Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-28 / 201. szám, csütörtök

14 Tudomány és kitekintő -hirdetés ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 28. www.ujszo.com 100 éve hunyt el Ernest Orlando Lawrence, aki pótolhatatlan szerepet játszott az atomboma születésénél, de hozzájárult a rák gyógyításához is Az atommagokat szétlövik, ugye? Az alkimisták évszázado­kon keresztül biztosra vet­ték, hogy a bölcsek köve segítségével rézből, ólom­ból vagy higanyból aranyat tudnak előállítani, vagyis az egyik vegyi elem másik­ká alakulhat. Ezt sokáig le­gendának tartotta a mo­dem tudomány, majd kide­rült, az alkimisták mégsem tévedtek. OZOGÁNYERNŐ A kémia tudománya az alkimis­ták „elméletét” a legutóbbi két év­században megcáfolta. Aztán be­következett, amit senki sem várt: a huszadik század hajnalán Henri Becquerel (aki épp száz évvel ez­előtt, 1908 augusztusában hunyt el), Marie Sklodowska Curie és fér­je, Pierre Curie felismerésének kö­szönhetően bebizonyosodott, hogy bizonyos anyagok radioaktív sugárzást bocsátanak ki, miköz­ben kisebb rendszámú elemekké alakulnak át. Felfedezésükért 1903-ban átvehették a fizikai No- bel-díjat. A kor legnagyobb kísér­leti fizikusának, Emest Ruther- fordnak köszönhetően hamarosan azt is sikerült tisztázni, hogy ra­dioaktív besugárzással ugyancsak elérhető átalakítás, ilyenkor ala­csonyabb rendszámú elemből ma­gasabb rendszámú lesz, vagyis mindaz, amit az alkimisták oly nagy hévvel hirdettek, megvaló­sítható a gyakorlatban. Megkísé­relte ugyan az atommagot is bom­bázni, viszont tudomásul kellett vennie, hogy nincs megfelelő energiájú részecskeforrása. Az atom szerkezetének feltárása so­rán az is kiderült, hogy villamosán töltött részecskékkel - elektro­nokkal vagy protonokkal - a cél­tárgyat bombázva az anyag hasad, ilyenkor kisebb tömegszámú ele­mek jönnek létre. Erre eredetileg radioaktív anyagokat, majd elekt­ronokat előállító részecskegyorsí­tókat használtak. A legtökélete­sebb berendezés a lineáris gyorsító volt, amely néhány tízmillió elekt­ronvoltos (10 MeV) energia előál­lítására volt alkalmas, amelynek hatására már sikerült az atomma­gokat széthasítani. Viszont az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ennek a berendezésnek a teljesít­ménye korlátozott, vagyis előbb- utóbb valamilyen más részecske- gyorsítóra lesz szükség. Lawrence érdeme annak felismerése, hogy korszerű kutatás csakis jól szervezett csoportokban valósítható meg. A sors különös összjátéka, hogy 1928-ban, ugyanabban az évben, amikor Rolf Videröe megépíti az első nagyteljesítményű lineáris gyorsítót, egy huszonhét éves mérnök, Emest Orlando Lawren­ce a kaliforniai Berkeley Egyete­men egy mindössze harminc cen- timétemyi hengeres szerkezettel hívja fel magára a figyelmet. Munkatársai azon nyomban el is keresztelik kalapdoboznak a fur­csa masinát, amelynek legfőbb jel­lemzője, hogy mindössze ezer vol­tos feszültségen működik, mi­közben konkurensénél már az egymillió voltos álomhatárt ost­romolják. Bár kezdetben nem si­kerül a lineáris gyorsítóhoz ha­sonló eredményeket produkálni vele, hamarosan kiderül, csak műszaki fejlesztés kérdése, mikor válik egyedülállóvá a piacon. Lawrence ugyanis nem egyenes, hanem körpályán kívánta a villa­mosán töltött részecskét, a protont felgyorsítani, amely a „kalapdo­bozban” minden fordulat közben egy résen áthaladva váltakozó fe­szültség hatására egyre nagyobb energiát vesz fel, a rezgésszám nö­velésével pedig spirális pályára ke­rül, míg végül becsapódik a cél­tárgyba. Kétezer volt feszültséget használt, ami azt jelenti, hogy minden fordulatnál 2000 elekt­ronvolttal növekedett a részecske energiája, így ötszáz fordulat után elérhető az áhított 1 MeV (egymil­lió elektronvolt). Számunkra fájó tény, hogy a ciklotron elve egy ma­gyar mérnöktől, Gaál Sándortól származik, aki szakdolgozatát (Die Kaskadenröche. Ein Beitrag zum Problem der Atomkemzers- trümmerung - A kaszkádcső. Hoz­zájárulás az atommagroncsolás problémájához) a Zeitrschrift für Physiknek küldte be. A szerkesztő azzal utasította vissza a cikket, hogy ezt a kérdést egy évvel ko­rábban Rolf Wideröe már megol­dotta, ezért nem közük le. Hogy mekkorát tévedett a derék zsurna­liszta - tekintve, hogy az általa em­lített felfedezés a lineáris gyorsító­ra vonatkozott -, arra a legjobb példa, hogy Emest Orlando Law- rence-nek a Nobel-díj bizottság ugyanezért a felismerésért habo­E.O. Lawrence (Képarchívum) zás nélkül kiosztotta az 1939-es fi­zikai Nobel-díjat. Azt viszont meg kell említeni, hogy bár Gaál volt az első, Lawrence tőle függetlenül, az erdélyi magyar fizikus munkássá­gát nem ismerve jutott el világra­szóló felismeréséhez, amelynek megvalósítása nem mindennapi körülmények között történt. Első berendezését közönséges huzalok és szigetelő viasz alkotta, ami mindössze huszonöt dollárba került. Ennek megfelelően csupán 80 keV (kiloelektronvolt) teljesít­ményű részecskéket produkált. Ekkor nagy nehezen sikerült egy irigylésre méltó, ezer dolláros(l) támogatást szereznie, amiből megépítette a híressé vált „kalap­dobozt”, ezzel 1932-ben már 1,2 MeV (millió elektronvoltos) pro­tonokat állított elő, ami már al­kalmas volt az atommag roncsolá­sához. A teljesítmény növelése csak pénz, illetve műszaki kérdés volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a szerkezetével felfedezések százait tehetik a kutatók, ezért be­rendezését 1934-ben szabadal­maztatta. Első eredményei hatásá­ra megnyílnak a pénz csatornái, így lehetővé válik számára, hogy egy méter átmérőjű ciklotront szerkesszen, amelyben a gyorsítási energiát sikerült 5 MeV-ra növel­nie, később 8 MeV-ot is elért vele. Ennek fő oka az volt, hogy ebben az időben fedezték fel a deuteront, amely egy protonból és egy neut­ronból áll, vagyis tömege duplája a protonénak, ennek megfelelően az általa felvett energia is lényegesen nagyobb. Tudományos kutatásai­nak fontosságát elismerve az egye­tem radiációs laboratóriumot ren­dezett be számára, amely az elkö­vetkező évtizedekben az egyik leg­fontosabb kutatóközponttá nőtte ki magát. Lawrence érdeme annak felis­merése, hogy korszerű kutatás csakis jól szervezett csoportokban valósítható meg, így őt tekinthet­jük a team-munka meghonosító­jának a kutatásban. 1939-ben Lawrence újabb támogatóra lelt, így építhetett egy másfél méteres ciklotront, amellyel már 20 MeV- os részecskéket produkált. Ez az év különben is talán a legfontosabb volt az életében: az ősz elején ki­tört a második világháború, de­cemberben pedig átvehette a cik­lotronért neki ítélt Nobel-díjat. Hamarosan beindult a Manhattan- tervként ismert atombomba-prog­ram. Ebben Lawrence is részt vett, sőt ő vezette be a programigazgató Robert Julius Oppenheimert az atommagroncsolás rejtelmeibe. A kutatási terv részeként megépítet­ték az akkor még elképzelhetet­lennek tartott hatalmas, tízezer tonnás ciklotront. Az atombomba program keretén belül szinte nél­külözhetetlen volt, az ő érdeme az uránizotópok elválasztási mód­szerének megoldása. A háború után az amerikai tu­domány legfontosabb'lobbistájává vált: minden lehetséges fórumon hangsúlyozta az állami támogatá­sok fontosságát, így oroszlánrésze van abban, hogy napjainkra az Egyesült Államok kutatóintézetei váltak a felfedezések legfőbb szín­helyeivé a világon. Mint kutató, tudós, felfedező és laboratórium­vezető akkora tekintélyt vívott ki magának, hogy 1958 júliusában Eisenhower amerikai elnök őt küldte el Genfbe, hogy tárgyaljon a szovjetekkel az atomfegyver-ldsér- letek felfüggesztéséről. Megrom­lott egészségi állapota viszont arra kényszerítette, hogy idő előtt ha­zatérjen. Néhány hét múltán, 1958. augusztus 27-én elhunyt. Mindössze ötvenhét éves volt. Még ugyanebben az évben két labora­tóriumot is elneveztek róla: a Law­rence Livermore-t (ennek- volt igazgatója Teller Ede) és a Law­rence Berkeley Laboratories-t. Azon tudósok egyikét tisztelhetjük személyében, akinek nemcsak kulcsfontosságú felfedezéseket köszönhet az emberiség, de akinek nevét gyógyult betegek milliói áld­ják szerte a világon: kistelje­sítményű ciklotronjai évtizedek óta a leghatásosabb eszközök kö­zé tartoznak a félelmetes rák elle­ni harcban. Tatátkozzunk az utcán a Sweet Park Fest MEGAbuliján! Helyszín: Nagyudvarnok Időpont: 2008. augusztus 29. és 30. Ha magával hoz egy Új Szó szelvényt, a jegyet 10% -os kedvezménnyel vásárolhatja meg az alábbiakban feltüntetett helyeken és időpontokban a limuzinos hostessektől. A jegyek a dunaszerdahelyi Focus Music Shopban 9-18 óráig, valamint a polgármesteri hivatalokban is kaphatóak lesznek. M; A sorsolásra a fesztivál helyszínén kerül sor. Péntek: Nagyudvarnok, Polgármesteri Hivatal előtt, 18.00 - 20.00 Szombat: Kisudvarnok, falunap, 18.00 - 19.00; 9 Dunaszerdahely, utcabál, 19.30 - 21.00 Vasárnap: Eperjes, a templom mellett, 18.00 - 19.00; ^Wbiň :; Dunaszerdahely, MAX bevasarlokozpont, 19.30 - 21.00 r in Nagymcgyer. Fo Tere-- kornyéké. 18. Kedd: Nyékvárkony, régi remplom, 18.00 -19.00; Bős, kultúrház, 19.30 - 21.00 “ Szerda: Lég, templom környéke, 17.00 - 17.45; Mihályfa, templom környéke, 18.00 - 18.45; Nemesabony, templom környéke, 19.00 - 19.30; Gelle, templom környéke, 19.45 - 21.00 Csütörtök: Somorja, kultúrház és környéke, 18.00 - 19.30; Dunaszerdahely, Lidi parkoló, 20.00 - 21.00 Yvett nővér egy kis csallóközi faluból került a budapesti zárdába Hivatása: apáca INTERJÚ Soha nem volt diszkóban, nem volt szerelmes, nem járt még moziban, nem néz televízi­ót, nem vágyik drága ékszerek­re, divatos ruhákra. Bár szereti a zenét, s szép énekhangja is van, még sohasem jutott eszébe, hogy elénekelje az ismert slá­gert: „Nem vagyok én apáca”. Igaz, furcsa is lenne, hiszen Yvett, pontosabban Yvett nővér éppen, hogy apáca. A budapesti józsefvárosi Isten megváltó lányai jezsuita szerze­tes házban többségében idős apácák élnek. Köztük a legfiata­labb a húszas éveiben járó szőke, angyali tekintetű Yvett nővér. Századunk ifjú hölgyeit érthető­en inkább az élet színesebb olda­la, akár a szépségipar vagy a mé­diában való szereplés vonzza. Napjaink bakfisai leginkább a Szabó Magda regényéből készült tévésorozat, az Abigél kapcsán ismerkedhettek meg az apáca­rendben, illetve a fiatal lányokat oda felkészítő leánynevelő inté­zetben uralkodó szigorú élet­móddal, annak szabályaival. Yvett nővér azonban nem is látta a sorozatot.- Csak hallottam róla. Nem né­zek tévét, sokkal hasznosabb idő­töltés számomra, ha imádkozom és elmélkedem - állítja. Elmondaná egy napját? Fél hatkor van az ébresztő. Hatkor zsolozsma, utána elmél­kedés és szentmise a kápolnánk­ban. A reggelit követően mosoga­tás és takarítás kezdődik. Aztán ki-ki megy a maga dolgára. Ami engem illet, elvégeztem egy két­éves gondozói és ápolói tanfo­lyamot. Szociális otthonokba já­rok segíteni a rászoruló beteg, idős embereknek. Ez életem fő célja. böjtölni, puritán módon élni. Új életmódot folytattam, megtér­tem. Szülei mit szóltak, amikor el­szegődött apácának? Édesanyám igyekezett lebe­szélni a döntésemről, azt mondta, hogy inkább járjak szórakozni, él­vezzem az életet, amíg fiatal va­gyok. Engem azonban nem von­zottak ezek a dolgok. Akkor érez­tem jól magam, amikor visszavo­nulhattam a magányomba. Ti­zennyolc évesen határoztam el, hogy Isten szolgája leszek. Példaképe? Páduai Szent Antal. Miket olvas? Főleg a Szentírást. Romantikus regényeket? Nem érdekelnek. Nem vágyik arra, hogy szép, divatos ruhákban járjon? Ennél az apácaruhánál nem kí­vánok szebbet. Amikor az utcán látják a fia­talemberek, nem tesznek meg­jegyzéseket? Néha oda-odaszólnak. Ilyesmi­ket mondanak: „Kár érted!”, vagy gúnyolódnak: „Mi van? Szerelmi csalódásod volt?” Milyen az élet az apácazárdá­ban? Úgy gondolom, elcsépelt szó a zárda, jobban szeretjük szerzetes háznak nevezni. Kívülálló számá­ra a napjaink rém unalmasnak tűnhetnek, de nekünk, akik ezt a hivatást választottuk, ez a termé­szetes. Arról álmodott kislány korá­ban is, hogy apáca lesz? Egy kis csallóközi faluban nőt­tem fel, de otthon nem kaptam túlzottan vallásos nevelést. A nő­vérekkel egy szeretetkórházban ismerkedtem meg, az ő hatásuk­ra kezdtem foglalkozni a Bibliá­val. Megtanultam imádkozni, Hogyan reagál a megjegyzé­sekre? Sehogy. Legföljebb mosolygok rajtuk. Nem haragszik meg a beszó- lókra? Ugyan! Imádkozom a lelki üd­vükért. (mti-press)

Next

/
Thumbnails
Contents