Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-11 / 236. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 11. www.ujszo.com CD-AJANLO Katinka: Nekem ez jár PUHA JÓZSEF Ha rangsorolnom kellene a da­lokat, a nagylemez egyetlen átdol­gozását, az angolul előadott Grea­test Love of All címűt tenném a vé­gére. Nem azért, mert bármi kí­vánnivalót hagy maga után, ha­nem mert meglepetés nélküli, egyszerű másolás. Kunovics Ka­tinka kiválóan énekli, de semmi pluszt nem ad Whitney Houston 1986-ban hódított világslágeré­hez. Persze, úgy nem is lehet, hogy az előadó közben hű marad az ere­deti verzióhoz, a változáshoz más stílusba kellett volna ültetnie. Ak­kor viszont kilógna az albumról. Szóval rendben van ez így. Úgy gondolom, ezzel mindent elárul­tam az egykori romanticos éne­kesnő első szólólemezéről. Ha a ki­válóan elénekelt átdolgozás - fo­galmazzunk így, kicsit képzavaro- san - a legértéktelenebb gyöngy­szem, akkor a többi kilenc felvétel­nek csúcsmunkának kell lennie. Va­lóban az. Szerintem a Greatest Love of All az album kötelező dala. Sej­tem, miért került fel: Katinka bi­zonyítani akar. Az általános vé­lemény bizonyára az volna, hogy nincs szüksége a bizonyításra, áld számít, tudatában van a tehetsé­gének, ám jobban belegondolva nem hunyhatunk szemet afelett, hogy főszereplőnk pályafutása az utóbbi években minden szem­pontból mellékvágányra futott. A jól induló Romanticot Győző, a frontember teljesen ellehetetlení­tette, s ez társai, a lányok karrier­jére is alaposan kihatott. A trió ékes bizonyítéka annak, amikor a minőséget értéktelen, giccses kül­sőségekbe ágyazva kínálják - valószínűleg azért, mert csak így értékesíthető. Életem egyik leg­rosszabb koncertélménye éppen a Romantic fellépése volt. Valame­lyik múltbeli barátnőm szedett rá, mert amúgy én ritkán járok pop­koncertre, bennem az élő fellépé­sek az esetek többségében rontják az előadóról, zenekarról kialakult képet. Az első pillanattól ordított a tagok közti tudásbeli és értelmi különbség. Ráadásul a lányok a párbeszéd során kénytelenek vol­tak Győző szintjére süllyedni, ami kínos szituációkat eredménye­zett. Nyilván nekik kellett változ­niuk, a portékájukat ugyanis a frontember, az irányító adta el. Később, ahogy - a bulvárnak kö­szönhetően - egyre nagyobb ló került Győző alá, úgy rántotta magával Katinkát és Zsuzsit is. A Romantic utolsó egy-két évében már őket sem vette komolyan a közvélemény, amire részben bi­zonyíték, hogy ők is egyre na­gyobb teret kaptak a bulvársajtó­ban. Katinka most - szemmel lát­hatóan és füllel hallhatóan - a megérdemelt helyét próbálja el­foglalni a popzenei életben, s bi­zonyára úgy gondolta, ehhez kell egy komoly tudást igénylő nem­zetközi sláger. A választás tökéle­tes, a Greatest Love of Alit csakis képzett, első osztályú énekesnő tűzheti a repertoárjára. A kezdet tehát jól alakult. A Ka­tinka mellett Jónás Andreával - az ő helyére a második korongon Völgyi Zsuzsa lépett - és Győzővel verbuvált Romanticot azzal a cél­lal alapították, hogy a fiatalok megismerhessék a romák zenei kultúrájának egy szeletét; a popu­láris stílusokat ötvözte a roma ze­nével. A csapat azután lemezről lemezre veszített a komolyságá­ból, Győző, később a Győzike show miatt. Zeneileg az albumain a két lánynak és a háttércsapatnak köszönhetően nem prostituáló- dott (a koncerteken igen), példá­ul az utolsó nagylemeze, a tagok közti első komolyabb nézeteltéré­sek felszínre törése után, új szer­ző- és háttérgárdával készült, 2006 márciusában kiadott Kell ez a nő című meglepően jól sikerült, még Győző ténykedése sem annyira romboló rajta, mint az előzőeken. Fokozatosan azonban minden levegő elfogyott a Ro­mantic körül, s ma már a front­emberrel semmilyen zene sem adható el. Ezt támasztja alá a trió utolsó albumának lanyha fogad­tatása, és a tévébohóc új formáció­ja, a Győző 8c Veronica tavalyi ka­rácsonyi piacra megjelent nagy­lemezének égbekiáltó bukása. Ér­dekes dolog ez, az ember azt felté­telezné, hogy aki ennyit szerepel mindenhol, annak valódi dolgai iránt is nagy az érdeklődés - mi­nőségtől függedenül -, ám Győző esetében ez nincs így, ő a show- jával mindent lerombolt maga kö­rül, és örökre hazudozó, ki- és be­számíthatatlan, ripacs tévébohóc­cá vált. Ebből a szerepkörből soha többé nem fog (tudni) kilépni. Nézzük az 1977-es születésű Katinka előéletét. Zenészcsalád­ból származik. A nagyapja testvére volt az első diplomás roma cimbalomművész Magyarorszá­gon. Hősünk naponta hallgatta zongorán tanuló nővére gyakorlá­sát, mígnem kilencévesen ihletet kapott, és ő is zongorázni kezdett. Tizenhat évesen Horváth Eszter­nél klasszikus hangképzést tanult, ötvenes évekbeli dzsessz-szten- derdeket énekelt zongorakíséret­tel. Benevezett az 1996-ban meg­rendezett utolsó Ki Mit Tud?-ra, a dzsessz-ének kategóriában indult, ésaközépdöntőigjutott. 1997-ben Babos Gyula elhívta az induló Ba­bos Project Romani nevű formáci­ójába. 1999-ben azután jött a ha­talmas médiahátszelet kapó Ro­mantic, és innentől kezdve már ismert a történet. Miután a csapat minden komolyságát elveszítette, Katinka és Zsuzsi úgy döntött, hogy pályafutásukat Győző nélkül folytatják. Egy ideig ragaszkodtak a Romantic névhez, majd rájöttek arra - ami sejthető volt -, hogy a frontemberükkel együtt a név is elhasználódott, ezzel nem tudnak érvényesülni, s helyette tiszta la­pot nyitottak, de már külön-külön. Katinkáról a Romantic feloszlá­sa után leginkább a kilóival vívott harca és véget ért társkapcsolata révén lehetett hallani, javarészt természetesen a bulvárnak kö­szönhetően. Szóval nemcsak a szakmai, hanem a magánélete is romokban hevert. Egy interjúban arról beszélt, hogy megpróbál ki­lábalni a válságból. A június végén megjelent Nekem ez jár című al­bumával sikerült is neki! Attól függetlenül, szólóban mi­képp alakul Katinka karrierje, há­lás vagyok a sorsnak, hogy ez a nagylemez elkészült. Mert - ahogy a cím is mondja - ez járt neki. A szakma hiába hangoztatja úton- útfélen, milyen tehetséges, Győző árnyékából - akármüyen furcsán hangzik is - csak ezzel tudott ki­lépni. A közönség legnagyobb ré­sze számára ugyan örökre megma­rad romanticos Katinkának, de azért most megmutatta, egymaga is boldogul. Az album teljesen más hangzást képvisel, mint az egykori trió. Az énekesnő a könnyen befo­gadható, mégis igényes, a popot és dzsesszt ötvöző, romantikus zené­jével egy másik csoportot céloz meg, leginkább a harmincas kor­osztályt. Az új zenei környezetben végre a tiszta, nagyon kellemes énekhangja is tökéletesen érvé­nyesül. A tíz szerzeményből nyolc a Romantic mögött álló - leszá­mítva az utolsó, Kell ez a nő című korongot - Harmath Szabolcs ze­neszerző és Orbán Tamás szöveg­író munkája, a Három napja című felvétel zenéjét pedig Katinka írta. Elsőként a lemezen két változat­ban (albumverzió és Superboy mix) hallható Bárcsak lennék... című dalhoz készült videoklip - maxi CD-n már korábban, még februárban napvilágot látott. A Nekem ez jár című nagylemez új fejezetet nyitott Kunovics Ka­tinka pályafutásában. És erre a fe­jezetre szerencsére egyre többen kíváncsiak: az album szépen fo- gyogat. Trendtelen jelek harminckét oldalon: egy ingyenes kiadvány a kultúráról, a kultúrának Mit hozott az idei ősz? A Godot Plazát Van egy fura szólás, mely­nek jelentésével mindig is tisztában voltam, mégse értettem. Eszerint ajándék lónak ne nézd a fogát... KENÉZ BORBÁLA Rendben, ha ez a használati uta­sítás, nézi a fene. Sőt, ki se csoma­golom, hátha lába sincs. És nem is nyerít. (És akkor legföljebb nem ha­lott, csak aluszik.) Am hajói tudom, a lónak egyrészt a foga adja a lósá­gát, másrészt ebből lehet a legpon­tosabban következtemi a hogylété- re. Vagyis azt nem értem, milyen ember az, aki hibás vagy nem szép dolgot (pl. vén gebét) ajándékoz, mármint hogy eleve, hiszen tudjuk, semmi sem tökéletes, a lónak is négy lába van, és mégis... A Godot Plaza című harminckét oldalas kiadvány kapcsán mindez azért lehet fontos, merthogy imp­resszuma szerint „A Godot Plaza csak ajándékba adható!” Én is ajándékba kaptam, számszerűen hármat, amiből kettőt továbbaján­dékoztam. Nem azonnal, persze, hanem miután átolvastam, s lát­tam, hogy ajándéknak kiváló. S ez lényegében már olvasói válasz arra a kérdésre is, melyet az utolsó olda­lak egyikén a lap főszerkesztője, Bárány János tesz fel mindenkori olvasóinak: Nos, hogy tetszett? A Trendtelen jelek alcímű, feke­te-fehér sajtótermék ajándék ló­ként vizsgálva is megállja a helyét: csillogó, életerős fogazat, száguld, mint a paripa, kellő tartalékkal ve­szi az akadályokat, nyerít, ha kell. Nem harsány, mint a vásári giccs- portéka, s nem is hibátlan, mint a kirakati fröccsöntöttjátékló. Ami rögtön megfogja az embert: hogy a Godot Plaza mennyi min­denkit mozgósít, hogy hányféle szerzővel dolgozik, hogy a kultúrá­ból mekkora területet képes befog­ni. Közben meg tematikus szám: minden szövege és a képek jó része is az álom köré szerveződik. A ké­pek és a szövegek aránya és elren­dezése jó ízlésre és ritmusérzékre vall, s ami még kedvesebb meglepe­tés, a képek nem a szövegek illuszt­rációi, hanem arról szólnak, amiről a szöveg, csak a kép nyelvén, vagyis másként. Példa: Inczédi Erika apró lélekbúvárkodása a izmusok között József Attila Medáliák című vers­koszorújába torkollik, a részlet mellett pedig A varázsló kertje című Gulácsy-kép látható, és sem a szöveg, sem a kép nem erőltetett, mindkettő (részletében és színte­lenül is) eleget tesz a művészet­népszerűsítő közlemények alapve­tő ismérveinek, jó, mert hasznos, jó, mert szép, s nyitva hagyja az ér­telmezések sokféle lehetőségét. Az álom mint hívószó itt csak egyszer szerepel (Freud említésekor, de itt alighanem megkerülhetetlen), többször nincs is rá szükség, azzal, hogy címbe emelve „zöld füst az ég”, már rég nem az ébrenlét tar­tományában vagyunk. A vele szemben levő oldal (12.) grafikai­lag és szövegszerűségében is más, mert filmajánló (Horváth Gergő Kusturica Arizonai álmodozókjá- ról), kockánként és bekezdésen­ként pereg, szigorúan a filmre (az álmokra, a beteljesülésre) összpon­tosít- és nem álmodozik. Az El Caminóról sokat és sokfé­lét olvasni, az utat lélekben szám­talanszor megtettem már, leg­utóbb Hunéík Péter utolérhetet­len beszámolója alkalmával, itt és most (Godot Plaza 4-5., Balázs Lívia révén; a szerző neve az al­címben érhető utol) egy olyan za­rándokkal van dolgunk, akinek fényképezni is maradt ereje és ideje, a sok befejezetlen mondat és három pont pedig jól érzékelte­ti a kínok és megkönnyebbülések sóhaját, de a szövegfolyam is ma­ga a folyamatos felfelé és lefelé haladás, a kapaszkodás és eresz­kedés látványa. Emmer Péter nemcsak a zenét hozza (interjú az ismert zenésszel), megtudjuk, fiatalokat tanít gitá­rozni, s azt is, fontos, hogy az ember mit mond, és hogyan zenél. Az ál­mok és az álmok megvalósítása közt nagyjából annyi a különbség, mint olvasni Santiago del Compos- teláról és fölkeresni Szent Jakab földi maradványainak színhelyét. Bencsics Ákos fazekas, bogaras ember, a szó nem képi, hanem má­zas kerámiás értelmében: a riport­ból kiderül, miért érdemes figyelni rá, s hol (hol mindenütt) találkoz­hatunk alkotásaival, s ő ki is mond­ja, hogy sokat kell dolgozni. Ami egyébként nyilvánvaló. A soknál is többet, persze, és folyton. S akkor tán elviselhető a dolgozás maga. „Az inspirál, hogyha jól érzik ma­gukat az emberek” - mondja a szin­tén zenész Zsapka Attila (terjedel­mes interjú Dömötör Ede kiváló képeivel; 28-29.) Krúdy Álmoskönyve - mondjuk, ez egy álomszámban tényleg ki­hagyhatatlan: fehér báránnyal ál­modni téli hideget jelent, de nem mondom meg, asszonynép miről ne álmodjék, nehogy a rokonságá­ból meghaljon valaki. Hogy Husz- licska Bálint egyes szám első sze­mélyben elbeszélő figurájával, mely fogadásból lemond a tisztál­kodásról, mi történik a kilencedik héten, az azért sejthető. És még jól járt. (Vesd össze Izabella királyné fogadalmával, aki kikötötte, addig nem cserél fehérneműt, míg a török ki nem vonul az országból, de ezt nem élte meg; innen mondjuk Iza- bella-színnek a szürkét.) A címlapon Nagy László; a hozzá tartozó címlapsztori a 9. oldalon. Színház. Még film. Még zene (és további zene). Bordzsesszbalcsi - ez cím (20. oldal), magyarul van (három szavas összetétel, familiá­ris szórövidítés a harmadik tag­ban), a szóelemzésre resteknek se­gít a szemben levő oldal címe: Bala­ton Sound. Valós riport egy szlová­kiai magyar... (érdeklődést felkel­tő szándékos kihagyás), fogódzó­ként idézek a szövegből:,Állítólag kijött a TV és a rendőrség is, bár a fesztivál területére - szerencsére - nem jutottak be.” Részletek a 22-23. oldalon. Szépe Márk fotóin (balról jobbra): fülhallgató, nap­szemüveg, gitár, maci. A szabadságérzés (nem álom) több helyen hangot kap, a Kapolcsi capriccio című élménybeszámoló­ban szó szerint is. Színház. Kritika. Ma. Fiatal szí­nikritikusok lehetősége (felhívás ­25.). Ehhez lásd még: Akritika me­tafizikája (3.) Rémálom (altató): Tyborg szövege. Félreértések elke­rülése végett: Tyborg szövege nem altató, az altató tabletta. Álompasi: körkérdés arról, hogy létezik-e, vagy sem. Orsival értek egyet. Ugyanez álomnő esetében: Bálinttal. Álomnő gumicsizmában: 10. oldal. Színjátszók: Laboda Róbert (többekközt) jobbjában karóval. Paradicsom. Szlovákia és a Bal­kán (nem politikai összefüggések). Miért épp kora délután érde­mes a Limes Galériába látogatni? Megfejtés: Godot Plaza, 1. szám, 25. oldal. Kicsoda Balaskó Edit? A Godot Plaza lógójának szerzője. Álom és angyal ismét együtt említődik. Könyvajánló: Feldmár András: Szégyen és szeretet. Filmajánló (Mamma Mia!), kiállításajánló (Lé­lek és test. Kertésztől Mapplethor- pe-ig). De mi legyen azzal, akinek nem jut ajándék? Első tipp: próbálja meg valamelyik ismerőse révén be­szerezni. Második tipp: utazzon el Órsújfalura, október 25-én, a Go- dot Plaza újság bemutatkozó estjé­re. Harmadik, utolsó tipp: kérje a lapot ajándékba álmai emberétől!

Next

/
Thumbnails
Contents