Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-08 / 233. szám, szerda
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 8. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Hisznek a politikusoknak Elsősorban a saját, személyes szférájukban bekövetkező, fizikai és anyagi bizonytalanságtól - betegségtől, pénzhiánytól, szegénységtől - rettegnek a romániaiak, a közéleti eseményekkel, korrupcióval vagy a politikától kapcsolatos félelmeik kevésbé hangsúlyosak - derült ki a CCSB közvélemény-kutató cég szeptemberben végzett felméréséből. A legtöbben úgy vélik: Romániának elsősorban jobb életszínvonalra (17%), illetve kompetens kormányra (16%) volna szüksége. A lista végén a befektetők, az igazságszolgáltatás, az egészségügy kullognak, az utakkal és autópályákkal együtt. Ugyanakkor arra a kérdésre, mi zavarja őket a leginkább Romániában, a második helyen a korrupciót jelölte meg a válaszadók 12 százaléka, holtversenyben a kis jövedelmekkel. Első helyen a gyenge államvezetés, a politikai botrányok messze vezetnek 22 százalékkal. Arról, hogy haza kellene-e térniük a külföldön dolgozó romániaiaknak, megoszlanak a vélemények: míg a megkérdezettek 54 százaléka szerint itthon a helyük, 41 százalékuk szerint jobb nekik, ha ott maradnak, ahol vannak. A hazatérésükre szavazók többsége az itthon levő családot, míg a távolmaradásukat támogatók a magas külföldi fizetéseket jelölte meg indokul. Hogyha a parlamenti választásokat jövő vasárnap szerveznék meg, a válaszadók szerint a szociáldemokrata-konzervatív párti (PSD és PC) szövetségnek lenne a legnagyobb esélye. Ezt követi a demokrata-liberális (PD-L) szövetség, az RMDSZ az előkelő negyedik helyen áll - igaz, jóval kisebb százalék- aránnyal. Míg a PSD-PC a biztos szavazók 36 százalékának, az RMDSZ 5 százalékuk bizalmát bírja. A PSD legfontosabb erénye a megkérdezettek 38 százaléka szerint, hogy megemelte a nyugdíjakat. A PD-L szövetségre a válaszadók szerint ugyanakkor a leginkább az jellemző, hogy megnyerte a helyi önkormányzati választásokat (28%), míg a PNL a gazdasági fejlődést mozdította elő (24%). Ami viszont egyik pártot sem jellemzi a megkérdezettek szerint: hogy becsületes emberek volnának a tagjai (40%). Ugyanakkor 33 százalékuk szavahihetőnek tartja a romániai politikai alakulatokat. Emellett a válaszadók többsége (38%) nem ismeri azokat a jelölteket, amelyeket a pártok az ő megyéjében állítottak. Míg a megkérdezettek szerint a lehetséges kormányfő-jelöltek közül Mircea Geoaná és Cálin Popescu Táriceanu elsősorban a nyugdíjemelések terén mutatkozó problémákat volnának képesek megoldani, Theodor Stolojan az európai uniós alapok lehívásában jeleskedne. Ugyanakkor a felmérésben résztvevők úgy vélik: a külföldön dolgozó romániaiak hazacsalogatásában, vagy az áremelkedés megállításában egyikük semjáma sikerrel. Arról kérdezve, hogy kitt látna a legszívesebben a kormányfői székben, a válaszadók 32 százaléka Stolojanra, 30 százalékuk Geoaná-ra és 22 százalékuk Táriceanura szavazott. A megkérdezettek 73 százaléka azt állította: mindenképpen elmegy majd szavazni a parlamenti választásokon. transindex (SITA/ AP-felvétel) SZEMSZÖG Istvánok és Koppányok az MKP-ban Ismert közmondás: „magyar a magyarnak a legnagyobb ellensége!” A címben szereplő két személy óta ez gyakran így volt a magyar történelemben. Mindig a vesztünkre marakodtunk, és soha nem tanultunk belőle. így van ez ma is. Lásd a Csáky és Tőkés találkozó körül, és más szamárságnak tűnő dolgokban kialakult, egész Szlovákiát és Magyarországot feltüzelő vitát, a diplomáciai levélváltásokat is beleértve. És még nincs vége.Kinekjó ez? Nemrég az MKP kapcsán arról elmélkedtem, hogy a tartós sikerhez - egy kínai közmondás szerint - négy adag érzelmi (empátia) és egy adag értelmi (intelligencia) adottság kell. Tettem ezt azért, hogy felhívjam az „István-párti” és a „Kop- pány-párti” hívek figyelmét az MKP-ban arra, hogy a 21. században már van annyi bölcseleti ismeretünk, hogy döntéseinket a több ezer éves múlttal rendelkező nemzetek sikereihez formáljuk, és ne essünk abba a hibába, amelyen ők már okosan túljutottak. Csak az a vezető politikus tud egy közösséget a tartós siker irányába vinni, akinek megvannak ezek a képességei. Főleg a négy adag empátia. Beszéltem arról is, hogy ennek elsajátítását meg lehet tanulni, be lehet gyakorolni. Meg lehet tanulni azt, hogyan kell figyelni másokra, egy egész közösségre, hogy a demokrácia elveinek figyelembevételével ne a saját vagy egy érdekcsoport számára használjam ki a megszerzett hatalmamat, illetve a vezetői posztot, hanem azegészközösségérdekében. Uraim, Istvánok és Koppányok az MKP-ban, tegyünk önvizsgálatot. Ami a múlt héten történt Csáky Pál körül, bárki szervezte is, az árulás, és nem az empátiáról szól, nem a magyar közösség érdekéről, hanem a durva hatalomról, a diktatúráról. Az önös érdekekről. Ezeknek a „Koppányoknak” nincs helye még a „hatalom”, az MKP vezetése közelében sem. Tudom, nehéz a hatalomtól, a kiváltságoktól elesni, közemberként élni annak, aki már megízlelte a hatalom édes ízét, a magasabb jövedelmet, a hízelgők és rajongók hadát. Nevezzük akárhogy is a siker és a hatalom velejáróját, az igazi IQ és EQ akkor mutatkozik meg, ha a sikertelenség évei következnek, és újra kell építkeznünk. Azok az eszközök, azok az értelmi és empatikus képességeik, amelyet ebben az újraépítésben, a közösség érdekében felmutatunk, azok az IQ és EQ mércéi. Elemezzük ebből a szempontból most csakjstvánt” és „Koppányi”. Ki tudott a másik partnere maradni, segíteni őt, az ő „vezetői” munkájában, és ezzel hozzájárulni a „vezér” sikeréhez a közösség „honfoglalásakor”? Ki volt végig „fegyvertársa” a másiknak, és ki fordított hátat, amikor a „nép” nem az elsőszülöttet választotta? Ki gáncsoskodik, és vádaskodik? Nem beszélve a tetten érhető kisebb-na- gyobb „árulásokról”. Az elmúlt két évben az új vezérnek más dolga sem volt, mint a belső problémákat megoldani, vagy képletesen szólva, a „lázadókat letörni”, ahelyett, hogy az „ország”, az MKP sikereinek gyarapítására összpontosíthatott volna. Nem gyanús senkinek, hogy nem véletlenek ezek dolgok és gondok? Nincs itt a vártnál is nagyobb „lázadás”? És mi a megoldás? A történelem ismétlődne. Vajon úgy kell mindennek történnie, mint ahogy ezer éve? Szerintem nem! Viszont az sem megoldás, amit a vezérváltásban érdekelt haszonlesők hada szeretne. A harminc júdás-aranyért mindenre képes ügyeskedők azt szeretnék, ha „István” önként távozna, és „Koppány” helyett, a vezéri rangban harmadik helyen álló személy venné át a „hatalmat” az MKP-ban. Azzal érvelnek, hogy a „külföld” is ezt támogatná. Vajon elgondolkodott-e azon valaki - főleg ezek közül -, mi lett volna a nemzet sorsa, ha István és Koppány látványosan békét köt és minden erejüket a közösen megszerzett „ország” gyarapítására fordítják. Vagy legalább látványosan Koppány a „gyepűire” vonul és segíti Istvánt a külső ellenséggel szemben? Ha akkor Koppány ismerte volna a kínai bölcseletet, vagy legalább van négy adag EQ-ja, mi, a mai utódok, ma nem állnánk ezek lőtt az ismétlődő gondok és vi- szályokelőtt. Ez az ezer éve meg nem történt történet legyen az intő példa, de főleg a megoldás az MKP-ban! Éles Dénes nyugdíjas pedagógus SZEMII Pulóver és szakszervezet Jó is volna mindkettő a télre. A korán jött hidegben nem szívet melengetők a gazdasági világválságról szóló hírek. Nem igazán értem, vagy legalábbis azt gondolom, nem értem én ezt a világválság-dolgot. Tanították pedig, hogy a túltermelés idézi elő, most meg azt olvasom, az amerikai ingatlanárak csökkenése miatt fedezet nélkül maradó jelzáloghitelek is belejátszanak a kép alakulásába. Itthon meg kampány van, emelik a pedagógusok bérét, mert megérdemlik, mivel ők nevelik a jövő nemzedéket, megmondta Markó Béla is. Kár, hogy Markó Béla nem szereti az újságírókat (tényleg, szereti valaki egyáltalán az újságírókat?) , mert bizony a sajtómunkásoknak is ugyanannyiért adjáka szalámit a boltban, mint a tanítónőknek. És mégiscsak a mi révünkön tájékozódik a társadalom, ugye, meg a választók, akiknek a szavazata egyre értékesebbnek t nik így választások közeledtével. No de a sajtó magánszféra (amelynek az adóiból eltartják, ugye, az államit), úgy kell neki, gazdálkodja ki magának. Vagy álljon sorba támogatásért, ha már olyan élhetetlen. Jelzem, igen ritka kivételektől eltekintve, a magyar sajtó azért privatizálódott szélsebesen a kilencvenes évek elején, hogy ne függjön „a román hatalomtól”. Bezzeg, ha sejtették volna, hogy az RMDSZ is ,diatalmi” tényező lesz, akkor vélhetően máshogy gondolkodtak volna az akkori sajtos döntéshozók. A mostani állapotokhoz pedig, bár javaslat szintjén, hozzászólhatott volna ugyan a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. De hát nem szól, mert az nem egy szak- szervezet. Szakmai szervezet, ugyebár. Attól még szólhatna, ott van jó példának mondjuk a Szépírók Társasága Magyarországon, amely ugyan alkotói szövetség, céljai között mégis kiemelt helyen tünteti fel azt is, hogy tagjainak megélhetését is szem előtt tartja. A témában persze mindenkinek lehet véleménye, ez is a demokrácia egyik vívmánya. Még ha azzal maradunk is, többnyire. Mármint a véleményünkkel. Azért csak jólesne, ha szólnának. Megvolna az az illúziónk, hogy velünk is törődik valaki. Hogy legalább mi szeretjük magunkat. A tél közeledtét jelzik a pulóverdivat feléledéséről szóló cikkek is a női magazinokban, rovatokban. A napokban talán még a távfűtés is beindul Nagyváradon, egyelőre csak a nyugdíjasok szaladgálnak a fűtés- támogatás-igénylő űrlapokkal. Divatos, új, bolti pulóverre nemigen futja. A nagymamák sem igen kötö- getnek, mert nem kapni fonalat - a turkálós világ megölte ezt a kereskedelmivonalat. Marad a turkáló, az ezotériában jártasabbak pedig tű- nődhetnekazon, vajonkinekmüyen gondját viszikhazaa tiszta újnaklát- szó, fertőtlenítőszagú holmikkal. A gyerekeknek is kell pulóvert turkálni. Van, ahol széket is, az iskolába vivendő. Sőt, bár konkrét esetről nem tudok, meggyőződésem, hogy van olyan iskolánk is, ahova szenet, fát kell hogy vigyenek a lurkók, mint a kommunizmus előtti án- tivilágban. A távfűtés igen sokba kerül, ezért is lehet, hogy október elejére már helyenként belefagytak a gyerekeink az iskolapadba. Erről, mondjuk, nem konkrétan az illető iskolaigazgató tehet. Bár van, ahol egészségesebb lett volna új iskolamenedzsment után nézni, ha már úgyis turkálunk. Visszatérő ősz eleji téma, hogy mennyibe kerül a családoknak az ingyen iskola. Sokba, túl sokba. S aztán amikor elmegy az a szegény szülő, gyermeke helyzetét átérezni a szülői értekezletre, és beül az iskolapadba, azt tapasztalja, nemcsak hogy az osztálytermet nem festették ki a nyáron, hanem még az ajtók-ab- lakok is siralmas állapotban vannak. Nagy sanszuk van a gyerekeinknek arra, hogy további életminőségüket is rontsák a gyakori iskolai megfázások. Atanárokválasztásifizetéseme- lése sem melengeti őket, sajnos. Jobb volna tán, ha magántanuló volna az a gyerek. Vagy ha legalább román volna. Vagy magyar. Vagy esetleg alakítson szakszervezetet? Lehet, hogy hiába tenné. Szavazati joguk csak egyes tizenkettedikeseknek van. Ők meg hamarosan úgyis kikerülnek az iskolákból. El is mennek majd közülük jó sokan olyan helyekre a világban, ahol nem kell fagyos- kodni az iskolapadban. Tán még a szüleiket is magukkal viszik. Aztán majd szavazzon az, akinek itthon is futja rá. Kinde Annamária Erdélyi Krónika A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
