Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-08 / 233. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. október 8., szerda 5. évfolyam, 41. szám „Nincs különbség a borok minősége között" Nagy Géza a 8 legnagyobb hazai tokaji bortermelő üzem egyikének tulajdonosa Berendezkedtek a túlélésre Lehangoló helyzet a Nyitrai járásban, a szülők és a pedagógusok belefáradtak 29. oldal Kavicsrakás volt a futballpályán Garamszentgyörgyön szokatlan akadály került a játéktérre 30. oldal Fél órát sem töltött a zsolna melletti Vágtapolcán (Teplička nad Váhom) az euró bevezetését propagáló euromobil. Röviddel dél előtt érkezett és negyed egy után már hűlt helye volt a téren állomásozó autónak. Hogy a jármű egyáltalán a faluba érkezik, arról csupán a polgármester és egy-két lakos tudott. Az egyébként háromezer lakosú község a napnak ebben a szakában teljesen kihalt, hiszen a lakosok munkában, iskolában vannak. Az euróról szóló információs anyagokat így nem volt kinek osztogatni. Igor Barát, az euró bevezetéséért felelős kormánybiztos szerint most érkezett csúcspontjára a kampány. Szeptember 27-én nyílt napot tartottak a Szlovák Nemzeti Bankban, majd pár nappal később számos városban információs nap keretében tájékoztatták az érdeklődőket az új pénznemről. A kormány szeptemberben kétezer, hallássérülteknek készült DVD-t adott ki, ezt megelőzően húszezer, roma nyelvű dalokat tartalmazó információs CD-t és DVD-tjuttattak el az ország különböző pontjain élő romáknak. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Gömörördöngős rákészül a fesztiválra Tisztelt Elnök úr! Mielőtt nagyra becsült pennánk a feledés szürke homályába merülne, tudatjuk Önnel, hogy a napi politika és egyéb civilizációs betegségek ellenére is élünk és virulunk itt a keleti végeken, ami egyértelműen bizonyítja: nem csak mögöttünk, de előttünk is nagy múlt áll; amihez hasonló jókat kívánunk Önnek is! Hát csak leesett az ősz, drága Elnök úr, s vele a depresszió is elharapódzott kicsiny, ámde meghitt hazánkban. Mi ugyan nem hiszünk az ehhez hasonló civilizációs nyavalyákban, de Bogyó (rendes nevén Lakatos Andor polgártársunk), aki jó ideig Bécs- ben meg Londonyországban is bazsevált, állítja: a fejlettebb országokban így ősz magasságában teljesen normális magatartás, hogy az ember eldeprimáló- dik. Mi kutyakötelességünknek érezzük, hogy lépést tartsunk a korral; így tehát előbb mély me- lankólikába estünk, melyből egyenes út vezetett a transzba - s abba’ oszt meg is rekedtünk. Jó érzés, hogy az ember elmondhatja magáról: haladó szellemiségű, s ennek értékét az sem csökkenti igazán, hogy a bő szilvatermésnek és a jól sikerült kifőzésnek köszönhetően a transz nekünk természetes létállapotunk, amihez megint csak hasonló jókat kívánunk! Magas lelki emelkedettségünket némileg embertársaink hasznára is fordítandó, határoztuk el (persze egy emberként) itt, a Három Vidám Vasmacskához címzett ivóban, hogy a nemrég megnyílt fesztiválidényt kihasználva kiruccanunk szűkebb pátriánkból az anyaországba. Ez őszön már két ízben is oly szépen zavargott Budapest utcáin a magyar, hogy azt egy öröm volt nézni, hát, nosza, felkerekedünk mi is, hadd erősítsük a mezőnyt! Azt ugyan még nem tudjuk, kiért, miért, vagy ki ellen fogunk zavargani, de ez meglátásunk szerint nem is lényeges. Másrészt meg nekünk ez tökmindegy is, hiszen nem haragszunk mi igazán senkire, de hát a folklór olyan dolog, mely időnként ápolásra szorul. Festjük már a transzparenseket! Ez lesz rajt’: „Monnyonle!“, s akinek nem inge, legfeljebb nem veszi magára. Ugyanakkor kis községünk munkaképes része, szóval mindhárman nekiláttak megbiztatni a bakmacskákat, hogy ugyan legyenek már kedvesebbek a hegyoldal szikláihoz, mert égető szükség lesz a macskakőre, amit majd a rendőrkordon fejéhez intézhetünk, megválaszolandó kérdés gyanánt - de ez a dolog még kísérleti stádiumban van, a bakmacskák vonakodnak, így eredményt közölni nem tudunk. Azt viszont biztos forrásból tudjuk: a kordon-akadémián már a tavalyi zavargások óta gyakoroltatják a jelöltekkel, mint kell fejjel és mellel szépen levenni a repülő macskakövet, ami látványosságnak sem utolsó! De hallottuk azt is, hogy idén új fegyvernemeket is bevetnek: például a lovas búvárokat, akik majd a Duna felől korlátozzák szabadságukban és állampolgári jogaikban a tömeget, s ha minden igaz, idén már a símaszkos és rohamsisakos lovakon is lesz azonosító cédula, hogy később be lehessen azonosítani őket (eleddig ez csak a lócitrom alapján volt lehetséges). Legjobban viszont az új, puskából kilőhető babzsákoknak örülünk; idén már nem is ültettünk itthon babot, mert úgyis lesz, s most leginkább az foglalkoztat, igaz-e a híresztelés, mely szerint a legtöbb bab- zsák-találatot begyűjtő tüntetők a zavargás végeztével egy teljes füstölt sódart vagy csülköt is átvehetnek a rendőrségen? Ennek nem tudunk utánajárni; jó lenne ezért, ha diplomáciai úton tisztázná kollégájával, mert akkor nem etetjük tovább fölöslegesen a hízókat, hanem begyepesítjük őket, s eladjuk bárány gyanánt a húsvéti piacra az olaszoknak. Jó lenne, drága Elnök úr, ha megírná: akarnak-e hasonló népi vigasságot szervezni Pozsonyban is? Ez úton tudatjuk Önnel, hogy a haladás útján szép lassan baktató Európában ez ma már tren- di (Bogyó mondta, őt tessék elővenni, ha valami...), sőt úgy hallottuk, pályázni is lehet rá. Ha odaengednek bennünket, ígérni tudjuk, akkora zavargást csapunk magunknak, hogy azt az egész civilizált világ emlegetni fogja; no ehhez hasonló szép reményekkel maradunk örök tisztelői: Gömörördöngős lakosai. Utóirat: Az okmánybélyeg gyanánt csatolt butykossal óvatosan! Csak este igyon belőle, mert a harmadik korty után óhatatlanul sötétedni kezd...! Lőrincz Adrián
