Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-27 / 200. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS TI. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉMET LAPOK A grúziai konfliktus hatására változóban van Németország Oroszország-politiká- ja - írták a német lapok. A Süddeutsche Zeitung üdvözölte a fejleményt. A lap szerint eddig Németország - azzal együtt, hogy a nyugat szüárd alkotórésze - megkülönböztetett kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, s az orosz vezetés is különleges megértést remél Berlintől. Am a grúziai háború cezúrát jelent az eddigi német-orosz viszonyban a müncheni lap szerint: a konfliktus miatt Berlin rákényszerül eddigi Oroszor- szág-politikájának felülvizsgálatára. Németországnak inkább arra lenne szüksége, hogy egy minden romantikától mentes, nyüt munkakapcsolatban legyen Oroszországgal-írta a liberális lap. A Handelsblatt című gazdasági-pénzügyi lap ezzel szemben sajnálkozik az elveszni látszó kiegyensúlyozott német Oroszország-poli- tika felett. Berlin a konfliktus kirobbanása óta igyekezett középutas politikát folytami - írta a lap. A hivatalba lépése óta elődjénél józanabb Orosz- ország-politikát folytató Angela Merkelre azonban most nyomás nehezedik a Bush- kormányzat, Grúzia és egyes EU-tagállamok részéről, s végérvényesen elveszni látszik az egyensúly - állapította meg. Amellett, hogy Berlin egyre keményebb hangnemet használ Oroszországgal szemben, és EU-tanácskozást javasolt a kaukázusi válságról a térség országainak (de nem feltétlenül Oroszországnak) a részvételével, a kancellár hétfőtől három, Moszkvával szemben rendkívül kritikus EU-tagállamban kezd látogatást - mutatott rá a Handelsblatt. Mindez úgy hat a lap szerint, mintha Berlin állást foglalna valamelyik fél mellett ebben a bonyolult konfliktusban. A helyes politika az volna, ha Moszkva komoly bírálatát a Nyugat és Oroszország közös érdekeinek hangsúlyozása kísérné. Ehhez pedig kellene Németország hangja - vélte a német gazdasági lap tudósítója. (mti) Gyakran a családi kötelékek elvesztésével jár a cigány fiatalok felemelkedése Nem felelősek egymásért Sok esetben a családi kötelék megszakadása az ára annak, hogy a kelet-európai cigány fiatalok kiemelkedjenek a szegénységből- írja Debrecenben keltezett írásában a Süddeutsche Zeitung. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A tudósító, Michael Frank a cigány, s egyszersmind a magyarországi román kisebbséghez tartozó Florin felemelkedésén keresztül mutatja be a jelenséget. A 35 éves fiatalember ma ügyvéd, Budapesten praktizál, holott kétszeresen is hátránnyal indult: románajkú és cigány. Ahogy azt a Süddeutsche Zeitung megjegyzi, „ez a kombináció már-már emészthetetlen keverék a hazafias magyarok számára”. Miközben odahaza, egy piciny kelet-magyarországi faluban büszkék a fiúra, számítanak rá, és örülnek a pénznek, amit küld - sem a szülőknek, sem Florin hat testvérének nincs állása, ha nem lenne a támogatás, csak a kevéske állami segélyből tengődnének - ma már furcsamód inkább vendégként fogadják a szülői házban, semmint gyerekükként. A siker elidegenítette az övéitől. Ugyanerről a tapasztalatáról számol be a 31 éves Usnija, egy vajdasági roma család Bécsben dolgozó saija. A lap megszólaltat egy cseh néprajzkutatót, Marek Jakoube- ket, aki szerint ezt az árat sok cigánygyereknek meg kell fizetnie, akinek sikerül kitörnie a szegénységből. A hagyományos roma közösségekben a rokonság és a család a fő szervező erő, s a családon belüli összetartás a legfőbb érték, ez ad stabilitást és biztonságot. A közösség ezért elutasítja az egyes családtagok emancipálódását - magyarázza. Florin azt mondja, a család inkább szomorúan, mint örömmel figyelte felemelkedését. Alapjában véve már nem is tartják igazi romának. Nem arról van szó, hogy a romák oktatásellenesek lennének. Egyszerűen nem szeretnék, ha a családtagok elidegenednének egymástól, s felbomlana a közösség. Márpedig a tanulás és a hivatás szinte minden esetben ezzel a következménnyel jár. A munkával járó kötelezettségek hirtelen megelőzik a családdal szembeni kötelezettségeket - úja a Süddeutsche Zeitung. Otthon úgy látják, az iskola megváltoztatta Florint: sikeres, rendes, barátságos, de sosincs ott, amikor szükség lenne rá, s különös nézeteket vall. Például, hogy mindenki önmagáért felelős. „Mindannyian felelősek vagyunk egymásért” - idézi a müncheni liberális lap a fiatal cigány ügyvéd apját magyarországi riportjában. SZEMSZÖG Gondolatok egy bocsánatkérésről Amikor Borisz Jelcin, még Antall József miniszterelnöksége idején, megkövette a magyarokat az 56-os forradalom leveréséért, többet tett, mint gesztust gyakorolt. Azt üzente, hogy az orosz-magyar kapcsolatoknak egy teljesen új dimenzióját nyithatják meg. Az akkor defenzívában levő Oroszország gazdasági, politikai gyengeségénél fogva nem folytathatott hatalmi politikát. Helyette maradt a gesztuspolitika, amelytől Jelcin elnök diplomáciai előnyöket remélt, s bár a birodalmi attitűdökhöz szokott politikai osztály és közvélemény ezt gyengeségként értelmezhette, Oroszország modem kori történelme során ekkor volt a legnépszerűbb a világ szemében. A gazdasági és hatalmi potenciálját jórészt elveszített Moszkva főként a hidegháborúban győztes Egyesült Államok jóvoltából többé-kevésbé szervesen üleszkedhetett bele az új globális világrendbe. A putyini új reneszánsz egy gazdaságüag megrendült, de diplomáciailag körülbástyázott alapokra építkezhetett. Ma Oroszország a „közelkülföld” visszaszerzésnek reményében úgy tűnik, feláldozza a „messzekülföld” rokonszen- vét, a gesztuspolitika helyett újra a hatalmi politikát választja. Egy bocsánatkéréstől akkor várható politikai haszon, ha egyrészt a gesztus mögött tartalom van, másrészt remény van a gesztus viszonzására. A legfőbb magyar közjogi méltóságok bocsánatkérését a Prágai Tavasz eltip- rásának negyvenedik évfordulóján ebben az összefüggésben kell szemlélnünk. Ha a gesztus mögötti tartalmat keressük, nyüván- való az a szándék a magyar fél részéről, hogy javítson a számos teherrel nehezített szlovák-magyar kapcsolatokon. A Robert Fi- co által már régóta szorgalmazott kétoldalú kormányfői találkozó elfogadása azonban nem kockázat nélküli a magyar diplomácia számára. A szlovák fél a találkozót viszonylagos európai elszigeteltségének látványos feloldásaként demonstrálhatja. Ha Gyur- csány Ferenc nem tud konkrét eredményeket felmutatni a szlovák kollégáj ával folytatott tárgyalásokon, a magyar diplomáciát könnyen abba a helyzetbe sodorhatja, amelybe Grósz Károly Nico- lae Ceaucescuval folytatott aradi tárgyalásai után került 1988 késő nyarán. Akkor a hivatalosan „településrendezésként” emlegetett erdélyi falurombolás szülte magyarországi felháborodás rá- kényszerítette a magyar pártfőtitkárt a Ceausescuval folytatott négyszemközti tárgyalásokra. A találkozót követően kiadott semmitmondó nyilatkozat azonban tovább rombolta a magyar pártvezetés addigra már erősen megkopotthitelét, egyidejűlegsúlyos diplomáciai károkat okozott Magyar- országnak. A Fico-Gyurcsány találkozó politikai előkészítését a bocsánatkérés jól szolgálta, de adódik a kérdés, a szlovák fél részéről remélhető-e egyáltalán a gesztus viszonzása. Konkrét politikai tartalomban megnyilatkozó össze- borulásra már csak azért sem számíthatunk, mert bár Fico mesterien gyűri maga alá koalíciós partnereit, a „nemzeti” kérdésekben, mint a magyar kisebbség helyzetére vonatkozó ügyekben, illetve a szomszédságpolitikában a szlovák kormányfő - részben nézetazonosságból, részben a tematizálás pragmatikus igényével indokolhatóan - az engedményeket következetesen kizáró politikát folytat. Gyurcsány helyzetét tovább nehezíti, hogy a találkozó eredménytelenségét ellenzéke könnyen felhasználhatja annak igazolására, hogy a szocialista kormányfő képtelen a nemzet érdekeinek képviseletére. A magyar diplomácia utolsó hat évének következetlensége ezeket az érveket csak erősíti. Kolek Zsolt KOMMIHTÄt Összemosások MOLNÁR NORBERT Lapunk másfél hete azt írta, etikai szempontból megkérdőjelezhető dolgok történnek egy kft., nevezetesen a komáromi Ganador Kft. háza táján, amely magyarországi cégeknek intéz szlovák rendszámot az autóikra, hogy ne kelljen magas adót fizetniük Magyarországon, mert Szlovákiában kedvezőbbek a viszonyok. Azért is pikáns mindez, mert a kft. tulajdonosa, Szabó Zoltán egyben egy alapítvány ügyvezetője is, amely alapítvány több száz milliós támogatást kapott a magyar államtól, miközben a kft. alighanem éppen a magyar költségvetést rövidíti meg adószázezrekkel. Bonuszként: a kft. székhelye az alapítvány székhelye is. Nem írtuk azt, hogy aki ilyet művel, bűncselekményt követ el. Ezt nem is tudjuk megítélni, hiszen Magyarországon még nem zárult le a nyomozás, amely abban az ügyben folyik, mely magyar cégek használnak szlovákiai rendszámot. Véleményünk szerint a „rendszámbizniszben” utazók inkább kihasználják a magyar jogrend kiskapuit, amiért nem feltétlenül ők hibáztathatok. Mi csupán egyetlen eset etikai síkjára mutattunk rá, s kontextusba helyeztük. Nem szólítottuk meg a magyar Miniszterelnöki Hivatalt sem, Daróczi Dávid kormányszóvivő magától reagált az MTI-nek, közölve, hogy cikkünk alapján vizsgálatot indítanak a Selye János Egyetemért Alapítványnál (pedig mi a Ganador Kft.-ről írtunk). Ezek után hiába próbáltunk meg kicsikarni egy értelmes mondatot is a kormányszóvivőből, nem reagált, csupán az irodája küldött egy rövid állásfoglalást, amelyben közölték: a vizsgálat lezárult, minden rendben. Ehhez mindössze néhány napra volt szüksége a hivatalnak. Amikor a múlt héten ismételten foglalkoztunk az üggyel, s azt forszíroztuk, miért nem válaszolnak az érintettek néhány olyan kérdésre, amely némileg tisztázhatja a bonyodalmakat (pl.: az alapítvány kuratóriuma nem tartja-e etikátlannak Szabó Zoltán ügyletelését, miért elég egy becsületszó milliós kérdéseknél, mivel is foglalkozik a Ganador Kft. stb.), a magyar kormány- szóvivő egyszerűen azt mondta: lapunk összemos két ügyet. Pedig ezeket a kérdéseket nem a magyar kormánynak tettük fel, tehát érthetetlen, hogy Daróczi miért nyilatkozta ezt az MTI-nek. Érintettnek érezte magát? Miért nem a Selye János Egyetemért Alapítvány kuratóriuma érezte magát érintettnek? Szabó miért nem akart válaszolni kérdéseinkre? Ehelyett Bauer Edittel, az alapítvány igazgatójával egyetemben semmitmondó, a lényeges kérdéseket megkerülő nyilatkozatot juttatott el hozzánk. És főleg: ha minden rendben volt Szabó ügyleteivel, akkor miért döntött a Pro Selye Universitas alap úgy, hogy felbontja a szerződést Szabó cégével? Szóval: mit is mostunk össze? Pontosabban: ki mosogat itt? JEGYZET Egy az irány GRENDEL ÁGOTA Valami nagy-nagy kutatást kellene végezni, a téma a szélsőséges csehek eredete lenne. Sőt, ha már kutatna valaki, annak sem ártana utánajárni, honnan erednek úgy általában a szélsőségesek. Mert az is lehet, hogy a Magyar Gárda, nézetei, kijelentései, magatartása alapján ennek elődje, a hol volt, hol nincs Magyar Igazság és Élet Pártja, a Szlovák Testvériség (ismertebb nevén és hivatalos, azaz államnyelven, Slovenská pospolitosť), ennek szentesítettebb változata, a kormánykoalíció tagja, a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a Cseh Nemzeti Párt - hogy csak azokat említsük, amelyek egyrészt közel vannak hozzánk, másrészt nálunk szeretnek randizni, randalírozni viszont bárhol ezen az Európának nevezett földrészen, amely, néha úgy érzem, egyre kevésbé európai - mind-mind egy tőről fakadnak, egy anya szülte őket, sőt inkább nem is anya, hanem farkas hozta világra valamennyit, s nem is biztos, hogy valahol Európában. De lehet, hogy ők, az erősek és erőszakosak, a senkit nem tolerálok, a másságtól iszonyodók igencsak jól jöttek volna, mondjuk a spártai hadseregben, s velük messziről elkerülték volna a Taigetoszt, a VénekTanácsa első pillantásra hadvezérré ütötte volna valamennyit. Hogy aztán mennyire viselték volna el, hogy ennyi sok-sok hadvezér van egymás mellett, talány, lehet, hogy összefogtak volna, de az is lehet, hogy hatalmas méretű ármánykodás közepette eltüntették volna egymást az ámyékvilágról, s most nem okoznának senkinek fejtörést, és ami még fontosabb, nem hoznának szégyent saját nemzetük fejére. Ilyenkor néha melegség önti el szőrös szívemet. Lehet, hogy egy vagyok a tizenötmillió magyar közül, de a Magyar Gárda számomra a határon túl van (igaz, időnként átsétálnak, hála Schengennek), a Slovenská pospolitosťhoz meg nemzetileg és nemzetiségileg semmi közöm, a csehek is oldják meg a nacionalistáik okozta gondjaikat. Éltem én romákkal egy házban, láttam putrikat is, ismertem muzsikus cigányokat, és küldtek engem is a Duna túlsó partjára. Ismerek olyanokat, akik egyebek közt azért hagyták el a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, mert - finoman szólva - nem érezték egyenjogú állampolgárnak magukat saját szülőföldjükön. Olyant azonban még nem pipáltam, hogy valaki megengedheti magának azt a luxust, hogy egy demokratikus országból minimum félhivatalosan ki- ebrudalhassa állampolgártársait, ahogy azt a cseh szélsőségesek tennék azzal, hogy elfelé szóló repülőjeggyel ajándékozzák meg a romákat. (Reuters-felvétel
