Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-06 / 231. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 6. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar bábszínházak Besztercebányán Besztercebánya. Október 7-ig tart Közép-Szlovákia központjában a bábszínházak nemzetközi fesztiváljának 16. évfolyama, amelyen a visegrádi országok bábos társulatai is képviseltetik magukat. Magyarországról - a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közvetítésével - két társulat vendégszerepei Besztercebányán: pénteken a pécsi Bóbita Bábszínház mutatta be a seregszemlén Rigócsőr című előadását, ma délelőtt pedig a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Suttogó füzesek című darabját láthatja a közönség. A nemzetközi zsűriben Magyarországot Kiszely Ágnes, a kecskeméti Ciróka Bábszínház igazgatója képviseli, (ú) Film az ukrajnai katonasírokról A magyar és határon túli lapok az elmúlt hetekben kiemelt helyen foglalkoztak a Dnyeszter-parti faluban, Bukovnában talált magyar katonasírokkal. A Síijaik hol domborulnak? című műsor helyszínen készített filmjét holnap, 15.50-től láthatják az ml nézői. Bukovnát, az alig száz házból álló galíciai falut javarészt idős emberek lakják, akik közül még többen emlékeznek a második világháború véres csatáira. A folyó melletti fennsík stratégiailag fontos területnek számított, két hétig küzdöttek érte, így a falu többször is gazdát cserélt. Az elesett magyar honvédeket a helyi lakosok temették el a templom kertjében, (mtv) Az USA mai írói „túl amerikaiak" és elszigeteltek Miért nincs esélyük az irodalmi Nobel-díjra? MTl-JELENTÉS Stockholm. Az Egyesült Államok mai írói méltatlanok arra, hogy elnyeljék a Nobel-díjat, mivel hazájuk irodalma túlságosan befelé forduló - állítja a stockholmi Nobel-bizottság titkára, lehűtve a tengerentúliak reményét arra, hogy 15 év után ismét egy honfitársuk kapja a becses kitüntetést. Horace Engdahl szerint nem véletlen, hogy az irodalmi Nobel-díj legtöbb nyertesét eddig Európa adta. Az irodalmi világ központja ugyanis változatlanul az öreg kontinens a maga mélyen gyökerező és széles skálán mozgó hagyományaival. „Persze minden nagy kultúrának megvan a maga erőteljes irodalma. Mindazonáltal tény, hogy ma is Európa az irodalmi világ központja, nem pedig az Egyesült Államok” - érvelt Engdahl, aki hazájában jó nevű publicistának számít. Az Atlanti-óceán túlpartján vitákat kiváltó nyilatkozatában Engdahl meg is indokolta, miért nem számíthat az USA a Nobel- bizottság kegyére. Szerinte - és általában a zsűritagok szerint - az amerikai írók túlságosan elszigeteltek, bezárkózók, és túl fogékonyak az amerikai tömegkultúra iránt, semhogy igazán jó könyveket tudjanak írni. Ráadásul Áme- rika kiadói nem fordítanak le angolra elég művet a vüág könyvterméséből, és ezáltal nem vesznek részt a világirodalom nagy párbeszédében. Az utóbbi egy-másfél évtizedben rendre a Nobel-díj várományosai között emlegették Philipp Rothot, John Updike-ot, Joyce Carol Oatest és Thomas Pynchont. Noha már mindannyian jócskán benne vannak a korban (a legifjabb Oates a nyáron volt 70, Updike tavasszal töltötte be a 76. évét), eddig mindannyiszor csalódást okozott nekik az október elején szokásos stockholmi eredményhirdetés. Utoljára 1993-ban nyerte amerikai író a Nobel-díjat Toni Morrison személyében. Előtte olyan óriások munkásságát ismerte el a Nobel-bizottság a becses díjjal, mint Wüliam Faulkner (1949), Emest Hemingway (1954), John Steinbeck (1962) és Saul Bellow (1976). Az idei irodalmi Nobel-díj nyertesének a nevét október 9-én hozzák nyilvánosságra a svéd fővárosban. „A nácik egyetlen pozitív hozzájárulása a világhoz" A Lili Marken története MTl-JELENTÉS Madrid. A 20. századi történelem egyik mitikus dalának, a Lili Marleennek a történetét dolgozta fel Rosa Sala Rose spanyol kutató A szerelem és a halál dala című könyvében. A tanulmánykötethez CD-t is mellékeltek, amelyen a dal különböző változatai hallhatók. A Lili Marleent a II. világháborúban harcoló mindkét fél katonái énekelték, tetszett Hitlernek is, aki állítólag azt mondta: „Ez a dal mindnyájukat túlél”. John Steinbeck szerint pedig „ez volt a nácik egyeden pozitív hozzájárulása a világhoz”. A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. A könyv szerint Leip ,jól megélt” a nácizmus idején. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. A megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, „bombás Schultzénak” nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat. A dal egy 1939-ben kiadott lemez B-oldalán jelent meg először, Lale Andersen előadásában, és csak 700 példány fogyott belőle. Akkor lett igazán ismert, amikor a Radio Belgrad német katonai adó sugározni kezdte a frontokra. A katonák tömegesen kérték, és akkor született meg a mítosza. A német hatóságokat nyugtalanította a jelenség, mivel a dal a fájdalomról és a halálról szól, így nem volt optimistának mondható. Igaz, a katonáknak a két utolsó versszak tetszett a legjobban, és azok a hősi halált dicsőítették. A dal 1943-ban globalizálódott, akkor kezdte Marlene Dietrich énekelni az amerikai hadsereg katonáinak. Érdeme, hogy megfosztotta induló jellegétől, „nácitalaní- totta”, szentimentális dallá változtatta, amelyben a harmonika váltotta fel a trombitát - írta a Corrie- re deUa Sera című olasz napilap. Halálának bicentenáriuma alkalmából egész éves rendezvénysorozattal tisztelegnek előtte Ausztriában A sokarcú Joseph Haydn Jövőre lesz Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulója. A nagy zeneszerző emlékére a 2009-es esztendő Haydn-év lesz szülőhazájában, Ausztriában. VOJTEK KATALIN Az előkészületek már most folynak, a rendezvénysorozat központja Eisenstadt (Kismarton) lesz, az Esterházy hercegek ősi fészke, akiknél Haydn 1761-től működött az udvari zenekar élén, és csaknem négy évtizedet töltött a szolgálatukban. A bicentenáriuni alkalmából az Esterházy Magán- alapítvány híres előadók közreműködésével több nagyszabású rendezvénnyel kíván tisztelegni a halhatatlan mester géniusza előtt, amelyeket a bécsi Hofburgban tartott sajtótájékoztatóján ismertetett. Ezek nem a rizsporos parókás, kedélyes Haydn papa szokványos képét kívánják erősíteni, hanem a saját korában izgalmasan modern alkotó szellemében fogantak, mint ezt már a nyitó rendezvény címe is sejteti: Haydn - Explosiv. A komponista életútjának fontos állomásait ismertető, látványelemekben gazdag, sok Haydn-muzsikával fűszerezett interaktív kiállítás májusban nyílik a kismartoni kastély Sala terrenájában. Többek között bemutatja azt a varázslatos világot, amelyet „Fényes” Miklós varázsolt majnafrankfurti szállása köré színes lámpafüzérekkel és fénypira- misokkal József főherceg császárrá koronázása alkalmából, és amely a gyermek Goethében olyan maradandó nyomot hagyott, hogy soksok évvel később ä Dichtung und Wahrheit című művében is megemlékezett róla, mint Esterházy herceg tündérbirodalmáról. A kiállítás megalkotásával Friedrich Pürstin- gert bízta meg az Esterházy Alapítvány, az ő nevéhez fűződik az 1991-es Mozart-év nagy salzburgi kiállítása is. 2009 őszén Bécs és Kismarton lesz a helyszíne annak a háromnapos tudományos tanácskozásnak, amelyen a nemzetközi élvonalba tartozó Haydn-kutatók cserélnek véleményt a zeneszerző munkásságáról és személyiségéről, igyekezve megszabadítani mindkettőt a rájuk tapadt kliséktől. A kismartoni Esterházy-kastély (Képarchívum Joseph Haydn Október 16-a és 18-a között nemzetközi vonósnégyes fesztiválnak ad otthont a kismartoni kastély, amelyen egy osztrák-francia, két osztrák, egy svájci és egy magyarországi neves kvartett vesz részt. Alja Batthyány-Végh, a fesztivál művészeti vezetője elmondta: jövőre kerek évfordulója lesz annak, hogy leomlott a vasfüggöny, erre is emlékeztetni szeretnének. Már tárgyalnak magyar írókkal, többek között Esterházy Péterrel és a Nobel-díjas Kertész Imrével egy, a húsz éve történteket és hozadékait körbejáró irodalmi rendezvényről. Izgalmasnak ígérkezik Wolfgang Muthspiel koncertje is. A világhírű dzsesszgitáros a Kismartonban és Eszterházán (a mai Fertőd) keletkezett 83 Haydn-vonós- négyes hangzásvilágából merítve egy merőben új opust kreált klasszikus vonósnégyesre és dzsessz- kvartettre, amely tág teret ad az improvizálásnak. Avilágtízlegjobb dzsesszgitárosa között számon tartott Muthspiel maga is hegedűsként kezdte, azért is állnak hozzá közel Haydn vonósnégyesei. A bizonyára sokakat vonzó Muth- spiel-mű ősbemutatója 2009. szeptember 4-én lesz az Esterházy-kastély Haydn-termében. És mivel Eisenstadt Pozsonytól csak egy ugrás, a rendezők bíznak abban, hogy Szlovákiából is sokan vesznek részt a Haydn-évrendezvényein. A két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyar kultúra jelentős képviselője volt Kiállítás Flache Gyula műveiből a Brämer-kúriában AJÁNLÓ Pozsony. Flache Gyula (1892-1967) alkotásaiból látható kiállítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának székházában, a Brämer-kúriában október 26-ig. A több mint négy évtizede elhunyt, a nagyközönség előtt ma már nem túl ismert művész munkásságát a megnyitón Kubicska Kucsera Klára művészettörténész ismertette. Az ő szavaiból idézünk: „Flache Gyula képzőművész, író, publicista, szervező a két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyar kultúra jelentős képviselője volt. Nem volt felvidéki származású, saját akaratából telepedett le Besztercebányán az első világháború után. Nem szerette a kispolgári gondolkodásmódot, tettrekész volt. Sokoldalúsága, műveltsége, tájékozottsága meghatározták vezető szerepét. Itt az ideje, hogy megismeijük és elfogadjuk egész életművét, nemcsak élete utolsó éveiben kihangsúlyozott népiességét. Portréfestészettel, csendéletekkel, tájképekkel, figurális kompozíciókkal foglalkozott. Főleg az olajfestészetet részesítette előnyben, de tudunk szobrairól, rajzairól, pasztelljeiről is. Monumentalitásra irányuló tehetsége egyedülálló volt - erre ritkán kapott lehetőséget, említsük meg például nagyméretű történelmi kompozícióit Besztercebánya városi színházának belső tereiben - az egyik közülük Besztercebánya város allegóriája (220x980 cm, 1929-30), valamint a gyetvahutai katolikus templom falfestményei 1926-ból. Festészete egyéni kifejezőerővel bírt, kapcsolatban állt egyes európai áramlatokkal, az expresszio- nizmussal, valamint a húszas évek neoklasszicizmusával.” (ú) (Somogyi Tibor felvétele
