Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-15 / 239. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 15. www.ujszo.com Rúzsa Magdi Boban és Marko Markovié társaságában (Képarchívum) A Boban & Marko Markovié Orkestar és Rúzsa Magdi Világsztárok Komáromban UJ SZO-ELOZETES Komárom. Igazi zenei csemegében lesz részük azoknak, akik jegyet váltanak a világhírű Boban 8t Marko Markovié Orkestar péntek esti komáromi koncertjére - ígéri Lakatos Róbert zenész, prímás, a koncert szervezője. „Régi vágyam volt, hogy Komárom vendégül láthassa a zenekart, erre most, a magyarországi turnéjuk egyik állomásaként végre sor kerül - mondta a szervező. - Minden túlzás nélkül állítható, hogy a Boban & Marko Markovié Orkestar a legkeresettebb szerbiai rezesbanda szerte Európában, és külön élményt jelent majd, hogy Rúzsa Magdival lépnek színpadra.” A húszéves múltra visszatekintő zenekar a macedón határhoz közeli szerb kisvárosból, Vladicin Hanból hódította meg a világot. Boban Markoviénak az édesapja és a nagyapja is híres trombitás volt, a kis Boban pedig már kilencéves korától sorra nyerte a híres gucai trombitás fesztiválokat. Azt, hogy a szerb határokon túl is megismerték a nevét, elsősorban a világhírű rendezőnek, Emir Kus- turicának köszönheti, aki Goran Bregovic (egyebek mellett a Rúzsa Magdi által a Megasztár 3. sorozatában nagy sikerrel előadott Djurdjevdan szerzője) ajánlására rábízta az Underground és az Arizonai álmodozók című filmek zenéjének megkomponálását. Azóta dolgozott már Lajkó Félixszel, Ljubisa Samardziccsal és Frank Londonnal is. A családi hagyományokat fia, Marko viszi tovább, aki 18 éves korában „megkapta” apjától a zenekart. A 13 tagú együttest rézfúvósok és ütősök alkotják, produkciójukra pedig talán a világzene kifejezés a legtalálóbb. Ebben az egy szóban viszont nagyon sok minden benne foglaltatik: zenéjük a török katonazenekarok muzsikájából eredeztethető, áthatják a balkáni és szerbiai fúvóstradíciók, a balkáni cigányzene, és mindezek birtokában alkották meg sajátos világzenei stílusukat. A Herald Times ezt írta róluk: „Van zene, ami a fejnek szól, van, ami a lábnak és van, ami a szívnek. Boban 8c Marko Markovié zenekara olyan zenét játszik, ami az egész testnek szól.” Aki mindezt saját fülével szeretné hallani és megtapasztalni, az jöjjön el pénteken, október 17-én Komáromba az együttes koncertjére. Helyszín: a városi művelődési központ, kezdési időpont: 19.30. (vkm) Peter Beňovský dokumentuma, Az utolsó komédiáskocsi egy letűnőben lévő világ mozgóképes reneszánsza „A bábok nem kérnek kenyeret” Szép számú közönséget vonzott a Szlovákiai Magyar írók Társasága Litera-túra című rendezvénysorozata A kortárs irodalom képviselői az Ipoly mentén Peter Beňovský rendezői munkája négy perccel haladja meg a kerek órát. Richard Krivda kamerája, illetve képei kerek egy órányi randevúra hívnak a vásári komédiások, avándorbábosokvilá- gába. Egy óra, amelynek egyetlen perce se üresjárat: sok mindenre felnyitja a szemet. Főképpen fájón ke- serédes és vidámságában is sajgó lelki dolgokra. TALLÓS1 BÉLA Ezenkívül a régi világ tova- tűnésével járó, s ezzel együtt az új idők hozta változások hátteréről faggatózó-valló szociológiai kérdésekre. A (letűnt) rendszer megengedést, megtörést, szabadságot vagy tiltást elrendelő politikai hatásaira. Művészetre, játékra, a gonosz harcában mulattatón a jó mellé álló, a jót mutató, mesélő, ezzel együtt (nem a szó szoros értelmében, de) tanító bohóckodásra - mely a film szereplőinek tanúsága szerint egyenlő az azonosulással, a komédiás lét megörök- lésével és vállalásával születéstől halálig. Településről településre, vásárról vásárra „bábcirkuszt” szállító kocsikba zárt, a nomád élet gyö- kértelenségéhez igazított, zord, de csupa öröm közvetítésére feltett élet bontakozik ki előttünk Peter Beňovský és stábja filmjéből. Bábokkal mesélő komédiások, akik abból élnek szerényen és szigorú erkölccsel, hogy bábok életre keltésével másokból, a közönségből hívnak elő jókedvet. Elgondolkodtató, tanulságosjókedvet. Megérdemlik a tapsot, a meghajlást, a tiszteletet, ezért álljon itt a film szereplőinek névsora: Anton Änderte, Mária Dubská, František Karol Dubský, Štefánia Husáková, Uwe Dombrowsky, Evelyn Dombrowsky, Kerstin Dombrowsky-Wilhelm, Kurt Dombrowsky, Antje Glanz, Bettina Fischer, Johannes Fischer, Kemény Henrik, Anna Nováková- Kopecká, id. Rostislav Novák, ifj. Rostislav Novák, Matéj Kopecký, Mirka Kopecká és mások. Ők azok, akik, tudja fene, talán azért fogtak a bábok mozgatásába, mert színtársulatról álmodtak ugyan, de - Kemény Henrik mindent kifejező, bölcs szavai szerint - „a bábok nem kértek kenyeret”, (Képarchívum) kísér Richard Krivda kamerája, ahogy szomorkás érzéseket előcsalogató zenei aláfestéssel kamion platóján teszi meg utolsó útját, árkok-bokrok helyett, sztrádák sima aszfaltján, hogy útja végén, a vöröskői várban holtából múzeumi értékként feltámadjon. Lakói, a bábok pedig új minőségükben innen, állandó „kőparavánjuk” mögül vívják meg létharcukat török, tatár, ám elsősorban a globalizáció hozta bedarálódás ellen. Nem ilyen szomorkás a film kicsengése. Azzal zár, és azt sugallja, hogy a világ, a szellemiség, amely utolsó útján kiszakad és kiszabadul a komédiáskocsikból, mindenképp tovább él. A harmadik generációban terem olyan ember korunkban is, aki továbbviszi. Miként a dokumentumban szereplő edzett testű fiatal férfi, aki kamaszkorában erősen ellenkezett, hogy átvegye a stafétabotot, mivel nem a paraván mögül, hanem színpadon akart színészkedni. Mára azonban kompromisszumot kötött a kiszabott sorssal. S az előttünk lepergő képsorok tanúsága szerint művészi metamorfózissal maga „minősül” át hús-vér bábfigurává. Annyira egy ritmusra mozog a színpadra társául magával hozott bábuval, hogy kétség nem fér hozzá: ez is alternatíva az utolsó utáni kocsik visszafordítására. NAGY ERIKA A Szlovákiai Magyar írók Társasága tavaly indította el Litera- túra című rendezvénysorozatát, hogy közelebb hozza az olvasókhoz a kortárs magyar irodalmat. Az idei, október elején zajlott kétnapos Litera-túr az Ipoly menti településeket vette célba. Ipolyságon Solmoši Márta, a könyvtár vezetője teremtette meg a lehetőséget, hogy az olvasók megismerhessék Jakubecz Márta és Zirig Árpád munkásságát. Lu- kanényén Kuzma Zoltán polgár- mester, Paláston Szarka Katalin, a Csemadok alapszervezetének elnöke, Ipolynyéken pedig Balázs Ottó, a kultúrház vezetője fogadta méltó keretek között a vendégeket, név szerint Z. Németh Istvánt, Poór Józsefet, Szászi Zoltánt, Hizsnyai Zoltánt, N. Tóth Anikót és Pénzes Istvánt. A szép számú közönség előtt zajló találkozókon Kemény Henrik felolvasások hangzottak el, melyeken nagy sikert aratott többek között Z. Németh István a Lilium Aurum Könyvkiadónál megjelent Anticitrom című kötetéből válogatott humoreszkek felolvasásával, Poór József a hajózással kapcsolatos beszámolóival. Szászi Zoltán elmondta, legközelebbi kötete témájául a városmitológiát választotta. Ennek kapcsán érdekes beszélgetés kerekedett arról, miként lehet megközelíteni egy település történetét az irodalmon keresztül. A Litera-túra második napján az említett települések iskoláiba látogattak az irodalmárok. Az ipolyvarbói alapiskolában és az ipolysági gimnáziumban Barak László és Vida Gergely igyekezett megtenni mindent annak érdekében, hogy a diákok megtalálják a szövegben az értéket. Délután a delegációt a lévai Reviczky Házban a társulás vezetőKomédiások és hálás közönségük hát őket szerződtették maguk mellé. Vagy talán azért, amiért egy ma is bábozó német művészt is éltet e hivatás: „itt nem hátrány, hogy nem vagyok szép, a paraván mögül fehér lovon érkező herceg is lehetek”. Bármi indította is el őket, a film előttük, a mókás kedvű komédiások előtt tiszteleg. A mozgóképes dokumentum alkotói toleráns művészi koncepcióval hívtak meg kamera és mikrofon elé szlovák, cseh és német bábművészeket, valamint látogattak el a magyar bábművészet legendás nagymesterének, Kemény Henriknek a műhelyébe, hogy a bábok kifogyhatatlan humorú és kedélyes „pásztora”, paravánját felállítva, igaz elbeszélésekkel nyűgözzön le gyereket, felnőttet egyaránt. Az utolsó komédiáskocsi (Posledná maringotka) alapvetően szomorkás alapérzetet, de megkönnyebbítő kacagást is kiváltó jóízű meséléssel lassan lepergő kockái a bábok és életre keltőik világának mágikus erejével szippantanak be egy olyan világba, mellyel kapcsolatban vitatható, hogy milyen mértékben van letűnőben, avagy kényszerűen letűnőben van-e egyáltalán? Az a forma minden bizonnyal a múlté, amelyet a filmbéli utolsó kocsi jelképez. Az a kerekes komédiásotthon, amelyet megles és végigsége, Újváry László, Valkó Ildikó keretében alkalom nyílt arra is, és az est háziasszonya, Kiss Beáta hogy a jelenlévők kötetlenül elfogadta. beszélgessenek a kortárs irodaA felolvasások utáni fogadás lom képviselőivel. A Litera-túrán részt vevő írók, költők a lévai Reviczky Házban (A szerző felvétele) RÖVIDEN Szvorák Katalin koncertje Pozsony. Szvorák Katalin, a kiváló népdalénekes tart lemez- bemutató koncertet Mondj, szívem dalt... címmel holnap 18 órakor a Zichy-palota (Ventúr u. 9.) 2. emeleti koncerttermében. Közreműködik Andrejszki Judit (ének, orgona, csemballó) és Gombai Tamás (hegedű, koboz, furulya). A koncert szervezője a Pozsonyi Casino, a Liszt Ferenc Társaság és a Szövetség a Közös Célokért, (ú) Bettes István könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Bettes István Égtenger úsztató (Harminc év versei 1977-2007) című kötetének bemutatója lesz holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Bettes István rendhagyó fordulataival, játékos rímkezelésével és nyelvi kifejezőkészségével képes állandóan megújítani költészetét. A harminc év lírai termésének eddigi legteljesebb összefoglalását adó kötetet Hizsnyai Zoltán költő, esszéíró, szerkesztő mutatja be. (ú) Guillaume Depardieu Pozsonyba készült Pozsony. A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál szervezőit megdöbbentette Guillaume Depardieu halálhíre. A francia színész ugyanis a múlt héten ügynöke révén megerősítette részvételét a november 28-án kezdődő filmes seregszemlén, ahová Versailles című filmjét kísérte volna el. A filmet, melynek főszerepében egy „önkéntes ousidert” alakított, az idei cannes-i fesztiválon mutatták be. Guillaume Depardieu, Gérard Depardieu fia hétfőn, 37 éves korában hunyt el. Halálát vírusfertőzés miatt kialakult súlyos tüdő- gyulladás okozta. A fiatal színész Romániában dolgozott a L'Enfance d'Icare című thriller forgatásán, itt kapta el a fertőzést, ami miatt 10-én kórházba szállították. Rövid, de sűrű pályája során több mint húsz filmben szerepelt. Legemlékezetesebb alakítását talán Leos Carax felkavaró filmjében, a Pola X-ben nyújtotta, amelyben egy anyjával (Catherine Deneuve) és lánytestvérével vérfertőző viszonyba kerülő, zaklatott írót játszott. Ezerrel című önéletrajzi interjúkötete 2005-ben Magyarországon is megjelent, (ú, o)
