Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-27 / 224. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 27. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SME Több cikkében is a szlová­kiai magyarok lojalitásával foglalkozik a Sme. A lap jegyzetírója szerint az, hogy a magyarok büszkék arra, hogy Szlovákia polgárai azt jelenti, Slota és Fíco átmeneti jelen­ség, s bárhogy igyekeznek is, nem sikerül annak a csoport­nak az érzéseit befolyásolni­uk, amely gyűlöletük leggya­koribb célpontja. A hazához való viszonyt az befolyásolja, az emberek el tudják-e tisz­tességesen tartani családju­kat. Az előző kormány re­formjainak hála Szlovákiá­ban magasabb az életszínvo­nal, mint Magyarországon. „Ilyen egyszerű ez - írja a kommentátor. - Egyelőre. Idővel a kalács is megkese­redhet a szánkban, ha folya­matosan gyalázkodással tá­lalják. S akkor Szlovákiából eltűnik a büszkeség is.” (ú)- Maga szerint drágán adom a gyümölcsöt? Tudja, milyen messze van az az osztrák szeméttelep, honnan hordom? (PeterGossányi karikatúrája) __________________ HÉTVÉG(R)E A büszke slovenskói kisebbség Párom szülei nemrég érkez­tek haza Rumunskóból. Ko- rondon is jártak, s az ott vá­sárolt kis köcsögöket (és itt most valóban a fazekasipari termékekre gondolunk) a Krónika című napilap szep­tember 15-i kiadásába cso­magolták, hogynagyobb valószínűséggel éljék tűi a 800 kilométeres utat. KOCUR LÁSZLÓ Mivel csak budapesti könyvtá­razásaim során van módom látni ezt az újságot, kihajtogattam mél- tadan helyzetéből, és átböngész­tem. A Karpatská kotlinai Magyar Képviselők Fórumáról számoltak be benne. De arról egy büdös szót nem olvastam a gyűrött lapokon, hogy Rumunsko miniszterelnök­helyettesének jelentést kellene ké­szíteni arról, mit csináltak ott az RMDSZ képviselői, s azt a bukurešti parlament elé tárni. Nem így e hazában, ahol Dušan Čaplovič kisebbségekért is felelős miniszterelnök-helyettes a T. Ház felhatalmazását a háta mögött tudva már jelezte, személyesen utazik Budapestre, hogy helyben tájékozódjon a magyarok ez újabb hitszegéséról. A román ezek sze­rint egy toleráns nép? Az minden­esetre példátlan, hogy 2008-ban emberek egy bizonyos csoportja megpróbálná megszabni emberek egy másik bizonyos csoportjának, hogy hova mehetnek, és kivel ta­lálkozhatnak. A számonkéró kezdeményezés - és itt felrémlik tanulmányaimból a Nemzeti Számonkéró Szék, mely fasiszta intézmény volt, de a pár­huzam megvonásától természete­sen eltekintünk, hisz már prece­dens is van rá, hogy ezt a szót jelzős szerkezet formájában alkalmazni, ahol jelzett szóként a Szlovák Nemzeti Párt társul hozzá, egymil­lió koronába (33 193 euró) kerül - szellemi atyja, a žilinai Ján Slota a héten megint beleböfögött a mé­diatérbe. A Joj kereskedelmi tele­vízió De Facto című műsorában le­ugatta Dániel Krajcert és vitapart­nerét, Juraj Liškát - gondolom, Slotával vitázni senkinek nem túl nagy öröm -, a vita csaknem szó szerinti átiratban körberepülte a magyar(országi) sajtót, így azok is beható módon ismerhetik, akik az egyébként érdekes adás időpont­jában - nemzetiségre való tekintet nélkül - inkább a szex nevű apoliti- kus tevékenységet gyakorolják ­nagyon helyesen! Ezért csak két átütő, ércnél maradandóbb érvet emelnénk ki belőle. Az MKP képvi­selőinek a Karpatská kotlinai Ma­gyar Képviselők Fórumán való részvételről Liška másként véleke­dett, mint ő, mire Slota azt mond­ta: „Akkor te talán félig magyar vagy”. Ja, mert ez megmagyaráz minden hülyeséget. Amikor pedig arról volt szó, mennyire borzasztó, hogy Južné Slovensko szívében, Dunajská Stredán magyarul szól­nak a boltban a vevőhöz, és Liškát ez nem zavarta annyira, mint Slo- tát, a nemzeti vezető ezt annak tu­lajdonította, hogy „nyilván meg tudja értetni magát mongolul”. Nem lehet nem észrevenni, hogy itt nem egy olykor félrészeg (vagy tán egészen az) tapló böfögéseiről van szó, hanem egy nagyon is tu­datosan felépített nemzeti marke­tingstratégiáról, melynek célja, hogy a termékre - a nacionaliz­musra - fogékony vásárló igényeit minél teljesebb mértékben elégítse ki. A stratégiának kulturális és gazdasági vetületei is vannak. Ez utóbbiról bratislavai sajtótájékoz­tatóján beszélt Berényi József, az MKP alelnöke, ez pedig a magyar vidék kiéheztetése: az SNS által felügyelt régiófejlesztési tárca csak 19 projektnek adott támoga­tást Južné Slovenskóból. Nyilván itt nem tudnak pályázatot írni a népek. A másik arculköpés pedig tan­könyvfronton érkezett. A földrajzi neveket - egy nem ide vonatkozó törvényre hivatkozva - államnyel­ven tüntették fel a negyedikes ne­bulók Honismeret tankönyvében. A magyarellenes hangulatkeltés a harmadik legmagasabb helyről is folyik. Robert Fico miniszterelnök ezen a héten kétszer tett utalást ar­ra, hogy ezek a gonosz magyarok visszaélnek a hatalmukkal, csak hogy az ő kormányát buzerálhas- sák. Először a Pravdának szólt be - kettő az egyben, kap a sajtó is, meg a magyarok is -, hogy a lap kor­mányellenes hangvétele mögött a magyar tulajdonosok állnak. Má­sodszor pedig Soros Györgyöt állí­totta a Fair-play Szövetség mögé, mely szóvá tette, hogy a párt a piaci ár tizedéért bérli Bratislava Ru- žinov városrészében levő irodáit. Régi, zsigeri buta sztereotípiákra próbált rájátszani Fico, melyek sze­rint, ha rossz a szlovákoknak, amö- gött csak a magyarok állhatnak. Ehhez képest a szlovákiai ma­gyarok 70,6 százaléka büszke rá, hogy Slovensko állampolgára. Különös... _____ ______________________JiCYZIT__________________________________________________ Szeressük önmagunkat PÉTERFl SZONYA Ha figyelembe vesszük, hogy a fejlett országokban évente 28 millió nő esik teherbe, akiknek 49 százaléka nem tervezett gyermeket, nem csodálkozha­tunk azon, hogy 36 százalékuk a lehető legrosszabb lehetőséget, a terhesség-megszakítást választ­ja. A statisztikák szerint több tíz­ezer nő belehal a szakszerűt­lenül, „feketén” végzett magzat­elhajtásba, ám azt, hogy hányán maradnak a beavatkozás miatt meddők, senki nem tudja. A lé­lekben megnyomorítottak szá­mát sem. Holott a védekezés lehetősége adott. Ha tetszik, ha nem, 1961 óta az egyik német gyógyszer­gyártó jóvoltából Európa lányai, asszonyai lehetőséget kaptak ar­ra, hogy egyedül, jobb esetben a párjukkal eldönthessék gyerme­kük születésének időpontját. Az első fogamzásgátló szer megje­lenése óta a világvezető gyógy­szergyártói egyre korszerűbb, biztonságosabb és kevesebb ká­ros mellékhatású tablettát fej­lesztettek ki, melyeket a rend­szerváltást követően idehaza is megkaphatnak mindazok, akik védekezni akarnak a nem kívánt terhességgel szemben. De nem élnénk Szlovákiában, ha nem akadnának csoportosulások, amelyek nem „harcolnának” a fogamzásgátlással élőkkel, s nem okádnának tüzet mindazokra, akik hangsúlyozzák: a tabletta a megelőzést szolgálja. A család- tervezési szakértők a szexuális oktatás fontosságát nem azért hangsúlyozzák, hogy a fiatalok veszélytelenül bújhassanak össze, hanem azért, hogy azok, akik nem hajlandók önmegtar­tóztató életet élni, tudjanak a vé­dekezés lehetőségeiről. Mert fe­lelőtlenség a véletlenre bízni a gyermekáldást, főleg akkor, ha a leendő szülők maguk is gyerekek még. Ezekben az esetekben a nem kívánt terhesség gyakran abortusszal végződik, és nem ke­vés az újszülött-gyilkosságok, a halálra kínzott csecsemők száma sem. Az Egészségügyi Világszervezet éppen ezek miatt hirdette mega fogamzásgátlás világnapját (szeptember 26.). Sokatmondó jelmondata ,Á te életed, a te tes­ted, a te jogod” nem magyarázha­tó félre. Világszerte sokféle mó­don próbálják rábírni az érintett korosztályt arra, hogy megfelelő eszközökkel (tabletta, gyűrű, implantátum) védekezzen nem­csak a nem kívánt terhesség el­len, hanem a szexuális úton ter­jedő fertőzésekkel (óvszer) szemben is. Félő, hogy Szlovákiában a tinik felvilágosítása továbbra is tabu marad, a szülők, sőt a pedagógu­sok is (tisztelet a kivételnek) szisztematikusan elkerülik a kí­nos témát. Az állam bácsi szere­péről kár beszélni, a megelőzés népszerűsítését a harmadik szek­torra, illetve a gyógyszergyártók­ra bízta, a fogamzásgátlókat a nem támogatott gyógyszercso­portba, a terhesség-megszakítást a térített orvosi beavatkozások csoportjába sorolta. Mégis örvendetes, hogy egy nyári közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett 15-28 évesek 56 százaléka korszerű tablettával, 36 százaléka óvszerrel védi egészségét, csak 13 százalékuk bízza a „szerencsére” a megelő­zést. Őket kellene rábírni arra, hogyjobban szeressék önmagukat... KOMMENTÁR Hadroneső Kijevben? BALLAD. KÁROLY A közmondás szerint akasztott ember házában nem illik kötélről beszélni. De mi a helyzet akkor, ha magukon a háziakon ütközik ki a kötélkomplexus, és ők hozzák szóba a kötél általi fenyegetést akkor is, ha az teljesen indokolatlan? Illetve hát talán igazságo­sabb úgy fogalmazni, hogy az egyszer már megégett ember nem­csak a tűztől, hanem a füsttől is fél - ugyan mi mással lehetne ma­gyarázni a mostani esetet, melynek során az ukrán főváros lakosai sajátos bűnbakot találtak maguknak. Kijevben hetek óta zuhog az eső, és a hírek szerint egy nagy múltú lap szerkesztőségébe özönlöttek a telefonhívások, amelyben az aggodalmaskodók a jelentős médiafigyelem mellett most üzembe helyezett genfi részecskegyorsítót tették felelőssé a szűnni nem akaró felhőszakadásért, sőt, közérzetük megromlásáért is a tudó­sok „kétes, kiszámíthatadan következményekkel járó kísérleteid’ hibáztatták. Számomra nem kétséges, hogy az ügyben Csernobil kollektív emlékezete játszott közre: akkor is esett az eső, amikor 1986-ban a lakosságnak kötelezően részt kellett vennie a szovjet dolgozók önkéntes május 1-jei felvonulásán, mit sem tudván ar­ról, mi történt pár nappal korábban mindössze 120 km-re, s miféle sugárzó anyagot hoznak a felhők. Nem csoda, ha a kijeviek semmi jóra nem számítanak, ha a lapok gyanús atomfizikai kifejezéseket használva egy óriási tudományos kísérletről számolnak be - és rá­adásul az eső sem akar elállni. Az ügy horderejét egyébként jellemzi, hogy az újságnak meg kel­lett szólaltatnia Valerij Pugacsot, a kijevi Nukleáris Kutatóintézet nagyenergiájú fizikai részlegének a vezetőjét, aki lehűtötte a kedé­lyeket: a nagy hadron ütköztető (LHC) több mint kétezer kilomé­terre található az ukrán fővárostól, így semmilyen befolyása nem lehet az utóbbi időjárására. Felteszem, a kijeviek hittek is, meg nem is a tudósnak, illetve az újabb hímek, mely szerint 2009 tava­száig bizonyos üzemzavarok miatt (na ugye!) a részecskegyorsítót nem indítják újra. A kijeviek közérzetét - és nem csak az övékét - azonban minden bizonnyal nem csupán a korán jött ősz, a hosszú esőzés vagy a tu­dományos létesítmények iránti bizalmadanság rontja. Újra súlyos hatalmi válság alakult ki az országban, a két korábbi szövetséges összekülönbözött, egyikük felmondta a koalíciót, és most a koráb­bi ellenséggel látszik együttműködni (vajon honnan ismerős ez a felállás?). Egyre valószínűbb, hogy Viktor Juscsenko államelnök kénytelen lesz feloszlatni a parlamentet, és előrehozott választá­sokat fog kiírni - holott már a 2007-es is nem soron következő, hanem szintén előrehozott volt. Minderre ráadásul itt van az USA-ból indult pénzügyi világválság, amely alól - és ebben egyetértenek a szemben álló politikai felek - Ukrajna sem vonhatja ki magát. De hogy azért legyen minek örülni is a pénzzel kapcsolatban: a Nemzetközi Fejlesztési Bank (IFB) ál­tal szervezett szokásos éves versenyen az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya nyerte el az év legszebb valutája címet. Az esztétikai szempontok mellett értékelték papírjának a tartósságát is: a hírek szerint a hrivnya strapabíróbbnak bizonyult, mint az angol font. Úgyhogy remélhetően a politikai és gazdasági kríziseket is túléli, nem különben az előrehozott választásokat. Mire az utóbbit kiír­ják, vélhetőleg az eső is eláll Kijevben. Büszkeség és balítélet CZAJL1K KATALIN Első ránézésre hihetedennek tűnik, hogy miközben szinte napon­ta a magyarok elleni inzultusokról és a kisebbségi status quo meg­nyirbálásáról számolunk be, a szlovákiai magyarok 70%-a büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára. Aztán arra döbbenünk rá, hogy a szlovákiai magyarok túlnyomó többsége minden bizonnyal sokkal bölcsebb annál, mint hinnénk, és a „nemzetieskedő” politikusok kinyilatkoztatásait pontosan annak veszi, amik: marketingfogásnak, amelynek egyeden célja az erre fogékony rétegek megszólítása. Arra is következtetni lehet a szóban forgó felmérésből, hogy a szlovákiai magyarok többsége számára az állam (értsd: Szlovákia) nem egyenlő az éppen hatal­mon levő politikusokkal, akikre nyilván sokkal kevesebb okuk lenne büszkének lenni. Ezek rendkívül jó hírek, hiszen azt mutat­ják, hogy 18 évvel a rendszerváltás után a szlovákiai magyarok nagymértékben függedenedtek a politikától, olyan értelemben, hogy az államhoz való alapvető hozzáállásuk nem függvénye az aktuális politikai adok-kapoknak. Csak bízni lehet abban, hogy a felmérés eredményei legalább né­mileg kifogják a szelet a soviniszta magyarellenes retorika vitorlá­jából, ami a leggyakrabban azon a feltételezésen alapul, hogy a szlovákiai magyarok nem eléggé lojálisak Szlovákiához. Ez a mo­tívum aztán ízlés szerint variálható, egyik leggyakoribb „adaptáld’ formája a magyarlakta régiók leszakadásával való burkolt riogatás - egyebek között ez áll a szlovák politika szigorú autonómiafóbiá­ja vagy az önálló Koszovóhoz való elutasító álláspont hátterében. Most azonban már „papírunk” van arról, amit 18 éve ismételünk: Dél-Szlovákia Magyarországhoz való csatolásáról egyedül Ján Slota (rém) álmodik manapság. Persze az is lehet, hogy a tudományos akadémia kutatásának eredményeit újra a magyarok ellen használják fel. Hiszen az említett adatok alapján azt is el lehet mondani, hogy nincs itt semmilyen magyarellenes hozzáállás a kormány részéről - a szlovákiai magyarok majd kicsattannak az örömtől, hogy ebben a csodálatos országban élhetnek -, amiből egyenesen követke­zik, hogy nincs is szükség a kisebbségi jogok további bővítésére. Akik pedig az ellenkezőjét állítják, azok a nagymagyar soviniz­mus bérencei. Ezzel együtt jó hír a 70%. Arra enged következtetni, hogy a szlo­vákiai magyarok többsége jól érzi magát az országában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents