Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-13 / 213. szám, szombat

2008. szeptember 13., szombat 2. évfolyam 36. szám Színes ajkak: divat a gyümölcsszín Hogyan sminkeljünk a következő szezonban? Sopronkőhidai Fegyház és Börtön fogvatartottainak alkotásaiból nyílt kiállítás Idén nagyon meno a kockás minta A színészi pályán mindennap jónak kell lenni, sohasem dőlhet hátra az ember, hogy na, ez elvégeztetett, tessék engem ünnepelni [Egy tenyér Az életemet nekem kell rendbe raknom ha csattan Amióta világ a világ, tudjuk, hogy nincs igazság a földön. Tegyünk egy próbát. Kérdez­zük meg ugyanarról a dologról (eseményről) a résztvevőket, nagy a valószínűsége, hogy mindketten teljesen mást állí­tanak. Vegyünk egy egyszerű hitvesi pofont. Az asszony, aki kapja, ponto­sabban elszenvedi (miért is nem járt karatéra? bezzeg úgy csapná a földhöz azt a léhűtőt, hogy többé meg se nyekken­ne), nyilván azt mondja, hogy az a durva gazember, aki rá­adásul részeg volt (nem ittas, nem illuminált állapotban, nem alkohol befolyása alatt, nem, egyszerűen csak félhótt részeg, bár jobb lett volna, ha hótt részeg, többet ugyan nem nyúlna hozzá), úgy vágta po­fon, hogy a fal adta a másikat. Ennek látható nyomait nyáron nem olyan bonyolult egy ha­talmas napszemüveggel eltün­tetni, viszont a többi évszak­ban szinte lehetetlen, mert olyankor csak az imázsvarázs kedvéért ülteti a feje búbjára, s ha mégis arc-, illetve véraláfu- tás-takarónak használja, még nagyobb feltűnést kelt. Persze, hogy nem így kezdődött. Anno volt a rózsacsokor, randi, séta, csillagválasztás és minden, ami ennek a romantikus korszak­nak a velejárója. A hétköznapi taposómalom, meg a fiata- labbnál fiatalabb, csinosabbnál csinosabb kolléganők megjele­nése azonban fenekestől fel­forgatta az életüket. Először csak a munkahelyi stresszt kel­lett feloldani egy fröccsel, az­tán kettővel, nagy hőségben többel is, pótolni kell a folya­dékveszteséget, télen pálinká­val, konyakkal, szaporodtak a túlórák, a kiszállások. Számon­kérésnek helye nincs, ne akarja már az asszony mint állítóla­gos nyak forgatni a családfőt mint fejet. Robotol ő eleget ahhoz, hogy legalább otthon nyugta legyen. Puff. Neki. Az asszonynak. „Elszaladt a kezem - mondja a férj. - De az csak annyi, mint­ha káromkodás csúszott volna ki a számon az anyósom előtt, aki régimódi templomjáró öregasszony, s amikor szentsé­gelek, előveszi a rózsafüzért. Örüljön, hogy a lamentálása jutalmaként nem vertem ki a fogait. A saját fizetéséből még műfogsorra se telne neki." Grendel Ágota lett tovább végezzem a színházi munkámat is. Semmi értelme ezen dühöngeni, kikérni magunknak már a kérdést is. Inkább úgy fogom fel az egé­szet, mint egy elismerést: tökéle­tesen azonosultam a szerepem­mel, jól alakítottam. ba léphettem, s színésznő lettem. Később aztán elolvastam az em­lékiratait, és rájöttem, hogy mi­lyen sokoldalú művész, milyen színes egyéniség volt. Tudtam, hogy az élettörténetével egyszer kezdeni fogok valamit. Az ábrán­dozásból lassan valóság lett, és elkészült a darab. Élete nagy szerepére ké­szül. Déryné bőrébe bújik, hogy meghódítsa a közön­séget. Már ha még maradt valaki, akit meg kellene hó­dítania. Csömör Csilla az egyik legnépszerűbb ma­gyar színésznő. Miért olyan fontos ez? Hát­radőlhetett volna, hiszen na­ponta a képernyőn volt. A valamirevaló színésznek kell a megmérettetés. Kell a közön­ség, aki érti, érzi, amit a művész el akar mondani. Ezt a fajta kap­csolatot csak a színpadon lehet átélni. Ha valaki csak a kamerá­nak játszik, akkor elveszítheti a realitásérzékét, a közönségével való kapcsolatot. ' / színház teljesen Mindig ilyen pozitív? Semmi önbizalomhiány? Most éppen semmi... Csak ha majd kikapcsolja a diktafont, el­búcsúzunk, aztán hazamegyek, és hipp-hopp, máris önbizalom- hiányom lesz. Bár gyerekkorom óta hiszem, hogy tehetséges va­gyok, és ennek számtalan bizo­nyítékát is kaptam, mégis nap mint nap megtántorodom az úton, amelyen haladok. Renge­teg az akadály, mindig harcolni, bizonyítani kell. És azt is látom, hogy számtalan tehetséges em­berjátszik kis színházakban vagy akár vidéken, mégsem ismeri őket senki, mert nem jött az éle­tükbe egy show, egy sorozat, egy televíziós vetélkedő. Az én éle­temben megadatott az ismert­ség, de továbbra is folyton le kell tennem valamit az asztalra, ha meg akarom tartani a közönség szeretetét. Nem bújhatok el a négy fal közé, és nem várhatom, hogy rám találjon az álomszerep. Ez a pálya nem arról szól, hogy száz évvel ezelőtt milyen jó vol­tam ebben vagy abban a szerep­ben. Nem, itt mindennap jónak kell lenni, és igazából sohasem dőlhet hátra az ember, hogy na, ez elvégeztetett, tessék mostan­tól engem ünnepelni, mert én már egyszer bizonyítottam. Megtalálta a darabot, vagy az találta meg önt? Az egész előadás az én fe­jemből pattant ki. Aztán megkerestem színészkol- ™ légámat, Őze Áront, aki megrendezte, ő ajánlotta Fráter Zoltánt, aki az em­lékiratok VALY1-NAGY ERIKA Déryné sztársága még azt je­lentette, hogy hintóját a rajon­gói húzták, és pezsgőt ittak a cipőjéből. Szokott erről álmo­dozni? Nagyon más világ volt az. Az le­hetett sztár, aki tanult, és a tudá­sával ki tudott emelkedni az át­lagból. Nem véletlen, hogy ez a darab most elkészült, és járni kez­dem vele az országot. Szeretném, ha a közönség is visszamenne ve­lem az időben, és élvezné, hogy mit jelentett akkoriban a színház, milyen lehetett akkoriban egy iga­zi sztár! Az elsők közül való! más , / világ, mint egy szap- panopera-forgatás. Sk Nem jobb, nem rosszabb, más. Örü- lók, hogy sok évvel ezelőtt 1W tent: Magyar Szín §K ház es Barátok közt. PHHT Az tény, hogy a sok wk év alatt hol ide, hol 1 oda helyeződött a I hangsúly. Volt idő, 1 amikor inkább a so- % rozaté volt a fősze- ■Jt rep, volt, amikor a JB színházé. A mostani helyzetemet inkább áldásosnak mondanám. Időn­ként forgatok, de marad időm, erőm és energiám más felada­tokkal foglalkozni. Ezért is jöhe­tett létre ez az önálló est. és levelezések alapján megírta számomra az Édes Rózám!-at. Igazi álomszerep ez: egész estés, egyszemélyes színházi . előadás. J Nagy kihívás órákon át egyedül állni a színpadon... Ä legnagyobb, de ezért let­tem színésznő. Ezért végez­tem el a színművészetit, ezért tanultam, játszót- A tam annyit. És most M megvan ennek a gyű- áj i mölcse. Remélem, ér- U tékelni fogja a közön- Jjj A ség. Él l. Ilyen nagy a kontraszt Déryné és mondjuk Madonna között? Nem a nevek a fontosak. Ezzel a darabbal inkább arra szeret­ném felhívni a figyelmet, hogy volt egy kor, amikor még sokat számított a szép magyar nyelv, a magyar nyelvű színjátszás, a szakmai tudás. Vegyük Csak a nyelvet. Hihetetlen, mennyire eltunyul a beszéd, vesszük át nyakra-főre az idegen szavakat, e-mailezéskor a legvadabb szlen­get használjuk. Azt gondolom, hogy a jövő generációjának nem ezen kellene felnőnie, és ezért tenni kell valamit. A közönség már f így is értékeli. A {'■ Barátok közt hihe- | tetlen népszerűsé- I get adott önnek. I Nem fáj, hogy mos- S tanában csak igen 1 ritkán tűnik fel a I képernyőn? Ä kezdetektől fogva játszom a sorozatban, és jóleső érzéssel tölt el, hogy ennyire nép- . szerűek vagyunk, ilyen nagy rajongótá­borunk van. Mikor el szerződtem a Ahogy elnézem itt a kávézó­ban az arcokat, nem felejtették el az emberek. Nem kényelmet­len ez a sok kutató tekintet? Megszoktam már. Szinte min­dennapos eset, hogy sétálok az ut­cán, odajön hozzám valaki, és megkérdezi, hogy „kedves Zsu­zsa, hol van Dani?”. Külső szemlélő azt gondolná, hogy az ügynöke intézi az álom­szerepeket, ön pedig addig gol­fozik. Talán a tengerentúlon így van, de itt kicsit másként fest a hely­zet. Soha nem jött volna létre a Déryné-est, ha nem találom ki, nem keresem meg a megfelelő embereket, nem állok mögötte, mint egy mindenhez értő mene­Ezért jött létre az est? Déryné alakja régóta foglal­koztat. Jászberényi vagyok, akár­csak ő, és gyerekkoromban mást sem hallottam, mint hogy milyen nagy színésznő volt. Álckoriban már maga a szó is, hogy szí­nésznő, szinte misztikusan hatott rám. A legmerészebb álmom vált valóra azzal, hogy a nyomdokai­Mit lehet erre mondani? Hogy Amerikában... Megtanul­tam kezelni ezeket a helyzeteket. Elfogadtam, hogy azonosítanak a szerepemmel, és sokaknak min­dig is Berényi Zsuzsa maradok. produkció­hoz, mellette a Magyar Szín­háznak is tagja maradtam. Ne­kem mindig fontos volt, hogy a sorozat mel­PRESSZÓ Ha most valaki azt mondaná, hogy kezdd újra az életed, akkor való­színűleg gasztronómiával foglalkoznék (RTt Klub-, aukszeva.hu- felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents