Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-30 / 226. szám, kedd
8 Vélemény SZEMPONT Márai Sándor és a kassaiak Kassát is, mint minden szlovákiai várost 1989-ig elsősorban Lenin-szobrok díszítették, a keleti metropolisban persze Petrov- és Kukurelli- szobrokat is emeltek, akiknek természetesen semmi közük Kassához. Ezek mellett több olyan mű is éktelenkedett, melyek szintén a szocialista realizmus jegyében fogantak. A bársonyos forradalom után a kassaiak fölébredtek hosszú bolsevik álmukból, és megállapították, hogy kulturális múltjuk valóban érdekes és tarka. És a város szülötteit szégyenszemre jobban ismerik a nagyvilágban, mint otthon. Sajnos, ez Márai Sándorra a világhírű íróra is vonatkozik, aki Grosschmied Sándor néven látta meg a napvilágot Kassán, 1900. április 11-én egy Fő utcai házban, amelynek helyén ma egy üzletház áll. Apja, Grosschmied Géza, aki a prágai parlament képviselője volt és különböző egyletekben töltött be különféle posztokat, később a családjával átköltözött a Mészáros utca 35-be. 1998-ban a nemzeti Kisebbségek Klubja és a Márai Sándor-emlékszoba gondozói tartottak ott megemlékezést az íróról, akiről 1992-ig, emléktáblája leleplezéséig szó sem esett Kassán. Igaz, ehhez maga Márai is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta művei kiadását Közép-Európában, amíg az utolsó szovjet katona el nem hagyja a térséget. Az ifjú Sándor szász nevét elhagyta, és fölvette helyette a Márai művésznevet. Ugyanezt tette testvére, a filmrendező, több Oscar-díjra jelölt alkotás rendezője, aki Radvá- nyi Géza néven lett világhírű. Középiskolai tanulmányai befejezése után Márai néhány félévet újságírást hallgatott Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben. Budapesten élt, de a bombázások miatt Leányfaluban húzódott meg. Közben eltemette egyetlen, két hónapos kisfiát, akinek megszületésére 15 évig vártak feleségével. A gyermek halálát óriási igazságtalanságnak tartotta, s úgy döntöttek, örökbe fogadnak egy - gyermeket. Nehezen viselte a'totalitárius rendszert Magyarországon. Soha többé nem tért vissza Közép-Euró- pába, bár 1956-ban reménykedett a rendszer összeomlásában. Attól kezdve Svájcban, Olaszországban és Amerikában élt, San Diegóban lett öngyilkos 1989. február 21-én. Hamvait a Csendes-óceánba szórták. Egy igazi kassai azt gondolhatná, hogy csak a kommunista totalitárius rendszer volt az oka annak, hogy Márai neve nem került bele tartósan a város kulturális tudatába. Véleményem szerint Szlovákia- szerte nem ismerik, nem tisztelik a múltat, és nemegy párt politikai játszmákra használja. Az igazsághoz az is hozzátartozhat, hogy a forradalom óta nem fordították le szlovákra Márai műveit. Márai Sándor emlékszobáját, amely hivatalosan vasárnap és szerdán délelőtt tart nyitva, többnyire magyarországiak látogatják, akik büszkék irodalmi óriásukra. Időnként felbukkan egy-egy külföldi látogató, például Habsburg Ottó, Mádl Ferenc, Göncz Árpád. Hazai érdeklődő ritkán téved be. Nagy szégyen, hogy a belvárosban, az Alkotmánybíróság közelében álló szobrát, a magyar szobrászművész, Gáspár Péter alkotását még a fiatalok sem tisztelik. Ezt tapasztalhattuk, amikor a Szent Erzsébet Egészségügyi Szakközépiskola diákjait láttuk az ebédszünetben a szobor körül rohangálni. Viselkedésük annál megdöbbentőbb, mert egyházi iskola tanulói, akiknek többet kellene hallaniuk és tudniuk a kölcsönös tiszteletről, toleranciáról, és akiknek jobban meg kellene becsülniük Kassa történelmi és kulturális emlékeit. Alexej Lesník szerző felvétele) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com SZEMSZÖG Bohóckodó magyarfaló vagy jótevő keresztes vitéz? Igen, kedves olvasóim, jól sejtik: a bohóckodó magyarfaló, illetve a jótevő keresztes vitéz Ján Slota. Akiről talán nem tudják, mi is valójában: bohóc-e, aki csak szórakoztatni szeretné a szlovákokat; gyűlöletkeltő-e, aki tréfásnak álcázott megjegyzéseivel valójában mérget fröcsköl szét maga körül a levegőbe, hogy magyarellenesség- re ingerelje még a szelídebb szlovákokat is; vagy korunk fenegyereke, „keresztes vitéze”, hiszen legújabb mániája a kettőskereszt-állítás, amelyet nem vallásos buzgóságból, hanem valóban magyarellenes- ségből művel. Mert mint helyettese is állítja, így szeretnék megjelölni a szlovák területeket. Slota szerint az ő területükön sokkal többször adtak át olyan szobrokat, amelyek ronda madarakat formáznak. .Azokról a magyar papagájokról beszélek - hangsúlyozza -, amelyeket turulmadaraknak neveznek.” S folytatni kívánja a kettőske- reszt-állítást, hogy az egész világ lássa: itt a szlovák az őshonos nemzet. Vagyis szerinte Dél-Szlovákia nem a turulok, hanem a kettős keresztek hazája, amelyek a szlovák államiságotjelképezik. De mi, magyarok értetlenül kérdezzük: miért kell megjelölni ezeket a területeket kettős keresztekkel? Talán ezek nélkül nem érzik őket magukénak? Igaz, Dél-Szlo- vákiában jóval kevesebb szlovák él, mint magyar, s az is igaz, hogy ehhez a területhez először a trianoni békekötést „levezénylő” szövetséges hatalmak kegyeiből s Benešék sikeres hazugságai folytán valójában a megalakuló Csehszlovák Köztársaság jutott hozzá, Szlovákiához csupán a szoros területi kötődés miatt kapcsolták, nem pedig valamiféle jog folytán. Második alkalommal, a párizsi békeszerződéskor sem Tiso Szlovákiájának érdeméből került a déli magyar többségű terület Csehszlováldá- hoz, hiszen ha emlékeink nem csalnak, magának Szlovákiának a sorsa sem volt egészen problémamentes. Hogy miért? Mert ellentmondásos helyzetbe került: a jövő győztes Csehszlovákiájának részeként számoltak vele, de Tiso szlovák katonái is ott vitézkedtek a Szovjetunió elleni háborúban a németek oldalán, akárcsak a magyarok (ez utóbbiak legalább megpróbáltak a háború vége felé kiugrani, de Tiso Szlovákiája kitartott a végsőkig). És mintha a Sztálin által kiagyalt s jóvátételnek szánt szlovák nemzeti felkelés sem váltotta volna be a hozzáfűzött reményeket, hiszen még a felkelés katonai parancsnokát, Goliant is elfogták a németek. Honnan veszi hát a bátorságot Slota az ilyen nagyképűségre valló kijelentésekhez? - vélekednek ily módon a dél-szlovákiai magyarok. Ez év szeptemberében azonban történt valami, ami engem elgondolkoztatott. A kitelepítésre és a deportálásra emlékeztünk a komáromi református templomban, s egyben Esterházy Jánosra is, akiTi- so szlovák államának parlamenti képviselőjeként annak idején egyedül szavazott a zsidótörvény ellen. A szlovákiai zsidókat tehát kiadták a németeknek - sőt Tiso kormánya még fejpénzt is fizetett a deportálásukért -, Esterházy Jánost ellenben a háború után kiadták a Szovjetuniónak, majd itthon börtönbe zárták, halálra ítélték, később az ítéletet életfogytiglani, majd 30 évi börtönbüntetésre változtatták. A börtönben hosszú betegeskedés után csak a halál váltotta meg szenvedéseitől. Hozzátartozói sokáig nem tudták, hol található a nyugvóhelye. (Csak a rendszerváltozás után derült ki, hol van az urnája.) A komáromi ünnepség végén koszorúkat helyeztek el a templomban ideiglenesen felállított kettős keresztnél, amely két díszesen faragott kopjafa között állt. Igen, kettős keresztnél, egy református templomban, melyben még „egyes kereszt” sem szokott lenni. A kettős kereszt ugyanis magyar jelkép is István király uralkodása óta. Ő koronát kért a pápától, de az egyházalapításért nem csupán koronát kapott, hanem úgynevezett apostoli kettős keresztet is. Ez az apostol- ság jelképe. Azóta ezt a szimbólumot csaknem minden magyar királynál megtalálhatjuk valamilyen formában: zászlón, pecséten, pénzérmén stb., sőt a magyar címer egyik oldalán is ott van a hármas halom felett. Ennek a magyar kettős keresztnek a létezése, szerepe gondolkoztatott el engem. Hogy miért? Azért, mert Slota is hasonló kereszteket szeretne állítani Dél- Szlovákiában, mert ezeket szlovák jelképnek tartja. E szimbólumokat a két jámbor bizánci hittérítőtől, Ci- rilltől és Metódtól vették át annak idején a szláv (szlovák) keresztények, ugyanis a görögök is ilyen keresztet használtak. Még néhány magyar király pénzérméire is görög pénzverők terveztek kettős kereszteket. Többekközött II. Lászlóéira. Nem szoktam vizionálni, de a templomban - meglátva a kettős keresztet - különös vízióim támadtak. Elképzeltem, hogy a magyar településeken a Slota által állított kettős kereszteknél, amelyek a magyar apostoli kettős keresztektől lényegileg nem különböznek, idővel akár a település magyar lakossága is ünnepelhetne, a magyar nemzeti himnuszt és a Szózatot énekelve emlékezhetne Szent Istvánra és a többi magyar szent királyra s más szentekre. S abban biztosak lehetünk, hogy a magyarok nem rongálnák meg ezt a közös jelképet, mint az most az ország egyik szlovák lakosságú városában, Igión történt. Hát nem lenne szép és demokratikus jelenség, ha a szlovákok és a magyarok ugyanannál a kettős keresztnél ünnepelnének - természetesen különböző időpontokban -, s mindkét nemzetiségű lakosság a saját nemzeti történelmének megfelelő felfogásban? Ez tulajdonképpen a hőn óhajtott szlovák-magyar megbékélés első jele lenne. Slota talán maga sem tudja, milyen jó ötlettel állt elő. Lám, így lehet az ellentétek kiélezésére szánt ideákból hasznos módszerek alapötlete. S Slotának ezt a keresztállító tevékenységét talán még a katolikus egyház is nagyra fogja értékelni. Az sem zárható ki, hogyha eljön az ideje, mint napjaink keresztes vitézét szentté avatják. Melegen ajánljuk hát neki: gondoljon a szép jövőjére! Meg azt is, odafent a szentek között viselkedjék majd fegyelmezettebben, mint itt a földön: ne szítson közöttük viszályt! Mert azt az Úristen sem szereti, nem csak a magyarok. Ráski István KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Ismerjük egymást? A Vajdasági Magyar Diákszövetségből származó értesülés szerint még e hónapban elindítják, a 2009 márciusáig tartó Ismerjük egymást? tervezetet Szabadkán. A szervezők három fő célt kívánnak megvalósítani. Ezek a nem formális oktatás népszerűsítése hatvan középiskolás körében, amit az etnikai konfliktusok té- májában-hathétvégiképzésen - ismertetnek. Továbbá a képzésen részt vevő fiatalok, bevonva még VajdaságMA hatszáz diákot, készítik el azokat a kérdőíveket, amelyek a szabadkai, eltérő nemzetiségű középiskolások közti kommunikációról szólnak. Végül mindezt egy kiadványban szeretnék megjelentetni. Ä projektumot a szerbiai Ifjúsági és Sportminisztérium támogatja, amely tavaly írt ki pályázatot szerbiai ifjúsági szervezeteknek, olyan tanfolyamok megszervezésére, amelyeken a nemzetközi vállalkozást, a fiatal politikai vezetők képzését, a helyi fiatalok bevonását különböző akciótervek kivitelezésébe, a helyi stratégiák kidolgozását, az emberi jogok és a másság népszerűsítését tűzték ki célul. Feith bírálja Szerbiát Peter Feith, az EU koszovói képviselője kijelentette, Szerbia kezdeményezése nem segíti elő az ország európai törekvéseit. Szerinte Koszovó függetlensége visszafordíthatatlan. Az Amerika Hangja Rádiónak elmondta, nem vitatható el, hogy az ENSZ bármelyik tagállama a Nemzetközi Bíróságtól kérjen véleményt, vagy a testület elé tárja panaszát, de a rendezés jelenlegi szakaszában ez három okból nem segít Szerbián. Mint mondta, Szerbia kezdeményezése kedveződenül hathat a régióban azokra az erőfeszítésekre, amelyek a helyzet stabilizálására irányulnak. Magában Koszovóban is rossz érzést váltott ki a Koszovó függetlenségének törvényességét firtató javaslat, amely lelassítja Koszovó államisága megteremtésének a folyamatát, mondtaFeith.
