Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-10 / 210. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 10. Vélemény És háttér 7- Hallod? Azt mondták a hírekben, hogy erős lehűlés várható. Itt az ideje, hogy lemondjon a környezetvé­delmi miniszter. (Peter Gossányi karikatúrája) A Forsa szerint az új „tandemmel" javultak a szociáldemokraták kilátásai Választási versenyfutás FIGYELŐ Rendetlen lovagrendek A Magyar Köztársaság négy lovagrenddel van kapcsolat­ban, rajtuk kívül nem hivata­los kapcsolatot sem tart fenn más lovagrendekkel, még ha közülük egy-kettő ennek el­lenkezőjét állítja is - közölte a külügyi tárca helyettes szóvi­vője az MTI-vel. Kizárólag a Szuverén Máltai Lovagrend­del áll fenn államközi megál­lapodáson alapuló, nagyköve­ti szintű diplomáciai kapcso­lat - hangsúlyozta Kohári La­jos. Hozzátette: ez alapján a Szuverén Máltai Lovagrend magyar földön is diplomáciai mentességet és jogosultságo­kat élvez. A kommüniké kitér arra, hogy Magyarország kor­mányközi megállapodás alap­ján tart fenn kapcsolatot a Szent Lázár Lovagrenddel, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovag­rend Magyarországi Helytar­tóságával és a Johannita Rend MagyarTagozatával, amelyek bizonyos, tevékenységük vég­zéséhez szükséges könnyíté­seket kapnak. Kohári Lajos ki­emelte: a tárca elutasította több hasonló szervezet nem­zetközi jogi státusára vonat­kozó bejegyzési kérelmét, ezért azok Magyarországon kizárólag polgári jogi alapo­kon működnek, és hiába hir­detik, hogy nemzetközi stá­tust és kiváltságokat élveznek. A tárca semmiféle diplomáci­ai, illetve külügyi igazolványt nem adott ki számukra, mint ahogy diplomáciai rendszá­mot sem. A minisztérium erről tájékoztatta az érintett ma­gyarhatóságokat, illetve meg­tette a szükséges bejelentést. Ha az el nem ismert, csupán egyesületi alapon létező lo­vagrendek igazolványokat bocsátanak ki, azok a sze­mélyazonosság igazolására nem alkalmasak, és semmifé­le kedvezményre, így könnyí­tett, illetve soron kívüli határ- átlépésre sem jogosítanak fel senkit - áll a közleményben. A Külügyminisztérium külön is elhatárolódik a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjel­ségeinek Szövetségétől és a Saint Ouen és Csillag Szuve­rén Lovagrendtől, amelyek „azt sugallták, mintha a tárca elismerné őket, valamint az általuk a minisztériumnak megküldött dokumentumo­kat”. (mti) Győzhet-e a német szociál­demokraták új kancellárje- löllje, Frank-Walter Stein­meier külügyminiszter, illet­ve pártja a hivatalban levő konzervatív kancellárral, Angela Merkellel és táborá­val szemben a jövő őszi par­lamenti választásokon? Ez a kérdés foglalkoztatta a berli­ni választási szakértőket, po­litológusokat. MT1-ELEMZÉS A legtekintélyesebb német közvélemény-kutató intézetek vezetői egyaránt úgy vélekedtek: az SPD-ben előző nap bekövetke­zett látványos hatalomváltással megnövekedett ugyan a szociál­demokraták esélye, de a kancel- láijelölt Steinmeier és az új párt­elnöknek javasolt Franz Münte­fering magas rokonszenv-muta- tói ellenére mindez egyelőre ke­vésnek tűnik a konzervatívokkal, illetve a rendkívül népszerű An­gela Merkellel szemben. Az Emnid közvélemény-kutató intézet vezetője annak a nézet­nek adott hangot: noha a „pártkatona” Müntefering erős integráló személyiség a szociál­demokraták táborában, kétséges, hogy egységesen Frank-Walter Steinmeier mögé tudja-e állítani a párt különböző frakcióit. Külö­nösen vonatkozik ez a párt bal- szárnyára, amely a kanceüátje- lölttől eltérően elveti az Agenda 2010 reformprogramot, s erőtel­jesen szorgalmazza a közeledést a Baloldal pártjához. Hasonlóan vélekedett az Infra- test-JJimap intézet igazgatója, Ri­chard Hühner is, aki kulcskérdés­nek nevezte, hogy a pártelnök-je­lölt Müntefering képes lesz-e biz­tosítani a kancelláijelölt és a bal­oldali frakció együttműködését. Úgy vélte ugyanakkor, hogy a né­met választók körében igen nép­szerű Steinmeier sokkal nagyobb eséllyel tudja felvenni a versenyt Merkellel szemben, mint azt a va­sárnap lemondott SPD-elnök, Kurt Beck tehette volna. A Forsa közvélemény-kutató in­tézet vezetője szerint az új „tan­demmel” javultak a szociáldemok­raták küátásai egy évvel a 2009-es választások előtt. Manfred Güllner úgy vélte, hogy Steinmeier és Müntefering népszerűsége hama­rosan az SPD országos támoga­tottságának az emelkedésében is tükröződni fog; szerinte a szociál­demokrata szavazók többsége is megkönnyebbüléssel fogadta Kurt Beck visszalépését. Az igazi megméretés azonban csak most következik - jelentette ki a Forsa-igazgató, utalva a kü­lönböző frakciók közötti ellenté­tek beszüntetésének szükségessé­gére, továbbá annak fontosságá­ra, hogy az SPD baloldali szárnyát megnyerjék a reformpárti kancel­lárjelölt Steinmeier választási programjának támogatásához. Gerd Langguth bonni politoló­gus szerint a konzervatív-szoci­áldemokrata nagykoalíció hátra levő hivatali idejének hangulatát napról napra mérgezheti Angela Merkel kancellár és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter riva­lizálása. A konzervatív szakértő - több Merkel-életrajz írója - mégis úgy vélte: a kancellár és a külügymi­niszter együttműködését a kor­mányon belül Steinmeier jelölése aligha befolyásolja, mégpedig el­sősorban a kölcsönös egymásra­utaltság végett. Viszonyukat ed­dig is alapvetően a lojalitás jel­lemezte, s ha Steinmeier külpoli­tikai téren Merkellel szemben kí­vánna pontokat szerezni, tekinté­lye külföldön minden bizonnyal csökkenne, s ez kihatna az orszá­gon belüli támogatottságára is. Langguth általánosságban is úgy vélte: a konzervatív kanceüár és a szociáldemokrata külügymi­niszter nézetei alapvető kérdé­sekben eddig sem különböztek lényegesen egymástól, ami meg­nehezítheti Steinmeier számára, hogy valódi alternatív programot kínáljon. Ezen túlmenően az új­donsült szociáldemokrata kancel- láxjelölt soha nem volt „választási harcos”, elsősorban megbízható, magas rangú hivatalnoknak szá­mít - tette hozzá a szakértő. JEGYZET Színház az utcán KOZSÁR ZSUZSANNA Mari néni szeret színházba jár­ni. Egykoron a vüágot jelentő deszkákról is álmodozott, de aztán az élet visszahúzta a fel- legekből a kemény realitás tala­jára: a színészpálya mindörökre álom maradt. De Mari néni az­óta is hűségesen látogatja az előadásokat, már amennyire szerény nyugdíjából futja. Ezért is örül, mint majom a farkának^ ha ingyenes előadást láthat. Ilyet a városban ősz elején tar­tanak, a színházi fesztiválon, Mari néni üyenkor egy hétig ex­tázisbán van. Jól felöltözik, mert az este tízkor kezdődő, szabadtéri programoknál az időjárást nem lehet előre ki­számítani, kispokrócostul lete­lepszik egy székre vagy lócára, hogy végigélvezze a modeme­ket, ahogy ő a mai színházmű­vészetet becézi. Egyik nap azon­ban kicsit később ér a helyszín­re, nem félórával az előadás előtt, csupán pár perccel. Nincs szabad ülőhely. Hagyján. Majd elácsorogja hetvenéves csontja­ival azt az órácskát, ha eléggé belefeledkezik, meg se érzi. A sört vedelő, hangoskodó fiata­lok meg se látják, nemhogy a hélyüket átadnák. Hagyján! Az első két sor bársonyszék a nób- lesszeknek fenntartva - akik kö­zül nem dugja oda az orrát sen­ki, a darab hatvan perce alatt üresen ásítoznak, ám úgy őrzik őket a szervezők, mint a kincset, nehogy valaki illetéktelen üle­pével üléssé azokat. Hagyján!! Az alkalmi színházként szolgáló ponyvasátor végében sörmérés, kétasztalnyi részeggel, akik a háttérzajt szavatolják a színházi élményhez. Hagyján? A pro­dukció kellős közepén a főutcán végigrobog a szemetesautó, iszonyú zajjal, dérrel-dúrral ürítve a kukákat, hozzájárulva az általános káoszhoz, melyet a belül gajdolók és a sátoron kívül garázdálkodók okoztak eddig. Hagyján? Rendőr egy szem se, a szervezőket kimeríti a bársony­székek őrzése, a részegek kieb- rudalása vagy a szemeteskocsi melegebb tájakra küldése már nem fér munkaköri leírásukba.. Hagyján?? A komédia áüítólag jó volt. Mari néni nem tudja megítélni, mert kissé nagyot- haü, így a szöveg fele a szemét­ürítés és kocsmázás miatt el­úszott számára. A látvány fele az előtte ácsorgók miatt úszott el. Hazafelé ballagva tehát a da­rab mondanivalója helyett azon töri a fejét, minek van szabadté­ri színházi fesztivál, ha a nézőt megbolondítják az összes létező zavaró tényezővel. Miért nem lehet megegyezni a köztisztasá­gi váUalattal, hogy kivételesen este tíz helyett éjfélkor kukáz­zon? A városi rendőrség miért nem járőrözik a főutcán, hogy a rendbontókat elintézze? És mért nincs annyi ülőhely, hogy mindenki elférjen? A kocsmá- zóknak jut hely az előadás ide­jére felhúzott ponyvasátor alatt? A nézőknek nem? Csak azért, mert nincsenek belépője­gyek? Mari néni hazabattyog, és várja a következő, kőszínházi, fizetős darabot. Azzal tán na­gyobb szerencséje lesz. KOMMENTÁR Álmodik a nyomor GÁL ZSOLT Robert Fico azt álmodta, hogy 1948-at írunk, ő Klement Gottwald és ezért államosítani fogja a Szlovák Gázmüveket (SPP). Miután felébredt, rájött, hogy hat évtized eltelt, de sebaj, az akkori ideo­lógia még mindig él és virul, legalábbis Fico és kormánya fejében. Vásároljuk hát vissza a gázváüalatban eladott állami részesedést! A kormányfő - ahogy az lenni szokott - megint egyszerűen ma­gyarázta el választóinak a helyzetet: az SPP csak ne emelje a gáz árát, a telhetetlen külföldi tulajdonosok elégedjenek meg a tavalyi 16.7 müliárdos nyereséggel, mit akarnak még nyerészkedni a sze­gény szlovákiai fogyasztón. A gáz árát az emberek pénztárcájához igazítsák, és ha ez nem tetszik a külföldi kapitalistáknak, akkor hajlandóak vagyunk tőlük visszavásárolni azt, amit Dzurindáék eladtak nekik. Fico eszmefuttatásából - ahogy az lenni szokott - egy szó sem igaz, újra féligazságok, csúsztatások és hazugságok keveréke, a visszavásárlás ötlete pedig megint blöff- álmodik a nyomor! Az SPP nyereségének túlnyomó része nem a hazai kisfogyasztó­kon való nyerészkedésből, hanem a külföldre exportált gáz tran­zitdíjaiból származik. Az uniós szabályok tiltják az úgynevezett keresztdotációt, azaz a szállításból elért nyereség kárára nem le­het olcsóbban adni a gázt a hazai fogyasztóknak. Az SPP nyeresé­gét jórészt nem a külföldi tulajdonosok (a francia Gas de France és a német E.ON Ruhrgas) teszik zsebre, hanem a szlovák állam. Elő­ször is, a megtermelt nyereségből 19% az áüamot illeti társasági adó formájában. Másodszor, ha az adózás utáni nyereségét oszta­lékként szétosztják, akkor annak 51 %-a (ekkora a cégben az álla­mi részesedés) az áüamkasszába vándorol. A Fico által szajkózott 16.7 müliárdos tavalyi nyereség valamivel több mint felét az áüam tette zsebre. A kormányfő zavaros logikáját követve a szlovák ál­lam a külföldi tulajoknál is jobban nyerészkedik a cégen és a la­kosságon. Nem is akárhogyan. Ugyanis nem elégedett meg az adózás utáni nyereség teljes lenyelésével osztalék formájában, ta­valy még rendkívüli osztalékot is kicsikart a cégtől. így az elmúlt két évben csak osztalék formájában több mint 30 milliárd koronát szivattyúzott ki a kormány az SPP-ből. Ehhez hozzákívánkozik, hogy mióta a gázváüalat 49%-a magánkézben van, azóta a költ­ségvetésnek több bevétele származik belőle, mint amikor (2002 előtt) teljes egészében állami tulajdonban volt. Ennyit a visszaál­lamosítás gazdasági logikájáról. De ez még nem minden. A gáz ára - mint minden terméké - 19%-os forgalmi adót (DPH) tartalmaz, ebből évente további 3,92 milliárdot kaszál az áüamkassza. És természetesen az SPP összes alkalmazottjának jövedelméből le­vonják az adókat és járulékokat, ez is áüamháztartási bevétel. Ak­kor ki is nyerészkedik itt kin? Az árakat nem lehet az emberek keresetéhez igazítani, ez fából vaskarika lenne. A szegény afrikai államokban, ahol százmilliók tengődnek napi egy-két dollárból az áüam azt mondhatná: kerül­jön nálunk minden tízszer-hússzor kevesebbe, mint a fejlett or­szágokban, és megoldódna a földi szegénység. Az oroszok nem ad­ják el nekünk olcsóbban a gázt, mint a németeknek csak azért, mert mi szegényebbek vagyunk. Az SPP 49%-át nem lehet 123 milliárdért (a 2002-es vételárért) visszavásárolni a külföldiektől. Ennek az összegnek a mai értéke (az inflációval beszorozva) vala­hol 160 müliárd felett járhat. De ebbe még nem számoltuk bele a beruházásokat és fejlesztéseket. Summa summarum, a cég vissza­vásárlása felemésztené Szlovákia évi teljes költségvetésének felét. Szlovákiának nincs erre pénze, Fico blöfföl, összekeveri a kívánságműsort a realitásokkal. Fico az SPP-től kisajtolt müliárdok töredékéből játszva segíthetne a rászoruló fogyasztók gondjain, de ezt nem teszi meg, ehelyett új­ra bűnbakokat keres, szélmalomharcba viszi az országot a piaci erők eüen, hazudik és - ahogy ez-lenni szokott - ettől népszerű. FIGYELŐ Hadüzenet a nosztalgiának Az egykori NDK iránti nosz­talgiának üzen hadat a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU). A szociáldemokratákkal kormányzó konzervatív pártot aggasztja az egykori keletnémet kommunista utódpártot, a PDS-t is magában foglaló Baloldal pártjának országos méretű erő­södése, ezért kampányt tervez az elsősorban a keleti tartomá­nyokban növekvő nosztalgiával szemben. A CDU vezetősége stratégiai dokumentumot dol­gozott ki, amelyet a párt decem­beri kongresszusa elé terjeszt. A tervezet szerzői minden koráb­binál erőteljesebben kívánják „lerántani a leplet” az egykori NDK-ról, hangsúlyozva, hogy a volt kommunista rendszer Né­metország történetének „máso­dik diktatúrája” volt. Az akkori keletnémet vezetés lábbal tipor­ta az alapvető emberi, ületve szabadságjogokat, a vélemény­nyüvánítás szabadságát, az uta­zási szabadságot, szabad válasz­tások nem voltak. A gazdasági helyzet a volt kommunista ál­lamban a berlini fal leomlásakor katasztrofális volt. A párt doku­mentuma hangsúlyozza az em­lékezés fontosságát, sürgeti mú­zeumok létesítését az egykori kommunista állambiztonsági minisztérium, a Stasi volt börtö­neiben, s a még meglevő „belnémet” határlétesítmények műemlékvédelem alá helyezé­sét. Állást foglal amellett, hogy Berlinben és Lipcsében a német egységért folyó harcra, valamint az egység helyreáUítására emlé­keztető szobrokat emeljenek. Fontosnak tekinti a CDU a keleti tartományok gazdasági felzár­kóztatásának felgyorsítását. Eb­ből a célból - mindenekelőtt a munkahely-teremtés érdekében -a beruházások növelését sürge­ti. Az egykori NDK iránti nosz­talgia elleni kampány szerves ré­sze a konzervatív párt felkészü­lésének ajövő évi parlamenti vá­lasztásokra. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents