Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-30 / 202. szám, szombat

12 Szalon UJSZO 2008. AUGUSZTUS 30. www.ujszo.com Nyár esti riport egy musical tíz évig tartó álmáról és nemrég történt ébredéséről Shakespeare mester csodálatos esete a dalszínházzal A csoda az első felvonás vége felé érkezett. Darklin, a szertelen szerető fehér­neműre vetkőzött az eme­letes díszlet egyik felső szo­bájában, majd a szemünk láttára fiúvá varázsolta magát, jelmezzel és paró­kával. Ugyanakkor lent, a színpad közepén Lord Seal, a nemtelen főnemes női ruhába bújt, és női parókát húzott. így lett a Lord Júlia, a vonzó hölgy meg Rómeó. SZÉL JÁNOS Kuczmann Ágnes és Másik Le­hel színháza a színházban. „Szen­tély a színház, mely úgy varázsol el, hogy megtaláljuk önmagunk e szent helyen.” így írja Bródy János a Will Shakespeare, vagy akit akar­tok című musical egyik dalában. A dél-komáromi Magyarock Dal­színház premierjén jártunk Rév- komáromban. A színpadon William Shakes­peare álma. Hogy nagy költő le­gyen. Azután az élete, helyszínről helyszínre. Meg az életében fontos emberek. Anne Hathaway, a fele­sége, Christopher Marlowe, aki drámát írni tanítja, Kate, a színház tündére, aki a szerelemre oktatja. Jönnek persze a rosszak is sorban: Lord Cecil, a Titkos Társaság főnö­ke, Blade Razor, ármányos segéd­színész meg a furcsa Jakab király és a többiek. Shakespeare mindig jegyzetel, egyre csak ír. És nem győz csodálkozni, mennyire a ha­talom kezében van a színház. Vár- konyi Mátyás és Bródy János musi­calje vallomás a színészvilágról. A Magyarock Dalszínház népes és lelkes társulata azon az augusztusi estén magáról is vallott. „Ilyen előadásokról álmodom” Hogy tetszett az előadás? - kér­dezem Bródy János szövegírót, amikor kihunynak a fények. „Nem is igazán találok szavakat, el va­gyok varázsolva. Itt jártam a pró­bákon, tapasztaltam azt a művészet iránti alázatot és hihetet­len lelkesedést, amivel ezek a fiúk és lányok készültek a szerepükre, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyszerű és kortalan szín­házi produkciót látok majd. Ha egy kicsit hajlamos volnék az asszociá­ciókra, azt mondanám, hogy ami­kor Shakespeare élt, valahogy így működhetett a színház, ahogy ma ez a társulat. Ez egyébként nagyon nehéz darab. Sokféle jelenet, ka­rakter, zene van benne. Sok a kihí­vás a színpadon működők részére, de hát azt látom, hogy nemcsak kitűnően oldották mega feladatot, hanem nagyon sok tekintetben sokkal jobban kibontották a da­rabban rejlő viszonyokat, helyze­teket. Nem túlzás azt mondani, hogy jobban, mint a Madách Színházban.” Valószínűleg azért - teszi még hozzá, mert itt minden szereplő külön is dolgozott és fog­lakozott a maga szerepével. Bródy János azt írja a musical egyik dal­szövegében, hogy „a színház az otthonunk, ahol élünk és álmo­dunk”. Miről álmodik mostaná­ban, kérdezem. „Ilyen előadások­ról álmodom - mondja. - Mélyen megérint, hogy ilyen nagy igény van a kultúra iránt. Amai világban, ahogymondaniszokták, más körül forog a világ, s itt azt láttam, hogy még mindig vannak emberek, akik önzetlen lelkesedéssel és élvezet­tel tudnak elmerülni a művészi tevékenységben.” Jakab király (Balogh Attila) és Blade Razor, az ármányos segédszínész (Tihanyi Dániel) Itt a Globe Színház Részvénytársaság! Will és Kate. Szűcs József Tar Gabriellával Shakespeare és mestere, Marlowe. Szűcs József és Balogh Attila Várkonyi Mátyás, a zeneszerző és Bródy János, a szövegíró

Next

/
Thumbnails
Contents