Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-15 / 239. szám, szerda

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 15. www.ujszo.com Czuczor Tibor házi műhelyében a hajvágás valóságos gyógyterápia- amint a vendég belép az ajtón, a sokat tapasztalt mester tudja, miről kell beszélgetni vele Jövő héten Jakab Dórát, a kassai Thália Színház világosítóját mutatjuk be. „A borbélyműhelyben mindenkor a vendég az úr” SZÁZ ILDIKÓ Megszünteti a fejfájást, és lel­ket önt minden vendégbe. Még soha senkit nem vágott meg bo- rotválás közben - ezt mondják Érsekújvárban Czuczor Tibor nyugalmazott borbélyról a kun­csaftjai. A borotvaszappan és a timsó illata már inaskorában ra­bul ejtette a ma hatvanhárom éves mestert, aki, mint monja, nyugdíjba vonulása óta is csak a fenőszíjak surrogásával és pen­gék villanásával álmodik. A ven­dégek azóta házi műhelyében lá­togatják, van köztük olyan is, akit negyvennégy éve borotvál és nyír. Tizenhat mester tizenhat inasa „Legényke koromban vettem a kezembe a borotvapengét, ami­kor édesapám eltörte a karját, és nekem kellett felvernem a bo­rotvahabot, simává varázsolni az arcát. Ekkor fordult meg először a fejemben: ezt a mesterséget ŕ 1st«, mm kellene választanom. Vagy a cukrászatot... Az előbbi mellett döntöttem, mégis édes lett az életem, mert jó kollégák, elége­dett vendégek vettek körül” - fogadott Tibor bácsi az andódi családi ház mögötti lugasban. Innen nyílik a házi borbély­műhely ajtaja, ahol a mester negyven évi munka után sem rest újra a szék mögé állni és szolgálni a vendéget. „Tizenhat borbély keze alatt tizenhat ta- nonc dolgozott Érsekújvárban szigorú fegyelemmel. Panties La­jos bácsi igen komoly munkatempót diktált nekünk inasoknak a hatvanas években. A Béke Házban volt a világ leg­szebb műhelye. Itt minden utasí­tás csak egyszer hangzott el. Koldusokon tanultuk a borotvá- lást, emlékszem: Kubo Lajkonak vettünk egy kiflit, vagy puha brióst, és cserébe hagyta, hogy megborotváljuk. Pontos, biztos kézre volt szüksége az ember­nek, csak fél év elteltével mertük fogadni az első fizetővendége­ket. Nehezünkre esett a hosszas álldogálás, ezt is meg kellett szokni a lábnak. Végtagjaim megsínylették a terhelést, még­sem ettől rendült meg a szak­mába vetett bizalmam” - árulta el Czuczor Tibor. A fiatal és lelkes borbély ke­vesellte a munkájáért kapott bért. Akkoriban 1 korona 50 fil­lért fizettek a vendégek a borot- válásért és 3 korona 50 fillért a hajvágásért. Négyszáz korona előleget és 700-800 korona fi­zetést kapott katonaság után, kitanult mesterként. A hetvenes években hat borbélyműhely működött Érsekújvárban, az andódi férfi, két gyerek édesap­ja a Béke Házból az Arany Oroszlán vendéglőhöz közeli műhelybe került, ahol 18 évig maradt. Később a vasútállomás műhelyében dolgozott, ahol gyorsan kellett mozognia a kéznek, mivel a vendégek el akarták érni a legközelebbi vo­natcsatlakozást. A Széchényi utcában és a Három hidak utáni borbélyműhelyekben is dolgo­zott. „Nagyon szerettem a fut­ballt, sok sportoló került a ke­zem alá. Bizony készülnöm kel­lett a velük folytatott beszélge­tésekre, meg kellett néznem a meccseket, hogy véleményt tud­jak mondani a játékukról. Mes­teremtől megtanultam: aki a székben ül, arra kell figyelni, csak akkor kell válaszolni, hogyha kérdez. Ő az úr!” - hangsúlyozta a borbély. Bánfí hajszeszt a kopaszra! Czuczor Tibornak 1969-ben Bécsben ajánlottak munkát, egy hajvágásért 40 osztrák schillin­gs kapott volna, ezért a pénzért idehaza egész nap dolgoznia kel­lett. Mégis Érsekújvárban ma­radt. Amikor már nem bírta te­kerni a pedált Andódról a város­ba és vissza, elég volt odaállnia a rendelőintézet elé, és néhány percen belül hazafuvarozta va­lamelyik kedves vendége. „1990-ben kezdtem vállalkozni, 2005-ig dolgoztam. Akkor szív- infarktust kaptam. A család so­kat segített: nagyszerű felesé­gem, két segítőkész gyerekem, három unokám van. A lányom is a fodrász szakmát választotta, fiam pedig csakis borotvakést használ a tükör előtt, mint az ap­ja és a nagyapja” - mondta Tibor bácsi. A mesternek volt egy igencsak kényes, gazdag vendége, aki mindig akkor váltott frizurát, amikor új barátnőre tett szert. Akadt fiatalember,- aki a divat kedvéért megvált a szép, dús hajkoronától, amikor tar fej lett a divat, hiába próbálta az egész műhely lebeszélni a szándéká­ról. „A kopaszodók ugyanakkor dús hajzatot kívántak a fejükre, két kuncsaftom megvett egy kar­ton Bánfi hajszeszt. Tizenhat üvegnyit kentem, dörzsöltem be­Czuczor Tibor a régi felvételen egy kisfiú haját igazítja, az ö székében sose féltek a gyerekek a hajvágástól (Képarchívum) le a fejbőrükbe, mégsem nőtt ki egyetlen szál hajuk sem. Aztán újabb csodaszerrel jöttek, ami­hez kesztyűt kellett húznom, nehogy szőrös legyen a tenye­rem, de rajtuk ez sem segített. Néhány évtized után sokat ta­pasztalt borbélyként kiismertem az embereket: a vendég még be sem lépett az ajtón, én már tud­tam, milyen témával lehet le­venni a lábáról, milyen szándék­kal jött hozzám. Az én vendége­im nem csak hajvágást kaptak, elméletben együtt főztünk, pa- lántáztunk. Egy nagyon fontos dolgot megtanultam az életben: az otthoni gondokat-bajokat le­vetem a kinti kabáttal együtt, a fehér köpenyben már csak bor­bély vagyok. Ezt adtam tovább kedves tanítványaimnak: Milán­nal, Katának és Zsófikénak” - ért regénybe illő története végére Czuczor Tibor. Kedves Olvasók, Új sorozatot indítunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szülő­földünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek". Száz évvel ezelőtt faraghatták a borbélymester székét és asztalát, ezek Czuczor Tibor féltve őrzött kincsei (Csuport István felvétele) < ( ( Í Í t i Telekrendezési gondokkal küzdenek az érsekújvári járásbeli kiskertészek Lejárt a konyhakertek ideje Megrendezték a mentálisan sérültek megyei előadóversenyét A Kövecsesi bárónő a galántai kultúrházban A sopomyai szociális otthon alkalmazottainak versenyen kívüli előadá­sa is nagy sikert aratott (Szőcs Hajnalka felvétele) GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Kövecsesi bárónő (Štrkovecká barónka) címmel ötödik alkalommal rendezték meg a Nagyszombat megyei szo­ciális otthonok mentálisan sérült lakóinak színjátszóversenyét. A verseny nevét a Sopomya-Köve- csesi (Soporňa-Štrkovec) Szociá­lis Otthon adta, igazgatója, Mária Tóthová, valamint az idén május­ban Fehér szív díjjal kitüntetett Oľga Haringová pszichiátriai nő­vér volt a főszervező. A verseny előző négy évfolyama a vágsellyei kultúrházban zajlott, most elő­ször rendezték a galántai kultúr­házban. A háromnapos megmé­rettetésen 14 szociális otthon la­kói mérték össze tehetségüket. Egy csapat, a senicai szociális ott­hon ápoltjai versenyen kívül lép­tek fel, idősebb, Alzheimer-kóros betegekről van szó, akik számára nehézséget jelent a színdarab vagy ének szövegét megjegyezni. Egy másik versenyen kívüli elő­adás a sopornyai otthon ápolói­nak és többi alkalmazottainak produkciója volt, akik Maya mé­hecske meséjét adták elő nagy si­kerrel. A verseny ideje alatt a kul- túrház előterében az egyes ottho­nok neveltjeinek kézműves alko­tásaiból készült rendkívül érdekes és színvonalas kiállítást láthattak az érdekődők. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Érsekújvár. Párkány és Nagy- surány után idén a járási székhe­lyen nyitotta meg kétnapos ter­ménybemutatóját a Szlovákiai Kiskertészek Ersekújvári Járási Szervezete. „A járás 37 alapszervezetének mintegy fele nevezett be az idei megmérettetésbe 210 zöldség- és gyümölcsfélével. Kedvezett az időjárás a termesztőknek, ám a kiadós esőzések és a köd miatt elszaporodtak a kórokozók. Emiatt a termelők idén a meg­szokottnál több növényvédő szert használtak” - tudtuk meg Peter Balážovičtól, a járási szer­vezet elnökétől. A kórokozóknál is nagyobb gondot jelent azonban a növény- termesztők számára a telekren­dezés. Érsekújvárban a kiskertek 50 százalékának esetében máig nem sikerült rendezni a tulaj­donviszonyt. Balážovič elmon­dása szerint a mikrorégióban még ennél is rosszabb a helyzet. Sok kertészkedő kedvét szegték a torzsalkodások: a telektulaj­donosok ugyanis piaci áron kí­vánják értékesíteni a földet, míg ők a valós értéküknek megfelelő áron szeretnék megvásárolni. „Örvendetes dolognak tartot­tam, hogy a múlt évben 27-30 fővel gyarapodott szervezetünk tagsága. Ezek a számok azonban csalókák, mivel csaknem három­száz fővel csökkent a tagállomá­nyunk az elmúlt évtizedben. Tagságunk elöregedett, a leg­többen már nyugdíjasok, és nincs utánpótlás. Sok, egykor példásan gondozott kiskertet mára felvert a gaz. A fiatalok a zöldséges és a gyümölcsös he­lyére inkább díszkerteket telepi- ( tenek a hétvégi házak mellé” - panaszolta Peter Balážovič. Milan Kajan, a kiskertészek érsekújvári alapszervezetének elnöke a megnyitón értékelte a terményeket. Áz Agro telepen kertészkedő érsekújváriak a Me­lódia almafajtával jeleskedtek, a díjazottak között voltak érsekúj­vári körte-, tótmegyeri paradi­csomtermesztők. A muzslai mo­gyorótermést, a tótmegyeri kok­télparadicsomokat és a pozbai Jonagold almákat is többen megcsodálták. Különlegességnek számított a héjával fogyasztható, “ gazdag vas- és cinktartalmú Hokkido dinnye óhajból, (száz) ­Kié lesz a legszebb alma? A legszebb alma nagydíjáért indult a verseny Nagysurányban szeptember 19-én. A megmérettesésben résztvevők szakmai elő­adásokat hallgathatnak a gyümölcstermesztésről, mivel elfogad­ták a találkozóra szóló meghívást a nyitrai Szlovák Mezőgazdasá­gi Egyetem jeles előadói, (szz)

Next

/
Thumbnails
Contents