Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-03 / 204. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. szeptember 3., szerda 5. évfolyam, 36. szám A bor, a zene és a finomságok ünnepe A Komáromi Borkorzón színvonalas, igényes produkciókat láthat a közönség 31. oldal 31. oldal lit mindenki tiszta 1-es! Idei játékunk véget ért, közöljük a nyertesek névsorát újabb forduló, újabb izgalmak Mit kínál a hétvége a területi bajnokságokban? 32. oldal m m saidfi w i ni ^«É JVll «*« 1181 Ml SH «V ‘»I íto SUf Üti NI MIMIgýtturSŕ* vr «:. _ •pmikér íjBüSWW mmm Megközelítőleg 230 ezer négyzetméteren terül majd el a fővárosi Duna-part arculatát megváltoztató Eurovea központ. A többfunkciós épületkomplexumok a Régi híd és az Apollo híd közötti területen épülnek fel. A mozik, üzletek és luxusszálloda mellett lakások és irodák is helyet kapnak a komplexumban, amely köré pihenőparkokat is terveznek. A lakások ára, amelyeket márciusban kezdtek árusítani, az égig szökkent. Egy stúdiólakásért 7,7 milliót kérnek, a kétszobás lakások árai 11,3 millió koronánál kezdődik, a legolcsóbb emeleti apartmanlakás 46,4 millió koronába kerül, a keresletre mégsincs panasz, az ingatlanokat viszik, mint a cukrot. (SITA-felvétel) JEGYZET Az éltető föld KÖVESDl KÁROLY Ipoly menti községben beszélgetünk a polgármesterrel. Hamar kiderül, hogy - mint több régiónkban - itt sem fonják kolbászból a kerítést. Sőt olykor tisztességes kerítésre sem futja. A munkaképes férfiak nagy része innen is az észak-magyarországi ipari parkokban talál megélhetést, áld itt sem, még távolabb, Írországtól Spanyolországig, Ausztriától Hollandiáig. Szegény vidék, gazdag paletta. Pedig turistaparadicsom lehetne az egykor prosperáló mezőgazdasági környék. Túl- nan, átellenben éppen, a Börzsöny titkokat rejtő rengetege ígér sok lebilincselő látványosságot, de az itteni oldal sem panaszkodhat; a dimbes-dombos táj csak azért nem mesébe illő, mert az itteni tekintet megszokta. Meg aztán Markos-Nádas után szabadon: már senki sem hisz a mesében. Változik ember is, föld is. Az ember a kény- szerűségen túl talán előnyére, hiszen kénytelen ajég hátán való túlélést is megtanulni. Utóbbi hátrányára: egyre devalválódik, aki teheti, szabadul tőle. Hektáronként negyvenezer koronáért adják el a helybeliek a szántókat, amelyek értéke háromszoros, azaz legalább százhúszezer korona. Mégsem mondható, hogy a kutyának sem kell, hiszen akkor nem akadna rá vevő. Kell bizony az a tehetősebb és előbbre látó embereknek. Egy régióval és néhány folyóvölggyel arrébb, az ugyancsak dimbes-dombos Gömörben hallom a minap, hogy - bár sokkal kevesebbet ér - itt is sokan eladják az ősök földjét. A vételár még gyatrább, de annál agresszívabb a vevők köre, akik mögött rossz nyelvek szerint ott könyököl az ukrán maffia. A Száraz-völgy egyik vállalkozójához azzal kopogtattak be tavasszal, hogy adja el az összes földjét, panzióját, tokkal, vonóval mindent. Mikor a gazda nemet mondott, az úriemberek is- tenhozzád helyett valami fenyegetésfélét morogtak a bajszuk alatt. Jól ismert firma tagjai voltak, Losonctól Kassáig minden nagyobb bérlő és földtulajdonos ismeri őket. Persze, nem ők az egyetlen érdeklődők, jönnek azok mindenfelől. Dániából éppúgy, mint Árvából. Míg a pártállam idején Dél-Szlovákia gyarmatosítása emberek tömegének mozgatásával történt, ma egyszerűbb a helyzet. Dél-Szlováki- át, a Felvidéket meg lehet venni. Ami a Csallóközben, Pozsonytól szinte Dunamocsig történik, azt nem kell ragozni. A régi házak felvásárlása mellett úgy nőnek ki az új falvak a földből, mint eső után a gomba (a gombai kastélyban pedig - stílszerűen - a szlovák prominencia pávásko- dik, megvásárolva a falakat a parkkal, majd kitiltva onnan a falu népét). Hogy a termőföld legbotrányosabb és legszembetűnőbb elkótyavetyélését ne is említsük. A legértékesebb bacs- fai szántók helyén épült golfpályát már az elnöki torna részeként hirdetik; újkori milliomosok ütögetik a fehér labdát az összedózerolt dombokon. Eszembe jut a távoli - vagy talán nem is olyan távoli - múlt, amikor nagyapáink, ükapáink családot odahagyva, életüket kockáztatva hajóztak ki Amerikába, hogy modern rabszolgaként az ott keresett dollárokon váltsák meg a jövőjüket, sokszor nyomorékká téve magukat, hogy földet, marhát, házat vehessen a család odahaza. Míg maguk is visszatérnek. Hogy aztán, hazatántorogva, egy emberöltőnyivel később nézhessék, hogyan nyomulnak be az udvarba a bőrkabátos agitátorok, és egy új ideológia nevében viszik az egészet. A föld, az éltető, az áldott és átkozott, amelyért a paraszt vasvillát ragadott, akit kútba eresztettek, ha nem adta, amely egykor aranyat ért (nem véletlenül mérték aranykoronában), ma tehertétel, amelytől szabadul a szlovákiai magyar. Locsog, csacsog az egyre fogyó vizű Ipoly mellettünk. Apró kü- szök bandáznak a fahíd alatt, a parti botlófüzek újkori emlékművekként sorjáznak a parton. Az egykori hidak tucatjaiból talán évtizedek múlva ismét megépül néhány, s újra át lehet ballagni a túloldalra a rokonokhoz, vagy csak úgy, nézelődni. Ma már senki sem kiált rá az emberre, hogy állj, ki vagy, pus- kazávár sem csattan a hátad mögött a sötétben. A szabadság mámorító érzését mégis beárnyékolja a kérdés: mi lesz az ősök földjével? Mert hiába tűnik ma úgy, hogy nem érdemes termelni (az Unió is a tájmegőrzést erőlteti), rettegve nézni az eget, jön-e fagy, jégeső, aszály. Jön még idő, hogy nem a Costa Ri- ca-i banán, a brazil dinnye, az egyiptomi burgonya, az argentin alma lesz a nyerő, hanem a hazai. De hogy ki lesz oly boldog rajt?, s kié lesz a haszna, egyre nagyobb kérdés.
