Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-22 / 196. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 22. Vélemény és háttér 7 ____ FIGYELŐ _____ Legkedveltebb az időjárás Az amerikaiak többsége mégmindig újságból és tévéből jut hozzá a napi hírekhez, az internetről tájékozódók csekély kisebbséget alkotnak - derült ki egy friss felmérésből. Az Egyesült Államok lakosságának csaknem fele, 46 százaléka továbbra is a „hagyományos úton”, vagyis napilapokból és helyi televíziókból kapja a híreket - olvasható a Pew intézet jelentésében. A megkérdezettek 23%-a vegyesen tájékozódik, a régi hírforrásokat ötvözi az internetes portálokkal, és csak 13% nyilatkozott úgy, hogydöntőenavilághálóróljut hozzá a napi hírekhez. A maradék 14%-nak nincs napi hírigénye. A több ezer felnőtt hírfogyasztási szokásait vizsgáló felmérés során kiderült, hogy az emberek 10%-a olvas rendszeresen biogokat, és 9% böngész nap mint nap online hírvideókat, 7% pedig kommentárokkal véleményt is nyilvánít a neten. A hírügynökségek számára kedvező eredmény, hogy a közönségnek csak egy kicsiny része fordul el a híráradattól, nyolctizedének igénye van a napi hírekre. A válaszolók 52%-a „nagyon élvezi” az események nyomon követését, 32% szabad idejének egy részét szívesen tölti hírolvasással. Az amerikai felnőttek érzelmi kötődése nagyon erős a hagyományos hírforrásokhoz. A híradókat és hírtévéket nézők 69, az újságolvasók 59%-a nyilatkozott úgy, hogy „nagyon hiányozna” nekik megszokott tévéműsoruk és a lapjuk, ha eltűnne. További 20%-nak „meglehetősen hiányoznának” a szokásos hírforrások. S hogy melyek a legkedveltebb hírtémák? Az első helyen az időjárás áll, amelyet a bűnözés, az oktatás, a helyi közösség, majd a környezet, a politika, az önkormányzat, az egészségügy, végül a sport és a vallás hírei követnek. A nemzetközi hírek az amerikaiak 16%-át érdeklik. A legkisebb érdeklődésre az üzleti és a tudományos élet, a szórakoztatóipar hírei, a művészetek, a hírességek és az utazási hírek tartanakszámot. (mti)- Nem vagyok tolvaj! Az olimpiai érmeimet viszem haza. (Peter Gossónyi karikatúrája A Vedomosztyi úgy véli, Oroszország pozíciói erősebbek, mint látszanak Ellentétes vélemények Eltérően ítélték meg az orosz lapok tegnapi kommentárjaikban az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok alakulásának kilátásait a grúz-dél-oszét konfliktus kapcsán. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A Nyezaviszimaja Gazeta című újság szerint lassan konkretizálódnak az Oroszország elszigetelésére vonatkozó nyugati fenyegetések. Az Egyesült Államok azzal bünteti Moszkvát dél- oszétiai fellépéséért, hogy a kongresszus elutasítja a Jackson- Vanick kiegészítés törlésére vonatkozó indítványt, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi Oroszország csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez. Kanada pedig bejelentette az együttműködés minden vonatkozásának felülvizsgálatát, ezen belül a Shtokman gázmezőről érkező gáz fogadására a Gazprommal közösen építeni tervezett terminál ügyét. A Konkurent című lapban azzal kapcsolatban, hogy a NATO felhagy az Oroszországgal való katonai együttműködéssel, az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető munkatársa úgy vélekedett: Oroszország válaszként erősíti a hadászati légierő járőrözését. A kutató hozzátette: az Egyesült Államokhoz való viszony kiéleződése veszélyezteti Moszkvának az amerikai szövetségesekhez - Japánhoz, Ausztráliához és Dél-Koreához - fűződő katonai kapcsolatait is. A Novaja Gazeta című ellenzéki lap szerint a konfliktus azzal fenyeget, hogy ha nem rombolja is le teljesen, de komolyan károsítja a kapcsolatok azon hálóját, amelyet Oroszország az elmúlt 15 évben szőtt a nyugati világgal. A lap ugyanakkor rámutat: Nyugaton Oroszország elszigeteléséről beszélnek, de a kölcsönös függőségektől átszőtt mai világban nem lehet és nem szabad teljesen elszigetelni egy nagy és természeti kincsekben gazdag országot, sok függ azonban majd attól, hogy hogyan mászik ki a moszkvai vezetés abból a gödörből, amelybe beleesett. „A háborúkat csak a múltban nyerték meg a csatamezőn, manapság a győztest és a vesztest szavazással állapítják meg, vagyis az a győztes, akinek több barátja van. Oroszország könnyedén elfoglalhatta volna egész Grúziát, Tbiliszit is beleértve, és eltaposhatta volna Miheil Sza- akasvili rezsimjét, de nem tette. A Kreml azonban mégsem tudta meggyőzni a világot, hogy célja csupán a béke helyreállítása és Chinvali békés lakosságának védelme volt” - írta a lap. A Vedomosztyi című üzleti lap mindezzel szemben úgy véli, hogy Oroszország pozíciói erősebbek, mint amilyennek látszanak. Ugyanakkor a kommentátor figyelmeztet: a NATO éles bírálata nyomán Oroszország számára nagy a csábítás, hogy az igazságtalanul megsértett fél pózába vágja magát, és becsapja maga mögött az ajtót. Hiba lenne azonban a NATO-val való együttműködés beszüntetése, hiszen a szövetség nem egységes, és sok nyugat-európai tagállama nem akar komoly konfliktust Moszkvával, s nem akarja erőltetni Grúzia felvételét a NA- TO-ba. „Felelős dél-oszétiai politikával Oroszország nem ad majd ürügyet elszigetelése híveinek” - írta a lap, s azon projektek folytatását sürgette, amelyek mutatják, hogy Oroszország a globális világ felelős játékosa. Előfordulhat az is, hogy az autonóm területek is visszatérnek oda, ahova mindig is tartoztak Válás Velencétől? POSTA ÁKOS ISTVÁN Giancarlo Galan, Velence tartomány elnöke úgy nyilatkozott, történelmi baklövés volt, hogy Dél-Tirol területét csatolták Ausztriától Olaszországhoz, nem pedig Isztriát, ami Jugoszláviához került. Az észak-olasz politikus úgy véli, sokkal hasznosabb lett volna, hiszen az osztrák népesség lakta autonóm terület túl sok támogatást kap a Rómában székelő, központi kormánytól. Mivel a Dél-Tirol lakossága által befizetett adók 90%-a helyben marad, a csupán 1 milliós autonóm terület ugyanakkora költségvetésből gazdálkodik, mint a 4,8 milliós Velence tartomány. Luis Dumwalder, Dél-Tirol olasz kifejezéssel elnöke, osztrák kifejezéssel tartományúra a nyilatkozatra a következőképp reagált: „Galan figyelhetne jobban, mivel, ha visszatérünk Ausztriához, visszük Cortinát is!” 2007 őszén Cortina d’Ampezzo, a jelenleg Velence megyében levő világhírű síparadicsom, ahol Mussolini idejében többször is alpesi sí világbajnokságot, 1956-ban téli olimpiát rendeztek és két másik település, Col/Colle Santa Lucia, La Plie'/Buchenstein az olasz lapok címlapsztorija lett, mivel egy referendumban úgy szavaztak, hogy gazdasági és kulturális okok miatt szívesebben tartoznának Dél-Tirolhoz, mint Velencéhez. Ezek a települések az első világháború végéig Tirolhoz, így az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak. A referendumon a lakosság 78%-a döntött úgy, hogy Dél-Tirolhoz akar tartozni. A ladin kisebbség Dél-Tirol- ban különleges elbánásban részesül, ami Velencére nem vonatkozik, így a gazdasági és történelmi-kulturális okok miatt fontos a kisebbségvédelem is. Mind a mai napig azonban még nem történt meg a tartományváltás, mivel a Dél-Tirolt érintő területi berendezkedésével kapcsolatban csak Bécs és Róma egyetértésével lehet bármilyen változtatás. Mivel Ausztria politikailag képlékeny (ősszel előrehozott választásokat tartanak), mostanság nem várható előrelépés ebben az ügyben, de később előfordulhat az is, hogy nemcsak a Dél-Tirolhoz tartozni akaró települések csatlakozhatnak Dél-Tirolhoz, hanem az Ausztria és Olaszország közt elhelyezkedő autonóm terület is visszatérhet oda, ahova mindig is tartozott! Nordtirol (A) Osttirol (A) <cfo JtTN N EtschT^~^^Y>žď Sondrio ) Belluno Trentino * c Dél-Tirol térképe GLOSSZA Fico, Fico, távol légy! MOLNÁR IVÁN Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanú- halált, manapság azonban már az egyház sem tartja valós történelmi személynek. A legfelsőbb politikai körökben mégis akadnak olyanok, akik a posztjára pályáznak. Sokan persze nincsenek, szlovák állampolgárként azonban e héten abban a kegyben lehetett részünk, hogy egyikük felfedte előttünk a kilétét. Szent Luca, a varrónők védőszentje. Ha az egyház állítása ellenére a mennyekbe került, elkezdhet aggódni. Robert Fico kormányfő ugyanis újabb frontot nyitott a vállalkozók ellen folytatott keresztes hadjáratában, amelyben ezúttal a textilipari cégek a sátán földi helytartói, alkalmazottaik a megváltásra váró elnyomott tömegek, kormányfőnk a megváltó. Tagadhatatlan tény, hogy a szlovák textiliparban, ugyanúgy, mint a világ többi országának a textiliparában, rendkívül alacsonyak a bérek. Csaknem ugyanilyen alacsonyak azonban például a tanárok és a mezőgazdaságban dolgozók bérei is. Hogy ez utóbbiakért miért nem harcol a szlovák kormányfő? A válasz egyszerű. Fico általában olyan szociális témákat szokott felvetni, amelyek a lakosság nagy részében keltenek haragot a vállalkozókkal szemben, ugyanakkor nem járnak nagyobb változásokkal. Közben nem riad vissza a hazudozástól sem. E héten szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy a textilipari alkalmazottak bruttó átlagbére 8100 korona. Fico emiatt ldzsákmányolóknak nevezte az ágazat vállalkozóit, azt hirdetve, hogy Szlovákia számára jobb lenne, ha elhagynák az országot. A vállalkozók riogatását azonban egy egyszerű hazugságra építette fel. Még a textilipari szakszervezetek is elismerik, hogy az ágazatban a bruttó átlagbér meghaladja a 13 ezer koronát, miközben az ágazatban dolgozó 40 ezer ember alig 4 százaléka dolgozik a minimálbérért. Fico ugyanakkor épp a kormánya által javasolt minimálbéremelés miatt állt ki a textilipari alkalmazottak mellett. A kormány a minimálbért 800 koronával szeretné növelni, ami így elérné a 8900 koronát. A textilipar esetében ez azt jelentené, hogy mintegy 1600 embernek, a szlovákiai alkalmazottak alig 0,07 százalékának nőne havi 800 koronával a bére. Sok hűhó semmiért. Ficónak viszont újra nőhet a népszerűsége és az önbizalma is. A Luca szerepére ácsingózó kormányfőnek azonban nem ártana tudnia, hogy Luca napját december 13-án, a leghosszabb éjszakák idején ünnepeljük. A Szent Luca-alak a sötétség miatt idővel átalakult Luca-bo- szorkánnyá. A bűbájosok, a boszorkányok és a rontások ellen korábban úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: „Luca, Luca, távol légy!” Ha a kormányfő hazudozásait és durva kirohanásait hallgatva meg szeretnénk tartani a józan ítélőképességünket, idővel talán mi is erre szorulunk. JEGYZET Veszteglés a postán JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Emlékszem, mennyi bosszúságot okozott annak idején a pozsonyi főpostán, amikor beálltam a sorba, hogy feladjak egyetlen egy árva levelet, s az előttem álló, vélhetőleg hivatalnok nő hatalmas, feneketlennek tűnő cekkeréből elővett egy halomnyi levelet. Bizony néha harminc perc is eltelt, amíg sorra kerültem. Szerencsére később a pozsonyi postán rájöttek a megoldás nyitjára, amivel mind az aktakukacok, mind az egyszerű földi halandók életét megkönnyítették, és lerövidítették a várakozási időt, amit ugyan tölthettem volna újságolvasással is, de tegye a kezét a szívére, aki nyugodtan tud olvasni, amikor szíve szerint már máshol lenne, nem egy hosszan kígyózó sor közepén vagy végén. Külön ablakot nyitottak az adó-, illetve más hivatal polgártársakat zaklató leveleinek fogadására, s így legfeljebb egy-két nehezebb felfogású postáskisasszonnyal kellett csatába szállni. Mostanában Rimaszombatban járok postára, ahol még nem leltek rá a megoldásra, s ezért mielőtt sort választok, a két, levelekkel kereskedő ablak előtt előbb végignézek a sorban állókon, s megpróbálom kiszűrni a hivatalnok típusú hölgyeket. Nos, ez nem is olyan könnyű feladat, mint első látásra gondolná az ember. A minap az egyik sorban öten is álltak, míg a másikban mindössze egy idősebb, mit ne mondjak, matróna külsejű hölgy, bevásárlótáskája mögötte, amelyből két termetes karfiol kandikált a melegben eléggé el- kókadt ügyintézőkre. De mielőtt elkezdhettem volna örülni a szerencsémnek - a másik sorban ugyanis egy szőke hölgy vagy húsz levelet adott fel ajánlva -, a matróna kitette a két karfiolt a polcra, s előszedett egy kisebb zsákot különböző méretű levelekkel. Nos, ennyit a túl korai örömről. A másik sor már rég elfogyott, amikor én még mindig a soromra vártam. Közel húsz perc után az utolsó levélre is rákerült a bélyeg és a postai bélyegző, a hölgy visszahelyezte a karfiolt a táskájába, s mint aki jól végezte dolgát, elégedetten távozott. Ezek után egy ideig biztos, hogy nem kérek otthon karfiolt ebédre.
