Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-16 / 240. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 16. Vélemény és háttér 7- Ezekben a bizonytalan időkben hasznosabb, ha nem bankba tesszük a pénzünket, hanem a politikusok zsebébe tömjük. (Peter Gossányi karikatúrája) A csillagászat atyját mind a lengyelek, mind a németek sajátjuknak tekintik Kopernikusz és az EU-űrprogram FIGYELŐ Marx újra divatba jött A nemzetközi pénzügyi válság hatására a korábbinál jóval nagyobb megbecsülésnek örvendenek Kari Marx művei - állítja a német filozófus munkáit gondozó könyvkiadó illetékese. A klasszikus nemzetgazdaságtan bírálója által írt könyvek iránt .jelentősen megnövekedett a kereslet” - fogalmazott Jöm Schüt- rumpf, a berlini Karl-Dietz- Verlag szerkesztője a Neuer Ruhr/Neue Rheinzei- tung című lap tegnapi számában. A szakállas filozófus műveit elsősorban fiatalabb, felsőfokú végzettségű vásárlók keresik, akik „felismerték, hogy nem váltak valóra a boldogulásról szóló neoliberális ígéretek”. „Marx ismét divatba jött” - állapította meg a kiadó szerkesztője. Marx fő művének, A tőkének első kötetéből a Dietz-Verlag már 1500 példányt értékesített idén, míg 2005-ben mindössze 500 darab fogyott el belőle. Schütrumpf arra számít, hogy az év végéig még gyorsabban növekszik az eladott példányok száma. Nemrég a német kormány pénzügyminiszteréről is kiderült, hogy jól ismeri Marx munkásságát. „A marxi elmélet bizonyos részei egyáltalán nem tévesek” - nyilatkozta Peer Steinbrück szeptember végén a Der Spiegel hírmagazinnak. A féktelen kapitalizmus a maga mohóságával a végén önmagát falja fel - mutatott rá a szociáldemokrata politikus. A tőke első kötete Marx munkájának eredménye volt. 1883-ban bekövetkezett halála után munkatársa, Friedrich Engels a hátrahagyott kéziratokból két további kötetet állított össze, így vált teljessé a trilógia. (mti) A lengyelek nem örülnek, hogy egy EU-űrprogram elnevezésében az Európai Bizottság németesítette a modem csillagászat atyjának, Nikolausz Kopemi- kusznak a nevét. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A Bizottság - a német elnökhelyettes, Günter Verheugen kezdeményezésére - hivatalosan Kopernikusz keresztelte át a programot, melyet a csillagász nevének német helyesírása szerint írtak le. A név lengyel írásmódja: Ko- pernik. „Ötszáz évvel ezelőtt Kopernikusz (1473-1543) forradalmasította az univerzumról való ismereteinket. Remélem, Kopernikusz forradalmasítani fogja a Földről való ismereteinket is” - mondta Verheugen egy nemrégiben lezajlott fórumon Lüle-ben. „Nagyon hálásak vagyunk, hogy a programot egy lengyel csü- lagászról nevezték el, de a név német átírása elfedi Kopernikusz lengyel nemzetiségét” - mondta el Janusz Ziolkowski, a Lengyel Tudományos Akadémia űr- és bolygókutatási osztályának elnökhelyettese az AFP-nek. Kopernikusz Lengyelország történelmének egyik legnagyra- becsültebb személyisége, de a németek is sajátjuknak tekintik őt. A nemzetközi enciklopédiákban Kopernikuszt lengyelként szerepel. A nagy tudós szülőhelye, Torun (németül Thorn) ma lengyel város, de a történelem folyamán hol lengyelek, hol poroszok kormányozták. Kopernikusz születése idején a város 19 éven át lengyel fennhatóság alatt állt. „Nem ragaszkodunk hozzá, hogy az EU-programot mindenképpen a lengyel átírásnak megfelelően Mikolaj Koperniknek írják, mert ez kevésbé egyetemes, a név latin átírását - Copernicus - látnánk szívesen, mint a Galilei program esetében is” - hangzott Ziolkowski j avaslata. Az Európai Parlament lengyel konzervatív tagja, a Kaczynski testvérpárhoz közelálló Adam Bi- elan „történelemhamisítással” vádolta meg Günter Verheugent. Az Európai Bizottsághoz írt levelében azt állította, hogy „a német átírással Verheugen meghamisítja a történelmet, ami vagy tudása hiányosságáról vagy rossz szándékról tanúskodik”. „Vajon ez a történelem átírása, vagy csupán nyelvészeti tévedés?” - kérdezte a németellenes retorikájáról ismert Törvény és Igazság Pártjának politikusa. KÉZ,IRAT Maszatolás MIKLÓSI PÉTER A tényszerű tárgyilagosság mondatja velem: Duray Miklós járművezetői és politikai hibát követett el a múlt szombaton. Járművezetőit azért, mert - állítólag egy előzésben lévő szembejövő autót kikerülendő - lesodródott a kocsiút- ról. A bökkenő csak az, hogy a baleset ilyetén verziójának egy szál tanúja sincs... Politikai hibát pedig azért, mert élve (mint fennen hangoztatta: nem visszaélve!) képviselői mentelmi jogával megtagadta az alkoholszonda megfújását. Akiknek jobb az emlékezőtehetsége, nyilván tudják: hasonló szituban nem először mutatott fityiszt a zsaruknak. Most nem részletezem, igazságosnak tartom-e, hogy a mentelmi jog egy exponensnek ilyen helyzetben is nyúl- cipőt biztosít, míg a mezei polgár akár csak egy macska- ugrásnyi, mondjuk tíz kilométeres szakaszon színjózanul is annyiszor kénytelen belefújni a szondába, ahányszor a rendőrök úri kedve tartja; most inkább csupán annyit mondok: az MKP parlamenti frakciójának nesztora megmutatta, hogy pártja stratégiai al- elnökeként - sajnos - képviselői praxisában nem képes megtalálni a polgári demokrácia legkisebb közös nevezőjét. Megmutatta, diplomáciai érzéke rossz, amiképp politikai intelligenciája is cserbenhagyta. E blamázs lényege ugyanis pofon egyszerű, hiszen az ilyenkor rutinszerű rendőri intézkedés rosszul időzített megtagadásával éppenséggel felkínálta a „nemes” felháborodás lehetőségét még azoknak is, akik nem megélhetési magyarfalók, illetve nem mindig és nem mindenben az MKP mumusának és az ördög cimborájának tartják őt. Egykori könyvének címével élve: kutyaszorítóba kergette pártját is, önmagát is, hiszen mentelmi jogának önhitt helyszíni bevetésével a külvilág előtt megsértette mind az MKP, mind egyéni jó hírét és becsületét, mondhatni „személyiségi jogait”. Bonyolítja a helyzetet, hogy négy nappal a Pozsonypüspöki határában történtek után az MKP elnökségi tagjai még sehogy, vagy csak nyámnyila szófordulatokkal, fanyalogva nyilatkoznak az esetről, am nem mennek el odáig, hogy egyértelműen minősítsék. Ami akkor is baj lenne, ha az efféle maszatolás csak most, egyetlenegyszer s kivételesen fordulna elő. A tényszerűség ellenben mást bizonyít. Például augusztus vége óta nem tudni, vajon milyen a párt pontos és végleges álláspontja az egyik elnökségi tag és a Gój (héberül s bizalmasan: nem zsidó) Motoros Egyesület kapcsolatáról? De egyebek közt azt sem tudni, mi a párt véleménye a rendszámbizniszbe keveredett Pro Selye Univerzitás alap, a Gana- dor Kft., meg a Selye János Egyetemért Alapítvány „Ber- muda-háromszögének” ügyleteiről... Itt a tisztánlátás pusztán csak azért is volna indokolt, mert az alapítványi kuratóriumokban az MKP részint parlamenti, részint európai parlamenti képviselő szintjén van jelen. Az már csak „hal” a tortán, hogy a szlovákiai magyar választó, objektív értékelés helyett, például egy elbulvároso- dott szlovák hetilapból értesült a minap arról: az MKP elnöke elégedetlen a párt Brüsszelben és Strasbourgban tevékenykedő, választott képviselőivel - és még folytathatnék a saját fészkünk ügyes-bajos dolgainak kiteregetését. Elvégre, ami egyszer megtörtént, nem lehet visszacsinálni. Változtatni viszont lehet(ne) mindezen, ha aki(k)re vonatkozik, az(ok) észrevenné (k): a szlovákiai magyar politikai elit presztízse a tét. Itt valóban azt kell megmutatni, hol húzódik a határ a maszatolás, illetve a párt helyénvaló gesztusai, világos kommunikációja között. Mert ha marad a maszatolás, úgy nem a párt szolgál bennünket, hanem mi szolgáltat(hat)unk a pártnak: tekintélykölcsönzőt. De akkor mi, szlovákiai magyarok csupán annyira leszünk sínen, mint a sztrájkoló vasutasok. KOMMENTÁR Mennyit markolunk? AAALINÁK ISTVÁN Hatványozottan érvényes az aki sokat markol, keveset fog népi bölcsesség a tegnap este kezdődött és ma véget érő uniós csúcsra, éppen ezért nem is lehet túl sokat várni tőle. Már az is eredmény lesz, ha a kardinális kérdések közül legalább egyben sikerült közös nevezőre jutnia a 27 tagállamnak. Ez az egy pedig a pénzügyi válsággal kapcsolatos szombati eurózóna-csúcsértekezleten megfogalmazott alapelv - egységesen, de külön-külön - jóváhagyása. Ennek lényege: a külön-külön megfogalmazott és végrehajtott nemzeti mentőcsomagok abban egységesek, hogy nem károsíthatják a többi tagállam érdekeit. A fő téma a csúcson tehát a pénzügyi válság. Ha ez nincs, akkor is késhegyre menő vitákra lehetett volna számítani a többi kulcskérdésben a tagországok között. Ilyen az írek által elutasított Lisszaboni Szerződés sorsa, a klímacsomag vagy az EU-orosz viszony a grúziai háború után. Az az érdekes, hogy a pénzügyi válság az összes többit új megvilágításba, új dimenziókba helyezi. A Lisszaboni Szerződés sorsának megoldása, vagyis az unió működésének reformja mindenképpen kitolódik. A pénzügyi válság az unió bővítéspolitikáját is lefékezi. Szakértők máris felvetették a maastrichti kritériumok - az infláció, a költségvetési hiány mértéke, az államadósság - teljesíthetőségét az új gazdasági helyzetben. Nem lenne szerencsés, sem igazságos, ha az új tagokat sokkal puhább feltételekkel vennék fel, mint bennünket. A globális krízis fényében különösen az új tagországok - köztük Szlovákia - számára teljesíthetetlennek, túl ambiciózusnak tűnik a jó egy éve megfogalmazott uniós klímacsomag. A cél: 2020-ig 20 százalékkal csökkenteni a károsanyag-kibocsátást. Ezzel az újak egyet is értenek, de pl. Pozsony és Budapest is úgy látja, hogy a részletek, a kvóták aránytalanok, teljesítésük túl nagy áldozatokkal járna a kelet-európaiak számára. Az EU-orosz viszonyra pedig úgy hatott a globális válság, hogy bebizonyosodott: Moszkva sem immunis, ugyancsak mentőcsomagokat kellett elfogadnia, hiszen a tőke onnan is menekült, ezért nem nagyon, de némileg enyhült az orosz retorika. Némi iróniával: most az egyszer jól jött, hogy másnak is baja van, nem csak nekünk, és ez az EU-orosz viszony alakulásának egyik fontos kritériumára, a grúziai rendezésre úgyszintén vonatkozik. Bár a szűkén vett grúz területekről kivonták az orosz csapatokat, a külügyminiszterek hétfőn úgy foglaltak állást, hogy az unió - a francia és német nyomás ellenére - nem öleli azonnal keblére Moszkvát. Vagyis egyelőre nem folytatódnak a partnerségi tárgyalások, csak az biztos, hogy megtartják á novemberre Nizzába tervezett EU-orosz csúcsot - aztán meglátjuk. A Sarkozy és Medvegyev által gyorsan összepancsolt rendezési terv ugyanis sok részletre nem tért ki, ezeket mindkét fél úgy értelmezi, ahogy akarja. Ilyen Ak- hagori hovatartozása, erről kiújult a történelmi grúz-oszét vita, és ott maradtak az oroszok. Másrészt Moszkva azzal, hogy elismerte (bekebelezte) Abháziét és Dél-Oszétiát, csapatainak létszámát - ezekre már nem mondhatja, hogy békefenntartók! - pedig megsokszorozta a két területen, új helyzetet teremtett. A pénzügyi válság egyik mellékhatása lehet, hogy az oroszkérdésben még markánsabban jelentkezik a tagországok megosztottsága, s ha Brüsszel, Párizs vagy Berlin túl szívélyes lenne Moszkvával szemben, mindig számíthat egy lengyel vagy balti vétóra. GL0SSZA Tükröm, tükröm GRENDELÁGOTA Gyerekkorunktóltudjuk,hogya tükörgörbe, s ha akár véletlenül, akárelőremegfontoltszándék- kal igazat mond - megmutatja hosszú orrunkat, széles szánkat, őszülő halántékunkat, szeplőin- ketésanyajegyeinket-legtöb- bünknekkedve támad összetörni, lehetólegripityára. Mintha ez a szerencsétlen hideg, rideg, de legalább őszinte tárgy lenne az oka annak, hogy nem vagyunk tökéletesek, vagy legalább olyan szépek, amilyenneklelkisze- münkkellátjukmagunkat. Szegény Hófehérkétis a tükör vitte az üvegkoporsóba, végül azonban jól járt, a hét törpe igazán gáláns voltvele, alegvégén pedigmegjelent ravatalánál sok-sok lány álma, maga a királyfi, s ahogyan az elő van írva, hófehérparipán. (Ez utóbbiról persze tudjuk, hogy nem is fehér, hanem szürke, de ez már lóbiológia.) Ebből az is következik, hogy a gonosz tükörtu- lajdonképpenjóttett,ki tudja, hogyan végződöttvolnaamese, ha Hófehérke és mostohája továbbra is egy fedél alatt él. De hagyjuk a mesebeli tükröket, van belőlükavalóságban is. Természetesen ezektőlépp úgy ir- tóznakegyesek, mintamesebelitől. Kivéve,ha olyanemberekelé állítjuk, akik valamiért (nemzetiség, vallás, nem) nem szimpatikusak, sőt, inkább antipatikusak. Havalamelyiksajtótermékszlo- vák atyafi elé tart tükröt, melyből kiderül, az illető estébés volt, illik tapsolnunk, gúnyosan dörzsölni atenyerünket, lám, lám, mégis napvilágrakerült. Persze, az illető mosakszik, de főkénttagad. Csü- lag sincs az égen, kérem. Úgyesett.hogy kiderült, mi sem vagyunk mindnyájan angyalok, szentekplánenem. Elővettüka tükröt, az érintett belenézett, és nem úgy reagált, ahogyan sokan várták. Beismerte. Higgadtan. Nemvádoltsenkit, nem kérte ki magának, nem mondta, hogy őt senki ne molesztálja, hogy mindenkihazudik, apapírok, ado- kumentumokis hazudnak. Aláírt, jelentett. Mint sokan mások. Csak ő vállalja. Tánmégpéldátis statuál. Nemjátsszaaztatörpét, aki- rólWeöresúgyírt,minthamár akkortudta volna, milesz itt. „Volt egyszer egy kicsi törpe,/belenézettatükör- be./Látta, hogy a lába görbe,/többet se néz a tükörbe.” Sajnos, az illető ettől még görbe lábú törpe. Fáj dalom, nem a tükör, a kép, amit mutat, az torz.
