Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-20 / 218. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com A külföldiek, köztük is az ilyen-olyan úton kivándorolt magyarok még lelkes hívei a magyar nótának és művelőinek, nem úgy, mint idehaza... „Hogy el ne törjön a hegedű” Egy szál lila rózsa, mellette csak annyi: thank you. Mindez egy internetes oldalon, amelyet egy lelkes hölgy a magyar nóta védelmére hívott életre. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A fórumot több ezren látogatják, hadd idézzem egy sommás észrevételét: „Boldog vagyok, hogy van még ilyen oldal!” De van még cigányzene is, sőt, Sajógömö- rön a rendszerváltás utáni évektől ápolják a község híres szülöttjének, az első női cigányprímásnak, Czinka Pannának az emlékét. Korábban, alig egy-két évtizede még elképzelhetetlen volt egy gömöri falu cigányzenekar nélkül. Valaha generációk űzték ezt a mesterséget, s Blaha Lujza és Dankó Pista színre lépése után becsülete is lett a magyar nótának és a népies műdalnak; Blaháné a népszínművel és annak betétdalaival magyarosította a székesfővárost, Dankó Pista nótái pedig befészkelték magukat minden magyar érzésű ember tudatába, s a magyar kultúra szerves részévé váltak. A harmincas-negyvenes években alig készült olyan magyar film Jávor Pállal vagy nélküle, hogy elő ne került volna a cigánybanda, amely rázendített az aktuális főhős nótájára. Mindez ma már a múlté. A rendszerváltás után nemzedékek tűntek el, akik pedig maradtak a kaptafánál, azok helyi lakodalom és mulatságok híján elmentek külföldre szerencsét próbálni. Farkas Imi bácsi a legöregebb sajógömöri prímás, aki minden lehetséges alkalommal eljátssza Czinka Panna nótáját. „Fiam, még emlékszem azokra az időkre, amikor nem múlt el hét lakodalom nélkül. De hol van már ma az a világ? Elég egy szintetizátor, s nem tartanak igényt a mi tudásunkra.” Imi bácsi decemberben lesz 90 éves. Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatója is azt sajnálja, hogy a cigányzene nem kapja meg a megérdemelt helyét a magyar médiában, holott ma is volna rá fizetőképes kereslet. „Ma inkább a tehetségkutatónak nevezett rendezvények viszik a prímet, a cigányzene és a klasszikus magyar tánczene háttérbe szorult. Még a Petőfi rádió műsoráról is száműzték ezeket a műfajokat. Pedig ez a miénk, s nincs mit rajta szégyellni, tartsuk akár hungari- kumnak, akár csupán nosztalgiának. Ma Magyarországon is alig akad már olyan patinás szálloda, ahol cigányzenekart foglalkoztamának, hiszen takarékossági okokból vagy sokkal inkább igénytelenségből azt hiszik, hogy a szintetizátor mindent megold. Pedig a hiedelmekkel ellentétben ezt a műfajt művelni nem is olyan könnyű, s hosszú évtizedekig a csúcson maradni megbecsülendő teljesítmény. Egyet nem hiszek el, hogy a magyar ember elfelejtett volna mulatni” - mondja Szirmai. Sajógömörben 1992-ben próbálkoztak meg prímásverseny szervezésével, s a helyi önkormányzat Csernok István polgár- mesterrel az élen fantáziát látott Alena Horváthová roma aktivista kezdeményezésében. Később a Csemadok Rimaszombati T erületi Választmánya vette át a főszervező szerepét, s bár időközben a falu a Nagyrőcei járáshoz került, a rendezvény a rimaszombati szervezők kezében maradt. 1992-ben állították fel a falu főterén Igo Aladár szobrát is, rajta Czinka Panna sírfeliratával: ,Anyám, tőled csak a keserű halált örököltem, / de én hírt és dicsőséget szereztem e névnek”. Alatta G. Kovács István sajógömöri költő verse, akinek szintén felbecsülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Czinka Panna emléke nem merült feledésbe. Czinka Pannáról nem túl sok érdemleges információnk van. A legismertebb legenda szerint, amely a mai napig tartja magát, II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari muzsikusa volt, ami már csak a kora miatt sem volt lehetséges, ugyanis Czinka Panna 1711-ben, a szabadságharc leverésének évében született. Nagyapja és apja viszont tényleg a fejedelem udvari zenésze volt. Amellett, hogy már kilencévesen a csodájára jártak, s Lónyai János Gömör vármegyei földesúr saját költségén küldte Rozsnyóra tanulni, legnagyobb érdeme az első, mai értelemben vett cigányzenekar megalapítása volt, amelyben nagybőgős férje és annak két testvére működött közre. A zenekarban Panna volt az első hegedűs, és amikor nem zenéltek, ellátta a háztartást és segített kovácsmester férjének a műhelyben. A kortársak szerint rövid pipát szeretett szívni, amelynek hossza nem zavarta a hegedülés- ben. A 19. században gróf Fáy István és Káldy Gyula adta ki Czinka Panna zenéit, ezek azonban nem eredetiek, köztük a híres Czinka Panna-nóta sem. Igazán ismertté akkor vált, amikor Jókai is a tollára vette az alakját Szeretve mind a vérpadig című regényében. Ján Botto egyik versében említi, Balázs Béla szinopszisa alapján Kodály írt daljátékot róla, és több magyar filmben is megörökítették az alakját, így Tolnay Klári is eljátszotta. De a jelenkor sem feledkezett meg róla, októberben kerül ugyanis a mozikba Dušan Rapoš filmje, aki többek között szlovák-magyar koprodukcióban történelmi játékfilmet készített róla grúz színésznővel (Anna Guiji) a címszerepben. A filmben magyar, cseh és szlovák színészek kaptak fontosabb szerepet, s a Báthory után, valamint a Barackliget előtt újabb példája lehet annak, hogy van mit mondanunk egymásról, egymásnak. 2008-ban már kilencedik alkalommal került sor a prímásversenyre, melyet egyre nagyobb gond megszervezni. Az első években még inkább az idősebb és a középső generáció képviseltette magát, az idén a benevezett öt prímás legfiatalabbika 13 éves, de a legidősebb is húsz alatt van. Volt, amikor 10-12 prímás is megmérettette magát, de közülük többen már nem élnek vagy külföldön boldogulnak. Nincs itt a többszörös győztes Hugyár Attila és Ruszó Károly sem. Az előbbi nem a hegedűjével keresi a betevőt külföldön, Ruszó zenekarával osztrák és német éttermekben próbál érvényesülni. A külföldiek, köztük is az ilyen-olyan úton kivándorolt magyarok még lelkes hívei a magyar nótának és művelőinek, nem úgy, mint idehaza, ahol legfeljebb egy-egy temetésen van mostanában rájuk szükség. Az idén a budapesti Új Generáció Zenekar négy tagja segített a versenyzőknek, s nem utolsósorban Boros Mátyás prímás, aki hat éve járt először Sajó- gömörön, s azóta a szívügyének tartja a rendezvényt. Tőle tudom meg, hogy Magyarországon sincsenek könnyebb helyzetben a cigányzene művelői, de időnként egy-egy prímás- vagy nótaverseny alkalmával a műfajra terelődik a figyelem. Boros a sajógömöri verseny kapcsán elsősorban azt látja pozitívumnak, hogy öt tehetséges fiatal mutatkozott be, akik, ha továbbra is szorgalmasan művelik magukat, figyelemre méltó művészpálya előtt állnak. A cigányzene utánpótlását ma a Rajkó zenekar jelenti, ahová immár szép számmal szlovákiai magyar diákok is járnak. Boros prímás mindössze azt sajnálja, hogy ezt a nemes sajógömöri kezdeményezést a mai napig nem sikerült országos rendezvénnyé emelni. Öt prímás, öt fiatalember, öt élethelyzet hegedűre. A verseny legfiatalabb résztvevője Bari Gábor, aki már Rimaszombatban él, de családja Rimajánosiból, régi A verseny legfiatalabb résztvevője, Bari Gábor A. Seres Irén nótaénekessel próbál Farkas Imi bácsi kilencvenévesen is elhúzza bárkinek a nótáját (A szerző felvételei) zenészcsaládból származik. „A nagyapjától kapta a hegedűt - mondja az édesanyja -, de sokáig a sarokban porosodott. Hogy végleg el ne töljön a hegedű, a kezébe adtuk. Eleinte ódzkodott tőle, de később elkezdett gyakorolni, s ma már állandóan azt nyúzza. Ez az első versenye, izgul is eléggé.” Bari Gábor végül a zsűri különdíját kapja, az egyik mesterhegedűt. Amikor megemlítem, hogy tokot még azért kell hozzá vennie, felszabadultan csak ennyit mond: „Nem kell az, hisz le sem teszem majd a kezemből!” Győrfi Tünde az egyetlen hölgy, helybeli, tehát Czinka Panna igazi szellemi örökösének számít. Több versenyen is indult már, tíz éve zenél, de csak szabadidejében. A nyitrai Konstantin Egyetem pszichológia szakos hallgatója. A verseny egyetlen nem roma résztvevője Pusko Márton Tornaijáról, aki fiatal kora ellenére szintén régi zenész, s ő nagyapja testvérétől örökölte a hangszert. Először indult a versenyben, de igazán a népzene és a dzsessz érdekli. Debrecenben, a konzervatóriumban tanul, s a budapesti Zene- akadémiára készül. A rimaszécsi Busa Viktort nagyszülei kísérték el a versenyre, de ő már korántsem izgul, fellépések sora van mögötte. A hegedű mellett a szintetizátor és a zongora sem áll tőle távol, s az öccsével is gyakran lép fel együtt. Nagyapja meséit annak idején B. Kovács István mentette át az utókornak Sző- lő-Szült-Kálmány című kötetében. Mind a zsűri, mind a népes közönség a 14 éves Botos Bélát emelte az első helyre, s nem véletlenül. Bár ő a mezőny legalacsonyabb tagja, gyermeki tekintete mögül a hegedűt elővéve azonnal kibukik a vérbeli prímás, s még a profi zenekar is megjuhászodik. Látszik, hogy prímásnak született, igazi zenészcsaládban. Apjával két nappal később egy roma temetésen találkozom, ahol nagybőgőn játszik. A verseny hagyományosan három részből áll. A kötelező Monti csárdás mellett egy szabadon választott művet kell előadni, valamint egy nótaénekest két nóta erejéig kísérni. A zeneiskolát végzett hegedűsöknek általában a kíséret, míg a született cigányzenészeknek a Monti csárdás előadása szokott gondot okozni. Akadt az idők során olyan versenyző, aki mesterien értett egy-egy énekes kíséretéhez, de nem nyerte meg soha a versenyt, mert a kötelező versenyszám kifogott rajta. A verseny lezajlott, másnap Rimaszombatban zsúfolt, többnyire nyugdíjasokból álló ház előtt Bokor János, Madarász Katalin és Szentendrei Klára nótázott Boros Mátyás és az Új Generáció Zenekar kíséretével. Nagyon sokan a nézőtéren együtt fújták a nótákat az előadókkal, s nem egy nóta alatt könnyes lett a szemük. „Egy gömöri sírhant felett / muzsikálnak most a szelek, / s a földben is zeng a négy húr, / a vonóban száz nóta gyúl...” - hirdetik G. Kovács István sorai Czinka Panna sírkövén. Rossz jel a verseny jövője szempontjából, hogy a prímások nagyon megfogyatkoztak, optimizmusra adhat viszont okot, hogy az idén akadt öt tehetséges fiatal, akikkel remélhetőleg a későbbiekben is találkozhatunk. Az persze más kérdés, hogy lesz-e majd hol játszaniuk, s nem kell-e esetleg aprópénzre váltaniuk a tehetségüket. De ez igazából nem is rajtuk, hanem rajtunk, nótafogyasztókon áll vagy bukik. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
