Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-28 / 201. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 28. Vélemény és háttér 7 H6YILÓ Egységes álláspont kell Miután Európának nincs olyan eszköz a kezében, mellyel befolyásolhatná az orosz politikát, az a legkeve­sebb, hogy a huszonhetek egy­séges álláspontra jussanak Oroszországgal szemben - ír­ták a grúziai szakadár régiók függetlenségének orosz elis­merését kommentálva a né­met napilapok. Európa nem engedheti meg magának, hogy gyengének mutatkozzon, a Dél-Oszétia és Abházia körüli vita nem az egyetlen megoldatlan konflik­tus az orosz érdekszférában: Hegyi-Karabahban vagy a Dnyeszteren túli területen is kiéleződhet a helyzet - muta­tott ráaDerTagesspiegel. Fel­idézte, hogy az orosz állami tv már a grúziai fegyveres konf­liktus első napjától összefüg­gésbe hozta a dél-oszétiai orosz bevonulást Grúzia - és Ukrajna-nyugatpárti politiká­jával, buzgón követelve a kije­vi és a tbiliszi vezetés leváltá­sát. A Der T agesspiegel szerint a cél az, hogy a balti államok kivételével az összes volt szov­jet köztársaságot ismét Moszkvához lojális, de leg­alábbis Oroszországgal szem­ben semleges politikus irá­nyítsa. A moszkvai „ötödik hadoszlop” Chinvaliban nem hagy kétséget afelől, hogy a déloszét függetlenségi harc tulajdonképpeni célja az, hogy a terület csatlakozzon az Oroszországi Föderációhoz - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A tekintélyes kon­zervatív napilap szerint ez az elképzelés hamarosan valóra válhat, s mindkét terület az orosz katonaság előretolt állá­sa lehet a Kaukázusban. Moszkva azért fitogtathatja erejét, mert a NATO-nak és az EU-nak nehezére esik, hogy egységes irányvonalat képvi­seljen - állapította meg a Han­delsblatt, hozzáfűzve, hogy ebből a szempontból sok függ az Európai Tanács hétfői rendkívüli csúcsértekezleté­től. (mti)- Alig várom a tanévkezdést. Apám a politikai vitákban éli ki agresszivitását, én a tanárokra szakosodom. (Peter Gossónyi karikatúrája) Brüsszeli vélemények a Kaukázus és Koszovó közötti párhuzamról Visszatér a birodalom? Brüsszelben, az EU és a NATO székhelyén nemzet­közi elemzők az mondják: bármennyire tagadják is egyes politikusok, nem le­het nem észrevenni az összefüggést Koszovó és a Kaukázus között. MTl-HÁTTÉR Miután Koszovó bő fél évvel ezelőtt a nyugati hatalmak tá­mogatásával kikiáltotta függet­lenségét az orosz támogatást él­vező Szerbiától, Moszkva folya­matosan arról beszélt, hogy a lépés „kinyitotta Pandora szelen­céjét”, és a szeparatisták prece­densként értékelhetik a történ­teket, ami „beláthatatlan” kö­vetkezményekkel járhat. Ezután az oroszok tevőlege­sen is gondoskodtak arról, hogy a dél-oszétiai és abház oroszba­rát szakadárok valóban megerő­sítve lássák törekvéseik megala­pozottságát. Grúzia e hónap ele­jén kísérletet tett arra, hogy erő­vel helyreállítsa szuverenitását a két tartomány fölött, de ezzel csak olajat öntött a tűzre. Csapa­tait a hatalmas túlerőben levő oroszok gyorsan visszaverték, és behatoltak színtiszta grúz lakos­ságú területekre is. Onnan idő­közben zömmel - sőt, Moszkva szerint teljesen - kivonultak, ám a Nyugat szerint egyfelől ez a ki­vonulás még nem teljes, másfe­lől Dél-Oszétia és Abházia füg­getlenségének elismerése az ál­lamok szuverenitásának és terü­leti épségének elvén alapuló nemzetközi jogrend nyílt arcul csapása. Ez az érv - az állami integritás elsődlegességének érve - azon­ban hat hónappal ezelőtt szintén gyakran elhangzott, mind az oroszok, mind néhány európai ország részéről, amikor Koszo- vóról volt szó. így az unió most nincs könnyű helyzetben, ami­kor meggyőző álláspontra kíván helyezkedni. Az oroszoknak - teszik hozzá katonapolitikai elemzők - nem jön rosszul az, ha Grúzia kör­nyékén „meleg a helyzet”, hiszen ez Moszkva reményei szerint ta­lán elbátortalaníthatja a NATO-t Grúzia felvételének távlatait ille­tően. Kérdés ugyanis, hogy az at­lanti szervezet „vállalja-e” az oroszokkal való fegyveres összetűzések kiújulásának koc­kázatát egyik leendő tagállamá­nak kedvéért. Politikai elemzők szerint a hétfői EU-csúcson két nézet vitá­jára lehet számítani, amikor a résztvevők - az orosz magatar­tás várhatóan egyöntetű verbális elmarasztalásán túl - a gyakor­lati következményeket illetően is közös vélemény kialakítására fognak törekedni. Egyesek - például a baltiak - azt vallják majd, hogy „visszatért a szovjet birodalom”, és ez ellen határo­zottan tenni kell, míg mások - köztük a németek - azt hangsú­lyozhatják inkább, hogy „nem szabad elidegeníteni az oro­szokat”. KÉZ,IRAT Mézesbödön MIKLÓSI PÉTER Minálunk, Bohócériában egyre kacifántosabb dolgok történői­nek. Például a tavaly 162 mil- liárddal gazdálkodó Szociális Biztosító élére most olyasvala­kit nevez ki a miniszterelnök, akinek sokféle priusza közül a legszerényebb stikli, hogy ne­vét ott találni a hírhedt StB- ügynöklistán. Napjainkban már jóval fontosabb érdem, hogy az illető a vezető kor­mánypárt főtanácsosa a párt­finanszírozás kérdéseiben; magyarán: ő pártja pénztár­noka. Mellesleg ő játszotta a miniszterelnök úr kezére a fő­városban bagóért vásárolt exk­luzív szőlődombot meg egy új lakást is. Más precedens: az sem semmi, hogy a rendőrség lefülelte, ám a bíróság nem helyezte előzetes letartózta­tásba a besztercebányai me­gyefőnök hivatalvezetőjét, noha a megalapozott gyanú ellene, hogy kétmilliót kért és kapott is egy szépecske állami ingatlan célirányos eladásáért. De a napokban, egyebek közt, az is kiderült, hogy Bohócériá­ban - a Legfőbb Ügyészség ál­lásfoglalása szerint - nemcsak parlamenti jelenléti ívet sza­bad büntetlenül több ízben is hamisítani, hanem fals iratok alapján pompás telkekhez is hozzá lehet jutni! Méghozzá a főváros legfölkapottabb üdü­lőövezetében, kormánypárti segédlettel. És amiképp Bo- hócériához illik, e mindenna­possá vált sundám-bundám fö­lébe a miniszterelnök úr is meghirdette a maga közbe­szerzési szentenciáját.. A dolog pofonegyszerű: ezentúl nem a mindenki számára értendő KÖZön, hanem a BESZERZÉ- Sen a hangsúly, éspedig úgy, ha két tender úgymond egy­formán jó, akkor gondolkodás nélkül a kormánypárti pályá­zóé a zsozsó. Itt, Bohócériában ennyi a klientelizmus elleni küzdelem alapvető regulája. Ugyanez verselményben: Ha a miénk, költhet malagára, / Ha ellenzéki, ülhet a valagára. Azért e poézis, mert nálunk nem a korrupció vastag porré­tege takarja be az egész orszá­got, hanem épp fordítva, kor­mányfői rendszabályokkal, igenis, határozott lépések té­tetnek a jogállam megszilárdí­tására. Nálunk nem korrupciós célzattal nevezik ki a miniszte­reket, főhivatalnokokat, egyéb pártközeli főmuftikat, hanem azért, hogy rátermettségüket bizonyítandó, ők találják meg az eszközét annak, miként le­het a nekik juttatott pénzügyi keret bizonyos részét vissza­juttatni ama párt kasszájába, amelyik véglegesítette őket. Ezért aztán eme urak és höl­gyek beszállítói hálózatot működtetnek olyan feladatok­ra, amelyeket maguk is el tud­nának végeztetni; tenderhe­gyeket írnak ki furtonfurt gondosan levajazott pályáza­tokkal és titkos kartellbe tö­mörült látszatellenfelekkel, egekbe törő összegű ajánla­tokkal. Látszólag persze min­den törvényes, a legszigorúbb ellenőrzés keresve sem talál­hat kákát a csomón, igaz, a legszigorúbb ellenőrzés igen ritka, elvégre a vatjú a varjú­nak... Itt, Bohócériában. Csoda hát, ha hála a mézesbödönnek, itt épülnek a világon a legdrá­gább autópályák, vonatsínek, középületek, és a globális fel- melegedés ellenére még hő­nyáron is számlázható hóhá­nyás? Persze, ez az állami működési modell jótékony ha­tással van a kisebb egységekre is. Hosszú és szórakoztató tör­téneteket tudnék mesélni ar­ról, hogyan kótyavetyélték el városaink, kisehb-nagyobb községeink a legértékesebb vagyonukat, s tették ezzel ön- kormányzati vezetőinket (ro­konaikat, strómanjaikat, klien­seiket) dúsgazdaggá. Az, hogy a szerencsés tulajdonosnak néhány percentet vissza kell szolgáltatnia jótevőinek, ma­gától értetődik. Bohócériában tehát élünk és hagyunk élni. Mindenki tudja nálunk, hogy korrupció nélkül nincs térd­operáció, kibérelhető üzlethe­lyiség, komolyabb bankhitel. Nekünk, bohócériaiaknak mindez már természetes. Hogy egyszerre állunk térdig és ülünk talpig a korrupcióban. És ha van nyomozás, elvész az ügy? Elviszik az ügyvivők. KOMMENTÁR Hideg, hidegebb MAL1NÁK ISTVÁN Langyos, meleg, melegebb - így szoktuk útba igazítani a játékát kereső gyereket. Hideg, hidegebb, fagypont - mondhatnánk annak, aki az Oroszország és a nyugati államok viszonyából hirtelen eltűnt megértési pontokat keresi. Jellemző Medvegyev egyik legfontosabb keddi bejelentése: Moszkva a hidegháború­ra is felkészült. Gyors és váratlan fordulat volt, hogy az orosz elnök a moszkvai parlament két házának hétfői felhívása után már kedden aláírta az Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét el­ismerő rendeleteket. Még az orosz szakértők többségének is az volt hétfőn a véleménye, hogy Medvegyev függőben fogja tar­tani az ügyet, s a jogilag nem kötelező parlamenti határozat csak arra jó, hogy a Kreml letesztelje, hol van az a végső pont, ameddig elmehet az EU-val és a NATO-val szemben. De Moszk­va minden együttműködést megszakított a NATO-val, az egyet­len kivétel a szövetség afganisztáni akciója, amely az orosz szál­lítási útvonalak nélkül teljesen ellehetetlenülne. Nos, meg lehet jósolni: ez lesz az oroszok újabb aduja, akkor húzzák elő, ami­kor akarják. A tanulság: a retorika már hidegháborús, a körülmények még nem azok. Újabb válságjelek mutatkoznak az unióban is, a hu­szonhetek hétfőre tervezett rendkívüli Grúzia-csúcsa megmu­tatja, meddig fajulhatnak a dolgok. Az USA Irak elleni háborúja nyomán beállt törés semmi volt ahhoz képest, ami most bekö­vetkezhet. Az iraki ügynek elvi jelentősége volt, az orosznak történelmi­érzelmi töltete van, az új tagországok többsége - a baltiak és a lengyelek biztosan - úgy érzi, az ő bőrükre is megy a játék. Ezért sem lehet majd folytatni az eddigi szereposztást: a NATO keményebben fogalmazgat Moszkvával szemben, az EU óvato­sabban. Ha az unió most lefekszik Moszkvának, még a látszat­egységnek is lőttek. Meghatározó lesz, milyen álláspontra he­lyezkedik a gázfüggő, s ezért a leginkább oroszbarát politikát folytató Németország. És óriási felelőssége lesz a soros elnöki tisztet betöltő Franciaországnak, hiszen az Irak miatti belső válságot épp a rosszemlékű Chirac mélyítette el az új tagorszá­gok címére tett megjegyzéseivel. Sarkozynek most nagyon kell lavíroznia, hogy ezt feledtesse, sokan bíznak benne, mert kara­kánabbnak tűnik elődjénél, bár az emberjogi szervezetek sze­mében nagyon lejáratta magát azzal, amilyen elvtelenül visel­kedett a pekingi olimpia kapcsán, és azzal, hogy kínai nyomás­ra nem volt hajlandó találkozni a dalai lámával. A gazdasági érdekek mindkét oldalon a hidegháború, a teljes szakítás ellen szólnak. S bár a kettő nehezen választható el egymástól, a politikai érdekek is sok ponton találkoznak, hosszabb távon biztosan, hiába érzi úgy az egyik fél, hogy pil­lanatnyilag nagyobb sebeket tud osztani, mint amilyeneket kaphat. Ennek a figyelembe vételével kell és lehet megálljt pa­rancsolni a Kremlnek. TALLÓZÓ LENGYEL LAPOK A nemzetközi közösség egyhangúlag elítéli Moszkvát a szakadár Abházia és Dél- Oszétia elismerése miatt, ám Oroszország nem akar tudo­mást venni a bírálatokról - ír­ta a Gazeta Wyborcza című lengyel baloldali liberális na­pilap tegnapi számában. Oroszország azt a benyo­mást akarja kelteni, hogy a má­ra hatalmát vesztett Egyesült Államok és a végelgyengülés­ben szenvedő Európa nem te­het semmit a felemelkedő orosz szuperhatalommal szem­ben. Az újság szerint Moszkva most nyíltan a Nyugat szemébe néz, és cinikus mosollyal azt kérdezi: „Nekünk van földgázunk, és nektek?”. A Gazeta Wyborcza ugyan­akkor rámutat, hogy Oroszor­szág erősen függ a Nyugattól: elég csak a kedden a moszk­vai tőzsdén elkönyvelt veszte­ségekre gondolni. A lap sze­rint Európa és az Egyesült Ál­lamok képes lehet befolyásol­ni Oroszország viselkedését azzal, ha közös erővel nem hajlandók szemet hunyni egy szuverén állam önkényes fel- darabolása felett. Ennek egyik első megnyilvánulása lehetne Grúzia mielőbbi felvétele a NATO tagsági akciótervébe. A Rzeczpospolita című konzervatív lengyel lap ki­emelte: Grúzia példája azt mutatja, hogy az egykori szovjet blokk néhány állama esetében túl későn kezdték fontolóra venni a nyugati in­tegráció lehetőségét. Európa nem használta ki azt a rövidke időt, amíg keleten nem léte­zett a mai Oroszországhoz ha­sonló veszélyes nagyhatalom. Márpedig Moszkva jelenleg olyan nagyhatalom, amely képes bármilyen ürüggyel rá­támadni a szomszédjára - vé­lekedik a lengyel újság, hozzá­téve, hogy a Nyugatnak nem szabad elfelejtenie: ilyen or­szágot nem lehet az elit szö­vetségekbe bevonni. „Európa tízszer gazdagabb, mint Oroszország, az Egyesült Államokkal együtt pedig húsz­szor. Azt szeretném, ha Oroszország együttműködne Nyugat-Európával és integrá­lódna a szélesebb értelemben vett Nyugatba, de ha a konf­rontációt választja, ismét ve­szít” - mondta Radoslaw Si- korski lengyel külügyminisz­ter a Dziennik című jobboldali lengyel napilapnak adott in­terjúban. Hangsúlyozta, hogy Lengyelország változatlanul támogatja Grúzia területi in­tegritását, és értelmetlennek tartja olyan önálló államok létrehozását, mint amilyen a nagyobb járás méretű, 70 ezer lakosú Dél-Oszétia. Emellett véleménye szerint a volt Szov­jetunió autonóm területei függedenséghez való jogának elismerése olyan precedense­ket teremt, melyeket talán jobb leime, ha Oroszország elkerülne, (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents