Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-30 / 202. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com KÖNYV A SZALONBAN John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről. Fordította: Falvay Mihály. 2. kiadás, Budapest, Agave Kiadó, 2008 (Kép: www.agavekonyvek.hu) a?*ave r I A kém, aki bejött a hidegről Kém over BENYÖVSZKY KRISZTIÁN Miért olvasunk kémtörténeteket? Mi teszi őket vonzóvá és sajátossá a többi populáris műfaj között? Mint más kalandos műfajok esetében, itt is az izgalom, a feszültség és a fordulatosság a legfontosabb hatástényezők, de ugyanolyan kiemelt szerepet kap a titokzatosság és a rejtélyesség atmoszférája is. További jellemzője, hogy szorosabban kötődik a történelmi reáliákhoz, a világpolitikai szempontból fontos eseményekhez és személyekhez. És persze nem szabad megfeledkeznünk a kémről, aki nélkül nincs kémtörténet: ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme ő e műfaj darabjainak, mint a detektívtörténetnek a detektív, a horrornak a szörny vagy a galaktikus sci-fiknek az űrlények. Mi teszi a (jó) kémet? A többség bizonyára lan Fleming Bond-regényei és még inkább a belőlük készült filmek alapján válaszolná meg a kérdést. Felettébb intelligens, sokoldalúan és magasan képzett, ravasz és leleményes egyén, aki egyformán jól bánik a legkülönfélébb és a legmodernebb fegyverekkel; sportautót, motorcsónakot, helikoptert, repülőt, tengeralattjárót, tankot egyaránt tud vezetni, kiválóan úszik, vív, lovagol, ha kell, elsőosztályúan síel vagy szemrebbenés nélkül kiugrik egy zuhanó repülőből; számos nyelven beszél, a szerencsejátékokhoz éppúgy ért, mint az italokhoz vagy a közelharchoz - egyszóval: rettenthetetlen szuperhős. Ilyet hiába keresünk a kémregény klasszikusának, John Le Car- rénak ugyancsak klasszikus remekművében. A kém, aki bejött a hidegről (1963) főszereplője, Alec Leamas ugyan kemény fizikumú, talpraesett és sokat próbált ügynöke a brit titkosszolgálatnak, anyanyelvi szinten beszél németül és franciául, s ha kell, profi módon öl - de mégsem sérthetetlen és győzelemre „ítélt” akcióhős. Szürkébb, hétköznapibb, de éppen ezért emberközelibb figura. Tapasztalt hírszerző, ahogy mondani szokás - ismeri a dörgést, nehéz túljárni az eszén. Valakinek mégis sikerül, s amikor Leamas rájön, mibe is keveredett, úgy tűnik, már mindennek vége... Újra visszakanyarodunk a két kiinduló kérdésünkhöz, ezúttal azonban már a műre vonatkoztatva tesszük fel. Mitől letehetet- len regény A kém, aki bejött a hidegről, és mi Leamas erőssége? Le Carrénak korai regényéből megérthetjük, mit jelent az, hogy a kém a taktikázás és a megtévesztés nagymestere. Kiváló színésznek kell lennie, bele kell tudnia bújni a legkülönfélébb szerepekbe. Az élete függhet ugyanis attól, mennyire meggyőző az alakítása. Leamas például azt játssza, hogy egy lecsúszott, félreállított ügynök, hogy ezzel csalogassa magához az őt megvesztegetni akaró kelet-német ellenfeleit. Azt az elvet követi, hogy még akkor sem esik ki a szerepéből, amikor egyedül van: „...kényszerítette magát, hogy együtt éljen és lélegezzen fölvett személyiségével.” (116.) Egy jó kémnek kiváló retorikai képességekkel is kell rendelkeznie. Játszani a többiek érzéseivel, előhívni a kívánt reakciókat, megerősíteni vélekedéseket, beállítódásokat kialakítani, s a „közönség” válaszától függően villámgyorsan stratégiát változtatni - mindez fegyvertárának elengedhetetlen része, mint ahogy az is, hogy képes a másik fejével gondolkodni, és így valamelyest kiszámítani annak következő lépését. A kémek párharcában nemcsak az álruhák, hamis iratok és a fegyverek jutnak szóhoz: gyakran vagyunk tanúi retorikai párharcoknak is. Ilyenkor az győz, aki hihetőbb, meggyőzőbb, bár nem feltétlenül igaz verziót talál ki, illetve ad elő (a szó színházi értelmében). Ilyen a regényben az a bírósági tárgyalás, ahol a kelet-német hírszerzés egyik irányítójára akarják rábizonyítani, hogy a Nyugatnak kémkedő kettős ügynök. A kém, aki bejött a hidegről egyébként sem akcióregény. Kevés benne az olyan jelenet (hajmeresztő mutatványokkal kísért menekülés és üldözés), ami miatt mondjuk a Bond-történeteket kedveljük. Feszesen, mozgalmasan indul ugyan, utána viszont valamelyest lassul a tempó, s a szervezkedésre és készülődésre kerül át a hangsúly. Leamas bevetése is komótosan halad előre, szerepének megfelelően aprólékosan kitálal a német oldalnak a brit hírszerzés működéséről és szervezeti felépítéséről. Inkább beszélő, mintsem cselekvő hősként jellemezhetnénk. Megengedem, ezek a fejezetek helyenként már-már unalmasakká válnak. Teljesen azért nem, mert nem lehetünk biztosak benne, hogy a másik fél bekapja-e a horgot vagy sem. A sok beszélgetés után annál váratlanabbul ér aztán bennünket egy támadás, amely látszólag teljesen romba dönti Leamas fáradozásait, egy rögtön utána bekövetkező fordulat viszont visszaállítja a megelőző állapotokat. De többet egy szót se! Le Carré regényében ugyanis (s talán a kémtörténetek nagy részéről is elmondható ez) a klasszikus de- tektívtörténetekhez hasonlóan kulcsszerep jut a csavaroknak. Olyan meglepetést hozó fordulatokról van szó, amelyek következtében nemegyszer radikálisan átértékelődik az eseményekről és a szereplőkről kialakított korábbi elképzelésünk. Ezért az olvasó érdekeit szem előtt tartó korrekt kritikus nem mondhat többet annál, mint hogy A kém, aki bejött a hidegről is egy meglepetésekkel teli kémregény a hidegháború időszakából - és óvatosan még hozzáteheti: mely keserű és kiábrándító konklúzióval zárul. ETŰD Három nap LACO KERATA Cmorík úr meg se moccant. A nővérek lemondtak róla, szerintük már nem kel életre. Felesége, Sabína mindennap eljött megnézni őt. Szó szerint megnézni, soha nem mondott semmit. Lánya, Sára ellenben gyakran beszélt hozzá. Cmorík úr hallotta őt, de számára egészen más volt akkor a fontos. Amikor tegnapelőtt elaludt, különös álma volt. Maga Szent Péter szólt hozzá, s azt mondta, hogy már csak három napja van hátra. Ami azonban ennél is fontosabb volt, Szent Péter figyelmeztette:- Legkésőbb három nap múlva meg kell érkezned, mert aztán öt évig nem lesz félfogadás. Teljesen megteltünk, nincs elég munkaerő, takarékoskodnunk kell. A többiek mind a pokolra kerülnek. Te meg úgysem élsz már sokáig, tönkrement a májad, hiába nem ittál. Cmorík úr először nem is tudta, miként jusson három nap alatt a mennyei kapuig. Az ön- gyilkosság lehetőségét elvetette: azzal egyenest a pokolra kerülne. Azt találta ki, hogy befekszik a kórházba. Nem akart otthon meghalni, ezzel is a hozzátartozói gondját szaporítani. Valamit kitalál, hogy felvegyék. S ha csak feküdni fog, és meg se mozdul, a lélek elunja magát, s távozik belőle. Tudta, hogy ma van az utolsó napja. Természetesen sajnálkozott is, de a másvilágon föltét- len találkozni akart a feleségével és a lányával, és aztán örökké velük maradni. Ők ketten holtbiztos a mennyországba kerülnek. Drága kincsek. Ő a pokolban nagyon magányos volna, hiába vennék körül emberek. Sietnie kell, hogy elérje a mennyországot. Igen kellemesen érintette, mikor este az ágyához lépett az ügyeletes orvos, s meglepő kedvességgel szólt hozzá:- Mérnök úr, fel kell ébrednie, nyissa ki a szemét! Akarnia kell élni! így meg fog halni, és csak még jobban elkeseríti a kislányát, aki már most is nagyon bánatos. És a felesége sem élné túl, ha ön elhagyná őt... Cmorík urat felemás érzések gyötörték. A feleségének nem szabad meghalnia, holnap ugyanis már hiába kopogtatna a mennyek kapuján. Fiatal még, a gyász nem törheti le. Nem szabad letörnie. Cmorík úr szorosan lezárta szemét. Eleinte minden az elképzelései szerint zajlott: egy alagút, az alagút végén fény, kellemes érzés, majd egy szakállas úr:- Na hol kujtorogsz? - kérdi tőle a szakállas úr, aki nem is hasonlított Szent Péterre.- Szent Péter azt mondta, hogy három napon belül ide kell érnem.- Akkor összekeverte, mert két napod volt a mennyországba jutáshoz.- Hogyhogy összekeverte? Szent Péter? Két nap? S hol van Szent Péter?- Nyugdíjaztatták, mert már nagyon szenilis volt. Cmorík úr évekkel később mégis találkozott a feleségével. Sabína is a pokolba került, mert csalta a férjét Bočkaj szomszéddal. (Bočkaj tisztázatlan okokból a mennyországba került.) Végül a lányuk is megérkezett, mert amikor Cmorík úr jó apaként rendszeresen pénzt adott neki ebédre, Sára nem ebédelt, mert fogyni akart, a pénzt meg Cigarettára költötte. Cmorík úr tehát fellélegzett. Hál’ isten, hogy három napot várt. (Cs. G.ford.) Laco Kerata (1961) színész, rendező, költő, író Otto Wirsching: A halál mint sírásó. Fametszet, 1915. (Fénykép: AP Photo/ Museum für Sepulkralkultur, Kassel)
