Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-03 / 204. szám, szerda
2008. szeptember 3., szerda 4. évfolyam, 36. szám Vannak olyanok, akik apró szurkálódásokkal, piszkálódásokkal, viccesnek álcázott sértegetésekkel próbálják megnehezíteni a nem kedvelt munkatárs mindennapjait Védekezés munkahelyi támadások ellen Dicséretbe ágyazott kritika, rosszindulatú pletyka terjesztése, folyamatos közbeszólás előadásunk alatt. A munkahelyi hétköznapokban számtalan helyzetben lehetünk szóbeli támadások célpontjai. Mit lehet tenni, ha ki próbálják kezdeni szakmai hitelünket vagy nevetségessé akarnak tenni a csapat előtt? TANÁCS Egy munkahelyi közösségen belül viszonylag gyakori jelenség, hogy az egyik kolléga valamilyen okból nem szívleli munkatársát. Vannak, akik intelligensen tudják kezelni a helyzetet, unszimpátiá- juknak nem adnak hangot, egyszerűen csak nem keresik a másik társaságát. Vannak viszont olyanok is, akik apró szurkálódásokkal, piszkálódásokkal, esetleg viccesnek álcázott sértegetésekkel próbálják megnehezíteni a nem kedvelt munkatárs mindennapjait. Amennyiben ez a szituáció áll elő, nem érdemes kétségbe esni, hiszen gyakran elég egyetlen jól irányzott válaszreakció, és azonnal megoldódik a probléma. Dicséretnek álcázott kritika A kritizálás egyik leggyakrabban alkalmazott formája, amikor valaki dicsérete mellé csempészi be sértő megjegyzését. Például azt mondja: nagyon tetszett neki a munkánk, ezt nem várta volna tőlünk. Az ilyen jellegű szúrásokat kivédem nem lehet, mégis könnyen ki lehet jönni nyertesen a szituációból. Hogyan? A leghatásosabb, ha a megjegyzést nem hagyjuk annyiban, hanem rákérdezünk: miért mondja ezt, eddig mi volt a probléma a munkánkkal? Erre általában már nem tudnak mit mondani. Ha mégis elkezdik sorolni az eddigi hibáinkat, udvariasan köszönjük meg a tájékoztatást, és közöljük: ezt ezentúl mindig szem előtt tartjuk majd. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy ha előbb szólt volna, akkor már korábban kiküszöböltük volna a csorbát. Rosszindulatú pletyka A bennünket nem szívlelő kolléga a legtöbb fejtörést azzal okozhatja, ha hamis információt kezd el teijeszteni rólunk - tényként tálalva azt. Az emberek többsége szeret pletykálkodni, és amint lehetősége nyílik rá, továbbadja a kellemetlen információt. Hogyan kell kezelni a helyzetet? Ha eljut hozzánk a pletyka, azonnal tisztázni kell magunkat. Fontos, hogy a tisztázás ne mentegetőzésnek tűnjön. Ezt úgy érhetjük el, ha a felháborodás legkisebb jele nélkül, röviden és határozottan cáfoljuk meg a hallottakat. Érdemes egyébként rákérdezni arra, hogy honnan hallotta az illető a pletykát, hátha kiderül: ki kezdte el terjeszteni. Ha sikerül kiderítenünk, ki volt a pletyka elindítója, tanácsos egy négyszemközti beszélgetés keretében megkérni arra, a jövőben ne folyamodjon ilyen eszközökhöz lejáratásunk érdekében. Sértő megjegyzések A pletykateijesztésnél egy fokkal jobb, ha a munkatárs nem hátulról támad, hanem szemtől szembe sért meg. Kritizálja öltözékünket, hajunkat, vagy bármit, amit ő nem tart rajtunk megfelelőnek. Ebben az esetben a legjobb megoldás, ha ugyanabban a stílusban visszaszúrunk. Ha csendben maradunk és lenyeljük a sértést, akkor azzal csak olajat öntünk a tűzre: látja, hogy el- tűijük, és továbbra is piszkálódni fog. A visszaszólással viszont megfékezhetjük a sértegetéseket. Persze nem mindenki tud frappáns választ adni egy üyen helyzetben. Az is megoldás, ha elkezdjük beszéltetni a partnert. Megkérdezhetjük, miért van ezen a véleményen, mi a gondja a ruházatunkkal, hajviseletünkkel. Sokan nem tudnak meggyőzően érveim véleményük mellett, ők megfoghatók ezzel a stratégiával. Amennyiben gyenge lábakon áll az érvelés, közöljük, hogy nem értünk egyet a véleményével, és indokoljuk meg világosan, érthetően, hogy miért. Ne vádaskodjunk, ne legyünk indulatosak, az nem old meg semmit. Viccelődés a kollégák előtt A megalázás egy másik formája, amikor a kolléga kiáll a többiek elé, és rólunk kezd el viccelődni nyüvánosan. Például kellemetlen történeteket mesél rólunk, gyengeségeinken ékelődik. Ilyenkor szintén érdemes felvenni a kesztyűt. Nyugodtan, a feszültség jelét nem mutatva át kell venni tőle a szót, és egy hasonlóan "vicces" monológgal kell kontrázni az általa elmondottakra. A hallgatás azonban ekkor sem kifizetődő, hiszen ezt a gyengeség jeleként értelmezi a munkatárs, és emiatt újra és újra megpróbál majd kellemetlen helyzetbe hozni. A mondandó félbeszakítása A meetingeken, bemutatókon igen könnyen felbosszanthat a piszkálódó kolléga mondandónk félbeszakításával, folyamatos köz- bekérdezésekkel. A dühös reakció ebben az esetben sem megoldás. Inkább első lépésként meg kell meg kell köszönni a kérdéseit és azt, hogy érdeklődést mutat a téma iránt. Majd tanácsos udvariasan megkérni arra, hogy a kérdéseket ne most, hanem inkább a bemutató végén tegye fel. Hogy miért? Mert szinte biztos, hogy a kérdések nagy részére választ fog kapni a bemutató végeztével. Egy példa a kezelésre: Igen, és mennyibe fog kerülni a projekt? Miért épp őket kérted fel? Nem tudtál olcsóbb munkaerőt találni? Biztos, hogy minden lehetőséget megvizsgáltál a döntés előtt? Köszönöm kérdéseidet, igen hasznosnak tartom őket, és örülök, hogy érdeklődsz a téma iránt. Azt javaslom, téljünk vissza erre a bemutató végén. Ha időközben felmerülnek benned további kér- - dések, akkor kérlek, azokat se feledd. írd fel, és megbeszéljük azokat is a legvégén. Okoskodás, főnöki attitűd A munkahelyek zömében találni olyan munkatársat, akik azt hiszik: főnökösködhetnek felettünk csak azért, mert régebb óta dolgoznak a cégnéf vagy mert idősebbek nálunk. Ok előszeretettel jegyzik meg azt, ha elkésünk, ránk szólnak, ha magánlevelezést folytatunk, vagy ha fél óra helyett 40 percet ebédelünk. Nekik érdemes azt mondani, ha bármilyen problémájuk van a munkastílusunkkal, akkor inkább a főnökkel beszéljék meg. (h) Ha az észrevételekből történet kerekedik, ami árt valaki hírnevének, már nem lehet elsiklani fölötte. Kikkel érdemes vigyázni? Irodai pletykafészkek: ön melyik típusba tartozik? TANÁCS Még a legdiszkrétebb, legvisz- szafogottabb kollégák is hajlandóak egy kis pletykálkodásra, ha nap mint nap nyolc órát együtt töltenek. Az irodai szóbeszéd sosem kellemes, ám ha rosszindulattal párosul, komoly fejtörést okozhat elszenvedőjének. Kik a legveszélyesebb pletykafészkek? „Láttad, milyen nadrágot visel Péter?” „Andi, a pénzügyesektől, befestette a haját” - ezek az apró információmorzsák ártalmatlan beszédtémát szolgáltatnak a kávészünetre. Ám, ha az észrevételekből történet kerekedik, ami árt valaki hírnevének, már nem lehet elsiklani fölötte. Kikkel érdemes vigyázni? A „magnószalag” A mindent szó szerint visszamondó, kicsit butuska, ám jóindulatú pletykálkodóra senki sem tud igazán haragudni. Elmondta neki, hogy nehezen jön ki felettesével, hogy összetűzésbe került az egyik kollégával, akivel kezdetektől fogva nem szívlelték egymást, másnap pedig az illetőtől visszahallja, hogy „miért nem mondja, ha problémája van vele” (az is kiderül, kinek a jóvoltából jutott mindez a tudomására). Ennél kellemetlenebb, ha nem közvetlenül tőle, hanem egy másik kollégától hallja vissza a sztorit. Ezekben az esetekben a pletykát szolgáltató csak ártatlanul megvonja a vállát: nem a rossz szándék vezérelte, csak a vágy, hogy azonnal megossza másokkal az információt, a csemegét, amit hallott, rossz esetben letagadja. Hogy nem a rossz szándék vezérli, abból is látszik, hogy nem ferdíti el a sztorit, hanem egyes részletek kiragadása nélkül adja tovább az egészet. Mit tehet üyen- kor? Legközelebb jobban ügyeljen, mit mond el a lepcses szájú kollégának, és készüljön fel rá, hogy még a legártatlanabb információt is, amelyet megoszt vele, bármikor visszahallhatja. A tudatos ferdítő A jóindulatú, mások figyelmére és megbecsülésére vágyó, kedves pletykásnál rosszabb, aki továbbadja a legfrissebb vállalati híreket, ám saját szája íze szerint fűszerezi, vagyis saját véleményével megspékelve, eseüeg úgy ad tovább egy történetet, ahogy az szerinte megesett. Az ebédlőben két munkatárs összevitatkozott valamin, ő mégis azt terjeszti, hogy az egyikük váratlanul nekiment a másiknak, mert problémái vannak vele/összevesztek a parkoló- helyen/rivalizálnak? Ezek a ferdítések aztán további valótlanságokat szülnek, míg a végén senki sem tudja kibogozni, müyen apróságból kerekedett a lavina. Ha valakit rossz hírbe akarnak hozni, ez az egyik legbiztosabb módja, egy idő után ugyanis - ha a ferdítő elég ügyes - már senki nem tudja kideríteni, kitől ered a történet. Hogy a rosszindulatú híreszteléseket elkerülje, ügyeljen rá, hogy minél kevesebbet érintkezzen azokkal a kollégákkal, akikről tudja, rosszindulatúak, és hajlamosak másokról valótlanságokat terjeszteni. A „kettősügynök” A kettősügynök a legalattomosabb pletykafészek: intelligens, és legtöbbször saját céljai elérése lebeg a szeme előtt, amikor valakiről valótlanságot terjeszt (meg akarja szerezni a másik pozícióját, be akarja feketítem mások előtt, esetleg ki akarja fúrni a cégtől). Ha nincs a közelben egy kolléga, aki szem- és fültanúja az ármánykodásnak, legtöbbször csak akkor jut vissza mesterkedése a célponthoz, amikor már késő: ferde szemmel néznek rá, vagy kérdőre vonják valami miatt, amit el sem követett. A rosszindulatú kolléga általában jól értesült és a legváratlanabb helyeken bukkan föl: információit belső körökből szerzi. Minden cégnél akad olyan, aki saját érvényesülése érdekében nem válogat az eszközökben; az ilyen munkatársat jobb elkerülni, ületve mérlegelni, miről beszél előtte. Ha egyszer már megégette magát, azt sem árt a tudomására hozni, hogy nem fél a rágalmaktól, még egyszer nem hagyja, hogy befeketítse. Ha ez sem használ, jobb kitérni az útjából. A kombináló „A főnök ma másik autóval jött. Tegnap hallottam egy csattanást a parkolóból. Lehet, hogy összetörte a kocsiját?” A kombináló pletykafészek kellemetlen perceket szerezhet, ám többnyire nem a rossz- indulat vezérli, egyszerűen csak szeretne magyarázatot találni mindenre, és elképzeléseinek hangot is ad. Más kérdés, hogy ezeket tényként közli-e vagy jelzi, hogy az csak a saját véleménye. Ha fölvilágosítja, hogy az, amit gondol, nem egyezik azzal, ami valójában történt, többnyire észbe kap, és még elnézést is kér. (j)
