Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-02 / 228. szám, csütörtök
8 Riport ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 2. www.ujszo.com Az Ipoly-hidak építésének ügyét mindenki a szívén viseli; ezért nehéz megmondani, kinek a vállán nyugszik Ha azok a hidak állnának! Nem kell szorgalmazni az Ipoly-hidak építését - adta ki az ukázt nemrég Ján Slo- ta, a nemzeti érzületű szlovák tábor vezére mert egy napon megéljük, hogy tankok, katonák masíroznak át rajtuk. No nem északról délre, ahogy azt néhány éve kilátásba helyezte, hanem Magyarországról Szlovákia felé. Milyenjó, hogy nem tudja: lassan, de biztosan épülnek azok a hidak! LŐR1NCZ ADRIÁN Szögezzem le a legelején: a hídépítőket, vagy inkább hídverőket a lehető legbékésebb szándék vezérli - hogy visszaállítsák a kapcsolatokat a trianoni döntés által kettészakított térségben az Ipolytól északra, illetve délre fekvő területek között. Tudnivaló, hogy a Vepor- hegység délkeleti lejtőjén eredő, majd 181 kilométeren át a határfolyó hálátlan szerepét betöltő Ipolyon 1920-ban még negyvenhét híd szolgálta a személy- és teherforgalmat. A második világégés során az Ipoly-mente heves harcok színtere volt; a hidakat az előrenyomuló szovjet, illetve a hátráló német hadsereg egyaránt pusztította. A világháborút talán két-három híd élte túl. Az Ipoly Eurorégió 2003 őszén rendezett konferenciára kiadott tanulmány szerint az ezredfordulón kereken egy tucat híd ívelt át a folyó fölött, a határszakaszra ezekből mindössze négy jutott. Ezért tökélték el a tanácskozás résztvevői, hogy - a Zárónyilatkozatot idézve „visszaállítják ebben a térségben a normális európai életet”, amiben az államhatárok nehéz átjárhatósága miatt nem csekély mértékben akadályozva voltak. Mint nyilatkozatukban írják, „2004. május 1-től mind Szlovákia, mind Magyarország az Európai Unió tagja lesz, ezért lebonthatók lesznek az eddigi államhatárok emelte akadályok. Hiszen az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve a határok nélküli Európa megteremtése.” A helyzet öt év, s néhány kisebb rendszerváltás távlatából sem ennyire egyszerű. Legalábbis nem az Ipoly, vagy ahogy arrafelé nevezik, „a Zipó” mentében. Ipolyhidvég - áthidaló megoldás Egysávos útlezárás volt Ipolyság városában az Ipoly fölött átívelő hídon szeptember 23-án, így a forgalmat terelgető, narancsszín munkaruhás szaktárstól első kézből kaphattam az információt: sem tankok, sem hadtest nem kelt át aznap a folyón. Ezt a korrekt hírközlés miatt volt fontos tisztázni - azért is, mert 1938. október 9-én a Trianonban elszakított magyar városok közül Ipolyság tért vissza elsőként az anyaország kebelére, s hetven év az hetven év. A lehetséges megszállás vagy visszafoglalás víziójánál valamelyest jobban aggasztja a ságiakat a város főterén a parassapusztai határátkelő irányában áthaladó teherforgalom. Itt, illetve a Slovenské Darmoty-Balassagyarmat átkelőn évente mintegy száz- húszezer kamion lépi át a határt, s azokban a sötét időkben, amikor még várakozniuk kellett, Miroslav Gomola, Bússá első embere elégedett a híddal - s a község lakosai is (A szerző felvételei) Pillantás az ipolyszalkai hídról a túlsó part felé megesett, hogy a települések nagy részén megbénították a forgalmat. A legközelebbi közúti híd a folyó folyásirányát követve innen negyven kilométerre, Ipolyszalkán található. Ellentétes irányban haladva Ipolyhidvégen tudunk átkelni a folyón. Kizárólag gyalog, mert az egykori büszke kőhídnak csak a csonkjai merednek a meder fölé - valamivel lejjebb viszont takaros faépítmény szolgálja az átkelést. „Az Ipoly két partján fekvő Ipolyhidvég és Drégelypalánk közös akaratából épült meg tavaly ez a fahíd - mondja Hocsák Marián polgármester. - Szükség volt rá; egyrészt a rokoni kapcsolatok ápolása miatt, másrészt azért, mert több lakosunk a határ túloldalán található üzemekben dolgozik.” Sem pályázat, sem kormányzati pénzek nem kellettek ahhoz, hogy „összedobják” a hídra valót; a faanyagot a szlovák, a vasat a magyar fél szállította. Két nap alatt készült el, majd ünnepélyesen fel is avatták. A községnek húszezer koronájába került, s kihasználtságára azóta sem lehet panasz. „Mi áthidaló megoldáshoz folyamodtunk, de az Ipoly menti térségnek szüksége van a két ország kormánya által is tervbe vett közúti hidakra - szögezi le Hocsák Marián. A „nagyvonalú” megállapodás Göncz Kinga magyar és Ján Kubiš szlovák külügyminiszter 2007. november 16-án két Ipoly-híd megépítéséről szóló kormányközi megállapodást írt alá Párkányban. Az egyiknek Rároš-Ráróspuszta, a másiknak Pet’ov-Pösténypuszta között kellene megépülnie. A közigazgatásilag Kovácsihoz tartozó pet’ovi - azaz petőpusztai - híd nemzetközi tenderdokumentációját a magyar fél el is készítette, ám a szlovák fél véleményezése várat magára. A besztercebányai megyei hivatal és a szlovák közlekedési minisztérium között „kompetenciazavar” lépett fel - az érdekelt (?) felek nem igazán tudják eldönteni, hogy az úthálózatot felügyelő megyének, vagy a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát és objektumokat (például hidakat) felügyelő szaktárcának kell-e lépnie. Az Ipoly által szinte minden oldalról körülzárt Kovácsiban közben elunhatták a várakozást, mert fahidat emeltek a község és Hugyag között. „Megyei képviselőként az Ipoly mentén élők természetes igényeire reagálva kezdtem kollégáimmal 2001-ben szorgalmazni a hidak helyreállításának, illetve építésének az ügyét - mondja Molnár Katalin, a bussai székhelyű Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás vezetőségi tagja. - Tavaly jelen voltam a kormányközi megállapodás aláírásánál is, mely véleményem szerint konkrétumokat alig, vagy csak nagy vonalakban tartalmaz. A helyzetet tovább bonyolítja a 2004-ben életbe lépett közúti törvény, melynek kétszer kértük a módosítását, sikertelenül. A képviselők nem értették meg, miről szól ez az ügy, ezért öt szavazat híján elbukott. Míg a megye és a szaktárca közötti hatáskörök nem tisztázódnak, bajos lesz előbbre lépni.” Hét fahidat emelt a „népMolnár Katalin szerint a negyvenhét is kevés volna akarat” az utóbbi egy-két évben az Ipoly fölé - egyebek közt Csalár és Ludányhalászi között, ahol korábban nem is volt. „Ha figyelembe vesszük - summáza Molnár Katalin -, hogy a XIX. században negyvenhét híd állt az Ipolyon, siralmas ez a XXI. század eleji állapot.” A Barátság hídja A nevezett társulás sikeresen pályázott az Európai Unió Inter- reg III/A programjánál, előteremtve így a Varbó-Őrhalom és Bussa-Nógrádszakál között megépítendő hidak tervdokumentációjának anyagi fedezetét. Hogy a szó addig se álljon, szeptember 14-én Bussán a falunap, illetve a szüreti ünnepség keretében átadták az önerőből megépített Barátság hídját. „Félmilliónkba került ez a híd - mondja Miroslav Gomola, Bússá polgármestere -, de ha figyelembe vesszük, hogy a község eddig 195 ezer koronát adott ki a közúti híd tervdokumentációjának elkészítésére, elégedettek lehetünk. Magam szereztem be a tizenhat méter hosszú, kimustrált hídelemet Nagykürtösön; kezdetben 50 ezer koronát kértek érte, végül 15 ezerért megkaptuk. A gyalogos forgalomnak igazán megfelel, bár a község lakosaitól tudom, hogy akadt, aki gépkocsival, »Zsigával« kelt át a mindössze egy méter nyolcvan széles hídon.” Gomola úr szerint a helyi hivatal eddig mintegy 20-25 alkalommal volt a hídügyben folytatott megbeszélések, találkozók helyszíne. Mint mondja, magyar részről komoly igény és érdeklőHocsák Marián, Ipolyhidvég polgármestere bemutatja a félig függő, félig úszó alkalmatosságot dés tapasztalható, s nem volt gond a szlovák féllel sem az előző kormányzat alatt. E ponton - finoman fogalmazva - negatív irányú elmozdulás állt be. „Néha komolyan az az érzésem, hogy elítélnek bennünket, amiért békésen elvágjunk itt egymással, szlovákok és magyarok. Jómagam Selmecbányái származású vagyok, harminc- három éve élek az Ipoly mentén, és felfoghatatlan számomra, ami az utóbbi időben történik” - mondja Gomola úr, hangsúlyozva: a szlovák-magyar viszony egyes politikusok minden törekvése ellenére is jó az Ipoly menti falvakban. Megcsodálom az új hidat - a folyómederbe közel egy évszázada lecövekelt akácfa pillérek csonkjai a magyar és szlovák nemzeti színekben pompázó vashíddal mSr nem is hatnak annyira lehangolóan. Közúti híd ebből sokára lesz, de első s önálló lépésnek nagyon is biztató. A helyzet odaát Serfőző András egykori országgyűlési képviselő, az Ipoly-hidak vegyes bizottság magyarországi társelnöke kezdettől fogva szorgalmazta a hidak építését. Ma úgy látja, hogy a szélsőséges politikusok kijelentései helyett a határidőkre kell inkább figyelni. „A politikai egyeztetéseken kívül a Magyarországon és Szlovákiában érvényes építési és műszaki normákat is összhangba kell hoznunk ahhoz, hogy az első közös híd végre megépüljön - mondja. - Úgy vélem, ehhez jövő év tavaszán már hozzáláthatunk; majd ha az első elkészül, a megszerzett tapasztalatokra támaszkodva építhetjük a többit. Mindkét országnak érdeke, hogy végre a tettek mezejére lépjen, hiszen az Európai Unió pénzforrásaira csak 2013-ig támaszkodhatunk; aztán már csak magunkra számíthatunk.” Serfőzőné Fábián Erzsébet, a hatezemégyszáz lelket számláló Szécsény polgármestere szerint az Ipoly vonalán a magyar kereskedelmi láncok, valamint más beruházók is ugrásra készen váiják, hogy megépüljenek a hidak, s bevehessék a szlovákiai piacot. A folyó menti ipari övezetek ugyanakkor tárt karokkal várják a szlovákiai munkaerőt - mely a nehézségek, a napi fölösleges kerülő ellenére is szívesen vállal (na) munkát a határ túloldalán, mert ott legalább kell a dolgos kéz. „Ügyünket Gyurcsány miniszterelnök úr elé vittem, aki támogatásáról biztosított, s pozitívan viszonyul a kérdéshez Besztercebánya megye vezetője, Milan Murgaš is” - mondta a polgármester asszony, hozzáfűzve: a hivatal szakelőadóival már nehezebb a helyzet. Ritkán fordul elő, hogy két hónap elteltével megtalálja az üggyel előzőleg megbízott hivatalnokot, így az „ügyintézést” évente akár több ízben is szinte a nulláról kell kezdeni. ím’, a magas fluktuáció átka. Hogy jönnek így be a tankok? - tehetnénk fel a kérdést. Természetesen sehogy. De míg a politikusok odafent Pozsonyban a szócsépléssel vannak elfoglalva, a jó palócok ott lent, Nógrádban a gyakorlatba ültetik át a hídverést.
