Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-05 / 181. szám, kedd

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 5. www.ujszo.com

Kert-örökségünk Komáromban

Komárom. Augusztus 8-án, pénteken 17 órától nyílik a Kertörökségünk című kiállítás a Duna Menti Múzeumban, megnyitó beszédet mond Dr. Csornay Boldizsár igazgató (Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat). Az érdekes tárlat - melyet már Szlovákia több városában is megcsodálhatott a közönség - történeti keiteket, illetve a több száz éves magyarországi kertművészet történetét, az egyes társadalmak kertről alkotott elképzeléseit mutatja be. A Kert-örökségünk a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete együttműködésével készült, (m)

A spanyol festőóriás 120 műve lesz látható

Goya Esztergomban

ELŐZETES

Esztergom. Goya Esztergomban címmel rendezi meg Esztergom Város Önkormányzatával karöltve a GranTours Kft., a város utazási irodája következő kiállítását.

A spanyol festészet történetének El Greco és Velázquez után harmadik nagy géniusza, a XVIII. század hatvanas éveitől 1828-ig alkotó mester, Francisco Goya augusztus 16-án mutatkozik be az esztergomi közönségnek. Műveit, 120 rézkarcát és több „meglepetés-darabot” a régi Vár- megyeháza Deák Ferenc utca 4. alatti épületének Dísztermében

és a hozzá kapcsolódó kiállító-helyiségekben október 15-ig csodálhatják meg az érdeklődők. A Goya-tárlat anyaga Esztergom bajorországi testvérvárosából, Bambergből érkezik. A képek tulajdonosa Richard H. Mayer német gyűjtő.

Francisco Goya élete folyamán megalkotta Caprichos, Desastres de la Guerra, Proverbios és Tau- romaquia című, technikai és művészi szempontból is csodálatra méltó aquatinta-sorozatait. E ciklusok közül a Caprichost és a bikaviadal témáját feldolgozó, 40 darabból álló Tauromaquiát mutatják be Esztergomban, (evő)

1

____________________

Goya: Tauromaquia

__________________i

(Képarchívum)

MOZIJEGY

Elah völgyében

Mike Deerfield alig tért vissza Irakból, mikor nyomtalanul eltűnik. Amikor a fiú apja, Hank Deerfield - aki nem mellesleg a hadsereg volt rendésze -, valamint felesége, Joan értesülnek a nyugtalanító hírről, a férfi felkerekedik, hogy megtalálja elveszett fiát.

Mike-ot valahol Új-Mexikóban látták utoljára, ahol a helyi rendőri erők egyik nyomozója, Emily Sanders vonakodva bár, de segít a keresésben. Ahogy a bizonyítékok gyűlnek, úgy válik az eset egyre gyanúsabbá, és Sanders hamarosan feltűnő ellenállásba ütközik a hadsereg részéről, amely megpróbálja átvenni tőle

és Hanktől a nyomozást. Mikor végre fény derül Mike Irakban töltött éveire, Hank teljes világképe felborul, és ha meg akarja tudni, hogy mi az igazság a fia eltűnésével kapcsolatban, gyökeresen át kell értékelnie a rendszerbe vetett hitét.

In the Valley of Elah / V údolí Elah. Amerikai filmdráma, 2007. Rendező: Paul Haggis. Szereplők: Tommy Lee Jones (Hank Deerfield), Charlize Theron (Emily Sanders), Jonathan Tucker (Mike Deerfield), Jason Patric (Kirklan- der), Susan Sarandon (Joan Deerfield), Barry Corbin (Arnold Bickman), James Franco (Dan Camelli). (port.hu)

Charlize Theron és Tommy Lee Jones

(Képarchívum)

Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író

Az orosz lágerek krónikása volt ,

Életének kilencvenedik évében vasárnap éjjel Moszkvában elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író.

MTI JELENTÉS

1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Kozák eredetű módos parasztcsaládból származott, anyja nevelte, apja még a fiú születése előtt baleset áldozata lett. Sok minden érdekelte, a rosz- tovi egyetem matematika-fizika szakát és a moszkvai irodalmi főiskolát párhuzamosan végezte el, végül matematika- és csillagászattanár lett.

1941 októberében bevonult, a világháborúban tüzérként szolgált, többször kitüntették. Szabadidejében naplót vezetett és novellákat írt. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, melyben Sztálint Bandavezérként emlegette, s 1945-ben 8 év kényszermunkára ítélték. Moszkva közelében, egy zárt kutatóintézetben akusztikai lehallgató-készülék kifejlesztésével foglalkozott, itt számos kiváló tudóssal találkozott, a börtönfolyosó lett az akadémiája. Kazahsztánba kerülve kőművesként dolgozott, a lágerben „írt” műveit emlékezetében rögzítette. Szabadon bocsátása után még három évet kényszerlakhelyen kellett töltenie, befóttesüvegben ásta el írásait, közben parkettalerakással foglalkozott. A sztálini kultusz leleplezése után 1956-ban rehabilitálták, s ismét tanár lett Rjazanyban.

1959-ben három hét alatt írta meg kisregényét, az Ivan Gyenyi- szovics egy napját, amelyet a No- vij Mir című folyóiratnak küldött el. A mű 1962-ben, a hruscsovi olvadás idején jelent meg, ebben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét. Egyszerű nyelvezetével és hitelességével revelációként hatott Oroszországban és külföldön is.

Hruscsov 1964-es bukása után azonban már nem közölték műveit a szovjet sajtóban, egyre élesebben támadták, zaklatták. A pokol tornácán és a Rákosztály című regényeket szamizdatban, illetve nyugaton adta ki. Az első egy börtönbeli kutatóintézet világába vezeti be olvasóit, ahol ő is dolgozott. A tudósok dilemmája: vagy együttműködnek a hatóságokkal, vagy megtagadják azt, és visszakerülnek a munkatáborba. A Rákosztály önéletrajzi alapja: az író Kazahsztánban került rák gyanújával kórházba, de ott szerencsésen felépült.

1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, amelyben szót emelt a cenzúra eltörlése mellett és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta

(Reute rs-felvétel)

Idézetek az írótól

♦ Nem a Birodalom tág határaihoz kell ragaszkodnunk, hanem szellemünk tisztaságához a megmaradt területen.

+ Bármihez fogjunk, bármin gondolkodjunk mai politikai életünkben, senki sem számíthat semmi jóra mindaddig, amíg könyörtelen akaratunk pusztán az érdekeink után lohol, nem törődve nemhogy az isteni igazsággal, de még a józan erkölccsel sem.

+ A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelheteden minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja, (i)

tagjai közül a renitens írót, Szolzsenyicin pedig Szaharov és mások mellett tagja lett a szovjet polgárjogi mozgalomnak.

1969-ben lett Natalja Szvedova az élettársa, egyben titkára és lektora is. 1970-ben Szolzsenyicin- nek ítélték az irodalmi Nobel-dí- jat, de nem ment ki Stockholmba, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1971-ben külföldön jelent meg 1914 augusztusa című történelmi regénye, amely az orosz vereséggel végződő tannenbergi csatával foglalkozik, s feltárja a cárizmus hibáit, melyek az 1917-es forradalomhoz vezettek.

1973-ban Párizsban adták ki A GULAG szigetvilág első kötetét (a kéziratot még 1968-ban csempésztette külföldre). Ebben történetíróként és szociografikusként tárja fel a munkatáborok és börtönök rendszerét s az áldozatok

szenvedéseit. A műben adatok, emlékezések és interjúk keverednek. Ennek nyomán otthon sajtó- kampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból.

Stockholmban ekkor vehette át a Nobel-díjat, Zürichben írt röp- iratában alkut ajánlott a szovjet vezetésnek: leáll támadásaival, ha lemondanak a nemzetellenes marxizmusról és nemzeti hivatásukat teljesítik. Lenin Zürichben című könyvének 1975-ös kiadása í után az Egyesült Államokba költözött, ahol a vermonti Caven- dish-ben telepedett le. Kiadta a ^ GULAG 2. és 3. kötetét, majd 1980-ban további két esszét: A tölgy és a boíjú a szovjet irodalmi életet mutatja be, A halálos veszedelem az amerikaiak téves Oroszország-képét elemzi. Folytatta történelmi sorozatát, a második rész 1916 októbere, a harmadik 1917 márciusa, a negyedik 1917 áprilisa címmel jelent meg, összefoglaló címe Vörös kerék lett.

Szolzsenyicin az emigrációban egyre inkább erkölcsprédikátori, ideológusi és modernizmus-ellenes filozófusi alapállást vett fel. Konzervatív elvei alapján elutasította a demokrácia és liberalizmus i nyugati értékeit, Oroszország számára egy tekintélyuralmi, nemzeti, keresztény rendszert tekintett optimálisnak. A „Szent Oroszország” utolsó képviselőjévé vált, végletesebb prófétává, mint Tolsztoj és Dosztojevszkij volt.

Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett, de hatása jóval kisebb volt már, mint korábban. 1991-ben jelent meg Hogyan mentsük meg Oroszországot? című röpirata. 200 év együtt című, 2001-ben kiadott könyve az oroszok és zsidók együttélésével foglalkozik, különösen a népcsoport szerepével a szovjet ellenzéki mozgalmakban.

Szolzsenyicin legjobb műveiben krónikás és vádló, történész és riporter, portréista és doku- mentátor, a megkínzottak és meggyilkoltak képviselője, az évtizedeken át titkolt bűnök leleple- zője. Ezt írta magáról: „Irodalmi sorsom nem az én sorsom, hanem azoké a millióké, akik nem tudták már papírra kaparni, elsuttogni, elhörögni azt, ami a börtönben, a lágerben történt velük.”

Az író már hosszabb ideje betegeskedett, de még aktívan dolgozott. Feleségével, Natalja Dmitri- jevnával összegyűjtött művei 30 kötetes kiadásán munkálkodott. Otthonában, szívelégtelenség következtében halt meg.

SZ0LZSENYICINR0L MONDTAK

Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök:

Halála nagy veszteség egész Oroszország számára. Büszkék vagyunk rá, hogy Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin honfitársunk és kortársunk lehetett. Erős, bátor és hatalmas méltóságú emberként fogunk rá emlékezni.

Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió volt vezetője:

Milliókhoz hasonlóan, Szolzsenyicin is nehéz időkön ment keresztül. Az elsők között volt, akik beszéltek a sztálini rezsim embertelenségéről és azokról az

emberekről, akik ezt megtapasztalták, de nem törtek meg. Élete végéig harcolt Oroszországért, nemcsak annak érdekében, hogy eltávolodjon a totalitárius múlttól, de azért is, hogy érdemes jövője legyen, hogy valóban szabad és demokratikus országgá váljon. Sokkal tartozunk neki.

Nicolas Sarkozy francia államfő:

A meg nem alkuvása, az eszményei és hosszú, eseménydús élete regényhőssé és Dosztojevszkij örökösévé tette Szolzse- nyicint. A világtörténelem panteonjában a helye.

Robert Menard, Újságírók Határok Nélkül:

Az ellenállást és az igazságot testesítette meg. Az értekezést egy olyan időben, amikor senki sem akart meghallgatni másokat. Ó volt az az ember, aki rá mert mutatni a dolgokra, amikor senki sem akarta látni, mi történik.

Zinovij Zinyik orosz író és kritikus:

Szolzsenyicin a tragikus és ironikus orosz történelem tükre. Összetett, összekuszált, tragikus és ironikus sors annyi megpróbáltatáson átesni és végül szinte hivatalosan elismerve lenni azon

csoport által, akiket már születésétől fogva erősen kritizált.

Andrej Bitov orosz író:

Nagyságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, és ezért nem beszélhetünk róla úgy, mint egy művészről vagy politikai személyiségről. Olyan, mint egy legenda hőse - sokkal több, mint amit összehasonlíthatunk a valós emberi lehetőségekkel.

Natalja Szolzsenyicina, az író özvegye:

Nehéz, de boldog élete volt. Nagyon boldogok voltunk együtt, (bbc)