Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-05 / 206. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 5. Kultúra 9 Pozsonyban tartották Václav Marhoul filmjének bemutatóját, melyet tegnap tűztek műsorra a hazai mozik Tobruk - sivatagi golyózápor Pozsony. Szerdán tartották a szlovák fővárosban Václav Marhoul legújabb, Tobruk című filmjének dísz- bemutatóját, ami azért is figyelemfelkeltő, mert a cseh produkciót (amelyet azonban szlovák „erősítés” is segített) nem odahaza, hanem külföldön, vagyis Szlovákiában láthatja először - tegnaptól - a nagy- közönség. TALLÓS1 BÉLA A cseh rendező (aki egyben a forgatókönyvet is jegyzi) háborús filmet forgatott, melyre - miként a szerdai sajtóvetítés utáni tájékoztatón elmondta - részint azért vállalkozott, mert sokan nem tudják, hogy cseh és szlovák katonák a csehszlovák hadsereg kötelékében sivatagban is harcoltak a második világháború idején. 1941 őszén, amikor a film harci jelenetei játszódnak, előbb az egyiptomi kiképzótábor helyszínein „izzadhatunk”, majd Líbiában járunk, s a kegyetlen sivatagi, tob- ruki frontvonalban követhetjük nyomon a Csehszlovák Hadsereg 11. keleti zászlóaljának - a film ábrázolata szerint - a hősiességről naiv ideákkal felvértezett, kalandvágyó katonáit. Akik a németolasz harcerővel szemben élik és tapasztalják meg a katonaélet igazi poklát, a harcok válogatás nélkül pusztító, nem kegyelmező szörnyűségeit. A lövészárkokban dúló élet-halál harc során, miközben az ellenséggel vívnak golyópárbajt, a saját soraikban elhatalmasodó embertelen erőszakkal is meg kell küzdeniük - nem különben a homokviharokkal. A pirotechnikai látvány, a sivatagi kegyetlen körülmények ábrázolása mögött a karakterépítés teszi magas mércével mérhetővé ezt a sivatagi barnában úszó mozidarabot, mely rögtön az elején, felirattal közli a nézővel, hogy cseféráját” pedig azért sikerülhetett hitelesen, - divatos szóval élve - autentikusan megfognia, mivel egykori ejtőernyősként, majd alapszolgálatosként, később pedig tartalékosként volt alkalma alaposabban megismerni a harci-katonai viszonyokat. Annál is inkább, mivel megjárta Koszovói, Boszniát, Afganisztán és Irakot is. így a rendezői székből megéltek alapján tudta irányítani a „katonáit”, a cseh és szlovák színészeket, ismeretlen, fiatal arcokat, ám - a film stílusához illő kifejezéssel élve -jól tüzelő „kiságyűkat”, úgy, hogy az ösztön és a félelem intenzív együtthatása vezérelje-vezesse őket a tűzharcban. Az operatőr, Vladimír Smutný ehhez nagyszerű munkát tett hozzá, „hiteles barna fényben” tünteti fel a lövészárkok mélyének iszonyatos légkörét, valamint a sivatagi viszonytagságokat. Az amerikai Richard Horowitz és az iráni Sussan Deyhim zenéje pedig zsigerekig vezeti a félelemből és védekezési ösztönből generálódott háborús érzetet. Kilométerekre Tobruk előtt még bátor elszánással gyakorlatoznak a katonák (Fotó: Continental film leleménye nem valós eseményeken alapszik. E közlés azért is indokolt, mivel Václav Marhoul a sajtótájékoztatón előrebocsátotta, filmjével nem az volt a szándéka, hogy történelmi tényeket rekonstruáljon, igazságokat és féligazságokat tegyen helyre. Ahogy nyilatkozta, a 102 perces opusban „mindössze” egy emberi történetet tett látvánnyá Tobruk környékéről történelmi időkből. A háború „atmoszVáclav Marhoul rendezőt (középütt) „fiatal katonái" (Matúš Krátky, Radim Fiala, Michal Novotný, Martin Nahálka) is elkísérték a pozsonyi díszbemutatóra (Peter Prochózka felvétele) A nemzetközi szakmai találkozó fő témakörei a nyelvideológiák, a nyelvi attitűdök és a nyelvi sztereotípiák 15. Élőnyelvi Konferencia Párkányban ISMERTETŐ Párkány. „Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák” címmel tegnap kezdődött Párkányban a háromnapos 15. Élőnyelvi Konferencia az MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Osztálya (Budapest), a Gramma Nyelvi Iroda (Dunaszerdahely) és a Közép-európai Tanulmányok Kara, Konstantin Egyetem (Nyitra) szervezésében. Előzmények Az Élőnyelvi Konferenciák kezdeményezője Kontra Miklós volt, aki az MTA Nyelvtudományi Intézet Élőnyelvi Kutatócsoportjának, majd Élőnyelvi Osztályának vezetője volt 1985-től 2008-ig. Az Élőnyelvi Konferenciák olyan szo- ciolingvisztikai kutatási eredmények bemutatására nyújtanak lehetőséget, amelyek a mai magyar nyelvváltozatokra, ezen belül a hazai magyar nyelvváltozatokra, a határainkon kívüli magyar nyelvváltozatokra, valamint a magyarországi kisebbségi nyelv- változatokra irányulnak. Az elmúlt húsz évben az Élőnyelvi Konferenciák voltak a Kárpát-medencei magyar nyelvészek együttműködésének legfőbb fórumai. Az Élőnyelvi Konferenciák hatására számos kutatóközösség alakult. A kutatási eredményekből számos hazai és külföldi tanulmány és kötet jelent meg. A15. Élőnyelvi Konferencia tematikája A szociolingvisztikai kutatások eredményei azt igazolják, hogy minden nyelv egyaránt alkalmas arra, hogy segítségével ki tudjuk fejezni gondolatainkat, hogy különböző helyzetekben a kommunikáció eszköze legyen. A két- nyelvűségi kutatások egyik törekvése arra rávilágítani, hogy a kétnyelvű beszélő számára két nyelv ismerete és használata ugyanolyan természetes, mint az egynyelvűdénél egy nyelv ismerete és használata. A nyelvváltozatok kutatói számtalan esetben igazolták, hogy a nyelvváltozatok (legyenek azok területi, társadalmi vagy kontaktusváltozatok) létjogosultsága vitathatatlan. A fenti bekezdés általános megállapításaiban kiemelt szavak is mutatják, hogyan alkothatunk nyelvi, nyelvészeti véleményt, hogyan hozhatunk létre (társadalmi, politikai esetleg erkölcsi) értékítéleteket. Ezeket az értékeléseket megfogalmazhatják az egyének vagy a különböző társadalmi csoportok (például az értelmiség) általában a nyelvekről, a saját nyelvről, nyelvváltozatáról, illetve egy másik nyelvről, nyelvváltozatról, de akár egy-egy nyelvi változóról és használóiról, a beszélőkről. A Kárpát-medencében élő magyarok több nyelvváltozatot beszélnek és évszázadok óta számos, más nyelvet beszélő közösséggel élnek együtt. A nyelven belüli különbségek és a nyelvek sokfélesége lehetőséget ad - többek között - arra is, hogy a nyelvekről, nyelvváltozatokról kialakuljanak ideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Az élőnyelvi kutatásokban éppen ezért fontos szerephez jut a nyelv és a hatalom összefonódásából fakadó sémák nyelvhasználatra gyakorolt hatásának a leírására is. A 15. Élőnyelvi Konferencia fő témaköre a nyelvideológiák, a nyelvi attitűdök és a nyelvi sztereotípiák. E jelenségekkel összefüggésben az előadások a következő témákat célozzák: finnugor nyelvek; a magyar nyelv és változatai; a magyarországi kisebbségi nyelvek, a jelnyelv; nyelvi változók; motivációk az első és a második nyelv tanulásához, az iskola hatása; a nyelv, nyelvváltozat és beszélőinek státusa, használata különböző nyelvhasználati színtereken; kétnyelvűség, kódváltás, nyelvcsere; saját nyelvhez kapcsolódó lojalitás; nyelvpolitika; globalizáció. A konferencia résztvevői A15. Élőnyelvi Konferencia közel száz résztvevője között megtalálható akadémikus, egyetemi professzor, tudományos kutató, doktorandusz- és egyetemi hallgató, akik a következő országokból érkeznek Párkányba: Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Finnország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna. Az 50 előadás három párhuzamos szekcióban hangzik el. A konferencia kerekasztal-be- szélgetésének hangsúlyát elsősorban a nyelvészek társadalmi szerepére fektetjük. Célunk megvitatni, hogy a nyelvideológiák, attitűdök, sztereotípiák kutatási eredményeinek bemutatásán túlmenően, a nyelvészeknek vannak-e olyan feladataik is, amelyek segítenek formálni az e jelenségekkel kapcsolatos szemléletbeli változásokat a társadalomban. A kerekasztal-beszélge- tés felkért hozzászólói: Kiss Jenő, Lanstyák István, Bartha Csilla, Tolcsvai Nagy Gábor, Kontra Miklós és Tóth Károly. A 15. Élőnyelvi Konferencia programja a következő honlapokon olvasható: www.nytud.hu, www.gramma.sk, és www.fss.- ukf.sk. (vki, szg, ba) RÖVIDEN Borfesztiválon táncol a Szivek Ipolynyék. Vasárnap az ipolynyéki Szüreti Ünnepség és Bor- fesztivál vendége lesz a pozsonyi Ifjú Szivek. A magyar táncegyüttes 14.15-től ad ízelítőt készülő műsorából, és bemutat néhány koreográfiát a nagy sikerű Felföldi levelek című műsorából, (ú) Kassán a Budapest Klezmer Band Kassa. Szeptember 7-én, vasárnap 17 órától a világhírű Budapest Klezmer Band ad koncertet a Művészetek Házában. Az 1990 óta működő együttes előadásai rendkívüli élménnyé teszik a tradicionális zsidó zenét. Zenei átiratokat játszanak, amelyeket az együttes alapítója és vezetője, a munkácsi származású Jávori Ferenc komponál. Ezek a dallamok Közép-Kelet-Európa azon területéről származnak, ahol a zsidó zenei kultúra egykor virágzó volt. (ú) PENGE Az Irgalmasvérnő megtörik? A sajátos női hangokat és sorsokat megszólaltató, azokkal kísérletező művek az utóbbi években igen elterjedtek, ezt akár az Éjszakai állatkert és a Szomjas oázis jellegű többé-ke- vésbé sikerült női antológiák is jelezhetik. Kiss Judit Ágnes 2006-ban megjelent első, Irgalmasvérnő című kötetének nőelbeszélő hangja egyedi színfoltot képez ezen a színtéren. A kiváló for- maérzékról tanúskodó versek többségükben a férfi-nő „héja nász az avaron” jellegű, állandó vívódással teli viszonyait ábrázolják. Az ókori kultúrák ismert szerelmi történeteinek és szereplőinek megidézésén keresztül, a huszadik század irodalmi narratíváinak működtetésével e versek a szerelmi líra hagyományának széles dimenzióit írják újra. A 2007-ben megjelent Nincs új üzenet című kötetben egyértelműen folytatódik a szerelmi költészetnek az a fajta újragondolása, ami már az első kötet női elbeszélője, az irgal- masvémő hangjából érződik. A vémő a vamp és a vámpír figurájából tevődik össze: a férfiakat legyőzi, a férfimítoszt könyörtelenül lerombolja, mégis az irgalomnak és az áldozathozatalnak a megtestesítője, a nő, aki irgalomból áldozza fel magát a férfiaknak. „... ha kell, / áldozz fel, csak legyél te az oltár” - olvashatjuk a De Renal- né című versben, melynek alapsémája további versekben is visszatér. Kiss Judit Ágnes második kötetének Irgalmasvérnő visszatekint és Irgalmasvérnő megtörik című verseiben nem kevés öniróniával a szerelmi költészet hagyományainak újraolvasása mellett felülírja az addigi ir- galmasvémő-verseket: „Lehullott, elrothadt már / vagy harminchárom évem, / egész művészi lettem / a csinált szenvedésben, // s egészen profi abban, / hogy úgy nézzek magamra, / ahogy a gyűjtő tekint / a preparált rovarra //... Voltam alul és felül / a harcban és a szexben, / kit magam alá gyűrtem / másnap lenyomott engem.” A Nincs új üzenetben azonban jóval visszafogottabb a „hírhedt alfa-nőstény” gunyoros hangja. Névvel illeti a tovatűnt férfiakat, miközben átjárja a verseket a H Zólya Andrea kritikai rovata beletörődés az elmúlásba, a háttérben pedig a régi szerelmi teljesítmények feletti nosztalgia húzódik meg. „Elmúlunk, Herceg, nincs vita, / vágyálommá lankad a tett, / és lenti ajkunk kérdi csak: / a vastag farkú hova lett?” Kiss Judit Ágnes szerelmi költészetét az áldozatnak és legyőzőjének a nemi sztereotípiák alapján történő beazonosítása hatja át, még ha számos ponton nyilvánvaló is e szerepeknek az újragondolása. A férfi-nő kapcsolat ábrázolásának perspektívájában is központi tényező marad az erejét fitogtató férfi, a macsó toposza. Viszont azonosulva e szerepkör jegyeivel, a női elbeszélő a macsó attitűdöt sajátjaként átvéve a férfiak ellen fordítja. így csak részben mozdít ki a férfi-nő szerepének sematikus, a szenvedést és kiszolgáltatottságot a nemi szerepek és sztereotípiák mentén történő leírásából, mivel érvényben is hagyja azt. A szonettkoszorú első versének Dantét idéző gondolatai az Irgalmasvémő-versek többszörös újra- és körbeolvasásra invitálják az olvasót, amivel a Nincs új üzenet valóban izgalmas olvasmányélményt biztosít olvasójának. Néhol ugyan egyenlőtlenségek vannak, a Rövidülések című ciklus több verse kevésbé tekinthető sikerültnek, azonban feledtetik ezeket az olyan kiváló, Kiss Judit Ágnes költészetének erényeit hordozó költemények, mint a freskó, Eurüdiké, Választott nép, anya, Ect, Új üzenet, Pusztító Siva isten és az Irgalmasvémő-versek. Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet. Nórán, Bp., 2007. Értékelés: 0909090900
