Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-08 / 233. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 8. Oszt-Veszt 27 Nagy Géza a nyolc legnagyobb szlovákiai tokaji bortermelő üzem egyikének tulajdonosa - szőlőskei birtokán a kelet-szlovákiai bortermelés helyzetéről mesélt „Nincs különbség a szakszerűen elkészített borok minősége között a határ két különböző oldalán” Nagyék kétszintes pincéjében jelenleg 450 hektoliter bort tárolnak, archívumukban az 1959-es esztendőtől sorakoznak a palackok Szőlőske. A Tokaj-hegyaljai borvidék szlovákiai részét - melyen az idei szüret október 15-én kezdődik - manapság sajátságos kettősség jellemzi. Mindenki számára, akijárt már a terület magyarországi felén, egyértelmű, hogy az itteni vidék továbbra is hatalmas lemaradásokkal küzd, ám biztató jeleket az elmúlt időszakban szerencsére egyre többet tapasztalhatunk. LECZO ZOLTÁN A borturizmus tagadhatatlanul fejlődik, a szolgáltatások színvonala évről évre javul, és az itteni nedűt népszerűsítő rendezvények sora is bővülni látszik. Ugyanakkor szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a nehézségek miatt a vidék kistermelői közül egyre többen hagynak fel a borászkodással, így a tájon egykor „nemzeti sportnak” számító borkészítés lassan csupán a megszállottak és az ügy mellett valóban elkötelezettek kiváltságává válik. Persze a megfelelő anyagi háttérrel, kapcsolatokkal és vállalkozókedvvel rendelkezők számára a bor jó üzlet is egyben. Erről a komoly értéket képviselő borospincék, a jól felszerelt feldolgozóüzemek, a telepítések és egyéb, az üzletemberek anyagi helyzetéről árulkodó jelek tanúskodnak. A kelet-szlovákiai bortermelés jelenlegi helyzetéről Nagy Gézával, a nyolc legnagyobb szlovákiai tokaji bortermelő üzem egyikének tulajdonosával beszélgettünk. Szőlőskei telephelyén a borász elmondta, hogy az idei rossz időjárás és a betegségek - a lisztharmat, a peronoszpóra, a viharos szél, illetve a többszöri jégverés - komoly károkat okoztak a termésben. A kistermelők közül sokan nem tudták megvédeni a gazdaságukat, van, aki a várható termés 75-80 százalékát takaríthatja be, ám olyan is akad, akinek a tervezett terméshozam kb. 20 százalékával kell majd beérnie. Pedig az elmúlt években többször kegyes volt az időjárás az itteni bortermelőkhöz, 1999-ben, 2000-ben, illetve 2006-ban és 2007-ben is kiváló évet zártak. Nagyék a családi vállalkozásukat, melyet fokozatosan fejlesztenek, a rendszerváltás után indították. A tulajdonos elmondása szerint a borkészítéshez szükséges szőlő 60 százalékát - évi 550- 600 mázsát - saját maguk termesztik, a többit különböző helyekről vásárolják fel. A pincészetben a nedűt palackozzák, és a boruk 90 százalékát saját boltjukban értékesítik. A nagy üzletláncokon keresztül nem kívánnak eladni, mert számukra elfogadhatatlanok a multik feltételei. Nagy Géza évekig a helyi mezőgazdasági szakközépiskolában dolgozott, majd ezután nyitotta meg saját üzemét. Felesége a vállalkozás gazdasági ügyeit intézi, manapság pedig már a fia is a családi üzemben dolgozik, a gazda neki szeretné majd átadni a stafétabotot. Szőlőskén jelenleg egy több mint harmic férőhelyes panzió és étterem építésén dolgoznak, melyet a tervek szerint a jövő év folyamán nyitnának meg. Nagy úrtól azt is megtudhattuk, hogy a Szlovákia és Magyar- ország között dúló tokaji borvita egyelőre nem zárult le, legutoljára Tolcsván tárgyaltak a gazdák, de megállapodás itt sem született. Nagy Géza állítja, az itteni nyolc termelő bármelyik magyarországi termelővel felveszi a versenyt, a határ két oldalán a szakszerűen elkészített borok minősége között nincs különbség. Újabban a régióban is kezd fellendülni a borturizmus, példaként említi a szeptember utolsó hétvégéjén megrendezett nyitott pincék napját, melyen rengetegen vettek részt: az ország távolabbi részeiből és külföldről is szép számmal érkeztek vendégek. A gazdával folytatott beszélgetés alatt többen vásároltak a boltban, így értelemszerűen az árak is szóba kerültek. A folyóbor litere egységesen 50 korona (1,65 euró), ez a legalacsonyabb ár, a felső határ pedig - évjárattól és csomagolástól függően - a csillagos ég. (Több mint tízezer koronás nedűt is láttunk a kereskedésben.) Végezetül megnéztük a gazda kétszintes pincéjét is, melyről elég annyit elárulni, hogy jelenleg 450 hektoliter bort tárolnak benne, borarchívumában pedig az 1959-es esztendőtől sorakoznak a palackok... (Szabó Bernadett felvételei) Ma már a képviselők díjazásához nem tartozik hozzá néhány hordó bor, de azt az egy-két pohár nemes nedűt, mely a torkukon lecsúszott, megérdemelték Borlovagok, boroshordók, borünnepély és a kassai dóm történelmi jussa KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Bár az idő hűvös volt, a lelkes borászokat semmi sem tartotta vissza attól, hogy szőlőjüket és borukat bemutassák a kassai közönségnek. Szeptember második szombatján rendezték meg a kassai borünnepélyt, melynek egyik legfontosabb vendége a magyarországi Abaújszántó borlovagrendje volt. A világoskék mentés borlovagok lovas szekéren mentek el a kassai főpolgármesterért, ám nemcsak az „ingyenfuvarról” gondoskodtak, vittek egy méretes boroshordót, meg egy kosár szőlőt is Kassa urának. A szekér térült-fordult, visszatérőben már egy lovas hintó is követte. Valószínűleg a „nemes urak” nem fértek volna be a hordó mellé, így az első két paripa a szőlőt és nemes nedűt szállította a vidám hangulatú borlovagokkal együtt, a másik kettő pedig hintón hozta František Knapíkot és vendégét, Madár György abaújszántói polgármestert. Hogy mi köze Abaújszántó borának Kassához, arra a történelem adja meg a választ. Az abaújszántói szőlők egy részét, az úgynevezett Kassai-dűlőt az 1500-as években Kassa város szülöttje, Szatmáry György esztergomi érsek ajándékozta a településnek azzal a kikötéssel, hogy a haszon egy bizonyos részét fordítsák a kassai dóm fenntartására. Ezt az ősi kötelezettséBoroshordót a szekérre fel! get néhány éve újították fel az abaújszántói Szent Ivó Borlovagrend tagjai, felélesztve a hajdani összeköttetést. 2006 elején a rend három tagja meglátogatta a Kassai Érseki Hivatalt, ahol Alojz Tkáč érseknek személyesen adta át a rend adományát, a napi egy liter misebort. A nemes nedű az ún. Kassai-dűlőben termett szőlőből készült. Az érsek örömmel fogadta a kezdeményezést, és a lovagok munkájára főpásztori áldását adta. A szálak azóta erősödtek, Kassa pedig második alkalommal rendezte meg őszi borünnepélyét az idén, melynek legfontosabb vendégei az abaúj- szántóiak lettek. De Kelet-Szlo- vákiából, Morvaországból és Kárpátaljáról is érkeztek borosgazdák, hogy részt vehessenek a termékbemutatón. A legnagyobb érdeklődés azonban az abaújszántói borlovagokat övezte. A Szent Ivó Borlovagrendet szülőföldjüket és a bort szerető abaújszántói emberek hozták létre. Céljuk, hogy a település kivételes értékeit széles körben ismertté tegyék. Hogy megmutassák a világnak Tokaj- hegyalja legszebb fekvésű települését és a fölötte magasodó Sátor-hegyet, a borvidék nyugati bástyáját. Hogy elvigyék a termőhelyek borainak hírét a megnyíló határokon át Kassa és Krakkó felé is, és bizonyítsák, hogy változatos talajaikon csúcsra törnek hagyományos furmint és hárslevelű fajtáik. Céljuk visszaadni a szőlőnek az évszázadok alatt számára kialakított keskeny teraszokat, és híres nagy borokat alkotni mindannyiunk gyönyörűségére. A bor által kívánnak tisztelegni apáik emléke előtt, és meg szeretnék tanítani gyermekeiket a szántói bor, és vele az élet derűs, tartalmas élvezetére. A Szent Ivó Borlovagrend tagja lehet mindenki, aki céljaikkal egyetért, azok megvalósításában tevékeny részt kíván venni, és alkalmasságának bizonyítására legalább három borlovag támogatását megnyeri. A tagfelvételről a borlovagrend tagsága dönt többségi nyílt szavazással évente egyszer, az Ivó napi rendezvények táján. A tagok megnyerésének hatékony és egyben kívánatos eszköze lehet saját bor kínálása és a borlovagrend illő megvendégelése valamelyik arra alkalmas szántói pincében. Kassán azonban a lovagok vendégelték meg a Déli kapu közelébe vetődött járókelőket, akik nemcsak a változatos fajtájú borokat kóstolhatták meg, hanem a kora reggel leszüretelt szőlőt is. Ez utóbbinak leszedésében néhány kassai városi képviselő is segédkezett. Bár ma már a képviselők díjazásához nem tartozik hozzá néhány hordó bor, mint kétszáz éve, azt az egy-két pohár nemes nedűt, mely a torkukon lecsúszott, minden bizonnyal megérdemelték. Hiszen megdolgoztak érte. A Szent Ivó Borlovagrend pompás egyenruhája vonzza a tekinteteket Előbb a bor jön, aztán a polgármesterek (Szűcs Éva felvételei) Jövő heti számunk témája: Futurista városnézés A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina
