Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-13 / 213. szám, szombat
Egy este az asszony a szalonból áthozta a karosszéket a hálószobába, leült, úgy várta az urát. Pisti, kinek ez a szabálytalanság végtelenül bántotta az arányérzékét, elsápadt. De egy szót sem szólt. Csak kivette forgópisztolyát, és mind a hat golyót belelőtte feleségébe. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: REND 2008. szeptember 13., szombat 2. évfolyam 36. szám Azért vannak teremtve a művészek, az írók, a költők, a festők és a részeg lakodalmas klarinétosok, hogy legyen egy réteg, amely látja szépen a hibákat... Európaraszt Olyan kávét tudsz főzni, mint a gőzkalapács, mondta Galkovics a feleségének, Galkovicsnénak, majd tovább hallgatott cigarettázva a konyhában. Az asszony egy pillanatra felnézett a szakácskönyvből, aztán beleköpött a mosogatóba. Az idős ember szerint Galkovicsné kávét is csak szakácskönyvből tud főzni, hiába mondták neki többen a kocsmában, hogy a szakácskönyvekben, akármilyen sokoldalúak is, kávéról szó sincs, nyomokban sem. SZÁVAI ATTILA Mikor eldöntötték, hogy egymáshoz mennek mint félj és feleség, Galkovics egyetlen kikötése volt, hogy a rövid távú tervek közt a megfelelő kávé megfőzésének elsajátítása áll, prió egy. Az idős ember szerint egy normális családot az olyan dolgok tartják össze (egymás közt szólva), mint többek közt a kávé. Nem ám a hígítós, ahogy mondani szokta, hanem az igazi főzött, ami olyan erős, hogy a zacc kimaija a konyhában a döngölt földet. Továbbá Galkovics szerint az olyanok is kellenek a család összefogásához, hogy közösen elmenni a gyógyszertárba, együtt sírni, együtt nevetni, még ha az élet olyan is, mint egy zacskó szétköpködött tökmag. Aztán ezek mögött vannak az úgynevezett familiáris finomhangolások, úgymint részegen kukoricadarálás, családi verekedés a szüreti bálban. A szüreti bálban már egyfajta hagyomány, hogy történjék bármi, a végén mindig savanyú a szőlő, valamin mindig összekap a Galkovics és felesége, a Jolán, született Rózsa Jolánka, 1964.04,02., bár lehet, hogy a dátum bruttó érték. Utóbbi azért fontos, mert Galkovics szerint lényeges, hogy ki mikor született, milyen csillagzat alatt rakták bele a világba. Szerinte ha valaki áprilisban született, az nem tud kávét főzni, igazi kávét. A Jolán ilyenkor persze hamar talál a Galkovicson kontratámadási felületet, ahogy mindig meg is jegyzi, Isten is azért csinálta ilyenre a világot, hogy legyen azért rajta rekla- málnivaló, hogy ha újra magához hívja a világ elkövetőit az Úr, legyen miről csevegni, már ha szóba áll egyáltalán olyanokkal. És szerinte, Jolán szerint azért vannak teremtve a művészek, az írók, a költők, a festők és a részeg lakodalmas klarinétosok, hogy legyen egy réteg, amely látja szépen a hibákat. Az olyanokat, hogy csúszik a kuplung a menetrend szerinti járaton, megy neki az ilyen Galkovics-féle embertípus fejjel a konyhaszekrénynek, vagy éppen az ilyesmi forma Galkovics Jolánok vágják a kapát szépen a lábszárba, mikor részegen gyomlálják a kukoricást. A Jolán már elgondolta egyszer, miközben az egyik szüreti bálban mosta le magáról az elkent sminket - amit a félje kent szét egy fej felé irányított hur- kás tepsivel -, hogy ezerszám mennek az ilyen Galkovicsok és Jolánok a dolgukra, mely dolgok valahol a kávéfőzés, a kerti munka, továbbá a disznóólak között vannak, hol ráncosra száradva a fészer oldalán, hol benne a langyos sárban a disznók alatt. Mennek-mennek, és egyszer csak el kell számolni, hogy mit is csinált az életben, mi volt a világ nettó haszna egy ilyen Jolánból, vagy egy ilyen Galkovicsból. Ezt aztán az urával is megbeszélték. És kivételesen nem lett kislábasdobálás belőle, hanem az ügy a Galkovics fejébe is szöget ütött, beverte a tiplit, ha szabad így mondani, hogy ha a sors betekeri a csavart, legyen szép tartás, tartsa szépen Galkovics életének festményét, amit a sors festett mézzel, korommal, disznósárral, ipari gépzsírral szépen, hogy a keretre is jutott. Ezeket így már a Galkovics gondolta el, miközben mosták a haját. Történt ugyanis, hogy a legutóbbi szüreti bál előtt fodrászhoz ment, ahogy azt a kocsmában mondta aztán, elege van már, hogy a Jolán késsel vágja az udvaron a haját. Szakember kell, ha európai hajat akar. Galkovics egy ideje elsősorban ödetszerűen hazafi volt, de hamar kiábrándult a mostani nemzetiességből, és azóta inkább európainak vallja magát: egy európai parasztnak, euró- parasztnak, ahogy büszkén mondani szokta. A haját utoljára valamikor gyerekkorában vágta erre szakosodott szakember, de mivel az idei szüreti bál pont a huszadik, nem mehet el akármilyen fejjel. Mikor betért a helyi női fodrászatba, ahová más férfiak is jártak hajügyben, meglepetten tapasztalta, hogy egy vékonydongájú fiú a gyakornok, vagy mi, iskolás, hajipari tanonc. Szerinte az ilyen foglalkozások alapvetően női kezeket igényelnek, amely végtagok igazán tudják, mi a jó a vastag, cserzett európaraszt fejbőrnek. Meg is jegyezte, hogy szerinte nem jó, ha egy fiatal férfi női munkák felé torzul, mert ez vagy annak a jele, hogy elgörbült benne a szexuális hajlam, vagy valami olyan miatt van, amit ott hirtelen nem tudott Galkovics megfogalmazni, mondta is, hogy európaraszt ő, nem hivatali fogalmazó. Mikor kényelembe helyezte magát a hajmosó székben, még hátraszólt a tanulónak, hogy ha lehet, úgy mossa meg a haját, mint egy férfi. Kissé kivillant a tekintélyes hasán a szőrerdő, a női vendégek összemosolyogtak. Hajmosás közben arra gondolt Galkovics, hogy férfi utoljára akkor nyúlt ilyen közel hozzá, mikor apja kirángatta a homokozóból óvodás korában, vagy amikor szintén gyerekkorában egyetlenegyszer elmentek a közeli strandfürdőbe, és apja nevelési célzattal belökte a medencébe, hogy időben tessék megszokni a mélyvizet. 21. századi Arcimboldo (Fénykép: REUTERS/David Bebber)
