Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-30 / 226. szám, kedd
UTAZAS 2008. szeptember 30., kedd ___________________________________________________________________________1. évfolyam, 12. szám Mivel a legtöbb repülőtéren hatalmas rakodótér van, szinte lehetetlen megelőzni a lopást, egyszerűen tény, hogy minden repülőtéren lopnak Milyen gyakori a poggyászlopás? Rakodómunkások a bangkoki reptéren. Nem tudni, mi folyik a csomagtérben a pakolás során. (Képarchívum,) Gyakran nézünk bizonytalanul bőröndünk után a reptéri futószalagon - és bizony van miért aggódnunk. Érdemes tudni, hogy mi is történik pontosan a poggyászunkkal, miután eltűnik a szemünk elől, és persze nem árt felkészülni az esetleges kavarodásra sem. Edzésprogram gyakorló utazóknak. FELDOLGOZÁS Először is érdemes elméletben feltérképezni poggyászunk útját, miután eltűnik a futószalagon. A csomagokat a jegykezelők látják el felvételkor a szükséges jelzésekkel. A check-in pultnál poggyászunkat első körben lemérik, vannak ugyanis bizonyos tömeghatárok, amelyeket be kell tartani - ezek légitársaságonként változhatnak. A csomagunk ezután kapja meg a címkéjét, amin többek között a tulajdonos, a kiinduló város, a járatszám, és a célállomás betűkódja szerepel, valamint egy egyedi azonosító, számmal és vonalkóddal egyaránt. Ez alapján irányúja bőröndünket a poggyászazonosító a megfelelő géphez. A csomagszállító-szalagon le nem engedhető poggyászokat (pl. sportszerek, babakocsik, hangszerek stb.) a rakodószolgálat alkalmazottai viszik a repülőgéphez. A címkézést követően a poggyászunk egy automata futószalagos osztályozóba és elosztóba kerül, itt repülésbiztonsági szempontból minden csomagot átvilágítanak. Ha gyanús összetételű anyagot észlel a rendszer, a csomagot félreküldi egy külön helyiségbe. A csomagok átvizsgálása során a rendszer által beolvasott képek bizonyos százalékát a személyzetnek is meg kell néznie, hogy a gépi tévedés kizárható legyen. A tálcás (konténeres) csomagtovábbító technika a nagy repülőtereken alkalmazott pogy- gyászkezelő rendszerek lényeges eleme, ugyanis lehetővé teszi a csomagok nagy sebességgel történő, biztonságos továbbítását, miközben minden egyes darab egyértelműen azonosítható és nyomon követhető. Nagyterületű, különösen több terminálos repülőtereken, csak így lehet a poggyászokat megfelelő sebességgel - például az átszállási időt (connecting time) betartva - és elfogadható hibaaránnyal mozgatni. Mire vigyázzunk? Ha nem szeretnénk felesleges kellemetlenséget, az utazótáskába véletlen se rakjuk a hagyományos ébresztőóránk mellé a laptop kábeleket, és a gyerek gyurmáját. A vízipisztoly körvonalai sem túl bizalomgerjesztők. A repülésbiztonságra veszélyesnek bizonyuló poggyászok pontosabb ellenőrzést luvánnak, ilyenkor a csomag tulajdonosát visszakísérik az ellenőrzési ponthoz, és megkérik a csomag kinyitására, majd jelenlétében ellenőrzik annak tartalmát. Gyakori eset, hogy az utast már csak a repülőgép ajtajában érik utol, mert hiába mondták be a nevét: ő vásárolt, mosdóban volt, nem hallotta, nem értette, hogy éppen őt keresik. Elektromos fogkefét, vagy vülanyborotvát úgy tanácsos belerakni a feladott poggyászba, hogy az ne tudjon bekapcsolódni. Szinte hetente előfordul, hogy beindul egy-egy ilyen szerkezet (rakodás közben, ahogy lötyögnek a dolgok a poggyászban) és ha a személyzet ezt észleli, rögtön jelezni kell a feletteseknek, ilyenkor aztán megjelenik mindenki a gépnél: tűzoltók, tűzszerészek stb. Lekérik a csomag gazdáját a gépről, kinyittatják vele a bőröndöt - és persze ilyenkor kínos pillanatok következnek. Egy ilyen eset fél, vagy akár egyórás késést is okozhat induláskor. A legtöbb reptéren manuálisan kerülnek fel a csomagok a megfelelő kocsira. Járattól függően zár be a check-in, ezután poggyászt feladni már nem lehet. A kiszolgáló személyzet és a rakodók legtöbbször rádión egyeztetnek, hogy nincs több csomag, majd a kiskocsi kimegy a géphez, ahol bepakolják a gép testébe. Több légitársaság konténert alkalmaz a csomagok szállítására - ezek többek között azért is hasznosak, mert megvédik a poggyászokat a nedves időtől. Az elosztás után a poggyászokat egy konténerbe rakodják, azt lezáiják, és ez kerül majd a repülőgép gyomrába. Mit ne tegyünk soha a poggyászunkba? Értéket: ékszert, pénzt, műszaki cikkeket. A légitársaságok erre nem biztos, hogy vállalnak kártérítést. A laptopunkat, zenelejátszónkat, fényképezőgépünket, ékszereinket, készpénzünket, célszerű felvinni a fedélzetre a kézipoggyászunkban. A világ fejlettebb régióiban - így Európán belül is - a pénzmozgás leginkább bankokon keresztül történik, ám ahol kezdetleges, nem kompatibilis vagy szinte nincs is bankrendszer, oda készpénzzel mennek a turisták. Ezt a helyiek is tudják, és a csomagok célpontokká válhatnak. Ajánlott viszont az éles fémtárgyakat (olló, zsebkés, stb.) a poggyászba csomagolni, mivel ezek nem vihetők fel a fedélzetre. Hasonlóan kell eljárnunk a folyadékokkal is, mint például tusfürdő, parfüm, borotvahab, amelyek szintén csak a raktérben szállíthatók a nem rég életbe lépett biztonsági előírásoknak megfelelően. Csomagelkeveredés Ha egy poggyász nem érkezik meg, nem jelenti azt, hogy végleg elveszett. Ennek egyedüli oka az emberi tévedés lehet. A poggyászcímkén található kódok mindössze hárombetűsek; van, hogy várost (MAD - Madrid), van, hogy nagy repülőtereket (JFK - New York reptere) jelölnek, mindenesetre, ha félreolvassák, akkor rossz kocsira kerül a csomag. A poggyászok elkeveredését okozhatja az is, ha nem történik meg a rádiós egyeztetés, a késő utasok bőröndjeit már nem várják meg - ezek csak lemaradnak a járatról, de mivel a poggyászcímkéről ismert a célállomás, a következő járatok valamelyikével általában megérkezik. De nem csak késések során történhet fennakadás, sokszor olyan országba mennek nyaralni az emberek, ahova nincs közvetlen járat, az ilyen helyekre csak átszállással lehet eljutni. Elképzelhető, hogy az utas még eléri a csadakozást, ám a csomagja már nem, vagy úgy elkeveredik, hogy azt sem tudják, hova lett. Sajnos ez még napjainkban is kivédhetetlen probléma. Szerencsére, az informatikának köszönhetően az utóbbi években csökkent a lemaradt vagy elkeveredett csomagok száma. A rakodók ugyanis a darabszám alapján is ellenőrzik a rakományt. Ez azért is szükséges, mert a tömeg alapján tervezik a terhelést, és állítják be a repülőgépet a pilóták. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy gép lezuhanhat, csak mert egy bőrönddel kevesebb vagy több van rajta. Noha sok helyen vannak kamerák - még kint is -, mégsem látnak be mindenhová. Amikor manuálisan pakolják a csomagokat a gép gyomrába - azaz nem a konténeres megoldást alkalmazzák - az egyik rakodó a csomagtérben rendezi a poggyászokat - itt általában nincs kamera. (Megtörtént olyan eset is, hogy a rakodóval együtt repült a gép külföldre.) De ez nem jelenti azt, hogy az enyveskezűek máshol ne tudnának munkálkodni. Mivel a legtöbb repülőtéren hatalmas rakodótér van a terminálon belül, több bejárattal, szinte lehetetlen kivédem a lopást. Egyszerűen tény, hogy minden repülőtéren lopnak. Európai viszonylatban a párizsi CDG repülőtérnek van a legrosszabb híre. Mennyire gyakori a lopás? Mindennapos. Ha valakinek kivesznek valamit a poggyászából, nem biztos, hogy panaszt fog tenni. Ha a csomagját felnyitották, jelentenie kell az elveszett poggyászkereső szolgálatnál, de vannak olyan dolgok, amikért nem érdemes órákig sorban állni. Ezt követően rendőrségi feljelentést kell tenni, ez további macerával, telefonálgatással, jegyzőkönyvezéssel jár. A poggyász eltűnését az adott légitársaság ügyfélszolgálatánál is be kell jelenteni. Ráadásul a többség csak otthon vagy a szálásán veszi észre, hogy hiányzik valamije. Aki pedig vidéken talált szállásra, nem fog visszamenni a reptérre néhány kisebb értékű, többé soha elő nem kerülő tárgy miatt.Mivel az utasok átlagosan két órával felszállás előtt érkeznek a repülőtérre, a csomagok körülbelül másfél órán át vannak kitéve a lopás veszélyének. Ennyi idő alatt bőven akad alkalom a bőröndök felnyitására. Van, hogy párhuzamosan 4-5 poggyászt is átvizsgálnak a tolvajok, és nem ritka, hogy a szomszéd táska tartalmából is jut a bőröndünkbe. Ez a jobbik eset, a leggyakrabban ugyanis eltűnik valami. Szinte nincs kibonthatat- lan csomag, állítólag egyedül a japán zárakkal nem tudnak nagyon mit kezdeni a tolvajok. Mit tehetünk? Fóliáztasuk be a poggyászunkat, az értékeinket pedig a kézi- poggyászunkban tartsuk! A fóliázás pénzbe kerül, ám ha lopás történik, kártérítést fizetnek. Sokak szerint drága bőröndöt vásárolni olyan, mintha egy céltáblát ragasztanánk magunkra egy szafarin. Van benne logika, hogy a drágának tűnő bőröndöket a tolvajok is jobban megbecsülik. A fapados vagy turista járatokon ritkábban fordulnak elő durva esetek. A tolvajok igazi vadász- területe az üzletemberekkel teli repülőgépek. Éppen ezért, meg vannak határozva bizonyos járatok, amelyekhez úgynevezett minősített rakodókat vetnek be, akik ott vannak a csomagtér ajtajának felnyitásakor, és a poggyászok rakodását is végigkamerázzák. A kézipoggyászra is figyeljünk! Nagyon oda kell figyelni a kézi- poggyász méretére is - ez nagyjából egyforma, de légitársaságonként 1-2 centiméter eltérés lehet. A kézipoggyászok eltűnési területei közé a várótermek és a kávézók tartoznak leginkább. A célpontok pedig általában az egyedül utazó, fáradt, székükön alvó vándorok. Tapizás a fémdetektornál Cipőt, csizmát, övét-bármit levetethetnek velünk. A fémdetektoros kapu - a beállított érzékenységtől függően - még egy aprópénzt is észrevesz. Ilyenkor kézi detektoros vizsgálat következik, de ha itt sem sikerül tisztázni a helyzetet, akkor jön a motozás - gyakran - mindenki szeme láttára, sok helyen kesztyű használata nélkül. Ráadásul az utasok 10 százalékát akkor is át kell vizsgálni, ha a fémdetektor nem jelzett be, ez a biztonsági előírás. Kellemetlen, de talán éppen a mi biztonságunkat szolgálja a levegőben, (ti)
