Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-29 / 225. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 29. Sportvilág 15 Pekingben mindent kiadtak magukból, nem maradtak adósak semmivel a döntőben, de arra nem számítottak, hogy a fehéroroszok előttük végezhetnek Együtt folytatja a komáromi ezüsthajó legénysége Bő egy hónappal ezelőtt eldőlt minden. Négy év munkája csúcsosodott ki alig három percben a Sunji regattaközpontban, és ezüstérmet ért a komáromi fiúk igyekezete a kajak négyesek ezer méteres táyján. J. MÉSZÁROS KÁROLY Hány élsportoló a boldogságtól ordítozna egy ilyen siker után. Ők sem boldogtalanok, de maradt bennük egy tüske, és egymástól függetlenül kérdezik: miért éppen a pekingi olimpiai döntőben kellett életük formájában versenyezni a fehéroroszoknak? Ők mindent kiadtak magukból, nincs semmilyen hiányérzetük, hogy nem tettek hozzá eleget a közös teljesítményhez, a körülmények, a felkészülés is összejött, csak az aranyérem került mások nyakába. Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Vicék Erik és Tarr György azonban kemény és szívós fiúk, sok versenyben edződött világ- klasszisok, akik egykönnyen nem mondanak le arról, hogy felálljanak az olimpiai dobogó tetejére. 2012-ben megpróbálhatják újra. Az első biztató jel, hogy az olimpiai után együtt maradtak, és egyelőre akaratuk is töretlen. A többi majd kiderül a következő négy évben. Amire képesek voltak, megmutatták az olimpiai döntőben (Képarchívum EDZŐSZEMMEL Kerékpárról nézte a fiúkat Soós Tibor, a kajaknégyes edzője többször végignézte videón a döntőt, melyet a helyszínen a partról, kerékpározás közben látott. „Életemben nem voltam olyan nyugodt, mint akkor - idézi fel a pekingi perceket. - Minden összejött a fiúknak. Nem találok kifogást teljesítményükben. Úgy gondoltuk, ha a németeket megverjük, megnyerjük az olimpiát. Semmilyen hibát nem követtek el a srácok, holtfáradtan értek a célba, vagyis mindent kipréseltek magukból, és ez lett belőle. Nem arany, az igaz, de a második hely is nagyon szép eredmény. Nem sokan dicsekedhetnek olimpiai ezüst- és aranyéremmel, és védenceim ezt elmondhatják magukról. Igaz, Tarr Gyuri négy éve nem ült a hajóban, de betegsége után az ő útja volt a legnehezebb a pekingi ezüstig. Amikor a sportág ászai buktak el sorra a döntőkben, a komáromi kajaknégyes ottmaradt a dobogón, és Athénhoz képest mégjavítottis.” (jmk) Riszdorfer Richárd: „Kiválóan mentünk, ennél több nem volt bennünk" Riszdorfer Mihály: „Eldöntöttük, még egy olimpiát megpróbálunk" Álmuk megvalósulatlan maradt Nem lehet mindig csak nyerni ÚJ SZÓ-PORTRÉ Viccelődni is van kedve, de nem ő az amúgy is vidám komáromi legénység szórakoztatója. Riszdorfer Richárd vezérevezős, aki az iramot diktálja, és a kormányozás meg a csapásszám adagolása a legfőbb dolga a hajóban. „Kiválóan mentünk, ennél több nem volt bennünk, semmit sem rontottunk el. Hétszázötven méterig vezettünk. De aztán kiderült: a fehéroroszok a jobbak, mert megelőztek bennünket, és megőrizték elsőségüket. Én azt gondoltam a célban, hogy csak harmadikok vagyunk. Ezért hiányzott a kitörő öröm. Mert ugyanazt éreztem, mint Athénban, ahol csak a dobogó harmadik foka jutott nekünk - magyarázza első benyomásait. - Amikor megláttam az eredményjelző táblát, nagyon örültem a második helynek. Igaz, volt ebben egy kis csalódottság is, hiszen a fehéroroszok korábban soha nem vertek meg minket, csak pont az olimpián.” Sokkal rosszabbul is végződhetett volna a kiélezett csata. „Négy éve volt érmünkAthénban. Minden évben megismételtük a dobogós Riszdorfer Richárd helyezéseket, most megint. Ott vagyunk az élmezőnyben. Igaz, egyszer elsőként, máskor másodikként. Sajnos, Pekingben nem jött össze a győzelem. Nem ezt érdemeltük a négy év munkájáért. Szuper évünk volt: megnyertük az Eb-t, problémamentes volt a felkészülésünk, remekül éreztük magunkat a vízen, és azt hittük, sikerül nyerni. Sikerült ugyan helytállnunk, de álmunk megvalósulatlan maradt.” Nincs viszály köztük, mint az athéni bronz után volt, ami végül Juraj Bača kiválásával végződött. „Könnyűnek tűnik egy újabb négyéves ciklus felvállalása. Jó hangulatban, csapatban megbirkózhatunk vele. Nem veszekedtünk, továbbra is összetartunk. Kirándulni is együtt voltunk. Szellemüeg nagyon egyben van a társaság” - árulja el a négyesben uralkodó légkörről. (jmk) ÚJ SZÓ-PORTRÉ Korelnök a kajakban, közvetlenül a vezérevezős öccse mögött ül. Megfontolt mondatai mérvadóak a társak között is. Felnéznek rá, de a munkából ugyanúgy kiveszi a részét. Ugyanazt mondja, mintközvet- lenül a pekingi döntő után, nem szokása a véleményét megváltoztatni. „Egy nagyon erős versenyben lettünk sikeres másodikak, nem tudtuk megverni a fehéroroszokat. Azon a naponjobbakvoltak. Midiktáltuk az iramot, de a végén megvertek bennünket” - kanyarodik vissza a döntőre Riszdorfer Mihály. - Mi gyorsabban már nem mehettünk volna. A fehéroroszoknak viszont minden összejött. Életükben nem mentek még ilyen jól, és nem is fognak többször. Ez pech volt, hogy éppen ebben a futamban brillíroztak. Egyszerűen annyira kijött nekik a Riszdorfer Mihály lépés. Maximálisan kihajtották magukat, szinte összeestek a célban, és ezzel előttünk végeztek.” A győztes dicsérete mellett nem felejti el, hogy az ezüstérmet is nagyra becsülik. Manapság kijutni sem egyszerű az olimpiára. „Húsz hajóból a fele indulhat, s köztük másodiknak lenni nagyon nagy teljesítmény. Nem lehet mindig csak nyerni. Roppant kiegyensúlyozott a mezőny, főleg kajakban. Voltak olyan aranyesélyesek, akik azért mentek ki, hogy könnyedén elhozzák az elsőséget, de ott tátva maradt a szájuk, mert még a dobogóra sem kerültek. Hatalmas a konkurencia, ezért ér rendkívül sokataz ezüstérem.” Saját maga nevében mondja, de társai is ezt ismételték: „Jól felkészülve, jól éreztem magamat azon a napon. És megítélésem szerint, valamennyi társam mindent beleadott. Ennyire volt elég.” Azt mondja: „az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.” A komáromi Klapka téri fogadáson megígérték, együtt maradnakLondonig. „Ez lesz a mottónk, az akarat megvan bennünk, már csak egészség kell hozzá, mert eldöntöttük, még egy olimpiát megpróbálunk.” (jmk) Vicék Erik: „Az aranyérem lett volna az igazi, de az ezüst is kárpótol" Tarr György: „Volt egy kis csalódás bennünk, ami fokozatosan elmúlik" Még négy jó évet vár magától Az egészség lesz a legfontosabb ÚJ SZÓ-PORTRÉ Kína belopta magát emlékezetébe. „A fogadtatás, a szervezés, a létesítmények nagysága, csodálatos formájuk, mind-mind magával ragadott, s az ottani kultúra mássága is nyomot hagyott bennem” - sorolja Vlček Erik, mikor a sportágán kívüli kínai élményeit firtatom. De társaival más miatt töltötte az augusztusi napokat a Sunji regattaközpontban. Nem mondták ki, de titokban remélték, ők nyerik ezer méteren az olimpiát. „Közvetlenül utána kicsit letört bennünket, hogy nem lettünk elsők, mert igazán karnyújtásnyira voltunk tőle, de ahogy múltak a percek, napok, egyre jobban örültünk az ezüstéremnek. És a legnagyobb öröm akkor volt, amikor hazaérkezésünkkor láttuk: a szurkolók, a szülők, a barátok mennyire elégedettek teljesítményünkkel.” Négy év kemény munkája van az ezüstéremben. Aranyra hegyezVliek Erik ték a formájukat, nem jött össze. „Taktikai hibát aligha vétettünk. Bármilyen lett volna a taktikánk, nem tudtuk volna jobb időt elérni. Mi a német és a magyar hajó visszafogására építettünk, nem számoltunk a fehéroroszokkal. De őket akkor és ott nem lehetett megverni. Az aranyérem lett volna az igazi, de az ezüst is némiképpen kárpótol az elvégzett munkáért.” Csak huszonhat éves, érzi, még fejlődhet, ezért a 2012-es olimpiáig is versenypályán maradhat. „Sokan a harminc év körül érik el legnagyobb sikereiket. Nagyon remélem, lesz még jó négy évem, s tényleg Londonban jutok majd a csúcsra. Már a juniorok között is lassabban fejlődtem, nagy ugrások nélkül. Bízom abban, nem értem még teljesítményem tetőfokára.” (jmk) ÚJ SZÓ-PORTRÉ Érthető, hogy az egészség a legfontosabb számára. Amit ajándékba visszakapott, arra vigyáz a legjobban, s ezt tartja az egyetlen vélhető akadálynak abban, hogy kitartsanak a londoni olimpiáig. „Kibírni nem ígérkezik gondnak, azzal megbirkózunk, csak legyen hozzá egészség is - mondja határozottan Tarr György, aki első olimpiai érmét szerezte, és egy komoly betegség után tért vissza az élsport magaslataira. Visszakanyarodik a pekingi döntőre is, mert az nem maradhat ki egyetlen idei beszélgetésből sem: „Igazán pechünk volt. Ha csütörtökön, szombaton vagy vasárnap lett volna a finálé, talán mi nyeljük. De pont aznap és abban a három percben a fehéroroszok voltak a jobbak. Mi a két legerősebbnek vélt ellenfélTarr György re, a német és magyar hajóra figyeltünk. A verseny után a német srác is mondta: azt gondolta, vagy ők, vagy mi nyerünk. Mert ők is csak ránk figyeltek, oldalranemnéztekki-részletezi az elúszott elsőség körülményeit, majd hozzáteszi, nem meglepő a fehéroroszok megtévesztő előzmények utáni váratlan előretörése. - Ők mindig spekuláltak valamin. Végül is az volt a legnagyobb gond, hogy nem volthol felmérnünk valós teljesítményüket, mert idén ezen a távon nem találkoztunk velük.” Állítja, biztos meg volt írva valahol, hogy ennek így kellett végződnie. „Volt egy kis csalódás bennünk, ami fokozatosan elmúlik - mérlegeli helyzetüket. - Már nem vagyunk a legfiatalabbak, minden év egyre nehezebb. Nem tudjuk, mi lesz Londonig. De ha lesz egészség hozzá, csak jó lehet, mert harminc körül kezdenek beérni a kajakosok. Idén négy döntőben indultunk: az Eb-n kétszer, a szegedi világkupán egyszer nyertünk, Pekingben nem jött össze.” (jmk)
