Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-06 / 207. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 6. Vélemény És háttér 7 JEGYZET Áptudéjt szakasszony Az információs technológia forradalmát éljük ebben a hihetetlenül gyors tempóra váltott 21. században. Egy nagy rohanás az életünk, és aki nem tud lépést tartani, nem áll folyton készenlétben, szép magyar szóval, nem „áptudéjt”, az menthetetlenül lemarad. Még a régi, hajdan időt és alapos be- lemerülést igénylő szakmák művelői is kénytelenek „ráhajtani”, megfelelni a kor kihívásainak. Erről legutóbb a szomszédasszonyunk is meggyőződött, aki egy szép napos nyári délutánon kies fővárosunk hangulatos belvárosi utcáin sétálgatott. Gyanútlanul. Nem talált benne semmi furcsát, amikor odalépett hozzá egy gyerekkocsit toló fiatalasszony, és valamilyen utca iránt érdeklődött. A szomszédasszony elgondolkodott, de semmit nem mondott neki az utcanév. És akkor történt. Miközben ő a memóriájában kutakodott, merre is lehet az a bizonyos utca, a fiatal- asszony, pillantását az övébe mélyesztve, szép halkan kántálni kezdett valamit. A szomszédasszony meglepődve kicsit jobban fülelni kezdett. És megdöbbenéssel észlelte, hogy a nő az ő jövőjéről, egészségéről, szerelmeiről és a hamarosan házhoz álló sok pénzről beszél. Felocsúdni sem volt ideje, néhány másodperc alatt „ráömlött” a rózsás színben tündöklő jövő. Csak szabadkozni tudott, hogy hát ő igazából nem is... de azért köszöni. Mire az inkognitójából kilépett szakember, pontosabban szakasszony, még pontosabban kéretlen villámjós- nő közölte vele: „Most már magán múlik, mennyit ér magának, amit tőlem hallott.” Szomszédasszonyom pironkodva elővette a pénztárcáját: hát tényleg, ha már ennyi jó dolgot jósolt neki, valamivel honorálni kellene, és a kezébe nyomott valami papírpénzt. ,Adjon csak nyugodtan, többet is veszített már maga, mint amennyit most nekem ad” - biztatta a szakasszony, ám ezzel még korántsem fejezte be. Nyomatékosan kijelentette, a jóslat csak akkor válik be, ha kereszttel is megerősíti. Amit természetesen papírpénzből kell megcsinálni. Legjobb, ha ötszázasból. (Mi másból? Esetleg még ezresből...) A szomszéd- asszonyom kezdte úgy érezni, ebből a helyzetből talán most már minél gyorsabban ki kellene menekülnie. Közölte, nincs nála annyi pénz, meg siet is. És ott is hagyta a villám- jósnőt. De nagyon gyorsan. Olyan 21. századi tempóban. Nehogy még valami átkot szóljon rá hirtelenjében a kevesellt honorárium miatt. Szóval legyenek résen, ha gyerekkocsis fiatal- asszony szólítja le önöket. Hátha egy „áptudéjt”, rohanó korunkban villámgyorsan (és kéretlenül) jövőt mondó jósnő. (Mislay Edit) Hol késett, Giziké? Csak nem maga is szennyet borogatott a kormányra? (Peter Gossányi rajza HÉTVÉG(R)E Brüsszelben és Légen Ján „Kettőskeresztállító” Slota startolta a hetet: míg Gyurcsány Ferenc és Robert Fico békülni próbált Brüsszelben - mérsékelt sikerrel, még a kameráknak szóló diplomáciai bájmosoly is alig-alig jött össze addig ő ornitológiái ismereteit csillogtatta Malackában, ezzel voltak tele a keddi lapok, hétfői lapok ugyanis nem voltak, az alkotmány ünnepe miatt. Ugyancsak államunk alaptörvényének köszönhetik a nebulók, hogy hétfőn még önfeledten játszadozhattak kis barátaikkal, iskolába menni ugyanis csak kedden kellett. KOCUR LÁSZLÓ Robert Fico Légen (igen, a du- naszerdahelyi járásbeli településről van szó, nem tévedés) is átadott egy - reméljük nem kisebb, nem rosszabb, hanem pontosan - olyan sportpályát, amilyenből már van pár az ország nemzetiségi szempontból kevésbé heterogén településem. A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És üyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok..., de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárri- portemőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli. A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napüappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizen- egynéhány évvel ezelőtt - egy telefonbeszélgetés átirata szerint - állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani - nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Dániel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető - a Vladimír Palkó által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) - felszólalásában nyíltan küátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko - emlék1 szik még rá bárki? -, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának? Robert Fico egyébként a Duna- szerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézüabdának kevés. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak - egyebek mellett - van egy stabü koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközeiben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. Ä hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén. S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevi- zelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagáj- alakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly- vel kell írni. Á nemzeti vezető - majdnem nemzetvezetőt írtam - keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud. KOMMENTÁR Stratégia vagy taktika? LAKNERZOLTÁN A koalíció felbomlása után az egykori koalíciós pártok megpróbálják kitapogatni lehetőségeik korlátáit. Az SZDSZ valószínűleg elsősorban időt akart nyerni, amikor cselekvési tervet kért a kormányfőtől, s feltételekhez kötötte azt is, milyen esetben tudná támogatni az előrehozott választást. A liberálisok két dolgot szeretnének egyszerre: leválni az MSZP-ről és elkerülni az előrehozott választást, amihez valahogy át kellene varázsolni a költségvetést a Tisztelt Házon. A kormányfő a minap előterjesztette cselekvési tervét, a jelek szerint teljes szocialista frakciótámogatással. A terv lényege, hogy a jóléti rendszerhez nem lehet, de nem is kívánatos hozzányúlni, így kizárólag az illegális gazdaság kifehérítéséből származó bevétel nyitna teret a közkívánatra végrehajtandó közteher-csökkentésre. A közgazdászszakma lesajnálta az elképzelést, az SZDSZ pedig kereken nemet mondott rá. Itt elvileg véget is érhetne az SZDSZ és az MSZP sajátos, válóper utáni békéltető tárgyalása. Ehhez képest az SZDSZ az idén már kétszer elutasított MSZP-hez fordul azzal, hogy ha az egy új programot és nem mellékesen egy új miniszterelnököt prezentálna, akkor közösen tető alá hozhatnának egy szakértői kormányt. Közben az MDF ellenzéki megállapodást szorgalmaz az adótörvényekről, amelyeket a Fidesz, a KDNP, az MDF és az SZDSZ matematikailag keresztül is vihetne a parlamenten. Ha ez nem sikerülne, akkor az MDF szerint ugyanezeknek a pártoknak a parlament feloszlatásával kell a kormányozhatóság feltételeit visszaállítani. Mármost az a kérdés - talán az SZDSZ számára is -, hogy a szakértői kormányra tett javaslat taktikai húzás, vagy ez a liberális párt stratégiai célja? A taktikázást az indokolná, hogy az SZDSZ a koalíciót visszasíró szavazói számára bizonyítsa: tényleg mindent megpróbál az együttműködés fenntartásáért, de a szocialistákkal egyszerűen nem lehet tovább folytatni. Ezt követően a liberálisok akár az ellenzékkel folytatott tárgyalásokba is bocsátkozhatnának, ahol hamar bebizonyosodna, hogy nem tudnak közös javaslatokat tenni. A parlament feloszlatásának megszavazását viszont azzal kerülhetné ki az SZDSZ, hogy a Fidesznek e célból szabott feltételeire hónapok óta nem kapott érdemi választ. Ettől kezdve az SZDSZ elmondhatná, hogy mindent megpróbált, de nem talált partnereket, és sorsára hagyná a kormányt a költségvetéssel. Ha nem siet a szocialisták segítségére néhány meggyőzhető vagy pusztán nem elég fegyelmezett ellenzéki képviselő, akkor a költségvetés megbukik, s a parlament feloszlatását ekkor már nehéz lenne elkerülni. Viszont az SZDSZ elérheti, hogy az új választásra 2009 nyara előtt ne kerüljön sor, ami alatt karakteres ellenzéki stratégiával megpróbálhatná növelni szavazótáborát. Ha maga a szakértői kormány a cél, akkor az SZDSZ lényegében egy felújított koalícióban gondolkozik az MSZP-vel. Ebben az esetben a liberálisok „szabadítanák meg” az országot a népszerűtlen miniszterelnöktől, ám az már erősen kérdéses, miféle programban tudnának megállapodni azzal az MSZP-vel, amellyeljó ideje egyetlen stratégiai kérdésben sem tudnak megegyezésre jutni. Nem beszélve arról, hogy a jelen helyzetben Gyurcsány Ferenc úgy vonulhatna vissza, hogy ott maradna az MSZP élén, tehát a szabad demokratáknak vele kellene egyezkedni a szakértői kormányprogramjáról. Ha ez a szakértői kormány valahogyan mégiscsak létrejönne, akkor az érintett pártok biztosíthatnák, hogy 2010-ig eldöcögjöna parlament. Ám erősen kétséges, mit segítene a szocialisták választási esélyein, hogy nem adhatja át az uniós pénzekből épített létesítményeket, amire pedig nagyon készül, s a liberálisokén, hogy bár egy másik lakásban, de mégiscsak újra összebútorozott az MSZP-vel. Senki sem állíthatja, hogy könnyű döntést hozni egy üyen helyzetben. A liberálisok talán még nem is tették meg, de választaniuk kell majd. Inkább előbb, mint utóbb. FIGYELŐ Kennedyek dinasztiája Valóságos dinasztiát alapított, ő maga is elnökségről álmodott, helyette azonban fiai futottak be politikai karriert. A százhúsz éve, 1888. szeptember 6-án született Joseph Patrick Kennedy azonban nagy árat fizetett ambícióiért: merényletek és tragikus balesetek sújtották családját. A család még a XIX. század első felében, az éhínség elől menekült Írországból Amerikába, Kennedy apja már tehetős üzletember volt. Fiának egyenes útja volt a Harvard Egyetemre. Utána rendkívüli érzékkel bánt a pénzügyekkel, 25 évesen már bankigazgató, a legfiatalabb az egész országban. A felfelé ívelő pályához előnyös házasság dukált, választottja Boston korábbi polgármesterének lánya, Rose Fitzgerald lett. A házasságból kilenc gyerek született. A húszas években a családi vagyon gyarapítása foglalta le. Módszerei mai szemmel nem feltétlenül bizonyulnának törvényesnek, ezt utólag Kennedy is bevallotta. A szeszcsempészettel is gyanúsított üzletember a gazdasági világválságból is győztesen került ki: míg vagyona 1929-ben 4 millió dollárra rúgott, 1935-benmár 180 millióra. A politikai porond sem tűnt távolinak a demokrataként politizáló Kennedynek. Komoly támogatást biztosított Franklin D. Roo- seveltnek, cserébe miniszterségről álmodozott - helyette a tőzsde-felügyeleti bizottság vezetője, majd angliai nagykövet lett. Londonban azonban túl nagy szimpátiát tanúsított a náci eszmék irányába, így megromlott a viszonya az elnökkel. Álmáról azonban nem mondott le, elhatározta, elnököt csinál legidősebb fiából. Ifjabb Joseph Kennedy háborús halála után másodszülött fia, John került előtérbe, a magasztos cél érdekében Kennedy a háttérbe húzódott. Még megérte tervei megvalósulását, fiaazUSA35. elnökelett. A sors azonban nem volt kegyes hozzá, 1961 decemberében agyvérzést kapott. 1969 novemberében halt meg. (mti)
