Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-16 / 240. szám, csütörtök

OTTHONUNK 2008. október 16., csütörtök 6. évfolyam, 1. szám A kiegészítők valóban saját ízlésünkről, egyéniségünkről árulkodjanak Hogy otthonos legyen a lakás... Készen van a lakásunk... vagyis majdnem kész. Ami még hiányzik, azok a beren­dezési tárgyak, a világítás és az utolsó simítások. „Ó, ez már igazán gyerekjáték!” - gondoljuk sokan, pedig épp ezek az apróságok igénylik a legtöbb időt. Ugyanis ezektől lesz Otthon a lakásunk... ÖSSZEFOGLALÓ túl tehát fontosak a lakás, és a he­lyiségek adottságai. A világítás nagyon lényeges részlet. Nemcsak fizikai szükséges­sége miatt, hanem mert az ügyesen elhelyezett vüágítótestek, lám­pák, falikarok, más fényforrások az egész helység hangula­tát adják meg. Fontos optikai szerepük is van: segítségükkel módosíthatjuk a helység nagy­ságát, formá­ját. Nagy te­rületű szo­bákban inkább lefelé, míg kis területen felfelé irányuló fényforrásokat hasz­náljuk. Háromféle világítást kü­lönböztethetünk meg: a fővüá- gítást, mely az egész helység egészére biztosiba a fényt, a helyi világítást, amelyet egy-egy tevékenység, vagy funkció szerint használunk, és a hangulatvilágítást, melynek segítségével érdekesebb építészeti részeket, berendezési tárgyakat emelhetünk ki. Pontosan hol le­gyenek a különböző fényforrások? Praktikus szempontokat is figyel­nünk kell: járjuk végig a lakást, melyek azok a részek, sarkok, tár­gyak, stb., amelyeket meg kell vilá­gítani, és melyek azok, amelyek jobb, ha árnyékban maradnak. Nézzük végig egy ádagos lakás egy-egy helyiségét abból a szem­pontból, hogy melyikben milyen tí­pusú világítás tanácsolt. Konyha: általában használunk egy mennyezeti világítást, ezen kí­vül hasznos lehet helyi világítás is, pl. a mosogató fölé be­építhető fénycső, mely koncentrál­tabb fényt ad. így, ha este kioso­nunk egy kis nasira nem kell fényár­ban úsztat­nunk az egész konyhát. Nappali: általános a csillár használata. Mielőtt kiválasztjuk a lámpatestet, jól méljük fel a méretará­nyokat: egy kisebb szobá­ban furcsán hat a ha­talmas csillár, fő­leg, ha nem nagy belmagasságú a helység. Jó, ha a kapcsoló lehetővé teszi, hogy egyszer­re ne használjuk az összes égőt. Csillá­ron kívül használ­hatunk még az ülő­garnitúra tartozé­kaként állólámpát, illetve falikarokat. Dolgozó: akár egy külön szoba, akár csak egy sa­rok, mindenképpen szükséges asztali lámpa használata. Vigyázzunk, hogy a lámpaernyő eltakarja az égőt; el­lenkező esetben nagyon kellemet­(Képarchívum) len, égő fényt ad, mely nem tesz jót a szemünknek. Szintén a sze­münk védelme érdekében jobb, ha nem szemből, hanem kissé oldal­ról érkezik a fényforrás a dolgozó felületre. Hálószoba: itt is használhatunk csillárt, de tökéletes megoldás a fa­likarok, éjjeli lámpák használata. Ez utóbbi különösen ajánlott: ki nem szeret elalvás előtt olvasgatni kicsit, és ugye, milyen illúziórom­boló, ha ki kell kelni a jó meleg ágy­ból, hogy leoltsuk a villanyt, majd a vaksötétben lehetőleg épségben visszatalálni? Fürdőszoba: nagyságtól függő­en több fényforrást is használha­tunk, de a tükör közelébe minden­képpen érdemes vüágítótestet sze­relni. Kis fürdőben ez az egy fény­forrás is elég lehet. Kellemes érze­tet ad, ha a fürdőben használa­tos lámpák nagy fényt adnak: a nagy világosság tágítja a teret, és növeli a „tisztaságérzetet”. Ugyanezt a hatást érhetjük el fényes felületek, króm kiegészí­tők, tükrök használatával. A tükör elé helyezett gyertyák­nak még külön térnövelő ha­tásuk van. Egyéb helyiségek: a lakás többi helységét funkció­juknak megfelelően világít­suk meg. A hangsúly a ké­nyelmen, és a kellemes érze­ten van: tudjuk, hogy a vilá­gosság hatására jobb hangu­latunk támad. A veszélye­sebb helyeket, pl. egy sötét helyen levő lép­csőt tanácsos diszk­réten megvilágítani. Egy-egy érdekesebb épí­tészeti részletre, kép­re, tükörre szintén felhívhatjuk a figyel­met ügyesen elhe­lyezett hangulat- vüágítással. Jól hasznosíthatók ilyen célokra a rejtett világí­tótestek is. Most már valóban be­költözhetünk újonnan kialakított, vagy átalakí­tott lakásunkba. Már csak az utol­só simítások vannak hátra, amelyektől igazán a miénk, egyé­niségünk, életstílusunk tükrözője lesz otthonunk. A munkáknak ez a legsokoldalúbb, legfárasztóbb, de egyszersmind legélvezetesebb része is. A részleteken itt is, mint az élet legtöbb területén, sok mú­lik. Gyakran nem is tudjuk, mitől érezzük jól magunkat egy lakás­ban, vagy épp ellenkezőleg: mitől van nyomasztó érzésünk. A titok nyitja a kiegészítőkben, a részle­tekben rejlik. És ez az, amire tényleg semmi­lyen recept nincs. Lehetnek aján­dékba kapott, vásárolt, vagy akár saját magunk által készített tár­gyak is. Egy szép kép a falon, kü­lönleges óra, gyertyatartók, sző­nyegdarab, térítők, szobrok, aján­déktárgyak, no és persze a függö­nyök. Itt egy a fontos: a kiegészí­tők valóban a saját ízlésünkről, egyéniségünkről árulkodjanak. Mutassanak meg egy kis izgalmas szeletet belőlünk. A berendezésről még egy apró­ság: a növényekről se feledkezzünk meg! Persze, nem kell telezsúfolni a lakást zölddel, de ízlésesség hatá­rain belül meghittséget, harmóniát sugároznak, mintegy élettel telítve a lakást. (1, a, st) (Képarchívum) Csillogó külső, sokszínűség, ilyen a trendi lakás! A fehér mindig a divatos TÁJÉKOZTATÓ A nagyközönség minden év ápri­lisában Müánóban, a rangos Salon Internazionale del Mobüe - iSaloni - bútorkiállításon találkozhat a leg­újabb lakberendezési dizájnnal és divattal. Az idei müánói bútorkiállításon - ahol felvonultak a különböző stílu­sú otthondizájnt képviselő, az in­novatív irodaberendezést gyártó, a modern fürdőszobákat vagy a leg­újabb konyhadivatot alakító cégek egyaránt - számos rekord született, például a 2450 kiállító cég nettó 230 ezer négyzetméteren mutatta be újdonságait. Már a kölni IMM kiállításon ér­ződött, hogy a fehér fontos szín lesz 2008-ban. Emellett hódít a bőr, a kristály és a fényes felületek, vagyis minden, ami eleganciát sugall. A külső csillogáson túl a bútorok funkcionális sokszínűsége is lenyű­göző. A modern háttámlák csúsz­nak és hajlanak, és többnyire a kar­fák is több pozícióban dönthetők. így alig néhány mozdulattal a ké­nyelmes ülőbútor heverővé válto­zik vagy a fotel lábtartóvá; az ele­mes darabokból bárki testre sza­bottan alakíthatja otthonát. A kétévente látható SaloneUffi- cio irodabútor-kiállítás idén az iro­daterület minél átláthatóbb kiala­kítását helyezte a fókuszba. Az iro­da, mint kreatív középpont elneve­zésű projektben bemutatott sémák fő célja az volt, hogy látassák, ho­gyan lehet a térrendezéssel és az ergonomikus bútorokkal emberivé és a kreativitást ösztönzővé vará­zsolni a munkahelyeket, (pp) A német lakás-takarékénztárak az ingatlan mozgatói Trendek a lakásiacon ÚJ SZÓ-HÍR A nálunk is rendkívül népszerű lakás-takarékpénztárak „őshazá­jában”, Németországban napja­inkban 25 millióra rúg a lakás-ta­karékpénztári tagok száma, akik együttesen 743 milliárd eurót hal­moztak fel számláikon - mondta Roland Vogelmann, a piacvezető Bausparkasse Schwäbisch Hall (a szlovák piacon szintén éllovas Első Lakás-takarékpénztár társtulajdo­nosa) vezetőségi tagja. Németor­szágban mindmáig a lakás-taka­rékpénztárak számítanak az ingat­lanfinanszírozás első számú forrá­sának (mint megtakarítási lehető­ség terén ugyancsak kiemelkedő a súlya), részesedésük tavaly meg­haladta a 35 százalékot, és csak ezután jöttek a takarékpénztárak (32 százalék) és a jelzálog-folyósí­tók (16,5 százalék). Természete­sen Németország a vüág egyik leg­fejlettebb állama, lakásállománya azonban, különösen a keleti or­szágrészben nem igazán korszerű. Az egykori keletnémet tartomá­nyokban az ingatlanok közel egy- harmada 1918 előtt épült, további 28 százalékuk pedig 1918 és 1949 között. Ez is jelzi, Európa legnépe­sebb országában intenzív lakás­építésre van szükség. A Bausparkasse Schwäbisch Hall adatai szerint csak napjainkban legalább 245 ezer lakás hiányzik a piacról és ez a szám 2010-re 275 ezerre nő. Ez azért érdekes jelen­ség, mert az ország összlakossága már évek óta stagnál, sőt 2000 és 2010 között 82,3 millióról 81,9 millióra mérséklődik. Ám ezzel párhuzamosan az egyre kisebb családok, egyszemélyes háztartá­sok miatt a háztartások abszolút száma folyamatosan emelkedik: a 2000-es 38,4 millióról 2010-ben 40,1 millióra. Természetesen a fej­lődés részeként nő az egy főre jutó lakásterület nagysága is: ez most a nyugati országrészben 47 négy­zetméter, a keleti országrészben pedig 40 négyzetméter. A klasszi­kus lakásépítés mellett mi számít a közeljövő fő csapásirányának? Ro­land Vogelmann szerint az ingat­lanok energiaigényének csökken­tése (a háztartások fogyasztják el a teljes energiaszükséglet 30 szá­zalékát), továbbá a mennyiségi szempontok helyett a minőség ke­rül előtérbe, (shz) Milyen berendezési tárgyakat használjunk? Nos, ez a lakberende­zés azon része, amelyre nem iga­zán létezik recept, hiszen teljesen egyéni ízlésünktől és persze pénz­tárcánktól függ. Az is lehet, hogy egészen véletlenül botlunk bele a számunkra legideálisabb berende­zési tárgyakba. Jó, ha előzetes kalkulációt ve­zetünk mindenről, többször tér- | vezünk, és széleskörűen tájékozódunk, hi- / , 38 szén ugyanazt a y ' PjJ lakberendezési JP HÍr tárgyat más- tj',i l Fi más helyen j ' • t ár akar tore- '\A, dékáron sze- - .<0 rezhetjük meg. h. * A berendezési tár- GH gyaknál az egyik legfonto- Sí sabb szempont, hogy a kivá- , lasztott bútorok harmonizál- *ÓA janak a falak, a padló, a ^ mennyezet színével, a bur- 1 kolatok anyagával, és így Ap; 1 megteremtsék az elérni ; , kívánt hangulatot. Igaz \- fm viszont, hogy néha épp az egymást „ütő” stílusok egyidejű használata is különleges hatást érhet el. Következő fontos szempont, bár kicsit furcsán hangzik, de a meg­venni kívánt bútorok, egyéb tár­gyak mérete. Ez főként kis laká­soknál okozhat gondot, ahol egyébként is nehezebben férünk el, pláne, ha még telezsúfoljuk mindenféle berendezési tárggyal. Nem lehet mindent egyszerre be­szerezni, amibe beleszerettünk. Ettől a hatás túlzsúfolt és nyo­masztó lesz. Az egyéni ízlésünkön

Next

/
Thumbnails
Contents