Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-04 / 230. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. október 4., szombat 4+ 2. évfolyam 39. szám 28. oldal Alacsony költségvetésű konyhaátalakítás Unja már régi konyháját, szívesen kicserélné az összes bútort? Őszi divattrendek VI. Rock és extravagancia: vigyünk csalafintaságot öltözködésünkbe! 29. oldal 31. oldal A tökéletes kapcsolat receptje A szerelmi mesék valahogy sosem szólnak unalmas hétköznapokról Madonna öccse, Christopher Ciccone budapesti könyvbemutatója alkalmával exkluzív interjút adott az Új Szónak „Még mindig szeretem a nővérem!” Elképesztő botrányhullámot indított el Madonna öccsének és legfőbb bizalmasának életrajzi ihletésű, mindent leleplező könyve. A kötet - íme a nővérem/ Madonna - a kora gyermekkortól egészen napjainkig végigkíséri minden idők legsikeresebb és leghíresebb énekesnőjének viszontagságos életét, botrányos viselkedését és önzőségé- nek, ugyanakkor elképesztő sebezhetőségének az okát. Christopher Ciccone Budapesten exkluzív interjút adott az Új Szónak. BORKA ROLAND Először jár Budapesten. Milyen a benyomása a városról? Igen, először járok Kelet-Euró- pában. Az utóbbi napokban megjártam Prágát, Pozsonyt és most Budapesten vagyok. Meglepő, milyen napos és meleg ez a város. Tetszik. Még sosem jártam erre, de ez a vidék elnyerte a tetszésemet. Tervezi, hogy a három nap alatt alaposan körbejárja a környéket? Valójában hallottam egy törökfürdőről. Szeretnék ellátogatni oda, hogy valamiképpen kipihenjem a fáradalmakat, egy kicsit kikapcsolódjak. Fárasztó volt ez a néhány nap. Ezt követően pedig egy párizsi divatbemutató vár rám, majd Miamiba térek vissza, és néhány napos szabadságra megyek. Európai turnén van az íme a nővérem, Madonna című könyvével. Nyilván katartikus élmény lehetett a kötet megírása. Melyik volt a legfájdalmasabb pillanat, amit fel kellett idéznie? A Madonnával az ágyban c. dokumentumfilm egyik jelenete alaposan felkavart. Az egyik felvétel azt mutatja, amikor a nővérem édesanyánk sírjához ment, és ott leheveredett, vonaglani és pörögni kezdett. Akkor azt gondoltam, hogy a nővéremnek semmi sem szent, és valóban nincsenek korlátái. Miközben ez engem nagyon is felkavart. Nem szóltam neki, magamban tartottam, de ez az esemény indította el bennem a dolgokat, amelyeknek végeredménye ez a könyv. Miért várt idáig a könyv megjelentetésével? Már hat éve megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy papírra vetem, valamiképpen formába ön- töm az egyre csak nyomasztó érzéseimet, fájdalmamat, néhol dühömet, és mindent, ami az eltelt évek alatt felhalmozódott bennem. Nem volt ebben semmi szándékosság. Most ért meg bennem a történet. Ez egy nyflt levél a nővéremnek. Ez egyfajta üzenet. Szerettem volna tisztázni a dolgokat, hogy leújam az igazságot. Az igazság pedig legjobban Madonnának fáj. Képtelen elfogadni a múltját? Inkább arról van szó, hogy rajta kívül történnek a dolgok, nem tarthatja kezében a dolgokat. De most már nincs hatalma felettem. Azt teszem, amit tenni szeretnék. Szeretném megtalálni magam, s ehhez az kell, hogy egy kicsit távlatból, objektiven tekintsek a dolgokra. Bé- külési célzattal írtam a könyvet, amelyben megfogalmaztam mindazt, ami a nővéremmel kapcsolatban bánt engem. Akkor is megírtam volna a történetet, ha felhőtlen lenne a kapcsolatunk. Mindent kiadott magából, vagy vannak még feldolgozatlan emlékei? Azt gondolom, ez egy nagyon jó terápia volt a számomra. Visszaidézni a múltat és megértem, hogy mi miért történt úgy, ahogy történt. Sok szempontból segített. Nem botránykönyvnek szántam, nem bosszúból íródott, egyszerűen úgy éreztem, most jött el a pillanat, Madonna nem nagyon örült fivére könyvének „Már hat éve megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy papírra vetem, valamiképpen formába öntöm az egyre csak nyomasztó érzéseimet, fájdalmamat" (A szerző felvételei, Reuters-, ČTK/AP-felvételek) Christopher Ciccone Születési dátum: 1960. november 22. (Bay City, Michigan, Amerikai Egyesült Államok) Szülei: Silvio P. Ciccone, Madonna Louise Fortin Foglalkozása: belsőépítész, zenei producer, író Névjegykártya ■mS [Kedves Testvérem! Mindössze tizennégy kilométer választotta el őket egymástól, mégis ritkán találkozhattak, mert bár a két ország egy táborba tartozott, a határt úgy, de úgy őrizték, hogy évekig nem láthatták egymást, itt - mármint a mai Szlovákia területén - születtek mindketten, persze, hiszen testvérek voltak, de egyszer csak jött egy határrendezés, utána egy még keményebb politikai húzás, a kitelepítés, aki bújt, maradt, aki nem, vitték. A család nagyobbik részét vitték, a kisebbik maradt. Az egyiknek a nagyobb rész összetartásával volt gondja, a másiknak a legegyszerűbb dologgal, a miből megélnivel, pedig csak kettesben éltek a vályogházban. Időről időre postai levelezőlapot, még ritkábban levelet váltottak. Kedves Testvérem, kezdődött az is, amit innen küldtek, s az is, amiben onnan válaszoltak. Rövid beszámolók Íródtak kertről, háziállatokról, árvízről, arról, ki halt meg, kinek született gyereke, s ahogy múltak az évek, egyre gyakrabban arról, hogy az egészség bizony nemigen akar szolgálni. A túloldalról érkezett válaszban költöztek, összeköltöztek, férjhez mentek, nősültek, szültek, külön költöztek, a régi helyen milyen jó volt, ott folyt az élet a sétálóutcán, a negyedik emelet lift nélküli fogságában egyre egyhangúbb lett az élet. A vége felé, amikor a látogatások sűrűbbek lehettek volna, elmaradtak, s a levelek is elfogytak, olykor-olykor elővették a másiktól kapott néhány sort, a régi képeket, azokat böngészték elhomályosuló szemmel. Amikor az idősebbik meghalt, a fiatalabbik azt hitte, már rég nem él, csak neki nem merték elmondani. Titokban siratta meg, hogy senki se lássa. Nem hiszem, hogy kedves, valószínűleg egyszerűen csak testvér, mivel ugyanaz az apja és az anyja Christopher Cicco- nénak, mint Madonnának. Szívesen vetnék egy pillantást valamelyik levelükre, ha egyáltalán leveleznek. Madonna helyében sündisznóállásba helyezkednék. A festő, belsőépítész és író fiatalember bizonyára megirigyelte nővére sikerét, karrierjét, s ahelyett, hogy igyekezne legalább az ő fényében fürdeni, testvérét is és önmagát is beárnyékolja. Grendel i v.uija. > Ágota I
