Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-26 / 223. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 26. Kultúra 9 A ma kezdődő Színházi Nyitra magyar előadása Mundruczó Kornél Frankenstein-terv című rendezése (Színpad)középre hozott értékek Frenetikus játékot ígérnek a hamburgi művészek, Pornográfia című előadásukkal (Fotó: Divadelná Nitra) Korábban Franciaország is belefogott, hogy „hidat” építsen kelet és nyugat kö­zött, vagyis megvesse egy olyan „világszínpad” alap­jait, amelyen kelet és nyu­gat színművészete talál­kozhat. Aztán itt, Európa közepén - a színházi világ „közepe” szerepet vállalva - is építgetnek évről évre ilyesfajta hidat, a Színházi Nyitra (Divadelná Nitra) vi­lágot jelentő deszkáit, aho­va évente érkeznek társula­tok, színjátszók keletről és nyugatról. TALLÓSI BÉLA Ahogy a rangos színházi feszti­vál sajtótájékoztatóján elhangzott, a hidat tartó „középső lét” vállalá­sa azonban nem jelenti a kö­zépszerűséghez pártolást. Ellen­kezőleg, a Színházi Nyitra meg­alakulása óta nem a könnyed szó- rakoztatatás seregszemléje igyek­szik lenni - és ebbéli igyekezetét teljesíti is. Olyan fórumot nyújt ez a színi mustra, amelyen az év leg­értékesebb színházi terméséből válogathat a néző. Olyan színpadi művészetet kínál, amely a legha­ladóbb irányt veti meg idehaza, va­lamint abban az országban, ahon­nan vendégségbe érkezik Nyitrára. Előremutató, reflexív, elgondol­kodtató színpadi megnyilvánulá­sokat kínál a nézőnek elsősorban a kortárs dráma és színjátszás meze­jéről (a jelen társadalmak részben politikai, ám döntően szociális meghatározóira koncentrálva), de korunk léptékéhez méretezve progresszív fényben világítja meg, illetve tálalja a klasszikusokat is. Provokatív nyelven megjelenített figyelemfelkeltő, nem szokványos témákat állítottak színpadra, és prezentálnak a nyitrai seregszem­lén minőségi előadásokkal a kon­tinens különböző országaiból ér­kező, valamint hazai társulatok, amelyek drámai (prózai) színpadi adaptációkkal, mozgásszínházi előadásokkal, kortárstánccal je­lentkeznek, valamint többéves ki­hagyás után idén újra kínálnak operát is. A fesztivál hat napja alatt tíz országból tizenkét társulat mu­tatkozik be, ebből kilenc külföldi, három hazai. A nyitrai színházi szemle mai, nyitó előadását a Szlovák Nemzeti Színház hozza Pozsonyból; Mar­tin Čičvák rendezésében az egyén társadalmi függőségével foglal­kozó Büchner-klasszikust, a Le- once és Lénát mutatják be. Az első nap várva várt eseménye az előző színházi évad hazai bemutatóit értékelő és elismerő Dosky 2008 elnevezésű színházi díjak kiosztó ünnepsége. A holland Ro Theater társulat Bertold Brecht korai darabjával, „ösztönódájával”, a Baallal vendé­geskedik Nyitrán. Alizé Zandwijk- nál, a holland színházi rendezők középgenerációjának markáns alakjánál Baalt nő személyesíti meg, amely tény már arra is utal, hogy ebben az előadásban a sza­badság értelmezése új aspektussal egészül ki. A Prágai Nemzeti Színház Ope­ratársulata a Holnap már min­denki... című darabbal érkezik, amellyel a mű szerzői, Ales Bre­zina és Jiŕí Nekvasil egy koncepci­ós pert „támasztanak fel” az ötve­nes évekből. A perben Milada Ho­ráková korabeli polgári demokrata politikus áll a vádlottak padján - az előadás, melyben több autenti­kus felvétel is felvillan, a koholt vádak alapján elítéltek egyfajta művészi „rehabilitációja”. A színház- és vizuális művészet, valamint a performance ötvözetét kínálják a Ravennából érkező művészek, akik egy szűk fél óra alatt egy nagyítólencsékkel fel­szerelt sötét kamrában művészi szárnyalásra tesznek próbát, Re­pülési kísérlet című előadásukkal. Jan Klata neves lengyel rende­ző „drámai lelkülete” nem isme­retlen a nyitrai közönségnek; ko­rábban rendezői munkájával volt már vendége a város színházi fesztiváljának. Ezúttal az Andrzej Wajda által filmre vitt politikai vi­tadrámát, a Dantont dolgozza fel színpadi keretek között, érdekes megközelítéssel és megjelenítési nyelven: Klata klipekre építő pa­ródiával rak össze pszichodrámát. Ivan Viripajev drámaíró (aki­nek Magyarországon Oxigén című pamfletját a Millenáris mu­tatta be) egy-egy művével har­madszor jelenik meg a Színházi Nyitra deszkáin. Ezúttal mono­drámáját láthatja a közönség, amelyet az évtized egyik legki­emelkedőbb orosz színpadi szö­vegének tartanak. Az egyik legrangosabb német társulat, a hamburgi Deutsches Schauspielhaus Simon Stephens Pornográfia című drámáját vitte színre. Frenetikus játékuk bizo­nyára nagy hatást vált ki Nyitrán is. A darab, amelyet a londoni metróban történt bombatámadás ihletett, arról a világról szól, amely annál kevésbé biztonságos, minél jobban törekszik a bizton­ság elérésére. A magyar színházművészetet a budapesti Bárka Színház képvise­li, amely Mundruczó Kornél Fran- kenstein-terv című előadásával mutatkozik be a nyitrai közön­ségnek - a darabbal egy későbbi számunkban részletesen foglal­kozunk. A Színházi Nyitra a hagyomá­nyokhoz híven több kísérőren­dezvénnyel is kedveskedik a kö­zönségnek; köztük Film.eu elne­vezéssel válogatást kínál rangos fesztiválokon díjazott európai filmekből. Minden idők legjobb filmjeiről szavaztak A keresztapa lett a győztes MTl-JELENTÉS London. Tízezer mozibajáró, valamint a szakma egyöntetű vé­leménye szerint Francis Ford Coppola A keresztapa című maf­fiaeposza minden idők legjobb filmje. Az Empire magazin szavazá­sán ötszázas listát állítottak fel a tízezer néző, 150 hollywoodi rendező és 50 filmkritikus voksai alapján a legjobb mozifilmekből. Coppola 1972-ben Marion Brandóval és A1 Pacinóval készült remekműve mögött a második Az elveszett frigyláda fosztogatói, a harmadik A Birodalom visszavág, a negyedik A remény rabjai, az ötödik pedig a Cápa lett. A tízes toplistába belekerült még a NagyMenők, az Apokalip­szis most, az Ének az esőben, a Ponyvaregény és a Harcosok klubja is. A legújabb hollywoodi kassza­siker, A sötét lovag című Batman- folytatás csupán az első húszba jutott be, A Gyűrűk Ura-trilógia epizódjai pedig mind az első 60-ban végeztek. Olyan klasszikusok viszont, mint a Szelíd motorosok, A mu­zsika hangja vagy a Szerelmes Shakespeare meglepetésre nem kaptak helyet az ötszázak között. JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Ma tizennégy ország kulturális intézetei költöznek ki a Hviezdoslav térre, hogy a nyelv- használat terén mutatkozó sokszínűségre hívják fel a pozso­nyiak figyelmét. Szeptember 26-a az Európai Nyelvek Napja, 2001 óta ezen a napon a kontinens számos fővárosában szerveznek különböző rendezvényeket annak érdekében, hogy az uniós tagál­lamok polgárai közül minél töb­ben tanuljanak idegen nyelveket, és ezáltal jobban kiaknázhassák az európai -integrációban rejlő kulturális, társadalmi és szakmai lehetőségeket. Az Európai Kultu­rális Intézetek Egyesületének brüsszeli szervezete, az EUNIC égisze alatt zajló eseménysorozat annak bizonyítéka, hogy az Euró­pai Unió tiszteletben tartja tagál­lamai kulturális és nyelvi sok­színűségét A Nyelvek Utcájában 10 és 14 óra között az érdeklődők nyelvi kvízeket tölthetnek ki, vetélke­dőkben vehetnek részt, a nyerte­sek pedig ingyenes nyelvtanfo­lyamot kapnak ajándékba az álta­luk választott intézetben. Idén több kísérő rendezvénnyel bővül a kínálat. A Hviezdoslav téren fel­állított színpadon egymást váltják a különböző nemzetek zenészei és táncosai, a délelőtt folyamán két helyszínen nyílik utcai kiállítás a tavalyi rendezvényen készült gyermekrajzokból. Érdekesnek ígérkezik az a vetítés is, amely a Bolgár Kulturális Intézetben fo­lyamatosan zajlik majd (Jesens- kého 7) a résztvevő országok rö­vidfilmjeiből. Magyarországot az Oscar-díjra jelölt Maestro, a Sza­lontüdő című humoros társadalmi látlelet, valamint az Utóirat című történelmi gyorstalpaló képviseli. Este hat órakor ünnepélyesen megnyitják a Nyelvek Kávéházát, amely a Laurinská utcai Stúdió Caféban működik majd, minden hónap első szerdáján. A kezde­ményezők elképzelése szerint es­ténként az asztaloknál egy-egy anyanyelvi beszélgetőtárs várja majd az egyes nyelveket gyako­rolni vágyó érdeklődőket, és a ká­véház havonta egyszer másfél órára az idegen nyelveket tanulók találkahelyévé válik. A „társal­kodókat” természetesen a kultu­rális intézetek delegálják a hely­színre. A Magyar Köztársaság Kulturá­lis Intézetének magyar nyelvtan- folyamaira idén több mint hatva- nan jelentkeztek. Robert Duvall és AI Pacino A keresztapában (Képarchívum) Mestersége színész: Kállai Ferenc Minden idők legismertebb gátőre, Kállai Ferenc portréinterjúját vetíti az m2 ma este, a Nemzet Színészeit bemutató sorozatban. A Kossuth-díjas kiváló művésszel Koltai Tamás beszélget 18.20-tól, a Mestersége színész következő adásában. Kállai Ferenc alakított a színpadon Csongort, Noszty Ferit, Tartuffe-öt és Kardics bank- igazgatót, majd tanácselnököt A legényanya, vagy főszerkesztőt a Gyula vitéz télen-nyáron című alkotásokban. Szerepelt a Tüske­várban, A dunai hajósban, A Pogány Madonnában, vagy a 2 x 2 néha öt és a 6 : 3 című filmekben. Neve mégis Bacsó Péter 1969-ben bemutatott és később betiltott A tanú című mozijával került be a magyar filmtörténelembe. A filmben a rendszer kis­embere, Pelikán József gátőr bőrébe bújt. Azóta is a naiv, félre­vezethető, ám mégis szerethető figurák megformálásában látjuk legszívesebben. Kállai Ferencet 1956-ban és 1958-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választották, 2000-ben a Nemzet Színésze lett. (mtv) PENGE Hangpróba Szolcsányi Ákos Csehország szép, útjai jók című első köteté­nek versei érzékletesen körvo­nalazzák a verselbeszélő hang­próbáinak és a saját elbeszélő­hang-keresésének kísérleteit. A beszélői pozíció gyakori válta- koztatásában vagy az egymás­sal történő feleselésben szólal meg a gyermek, kamasz, ifjú és felnőtt hangja, amelyek olvasá­sa olykor izgalmas játékba von­ja be az olvasót, mint például a Bifla vagy A nagy zápor című versek esetében. „Nagymama az első / kislány nevét kérdi, és még tovább / pi­rulok, a hal fölött, egész este. / Mint egy békebeli babát, / fog- dossa egy hajtincsemet, / meg­csókol, letörlöm a rúzst, / a csa­lád a folton nevet. // Alkalmat­lan szó nem esik félig / pirult hal túloldaláról...” - idézhet­nénk a kötet egyik legjobban sikerült költeményének, a Ka­rácsonynak a gyermeki hangot hitelesen megjelenítő sorait, melyek a záró részben érik el tetőpontjukat: „anya mindent elmosna, végül / az ajándé­kokból csak a papír marad, / a többi, a többi beépül”. Ez a frappáns és tömör be­szédmód többszörösen átjárja Szolcsányi kötetét, amit több jól sikerült versrészletben fel­fedezhetünk: „Behatárollak, / mint egy autó helyét / az eső utáni aszfalt” (Majális), „Az asz­talon dobol / az ujjam, bükk; / te kapaszkodsz, nikkel; / talál­gatok (...] Fecsegésemet fénylő tea szűri” (Elalvás előtt) vagy „A szeretet itt olcsó, de tovább- vihetetlen” (Szabad álmomban vagyok, valakiéberen). A tömör mondatszervezés azonban félre- vagy félig sike­rült kísérlet nyomaiként marad meg számos költemény eseté­ben. Gyakoriak a zavaros, köz­helyekre vagy képzavarokra épülő versrészek, az igen jól si­került frázisok ellenére is az írások nagy részénél érezhető­ek a versnyelv eszközhasznála­tának bizonytalanságai és a hi­ányos szerkesztés, amire nem minden esetben lehet mentség, hogy első kötettel állunk szem­ben. Ide sorolnám a Tökéletes élet című verset, mely elhasz­nált sztereotípiákra épül, mi­H Zólya Andrea kritikai rovata közben hiányzik belőle az a többlet, ami tovább tudna lépni a közhelyeken. Az avantgárd beszédmódhoz közelítő, a meg­értés lehetőségeit és határait feszegető eljárások olykor mo­dorosságba fulladnak: „Se vér, se kikapart / gesztenye, csak látvány / (mintha köztünk ül­ne); / látatlan arcával a fény­ben...” (Színház), és ugyan­csak ide sorolnám a Menet c. vers következő sorait: „Kétol­dalt autók. / Szörnyű fél pár ci­pők. / A nők mentesek, / ültük­ben is többet érnek”. Szolcsányi Ákos kötetét egy olyanfajta kettősség hatja át, amelyben akár egy tehetséges költő mutatkozhatna meg, mi­közben mégis a sikertelen vers­nyelvi megoldások a meghatá­rozóak, azok csordulnak és pö­rögnek túl a kimunkált sorok­hoz képest, így többnyire ki­használatlanok maradnak azok a lehetőségek, melyeket a jobb sorok teremtenek. A könyv szerkezete tudatos szerkesztési elvek alkalmazására utal. A misztikus hetes szám jegyében építkezik: egyenként hét-hét számozott költeményt tartal­mazó hét ciklus követi egymást. Ezekhez adódnak a kötetkezdő és kötetzáró, az Apa és az Após című versek, ületve az ötödik ciklus közepén olvasható Birtok című számozadan költemény. Összesen 52 vers (aminek a két számát, ha szintén összeadjuk, akár vissza is juthatunk a hetes számhoz), az egy évben levő hetek és vasárnapok számát je­lölve, ami egyben nyomatékos­sá is teszi a vasárnapi versek műfajmegnevezést. Zseniális ötlet, kár, hogy a ciklusok bár­miféle poétikai kapcsolódásai­nak hiányában ki is merül ez abban, hogy minden napra, hétre vagy vasárnapra juthat egy vers. Szolcsányi Ákos: Csehor­szág szép, útjai jók. Orpheusz Kiadó, Bp., 2008. Értékelés: •••OOOOOOO A Hviezdoslav térre ma beköltözik a Nyelvek Utcája Ahánv nyelven beszélsz...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents