrszobán, ájulást színlelve; aki lánya közlekedési balesetének szemtanújaként „nyakat elvágó mozdulattal” figyelmezteti a baleset másik résztvevőjét. És, hogy ezek nem csak légből kapott vádak, azt a Fidesz döntése bizonyítja, az ellenzéki párt kihajította parlamenti frakciójából a képviselőt. Ó Lengyel Zoltán, magyarországi politikus, 2008-ban. Most az MDF-nek van szüksége rá. Hogy meglegyen a tizedik ember. Hogy meglegyen a parlamenti frakció. Hogy meglegyen a zsé. JEGYZET Mentálhigiénés kabin LAKATOS KRISZTINA Szerény kis négykerekűmben nemhogy központi zár, de még rádió sincs. Alkalmi utasaimnak pusztánképmutatásból szoktam mentegetőzni ezért. Igazság szerint nincs, mert nem kell. Boldogvagyok, hamagamra csukom az ajtót, csönd van, béke és nyugalom. Ezek azok a per­cek, félórák vagy órák, amiket az ember zavartalanul együtt tölt­het a saját gondolataival. Autóm egy mentálhigiénés kabin. Persze, ne gondoljanak mélylé­lektani önelemzésekre, az élet nagy válaszait megnyitó kulcsok keresgélésére vagy transzcen­dens élményekre. Bár..., ahogy vesszük. Végül is vezetés közben rendszerint a Láthatatlan Fel­jebbvalókkal beszélgetek. Privát kis szituációs játékom lényege, hogy kabinomban ülve egy olyan rendszer része vagyok, amelyben a Feljebbvalók szeme mindentlát, és egy bonyolult, át­fogó nyilvántartásban minden tettemet rögzítik. Azaz iktatják, ha megállók és átengedtem a zebrán ajárda szélén jó ideje to- porgó, szemmel láthatóan ösz­tönzésre szoruló gyalogost, ha nem szorítom le a kerékpárost, ha nem szidalmazok minden ön- és közveszélyes bar..., no jó - szóval embertársamat. És ter­mészetesen feljegyzika hülye­ségeket, figyelmetlenségeket, agresszív húzásokat is. Abban hiszek, hogy egyszer lesz egy nagy elszámolás. Úgy képzelem, akkor elém teszik vezetői pálya­futásom főkönyvét. Lesznek benne grafikonok, táblázatok, szöveges értékelés, rajt- és célfo­tók. Ajó teljesítményért jutalom jár. Nem szeretnék túlzásokba esni: dobogós helyet nem ambi­cionálok, de azért egy dicsérő ok­levél talán bejöhet. Ilyesmiken jár az eszem a kor­mánykereket markolva. Hogy mire gondol a többi sofőr? Elné­zést, anya, de szerintem rád. Csakjelzésértékűen szoktam ki­lencven fölé nyomni a pedált, csak tiszta helyzetben előzök, betartom a sebességkorlátozást (lakott területen mindig, egyéb­ként bevallom, van némi vaj a fü­lem mögött), figyelembe veszem a záróvonalat, szeretem betar­tani a követési távolságot - azaz egy rémálom vagyok. Az úton szó szerint mindenki bedarál: megpakolt utánfutóval száguldó 120-as Skodák, kamionok, au­tóbuszok csapjákrám a port, sa­rat, kisebb-nagyobb köveket. Múltkoriban egy közepes méretű j acht húzott el mellettem könnyedén. Elméletem szerint a Komárom-Pozsony főútvonalon tetszőleges A pontból tetszőle­ges B pont irányába adott idő­pontban elinduló gépjárművek közül én érek célba utolsónak. De ez nem presztízskérdés. A mérlegem pillanatnyilag egy macska és egy hörcsög. Őket is sajnáltam. Viszont: láttak már elgázolt gya­logost? Rendszerintleesikalá- bukról a cipő. Atest méterekkel távolabb ér földet. Borzasztó látvány. És nagyon, nagyon rossz karma.

Next

/
Thumbnails
Contents