Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-18 / 216. szám, csütörtök
www.ujszo.com UJSZÓ 2008. SZEPTEMBER 18. Vélemény És háttér 7 Azt hiszem, elválok. A férjem olyan fukar hozzám, mint Janušek miniszter a magyar iskolákhoz. (Peter Gossányi karikatúrája) A Vatikán nem kér bocsánatot Darwintól, mivel a Szentszék sosem vádolta Az evolúció nem ellenkezik a Bibliával TALLÓZÓ LA REPUBBL1CA Silvio Berlusconi olasz kormányfő népszerűségi mutatója rekordértéket ért el szeptemberben - írta a La Repubblica című olasz lap. A négy hónapja hivatalban levő kormányfő, médiamágnás népszerűsége az elmúlt hónapban két százalékponttal nőtt, elérte a 60%-ot az Ipr Marketing közvélemény-kutató intézet felmérése szerint. Ez magasabb érték, mint amilyet Berlusconi valaha is elért kormányfőként. Ajobb- közép kormány legnépszerűbb tagja Roberto Maroni belügyminiszter, második Franco Frattini külügyminiszter, őt Giulio Tremonti gazdasági miniszterköveti. (mti) KRÓNIKA Nem kapott kampánysegítséget a magyar szocialistáktól a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) -közölte a Krónikával Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke. Az erdélyi napilap szerint az RMDSZ cáfolja Újhelyi István országgyűlési képviselőnek, az MSZP alelnökénekál- lítását, hogy a szocialista párt sokat segített a szövetségnek, s hogy az alakulat vezetői ennek elhallgatását kérték. A Magyar Nemzet kedden számolt be arról, hogy Nyakó István, az MSZP szóvivője és Újhelyi István a múlt héten előadást tartott Nagyváradon a Magyar Ifjúsági Értekezlet akadémiáján. A lap felidézi, hogy Nyakó azt mondta: egy politikai pártnak minden szavazat számít, de soha ne derüljön ki, miként szerzi meg a voksokat. Az Erdély Online szerint Újhelyi úgy fogalmazott: „tény, hogy az MSZP sokat segített az RM- DSZ-nek, viszont azt kérte, erről ne beszéljünk, nehogy kiderüljön Erdélyben”. Kelemen szerint az MSZP szóvivője a voksszerzési stratégiákról nem mondott újat, a pártok eszközei és technikái fellelhetők minden politikai kampánytankönyvben. Az RMDSZ nem igényelt Nyakótól segítséget e téren, mint ahogy sem anyagi, sem tanácsadói támogatást nemkértésnemis kapott a választási kampányok során az MSZP-től - szögeztek, (mti) Az evolúció elmélete nem ellentétes a Bibliával, de a Vatikán nem tervezi Charles Darwin posztumusz megkövetését a mintegy 150 évvel ezelőtti hideg fogadtatásért - hangzott el a Szentszék által jövő tavasszal rendezendő tudományos konferencia bejelentésének alkalmából. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Gianfranco Ravasi érsek, a Pápai Kulturális Tanács feje közölte, 2009. március 3-7. között tudósok, teológusok és filozófusok részvételével tartanak konferenciát Rómában, ezzel emlékezve Afajok eredete megjelenésének ISO. évfordulójára. „Talán nem azért, hogy feltétlenül megállapodásra jussunk, hanem hogy a párbeszédnek és a valóság különböző interpretálásának lehetőségét fenntartsuk, esetleg eltérő szempontok alapján” - mondta az egyházi vezető. A keresztény egyházak hosszú ideig ellenségesen fogadták a természettudomány forradalmi eszméjét, mert az ellentmondani látszott a Biblia szó szerinti olvasatának. Néhány napja Malcolm Brown, az anglikán egyház vezetője felekezete bocsánatkérését tette közzé azért, ahogyan az anglikánok fogadták Darwin tanait. Az ötvenes évek elején XII. Piusz pápa az evolúciót mint az ember kialakulásának leírására alkalmas tudományos megközelítést jellemezte, amit II. János Pál 1996-ban megerősített. Ravasi érsek azonban kijelentette: a Vatikán nem kér bocsánatot Darwintól, mivel a Szentszék „sohasem vádolta semmivel, a könyveit sosem tiltotta”, és mivel „a történelem nem válhat folyamatos ítélőszékké”. A kreacionizmus az a hit, amely szerint Isten hat nap alatt teremtette a világot úgy, ahogyan azt a Biblia leírja. A katolikus egyház ma a Genezist nem szó szerint értelmezi, hanem a teremtés folyamatának allegóriájaként. így nem lehetetlen az evolúció gondolatának elfogadása. Felfogásuk egyfajta „teista evolúció”, amely szerint nincs ok arra, hogyne fogadjuk el: Isten akár a biológiai alkalmazkodást és kivá- logatódást is használhatta a teremtésben. Ugyanakkor szembeszáll mindazokkal, akik az evolúciós elméletet az ateizmus bizonyítékaként értelmezik, és azokkal is, akik a Genezist „tudományos” szöveg- kénthasználják. Egyes más keresztény felekezetek - főként az amerikai konzervatív protestánsok- Mózes első könyvét betűről betűre hitelesnek fogadják el, és ellenzik a természet- tudományok evolucionista felfogásának tanítását a közoktatási intézményekben. Ravasi megjegyezte: a kreacionizmus kérdése szigorúan „a teológiai szférába” tartozik, és nem használható „a tudományban ideológiailag”. XVI. Benedek pápa legutóbb éppen franciaországi látogatása során lépett fel a Biblia szó szerinti értelmezésével szemben. Az érsek közölte: „lelkesedéssel tölt el minket” a világmindenség erede- ténekkutatása a szeptember 10-én üzembe helyezett genfi nagy had- ronütköztető gyűrű segítségével, de az ott folyó munkát „teremtésnek nevezni nem lehet”. A kutatás ugyanis „a metafizika területétől távol esik”. Mindazonáltal hozzátette: „csodálatos lenne, ha a tudomány megérthetné a valóságot a maga teljességében”. KÉZ,IRAT Reneszánsz MIKLÓSI PÉTER Ezvan. Mármint a reneszánsz. Ezt onnan lehettudni,hogyezta szót is egyre többször használják. És mert ezt a kifejezést sem most találták ki, ebből arra is következtetni lehet, hogy ma sokkal aktuálisabban utal a saját jelentésére, mintbármikorazelőtt. Haugyan- is reneszánsz van, akkor újra kitalálhatjuk azt, amit már mások sok évvel ezelőttkitaláltak, csakmi elfelejtettük, vagy esetleg leépítettük, mert éppen az volt divatban. Most tehát reneszánsz van, a reneszánsznak a reneszánsza. (Kényesebb ízlésűekejthetikrö- neszánsznakis.) Aki az eredeti reneszánszról keveset tudna, vagy elfelejtette volna az iskolában tanultakat, annak emlékezetébe idézem, hogy ez aXV-XVI. században dívó mozgalom volt, mely a természethez, az emberhez való visszatérést hirdette. Az egyes történetírók által sötétnek nevezett középkor után tehát az élet felfedezését, pontosabban újrafelfedezését tűzte maga elé. Aligha véletlen, hogy az igazságos Mátyás akkortájtjárogatottanép közé álruhában, s született ebből máig élő legenda. Mit jelent hát mostanában a reneszánsz reneszánsza? Elsősorban azt, hogy újra föl van találva. Például a természethez való visszatérés. Mondjuk nyaranta a sátoros táborozással egybekötött gyalogtúrák révén. Mert ez jelenti a romantikát, nem a szóéiból visszamaradt vállalati üdülők és gyerektáborok kőházainak ridegsége. Mostanságújra a régi jelszó dívik: vissza a természethez! Látszik ez abból is, hogy a reklám egyre többet hirdeti például az élő gyapjút, hogy a nők egyre gyakrabban néznek fitymálva a műszálas holmikra, a „garantáltan” vegyszermentes élelmiszer pedig egyenesen bombaüzlet. És ezzela reneszánsz reneszánszának egy újabb fordulópontjához érkeztünk. Ez pedig az emberi tényező . Erről is milyen sokat beszélnek manapság. Hogy észre kell venni az embert - és az ember szerepét a világban. Csakugyan, eme egyszerű kívánalomnak is reneszánsza van. Sőt! Ha alaposabban belegondolunk, ennek van csak igazán. Mi pedig, mezei polgárok? Mit sem kívánunkjob- ban önmagunknak, mint hogy tudjanak rólunk, s ennek megfelelően értékeljenek is. Persze, nemcsak a kicsinyes, hétköznapi pillanatokban (pl. fizetésemeléskor), hanem közviszonyaink napi kapcsolataiban is. Ahogy ez a reneszánsz humanizmusához illik; elvégre ez utóbbitól áthatva élni, az megkíván valaminő színvonalat. Mondjuk a többség és a kisebbség egymáshoz való viszonyulásában, politikai kapcsolat- rendszerében... Nos, ha„csak” erre az aprócska példára gondolunk, máris pontosabban értjük: a valóságban mi éli reneszánszát 2008 őszén Szlovákiában. A nemzeti szappanopera, a maga gyermeteg hőbörgéseivel, fölösleges konfrontációival, teátrális önmeghatározásaival, hisztérikus sérelmi megkülönböztetéseivel. Ebben a szituációban jómagam, remélhetőleg többedma- gammal, a kijózanodás reneszánszát remélem. Ennek eljö- vendéséig viszont csupán a komikum röneszánsza hozhat derűt az izgágák okozta összekü- lönbözésekbe. Politikusainknak például az alábbi mentegetődzéstajánlom: Nem igaz, hogy a vita hevében meglöktem a partneremet. Már azelőtt is lökött volt. Nekünk, köznapi halandóknak, akinek ezt a politikai handa- bandázást naponta látnunk, hallanunk kell - a dolgok értelmezéseként -, a következő alapállást ajánlom: a zérótolerancia azt jelenti, hogy sok zérót kell tolerálnunk. KOMMENTÁR Vulgáris cinizmus MAL1NÁK ISTVÁN Az augusztusi kaukázusi háború óta új jelenségek tapasztalhatók a nyugati világ és Moszkva viszonyában, esetenként csak apróságok, de összességük nem éppen megnyugtató tendenciát vetít előre. Nyilvánvalóan megnőtt a Kreml mellénye, hiszen bebizonyosodott: ha az oroszoknak kedvük támad valamely szomszédjukat lerohanni, Európa és az USA nem tehet sokat ellene. Az orosz diplomáciában az eddigi keménykedés cinizmusba és vul- garizmusba csapott át. Ez új és veszélyes. Veszélyes azért, mert jelzi: Moszkva tudatosan meg akarja sérteni vagy alázni tárgyalópartnereit. A cinizmus csúcsa volt, amikor Medvegyev elnök párhuzamot vont a 2001. szeptember 11-i Amerika elleni terror- támadások és a Dél-Oszétia elleni grúz támadás között. Vulga- rizmus volt a javából, amikor Medvegyev a grúz államfőt szellemileg sérült, drogfüggő embernek nevezte. Putyin kormányfő szerint ők csak jól képen verték az agresszort. David Miliband brit külügyminisztert a múlt héten sokkolta az orosz kollégájával folytatott telefonbeszélgetés. Lavrov sértegette, megkérdezte, haílott-e már valamit az orosz történelemről, és nem takarékoskodott a leggyakrabban használ kifejezéssel (fuck) sem. A diplomáciában fontos szerepe van az udvariasságnak. Az természetes, hogy a politikusok határozottan, ha kell, keményen tolmácsolják országuk álláspontját, de nem személyeskednek. Pár hónapja a Gazprom azzal sokkolta a közvéleményt, hogy akár 400 dollárra is emelhetik az Európába szállított gáz árát (ezer köbméterenként). A múlt héten a Gazprom-vezérek közölték, a gázár még idén eléri az 500 dollárt. Talán ez is közrejátszhat abban, hogy szaporodnak a nyugati sajtóban azok az elemzések, amelyek - figyelmen kívül hagyva a Grúzia elleni orosz nyomást, a provokációk sorozatát - Szaakasvilit tartják a konfliktus első számú felelősének. Tény, a grúz államfő elhamarkodottan, felelőtlenül járt el. De ezzel nem lehet igazolni Medvegyev múlt pénteki kijelentését: „Oroszországnak vannak érdekszférái, ezt értelmetlen és káros lenne tagadni.” Putyin: „Oroszország erősen ellenzi Ukrajna belépését a NATO-ba.” Nos, ha ez lesz a fő szempont, ha nem a grúzokra és ukránokra bízzák, hogy hová akarnak tartozni, akkor megismétlődik a szomorú történelem. Az érdekszféra ugyanis az orosz (szovjet) történelem során sosem partneri viszonyt, hanem alárendeltséget jelentett a (közeli és távolabbi) szomszédok számára; a Kreml csak az őt kiszolgáló rezsimeket tűrte meg maga körül. Ha ezt az EU és az USA akceptálja, azzal az érintett országokat az alapvető demokratikus jogtól, a szabad választástól, egyszerűen a szabadságtól fosztja meg. Most éppen ez történik. Mindenki kész tényként könyveli el, hogy Moszkva erős nagyhatalomként visszaállítja befolyását a világpolitikában. Rendben, tényleg nagyhatalom. De milyen céllal? És hol? Azt, ami volt a Szovjetunió alatt, a baltiak és Közép-Európa esetében nem tudja visszaszerezni. A szovjet „maradék” ezért hihetetlenül nagy orosz nyomásnak lesz kitéve. El kellene gondolkodni azon, hogy az orosz visszatérés mögött nem az eurázsiai térség újrafelosztásának szándéka áll-e. Narancsszeletelés JARÁB1K BALÁZS Már megint szétesett a narancsos koalíció Ukrajnában. Pontosabban, most esett szét hivatalosan. Mert eddig csak olyan kutyamacska barátság alapon működött a Júlia Timosenko vezette kormány, amely a megalakulása óta be sem nyújtotta a prog- ramnyüatkozatát. Azt ugyanis a Juscsenko elnök kvázi vezetése alatt vergődő „Mi Ukrajnánk” (meg talán Júlia frakciójának egyes „elemei”) úgysem szavazták volna meg. Nagyjából ez jellemezte az egész koalíció körülbelül egyéves tevékenységét is: hol Juscsenko elnök tett keresztbe Timosenko miniszterelnöknek, hol fordítva. A cél: a 16 hónap múlva sorra kerülő elnökválasztások, amelyen mind a ketten indulnak. Az eredmény: 31%-os infláció a kormány és az elnök által ellenőrzött Nemzeti Bank lehetetlen fiskális politikája miatt, apadó külfölditőke-be- áramlás, gazdasági csőd felé tántorgó ország, és az ukrán polgár teljes kiábrándultsága a politikusokból (a politikából azért nem) és a nevető harmadik, az egész narancsos konfliktust végigikuk- soló, Viktor Janukovics. Hogy hol vannak - a főleg nyugati újságírók által vizionált - oroszok a konfliktusban? Sehol. Ha politikáról van szó, hülyeségért itt (sem) kell a szomszédba menni. Sokkal inkább kellene a nyugati médiának felhagyni a négy évvel ezelőtt - Kijev- ben egy évszázadnak tűnik - narancsos forradalom által kreált sztereotípiák használatával. Nincsenek rossz „kékek” (a Régiók Pártja színe) és jó narancsosok. Csak három egymással hadakozó politikus van - a szentháromság -, akik komolyan hiszik, hogy nélkülük Ukrajnában már nincs is élet. Egészen addig, amíg az ukránok - ahogy azt már megtették korábban - meg nem állítják őket. Addig azonban Ukrajnában alighanem előrehozott választások lesznek. Túl híg lett a narancs leve. A közelgő elnökválasztás miatt egyik narancsos fél sem mer lépni egy formális nagykoalíció felé a Janukovics fémjelezte Régiók Pártjával. Pedig mind a kettőnek megvan a nem formális együttműködés lehetősége. Míg az elnök népszerűsége a béka feneke alatt, addig Júlia a jelenlegi állás szerint meg is nyerné az elnökválasztást. Am egy előrehozott parlamenti választást - legalábbis a mostani állás szerint - aligha. A legjobb pozícióban Janukovics van, bármi történik - akár nagykoalíció jön létre, akár előrehozott választások lesznek -, ő csak nyerhet. Ráadásul az igazi harc számára kedvezően, immáron nem a keleti választókért fog folyni, hanem a narancsos tábor újrafelosztásáért. Addig szeletelik a narancsot, amíg el nem fogy.
