Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-29 / 225. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 29. www.ujszo.com RÖVIDEN Etnikai stabilitás, etnikai változások Somoija. Ma délelőttől holnap estig tart a Fórum Kisebbségkutató Intézetben (Park u. 4.) az intézmény által rendezett nemzetközi műhelybeszélgetés, melynek témája a nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életben. (foruminst) ízekés illatok Szlovákiából Pozsony. Kedden 16 órakor nyitják meg a Kárpát-medencei Németek Kultúrájának Múzeumában (a Szlovákiai Magyarok Kultúrá- jánakMúzeuma mellett, Žižkova 16.) aszlovákés a Szlovákiában élő kisebbségek hagyományos ételeit bemutató kiállítást, (snm) Bél Mátyás a pozsonyi Casinóban Pozsony. Holnap mutatják be a nagyközönségnek A tudós Bél Mátyás című könyv magyar változatát. A kötet eredetileg szlovák nyelven jelent meg, a fordítás Havasi Béla nyelvész jóvoltából kerül a magyar közönség elé. Helyszín: Casino, Klarissza u. 7. Időpont: 18.00. (mkki) Színészként, emberként is kivételes személyiség volt Meghalt Paul Newman ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Legendás kék szeme volt, férfias sármja idősebb korában csak erősödött, de azok közé a hollywoodi nagyságok közé tartozott, aki tehetségével, maníroktól mentes játékával, sokoldalúságával hódított és vált több mint fél évszázadra állócsillaggá. 83 évesen adta fel a tüdőrákkal szembeni küzdelmet. 1925. január 26-án született az Ohio állambeli Shaker Heightsben. Az ifjúság édes madara című Ten- nessee-drámának Broadway-elő- adása után figyeltek fel rá Hollywoodban - ezt a szerepet később filmen is eljátszotta. 1954-ben kezdődött filmkarrierje, amelynek során a mozi számos klasszikusában kapott szerepeket. Már 1956-ban jelentős alakítást nyújtott a Valaki odafent szeret engem című filmben, Rocky Graziano bokszolóként, két évvel később pedig megkapta első Oscar-jelölését a Macska a forró bádogtetőnért, amelyben egy alkoholista volt futballistát játszott drámai erővel. Korán barátságba került a westernműfajjal, de az igazi sikert A hallgatag ember (1967) félvér indiánja hozta meg neki. 1969-ben Robert Redförddal írtak mozitörténelmet a Butch Cassidy és a Sundance kölyökkel, 1972-ben pedig már öniróniáról tett tanúságot egy másik vadnyugati történetben, a Roy Bean élete és kora című filmben, és ez a szellem hatotta át a Buffalo Bill és az indiánok (1976) címszereplőjének figuráját is. Red- forddal 1973-ban ismét egymásra találtak, és A nagy balhé gengszterkomédiája pályafutása egyik legsikeresebb filmje völt. A hét Oscart nyert filmhez őt még csak nem is jelölték az aranyszoborra. Az elismerésre 1987-ig várnia kellett, akkor A pénz színe öreg profi biliárdmesteréért kapta meg. Sokan a Pokoli toronyból (1974) emlékeznek rá, mások az olyan filmjeit szeretik, mint a Senki bolondja, vagy A kárhozat útja. Rendezéssel is megpróbálkozott, a legnagyobb sikert a Gamma-sugarak hatása a százszorszépekre (1972) aratta, amelyben a főszerepet felesége, Joanne Woodward játszotta. A hollywoodi zajtól magát mindig távol tartva nemcsak művészi munkájával élt a köztudatban: szenvedélyes autóversenyző volt, 1979-ben a 24 órás Le Mans-i versenyen második lett Porsche 935-ös autójával. 1982-tól az élelmiszerpiacon is megjelent Newman’s Own salátaönteteivel, tésztáival és más konyhai készítményeivel. Később ugyané néven hozott létre egy jótékonysági alapítványt. Ennek keretében szervezett nyári táborokat súlyosan beteg gyermekeknek, háborús övezetek menekültjeinek nyújtott jelentős segélyeket. Meggyőződéses demokrata és liberális volt, az 1970-es évek elején felkerült Richard Nixon elnök ellenséglistájának 19. helyére. Homonnai származású édesanyja okán rokonsága többször kezdeményezte Szlovákiába történő hivatalos meghívását, erre azonban az illetékesek adminisztratív ügyetlenkedése miatt sosem került sor. (mti, tasr) Jelenet a Macska a forró bádogtetőn című Richard Brooks-filmből; Newman partnere Elisabeth Taylor (REUTERS-felvétel) Nincs szerencsénk a megtáncoltatott hírességekkel, félő, hogy a Rettegett Iván is az előzőek sorsára jut Táncba lehet vinni Rettegett Ivánt? Pénteken és szombaton premiernek tapsolhatott a Szlovák Nemzeti Színház közönsége. A produkció a Rettegett Iván nevet viseli, zenéjéül Prokoljevnek a híres Eisen- stein-filmhez komponált, később egy azonos című baletthoz adaptált, más opusaival kiegészített műve szolgál. Mindössze ennyi köze van a vérengző cárhoz, semmi több. VOJTEK KATALIN A kétfelvonásos táncdrámára invitáló plakáton egy nyitott, nyolcágú királyi korona látható, amely semmiben sem hasonlít az orosz cárok Monomach-süvegé- hez. A plakát, amely így akár a Macbethre is hívogathatna, tulajdonképpen stílusos, azt előlegezi, amit a balett nyújt: a konkrétumnélküliséget. Egy love storyt látunk, egy férfit és egy nőt, akik ha esik, ha fúj, szeretik egymást, de nem kell okvetlenül Rettegett Ivánnak és Anasztáziának lenniük, lehetnek bárkik. A Libor Vacu- lík koreografálta történet szólhatna akár Macbethről és a feleségéről is - arról, milyen felhőtlen szerelmi idillben éltek, még mielőtt megfogant bennük a bűnös vágy, megszerezni Duncan koronáját. De Macbethből és nejéből nem azért lett emblematikus figura, mert szerető házastársak voltak, hanem mert véres gyilkosságok árán jutottak a trónra. Csak az az érdekes, ami kettőjük bűnbeesése után történik, máskülönben nem lenne sztori. Vaculík viszont épp ennek elmondásával marad adósunk. Megjelenik ugyan néhány karóba húzott bábu, jelezve Iván vérengzéseit, de ami a színpadon történik, nem igazán indokolja a mészárlásokat, valójában még a cár őrületét sem. Elismerem, elég nehéz eltáncolni „a livóniai és a Hanza-városok szövetségének törekvését, hogy Moszkva a vámot nekik fizesse ki adóként a cári kincstárból”, mint azt a műsorfüzet az I. felvonás cselekményét (hangsúlyozom: cselekményét, nem pedig a balett történelmi hátterét) ismertetve írja, de a néző nem is kíván ilyen megoldhatatlan Mário Radačovský Rettegett Ivánként (Fénykép: Ctibor Bachratý dolgot a koreográfustól. Megelégedne azzal is, ha a főhős rettegett zsarnokká válásának okait, folyamatát jelenítené meg a tánc eszközeivel, ez azonban nem történik meg. És itt vetődik fel a kérdés: ha nincs vérbő, logikus cselekmény, mire a cselekményes balett? Már két-három éve folyamatosan tapasztaljuk, hogy a Szlovák Nemzeti Színház által bemutatott kortárs hazai balettújdonságok műsorfüzetben leírt cselekménye diametrálisan eltér attól, ami a színpadon realizálódik. Ezúttal például nem dördült el az Auróra cirkáló ágyúja, noha a műsorfüzet kilátásba helyezte: „Iván a fiára hagyja a trónt és meghal. A trónért folytatott küzdelem azonban folytatódik, jelképesen az Auróra ágyúszava vet neki véget.” Érdekes lett volna egy Rettegett Ivánról szóló balett az Auróra ágyúdörgésével a végén. Igaz, annak a most bemutatottnál merészebb, izgalmasabb, áttételesebb, valóban modem balettnak kellett volna lennie. Pedig Peter Čanecký színpadképe és Roman Sole jelmezei egy merészebb koreográfiában is megállták volna a helyüket. Ahogy az előadók, a jobb sorsra és szereplehetőségre érdemes táncosok is. Mário Radačovský Rettegett Ivánja ugyan kissé vértelennek hatott, de ez inkább a koreográfus és rendező Vaculík hibája. Meggyőző volt viszont Klaudia Bitte- rerová átélt, jmétikus Anasztáziája, Viktória Simončíková intrikus Sztarickája és Roman Novitzky reménytelenül szerelmes Kurbsz- kija. Jók voltak a többiek is, beleértve a kart és a soraiban táncoló konzervatóriumi növendékeket. (Érthetetlen okból a műsorfüzet szerzői megfeledkeztek közölni, hogy a táncospalánták is részt vesznek a produkcióban.) Kissé szegényesen hatott, hogy a tömegjelenetekben alig volt harminc embernél több a színpadon. Erősen megosztja a nézők figyelmét, hogy a pás de deux-k alatt nagy vászonra vetítve látjuk Rettegett Iván és Anasztázia táncát, amely azonban nem azonos a színpadon épp előadottal. Ez zavaró és teljesen felesleges. A zenekar Martin Leginus dirigensi pálcája alatt nem mindig összefo- gottan, de hatásosan szólaltatta meg Prokofjev kontrasztokban gazdag muzsikáját. Az eklektikus formanyelvet használó Vaculíknak van egyéni stílusa, mozdulati fantáziája, amiről többször meggyőződhettünk korábbi koreográfiái alapján. Az általa már Brünnben is színpadra állított Rettegett Iván esetében sem a hogyan, hanem a mit a probléma. Valahogy nincs szerencsénk a megtáncoltatott hírességekkel, félő, hogy a Rettegett Iván is az előző, hasonló ambíciójú produkciók, a Caligula, a Raszputyin és az Andy Warhol sorsára fog jutni - sok munka, kevés repríz, gyors feledés. OTTHOmillK k NYELV Köszöntjük a 80 éves Jakab Istvánt SZABÓMIHÁLY GIZELLA Mai írásunk rendhagyó abban az értelemben, hogy témája nem valami nyelvi jelenség, hanem egy személy, pontosabban annak születésnapja. Éppen ma 80 éves Jakab István, akit nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen több évtizedes nyelvművelői munkássága mindannyiunk előtt ismert. A mai írás rendhagyó abban az értelemben is, hogy nem „klasszikus” köszöntőről van szó, munkásságáról tudatosan szólunk ebben a rovatban, Jakab István ugyanis több mint félszázada kötelezte el magát a nyelvi ismeretterjesztés mellett, és azóta rendszeresen olvashatjuk nyelvművelő, nyelvi ismeretterjesztő írásait a hazai lapok hasábjain, jelenleg a Vasárnap családi magazinban és a Katedra folyóiratban jelentkezik ilyen írásokkal. Közismertek, szakmai-újságírói körökben közhasználatúak nyelvművelő könyvei: az általa szerkesztett Hogy is mondjuk? kötet (1976), a saját előadásait, írásait tartalmazó kiadványok: a Nyelvünkről - nyelvünkért (1980), a Nyelvünk és mi (1983), a Nyelvi vétségek és kétségek (1987), az Értsünk szót egymással! (1995), a korábbi kötetek válogatott és részben átdolgozott írásait tartalmazó Nyelvünkről - önmagunkért (1998), az Érthetően, alkalomhoz illően (2000). Ezeket a köteteket átnézve láthatjuk, hogy Jakab tanár úr nyelvművelő munkásságában központi helyet foglalnak el a szlovákiai magyar nyelvhasználatot jellemző szlovák kontaktusjelenségek, elsősorban a közvetlen és a közvetett kölcsönszavak. Már a Hogy is mondjuk gyűjteményes kötetbe másodikként besorolt, eredetileg 1958-ban publikált írásában is olyan, az akkori élőnyelvben használatos közvetlen kölcsönszavakkal foglalkozik, mint a JRD, účtovník, vrátnik, skupinár stb. Ebben az írásában és később másutt is rámutatott arra, hogy a kölcsönszavak használata a nyüvános színterek, ezen belül is a munkahely és az írott szövegek szlováknyelvűségével, valamint azzal magyarázható, hogy a szlovákiai magyarok sok új fogalmat a szlovák nyelv közvetítésével ismernek meg, a magyar nevüket nem is ismerik. A szlovákiai magyar nyelvművelés feladatait felvázoló hosszabb lélegzetű írásaiban Jakab István éppen ezért fő célként a szlovákiai magyarság nyelvi művelését tűzte ki célul, s ennek egyik formája a nyelvművelő cikkek publikálása. A szlovák nyelvi hatásokat tárgyaló cikkei ezért nagyrészt egy-egy szakmához, tárgykörhöz kapcsolódnak. Az oktatásügyi terminológiát érinti pl. az učiteľ szó magyar megfelelőiről, az osztály és az évfolyam, az érdekkör, a promóció, a főiskola, az olimpia és olimpiász szóról, ezek jelentéséről szóló írásai. Talán még több írásában foglalkozik az egészségüggyel, lásd: chorobopis, poliklinika, fakultatív” kórház, časenka, invalid, „kiszedett” tabletta stb. A szlovák lexikális hatásokat bemutató, elemző írásaiban Jakab István arra törekedett, hogy a szlovákiai magyarsággal megismertesse ezek közmagyar és Magyarországon használt megfelelőit. Tudjuk azonban, hogy léteznek országspecifikus fogalmak, intézmények stb., ilyen volt nálunk a pozsonyi Park kultúry a oddychu létesítmény. Amikor Jakab István ennek magyar nevére javaslatot tett - művelődési és pihenőpark nyelvtervező tevékenységet is folytatott. Ebbe a sorba tartozik még az időcédula (a časenka magyar megfelelőjeként), valamint a szakosító iskola/tagozat, osztály (nadstavbová škola). Jakab István nyelvművelő írásainak tematikája természetesen ennél sokkal szélesebb, hiszen sokat foglalkozik jelentéstani, szóalaktani és mondattani kérdésekkel, a magyar nyelv változataival stb. Végezetül azt kívánjuk Jakab tanár úrnak, hogy még sokáig olvashassuk írásait, és a következő kerek születésnapján is köszönthessük őt.