Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-12 / 212. szám, péntek
www.ujszo.com UJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 12. Kertészkedő 15 A bor minőségét a szőlőfajta, a talaj, valamint a vincellér tudása, szorgossága, tapasztalata határozza meg A nemes nedű szőlőből készül (Fotó: Képarchívum) A gazdák már nyilván leszüretelték a legkorábbi borszőlőket és a kipréselt lé a hordókban eijed. Bár minősítésre alkalmas bor sokára érlelődik belőle, e héten a szőlővel és a belőle készíthető nemes nedűvel foglalkozunk. ÖSSZEFOGLALÓ A bor egykor az étkezések elmaradhatatlan része volt, s csak az elmúlt 100-150 évben veszítette el e szerepét. Míg a gazdag országokban egyre inkább a jólét és az életminőség jelképévé vált, a gazdaságilag szegényebb országokban a napi táplálkozás fontos része maradt. Egy kis bortörténelem Régészeti leletek igazolják: a bortermelés Egyiptomban, a fáraók idején élte első virágkorát négyezer évvel időszámításunk előtt. Innen terjedt el a Földközi-tenger térségének legfontosabb központjaiban, így elsősorban az Egyiptommal szoros kapcsolatban álló görög világban vált jelentős gazdasági tényezővé. Az időszámításunk előtti második évezredre az ókori Görögország egész területén voltak már szőlőültetvények. Görög telepesek vitték magukkal a szőlőtőkéket az első évezred elején a mai Dél- Olaszország, Dél-Franciaország területére és Szicíliába. Róma terjeszkedésével Közép-Európa hűvösebb, északi vidékeire is eljutottak a szőlőtőkék. A Római Birodalom idején alakultak ki a bortermelő központok Wachautól Bordeaux- ig, ám a birodalom bukása után sokáig stagnált az európai bortermelés. Az első ezredforduló után a kolostorok folytatták a rómaiak által megkezdett munkát. Továbbfejlesztették a termesztési és feldolgoTudta-e, hogy... A napjainkban is használatos borospalack csak a 17. században honosodott meg. Addig amforákban és hordókban szállították és tárolták a bort. Közvetlenül a hordóból szolgálták is fel. Már az ókori rómaiak is parafa dugóval zárták le a bortároló edényeket, de ez a megoldás csak a 17. században lett végleges és egyeduralkodó. zási módszereket, és ismét felvirágoztatták az ágazatot. Főleg a cisztercita és a bencés szerzetesek kísérleteztek a különböző talajokkal, a - fekvéssel és a szőlőfajtákkal, megalkotva a ma is érvényes borászati tudományt. A 15. és 16. századi hajósok és felfedezők az amerikai kontinensre is eljuttatták az európai szőlőtőkéket. A mai Chile területén a 16. század közepén telepítették az első szőlőket. Időközben Európában a bor mindennapos itallá vált, amely alkoholtartalmának köszönhetően jobban védte az embereket a baktériumfertőzésektől és a szennyeződések káros hatásaitól, mint a víz. A bor viszonylag hosszú tárolási ideje válságos időkben is lehetővé tette a készletek felhalmozását. Az idegen megszállóktól veszélyeztetett városokban komoly készleteket tároltak, és a hajókon is műidig volt bor. A19. század közepén a filoxéra majdnem teljesen tönkretette az európai szőlőtermesztést. Az 1880-ban behozott, oltott szőlőtőkék - európai fajták amerikai tőkékbe oltva - ellenálló- ak voltak a betegséggel szemben, és így maradhatott fenn számos bortermelő vidék Európában. A 20. században Európában folyamatosan csökkent a szőlőtermelő területek nagysága, míg a tengerentúlon egyre nagyobb területeken telepítettek szőlőt. A századforduló idején 8,2 millió hektáron termesztettek szőlőt Földünkön. A jó bor a szőlőhegyen terem Mi is voltaképpen a bor? A német bortörvény szerint a bor az a termék, amely „kizárólag friss szőlő, szőlőcefre vagy szőlőmust teljes vagy részleges alkoholos erjesztésével készül”. A borokat tehát nem csinálják, s főleg nem a pincében. A bor szőlőmustból erjed, és ehhez először is szőlőre van szükség. A jó bor mindent eldöntő alapja tehát a szőlőhegyen terem. Minőségét főleg a szőlőfajta, a talaj, és a vincellér tudása, szorgossága, tapasztalata határozza meg. Merthogy a megfelelő szőlőfajta kiválasztása meghatározza a bor későbbi aromáját, miközben nem minden szőlőfajta fejlődik jól a különböző területeken. Némelyik szőlőfajta jól tűri a hőséget, mások hűvösebb éghajlaton fejlődnek szépen. Műiden szántóföldnek, mezőnek, szőlőhegynek megvan a maga vegetációs története és rá jellemző terméshozama. Ezek a sokszor évszázadok során kialakult tapasztalatok képezik a bortermelés alapját, hiszen valamennyi szőlőfajta meghatározott talajviszonyok között érzi jól magát. Akár pala, kavicsos talaj, homok vagy agyag, a talaj összetétele nyomot hagy a boron, éppúgy, mint a szőlőfajta és az éghajlati jegyek. Főleg az ásványi ízek érezhetők, amelyek szintén meghatározzák a bor jellegét. Termőhely, éghajlat, mikroklíma A termőhely a legmeghatározóbb a bor szempontjából, hiszen itt együtt hat a talajszerkezet, a terület lejtése és fekvése, az éghajlat, a kulturálisan és történelmileg hagyományos szőlőfajták. A termőhely ennek megfelelően mindezen tényezők évszázados hagyománya alapján a bor helyi jellegzetességét és a termelési módszereket jelenti. Optimális esetben a pincemester teremti meg a fenti tényezők közötti harmóniát. A másik fontos tényező, amely hat a szőlő érésére, az éghajlat. Mint a gyümölcsöknek általában, a szőlőnek is bizonyos mennyiségű napsütésre van szüksége, hogy megérjen. Némelyik szőlőfajta, mint például a rizling, hűvösebb vidékeken fejlődik jobban, míg más fajták - például a cirfandli - csal melegebb éghajlaton érnek be. Az amerikai tudósok szerint egy borvidéken 10 °C-os átlaghőmérséklet mellett legalább 2500 napos órára van szükség évente. Németországban már évi 1600 napos óra is elég a szőlőtermesztéshez. Mikroklímáról akkor beszélünk, amikor egy területen ingadoznak az éghajlati viszonyok és különbözőek az értékek. Már a legjelentéktelenebb éghajlati tényező is magyarázat lehet arra, hogy egyik vagy másik szőlőfajta miért éppen az adott területen „érzi jól magát”. A szőlőtermesztés szempontjából döntő fontosságú, hogy az adott ültetvény fekvése mennyire napos, melegtáro- ló-e a talaj és milyen a vízfelvevő képessége. E tényezőktől függ, hogy a termés egészséges lesz-e és beérik-e, ami végső soron döntő az adott évjárat minősége szempontjából. A bortermelés ennek megfelelően már a szőlőhegyen elkezdődik. A szőlőtőkék állandó törődést igényelnek. A gyomirtó és növényvédő szerek egyre jobban visszaszorulnak. A szőlőtőke a rügyek megjelenésétől a szőlő teljes beéré- séig, tehát kora tavasztól késő őszig számos vegetációs fázison megy keresztül. Európában a virágzás ideje vidéktől függően május közepe és június közepe közé tehető. A német borvidékeken a szüret október elején kezdődik. A minőségi borászatok napjainkban is a kézi szüretelést részesítik előnyben, mert így lehetnek biztosak abban, hogy valóban csak az érett és egészséges szőlőszemek kerülnek a puttonyba. (A pannonborvidek.hu nyomán) (Folytatjuk) AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL A kutya fürdetése Van egy 6 hónapos spaniel kutyánk. Szeretnénk őt megfürdetni, ám több ellentmondásos dolgot is olvastunk ezzel kapcsolatban. Hogyan, milyen időközönként kell a kutyát fürdetni? DR. NAGY KORNÉL A kutyákat általában csak ritkán, évi 3-4 alkalommal kell fürdetni, inkább rendszeres szőrkefélésre van szükségük. Főleg nyáron, amikor nagy a forróság, könnyebben összepiszkolhatja magát kedvencünk, esetleg a játék kedvéért a kutya is a családdal együtt úszik a tóban, folyóban. A kutya bőrét és szőrét vékony zsírréteg védi a nedvességtől és a baktériumoktól, gombáktól. Ha a nagyon gyakori, főleg samponos fürdetéssel ezt a védőréteget eltávolítjuk, könnyedén korpásodást, viszke- tegséget okozunk. Ha úgy véljük, az eb piszkos, többnyire elegendő langyos vízzel leöblíteni a bundáját. Ha ennek ellenére mégis rendesen szeretnénk kedvencünket megtisztítani, mindenképp használjunk speciális kutyasampont. Zuhanyozáskor nagyon ügyeljünk arra, hogy kedvencünk fülébe ne kerüljön víz! Ha ez mégis megtörténik, a füleket belülről azonnal törüljük szárazra, nehogy a külső hallójárat begyulladjon. A szemhéjak nedves ronggyal is letörölhetőek. A dús és hosszú szőrű ebek nyaranta bizony gyakran szenvedhetnek a nagy hőségtől, kiváltképpen akkor, ha hideg éghajlathoz szokott fajtákról van szó. A kutyát akkor kell gyakrabban fürdetni, ha koszos esetleg valamüyen parazitás fertőzéstől akarjuk megszabadítani. Ilyen esetben is csak akkor mosdassuk meg, ha a hőmérséklet kellően magas, vagy ha zárt helyiségben tudjuk .azt elvégezni, különben kedvencünk megfázhat. A kutya fürdetése nem köny- nyű feladat, főleg ha felnőtt korban akaijuk a kutyát először fürdetni. Ezért lehetőleg meleg időben, kint a szabadban végezzük a fürdetést. Ilyenkor legegyszerűbb egy nagy dézsát vagy egy régi, már nem használt babakádat készíteni, félig telve langyos vízzel. Mindig legyen bő víztartalék az alapos öblítésre. Mindig speciális kutyasampont használjunk, vagy olyan szert, amit az állatorvos javasol! Könnyebben eloszlik a bundán a sampon, ha azt egy nagyobb flakonban felhígítjuk, és úgy öntjük a kutya bundájára. Ha kellően átdörzsöltük a kutya bundáját, a habot bő vízzel öblítsük le. Ez a munka sok türelmet igényel, mert sokáig kell öblögetni, hogy a szőrzetből a sampon teljesen eltűnjön. A fürdetés és öblítés után egy régi, tiszta törülközővel töröljük meg kedvencünket. A kutya első reakciója a kádból kikerülve az lesz, hogy mindent összeszőrözve és -vizezve kirázza magát. így a víz nagy részétől megszabadul. Ha törülközővel is végigdörzsöltük az ebet, akkor jöhet alacsony hőfokon a hajszárító. A szárítás lerövidülhet, ha közben négylábú kedvencünk bundáját folyamatosan fésüljük. A kutya rövid vagy hosszú szőrzete eltérő ápolást igényel. A rövid szőrű kutyák bundáját - a tisztaság fokától függően - elég hetente egyszer alaposan átkefélni. Ehhez a szőrzethez használjunk fésűt és puha szálú kefét, mellyel más állatot ne fésüljünk! Egy nagyobbacska kutyát célszerű asztalra állítani valahol a szabadban, míg ä kisebbeket akár ölünkben is fésülhetjük. A töredezett, összegubancolódott szőrt egy fésű segítségével a kutya nyakától kezdve a lábai felé haladva távoű'tsuk el! Szenteljünk külön figyelmet a nyak vastag szőrzetének (pl. labradorok esetén). A fésülés után a kihullott szőrt puha szálú kefével távolíthatjuk el. A hosszú szőrű kutyáknál hasonló a folyamat, bár náluk ezt hetente többször kell megismételni. A legjobb, ha hetente két- szer-háromszor, rövid időt szánunk arra, hogy átfésüljük hosszú szőrű kutyánkat, különben csomókba állhat össze a szőre. A kifésülés ugyanúgy a nyaktól induljon a lábak felé haladva. Ha kedvencünk bundája vastag, akkor emelgessük fel a fedőszőrt és a fésülést az alul meglapuló szőrrel kezdjük. A fésülést akkor fejezzük be, ha a kutya bundájában végig tudjuk húzni a fésűt anélkül, hogy az abban megakadna. A fésülés során célszerű ellenőrizni a kutya egészségi állapotát is: győződjünk meg arról, hogy kedvencünk bőrén nincse- nek-e felületi sérülések, horzsolások, élősködők, dudorok vagy kiütések. PIACI ÁRSÉTA sárgarépa Pozsony szeptember 11-én 20 Sk/kg Komárom szeptember 10-én 14-16 Sk/kg Rimaszombat szeptember 10-én 20 Sk/kg Zselíz szeptember 10-én 15 Sk/kg Losonc szeptember 11-én 15-18 Sk/kg Szepsi szeptember 10-én 16 Sk/kg Kassa szeptember 10-én 15-18 Sk/kg petrezselyem 40 Sk/kg 26-30 Sk/kg 35 Sk/kg 18 Sk/kg 39 Sk/kg 30 Sk/kg 30 Sk/kg burgonya 14 Sk/kg 10-12 Sk/kg 12 Sk/kg 8 Sk/kg 8-11 Sk/kg 10 Sk/kg 7-12 Sk/kg tojás 3,50-4 Sk/db 3,50 Sk/db 3 Sk/db 3 Sk/db 3 Sk/db 3,10 Sk/db 3-3,30 Sk/db hagyma (fokhagyma) 20 (100) SK/kg 15 Sk/kg, 3-5 Sk/db 20 (120) Sk/kg 15(50) Sk/kg 12-16 (99) Sk/kg 16(96) Sk/kg 12-16(55) Sk/kg zeller 12 Sk/db 6-8 Sk/db 20 Sk/db 10 Sk/db 10-15 Sk/db 22 Sk/kg 29-36 Sk/kg paprika 25 Sk/kg 16-26 Sk/kg 20 Sk/kg 25-35 Sk/kg 18-35 Sk/kg 22 Sk/kg 15-30 Sk/kg paradicsom 25 Sk/kg 16-30 Sk/kg 15 Sk/kg 35 Sk/kg 20 Sk/kg 25 Sk/kg 15-30 Sk/kg kelkáposzta 24 Sk/db 13-15 Sk/db 25 Sk/db 10 Sk/db 25 Sk/kg 26 Sk/kg 16 Sk/kg tök 20 Sk/kg 8 Sk/kg 10 Sk/kg 15 Sk/db 15 Sk/db 10 Sk/kg 8 Sk/kg alma/körte 28-34/42 Sk/kg 20-25/25 Sk/kg 15-25/20 Sk/kg 25/20 Sk/kg 25-42/15-30 Sk/kg 20-25/25-45 Sk/kg 10-25/25-30 Sk/kg szilva 28 Sk/kg 20-25 Sk/kg 20 Sk/kg 18 Sk/kg 29 Sk/kg 20-30 Sk/kg 18-20 Sk/kg karfiol/kalarábé 30-35/12 Sk/db 20-30/6 Sk/db 25/10 Sk/db 15/10 Sk/db 28-35 Sk/db, 13-20 Sk/kg 15/13 Sk/db 10-40/8-18 Sk/db szőlő 35-48 Sk/kg 26-30 Sk/kg 35 Sk/kg 25 Sk/dkg 25-40 Sk/kg 20-30 Sk/kg 35-40 Sk/kg Saláta-/csemegeuborka 38/20 Sk/kg 20/26 Sk/kg 12/15 Sk/kg X 25/30 Sk/kg 10-20/x Sk/kg 15-30/20-30 Sk/kg
