Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-22 / 196. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 22. Vélemény és háttér 7 ____ FIGYELŐ _____ Legkedveltebb az időjárás Az amerikaiak többsége mégmindig újságból és tévéből jut hozzá a napi hírekhez, az in­ternetről tájékozódók csekély kisebbséget alkotnak - derült ki egy friss felmérésből. Az Egyesült Államok lakosságá­nak csaknem fele, 46 százaléka továbbra is a „hagyományos úton”, vagyis napilapokból és helyi televíziókból kapja a hí­reket - olvasható a Pew intézet jelentésében. A megkérdezet­tek 23%-a vegyesen tájékozó­dik, a régi hírforrásokat ötvözi az internetes portálokkal, és csak 13% nyilatkozott úgy, hogydöntőenavilághálóróljut hozzá a napi hírekhez. A mara­dék 14%-nak nincs napi hír­igénye. A több ezer felnőtt hír­fogyasztási szokásait vizsgáló felmérés során kiderült, hogy az emberek 10%-a olvas rend­szeresen biogokat, és 9% bön­gész nap mint nap online hírvi­deókat, 7% pedig kommentá­rokkal véleményt is nyilvánít a neten. A hírügynökségek szá­mára kedvező eredmény, hogy a közönségnek csak egy kicsiny része fordul el a híráradattól, nyolctizedének igénye van a napi hírekre. A válaszolók 52%-a „nagyon élvezi” az ese­mények nyomon követését, 32% szabad idejének egy ré­szét szívesen tölti hírolvasás­sal. Az amerikai felnőttek ér­zelmi kötődése nagyon erős a hagyományos hírforrásokhoz. A híradókat és hírtévéket né­zők 69, az újságolvasók 59%-a nyilatkozott úgy, hogy „na­gyon hiányozna” nekik meg­szokott tévéműsoruk és a lap­juk, ha eltűnne. További 20%-nak „meglehetősen hiá­nyoznának” a szokásos hírfor­rások. S hogy melyek a legked­veltebb hírtémák? Az első he­lyen az időjárás áll, amelyet a bűnözés, az oktatás, a helyi kö­zösség, majd a környezet, a po­litika, az önkormányzat, az egészségügy, végül a sport és a vallás hírei követnek. A nem­zetközi hírek az amerikaiak 16%-át érdeklik. A legkisebb érdeklődésre az üzleti és a tu­dományos élet, a szórakozta­tóipar hírei, a művészetek, a hírességek és az utazási hírek tartanakszámot. (mti)- Nem vagyok tolvaj! Az olimpiai érmeimet viszem haza. (Peter Gossónyi karikatúrája A Vedomosztyi úgy véli, Oroszország pozíciói erősebbek, mint látszanak Ellentétes vélemények Eltérően ítélték meg az orosz lapok tegnapi kom­mentárjaikban az Oroszor­szág és a Nyugat közötti kapcsolatok alakulásának kilátásait a grúz-dél-oszét konfliktus kapcsán. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A Nyezaviszimaja Gazeta című újság szerint lassan konk­retizálódnak az Oroszország el­szigetelésére vonatkozó nyugati fenyegetések. Az Egyesült Álla­mok azzal bünteti Moszkvát dél- oszétiai fellépéséért, hogy a kongresszus elutasítja a Jackson- Vanick kiegészítés törlésére vo­natkozó indítványt, ami gyakor­latilag lehetetlenné teszi Orosz­ország csatlakozását a Kereske­delmi Világszervezethez. Kana­da pedig bejelentette az együtt­működés minden vonatkozásá­nak felülvizsgálatát, ezen belül a Shtokman gázmezőről érkező gáz fogadására a Gazprommal közösen építeni tervezett termi­nál ügyét. A Konkurent című lapban az­zal kapcsolatban, hogy a NATO felhagy az Oroszországgal való katonai együttműködéssel, az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető munkatársa úgy vé­lekedett: Oroszország válasz­ként erősíti a hadászati légierő járőrözését. A kutató hozzátette: az Egyesült Államokhoz való vi­szony kiéleződése veszélyezteti Moszkvának az amerikai szövet­ségesekhez - Japánhoz, Ausztrá­liához és Dél-Koreához - fűződő katonai kapcsolatait is. A Novaja Gazeta című ellen­zéki lap szerint a konfliktus az­zal fenyeget, hogy ha nem rom­bolja is le teljesen, de komolyan károsítja a kapcsolatok azon há­lóját, amelyet Oroszország az elmúlt 15 évben szőtt a nyugati világgal. A lap ugyanakkor rá­mutat: Nyugaton Oroszország elszigeteléséről beszélnek, de a kölcsönös függőségektől átszőtt mai világban nem lehet és nem szabad teljesen elszigetelni egy nagy és természeti kincsekben gazdag országot, sok függ azon­ban majd attól, hogy hogyan mászik ki a moszkvai vezetés abból a gödörből, amelybe bele­esett. „A háborúkat csak a múltban nyerték meg a csatamezőn, ma­napság a győztest és a vesztest szavazással állapítják meg, vagy­is az a győztes, akinek több ba­rátja van. Oroszország könnye­dén elfoglalhatta volna egész Grúziát, Tbiliszit is beleértve, és eltaposhatta volna Miheil Sza- akasvili rezsimjét, de nem tette. A Kreml azonban mégsem tudta meggyőzni a világot, hogy célja csupán a béke helyreállítása és Chinvali békés lakosságának vé­delme volt” - írta a lap. A Vedomosztyi című üzleti lap mindezzel szemben úgy véli, hogy Oroszország pozíciói erő­sebbek, mint amilyennek látsza­nak. Ugyanakkor a kommentá­tor figyelmeztet: a NATO éles bí­rálata nyomán Oroszország számára nagy a csábítás, hogy az igazságtalanul megsértett fél pózába vágja magát, és becsapja maga mögött az ajtót. Hiba len­ne azonban a NATO-val való együttműködés beszüntetése, hiszen a szövetség nem egysé­ges, és sok nyugat-európai tagál­lama nem akar komoly konflik­tust Moszkvával, s nem akarja erőltetni Grúzia felvételét a NA- TO-ba. „Felelős dél-oszétiai poli­tikával Oroszország nem ad majd ürügyet elszigetelése híveinek” - írta a lap, s azon pro­jektek folytatását sürgette, ame­lyek mutatják, hogy Oroszország a globális világ felelős játékosa. Előfordulhat az is, hogy az autonóm területek is visszatérnek oda, ahova mindig is tartoztak Válás Velencétől? POSTA ÁKOS ISTVÁN Giancarlo Galan, Velence tar­tomány elnöke úgy nyilatkozott, történelmi baklövés volt, hogy Dél-Tirol területét csatolták Ausztriától Olaszországhoz, nem pedig Isztriát, ami Jugoszláviá­hoz került. Az észak-olasz politi­kus úgy véli, sokkal hasznosabb lett volna, hiszen az osztrák né­pesség lakta autonóm terület túl sok támogatást kap a Rómában székelő, központi kormánytól. Mivel a Dél-Tirol lakossága által befizetett adók 90%-a helyben marad, a csupán 1 milliós auto­nóm terület ugyanakkora költ­ségvetésből gazdálkodik, mint a 4,8 milliós Velence tartomány. Luis Dumwalder, Dél-Tirol olasz kifejezéssel elnöke, osztrák kifejezéssel tartományúra a nyi­latkozatra a következőképp rea­gált: „Galan figyelhetne jobban, mivel, ha visszatérünk Ausztriá­hoz, visszük Cortinát is!” 2007 őszén Cortina d’Ampez­zo, a jelenleg Velence megyében levő világhírű síparadicsom, ahol Mussolini idejében több­ször is alpesi sí világbajnoksá­got, 1956-ban téli olimpiát ren­deztek és két másik település, Col/Colle Santa Lucia, La Plie'/Buchenstein az olasz lapok címlapsztorija lett, mivel egy re­ferendumban úgy szavaztak, hogy gazdasági és kulturális okok miatt szívesebben tartoz­nának Dél-Tirolhoz, mint Velen­céhez. Ezek a települések az első világháború végéig Tirolhoz, így az Osztrák-Magyar Monarchiá­hoz tartoztak. A referendumon a lakosság 78%-a döntött úgy, hogy Dél-Tirolhoz akar tartozni. A ladin kisebbség Dél-Tirol- ban különleges elbánásban ré­szesül, ami Velencére nem vo­natkozik, így a gazdasági és tör­ténelmi-kulturális okok miatt fontos a kisebbségvédelem is. Mind a mai napig azonban még nem történt meg a tarto­mányváltás, mivel a Dél-Tirolt érintő területi berendezkedésé­vel kapcsolatban csak Bécs és Róma egyetértésével lehet bár­milyen változtatás. Mivel Ausztria politikailag képlékeny (ősszel előrehozott választásokat tartanak), mostan­ság nem várható előrelépés eb­ben az ügyben, de később elő­fordulhat az is, hogy nemcsak a Dél-Tirolhoz tartozni akaró tele­pülések csatlakozhatnak Dél-Ti­rolhoz, hanem az Ausztria és Olaszország közt elhelyezkedő autonóm terület is visszatérhet oda, ahova mindig is tartozott! Nordtirol (A) Osttirol (A) <cfo JtTN N EtschT^~^^Y>žď Sondrio ) Belluno Trentino * c Dél-Tirol térképe GLOSSZA Fico, Fico, távol légy! MOLNÁR IVÁN Szent Luca a legenda szerint keresztény hitéért halt vértanú- halált, manapság azonban már az egyház sem tartja valós tör­ténelmi személynek. A legfelsőbb politikai körökben mégis akadnak olyanok, akik a posztjára pályáznak. Sokan persze nincsenek, szlovák állampolgárként azonban e héten abban a kegyben lehetett részünk, hogy egyikük felfed­te előttünk a kilétét. Szent Luca, a varrónők védőszentje. Ha az egyház állítása ellenére a mennyekbe került, elkezdhet ag­gódni. Robert Fico kormányfő ugyanis újabb frontot nyitott a vállalkozók ellen folytatott keresztes hadjáratában, amelyben ezúttal a textilipari cégek a sátán földi helytartói, alkalmazot­taik a megváltásra váró elnyomott tömegek, kormányfőnk a megváltó. Tagadhatatlan tény, hogy a szlovák textiliparban, ugyanúgy, mint a világ többi országának a textiliparában, rendkívül ala­csonyak a bérek. Csaknem ugyanilyen alacsonyak azonban például a tanárok és a mezőgazdaságban dolgozók bérei is. Hogy ez utóbbiakért miért nem harcol a szlovák kormányfő? A válasz egyszerű. Fico általában olyan szociális témákat szo­kott felvetni, amelyek a lakosság nagy részében keltenek ha­ragot a vállalkozókkal szemben, ugyanakkor nem járnak na­gyobb változásokkal. Közben nem riad vissza a hazudozástól sem. E héten szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy a textil­ipari alkalmazottak bruttó átlagbére 8100 korona. Fico emiatt ldzsákmányolóknak nevezte az ágazat vállalkozóit, azt hir­detve, hogy Szlovákia számára jobb lenne, ha elhagynák az országot. A vállalkozók riogatását azonban egy egyszerű hazugságra építette fel. Még a textilipari szakszervezetek is elismerik, hogy az ágazatban a bruttó átlagbér meghaladja a 13 ezer ko­ronát, miközben az ágazatban dolgozó 40 ezer ember alig 4 százaléka dolgozik a minimálbérért. Fico ugyanakkor épp a kormánya által javasolt minimálbér­emelés miatt állt ki a textilipari alkalmazottak mellett. A kormány a minimálbért 800 koronával szeretné növelni, ami így elérné a 8900 koronát. A textilipar esetében ez azt jelen­tené, hogy mintegy 1600 embernek, a szlovákiai alkalmazot­tak alig 0,07 százalékának nőne havi 800 koronával a bére. Sok hűhó semmiért. Ficónak viszont újra nőhet a népszerűsége és az önbizalma is. A Luca szerepére ácsingózó kormányfőnek azonban nem ár­tana tudnia, hogy Luca napját december 13-án, a leghosszabb éjszakák idején ünnepeljük. A Szent Luca-alak a sötétség miatt idővel átalakult Luca-bo- szorkánnyá. A bűbájosok, a boszorkányok és a rontások ellen korábban úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. Egyes vidékeken fok­hagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: „Luca, Luca, távol légy!” Ha a kormányfő hazudozásait és durva kirohanásait hallgatva meg szeretnénk tartani a józan ítélőképességünket, idővel ta­lán mi is erre szorulunk. JEGYZET Veszteglés a postán JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Emlékszem, mennyi bosszú­ságot okozott annak idején a pozsonyi főpostán, amikor beálltam a sorba, hogy felad­jak egyetlen egy árva levelet, s az előttem álló, vélhetőleg hivatalnok nő hatalmas, fene­ketlennek tűnő cekkeréből elővett egy halomnyi levelet. Bizony néha harminc perc is eltelt, amíg sorra kerültem. Szerencsére később a pozso­nyi postán rájöttek a megol­dás nyitjára, amivel mind az aktakukacok, mind az egyszerű földi halandók életét megkönnyítették, és lerövidí­tették a várakozási időt, amit ugyan tölthettem volna új­ságolvasással is, de tegye a kezét a szívére, aki nyugodtan tud olvasni, amikor szíve sze­rint már máshol lenne, nem egy hosszan kígyózó sor kö­zepén vagy végén. Külön ablakot nyitottak az adó-, illetve más hivatal pol­gártársakat zaklató leveleinek fogadására, s így legfeljebb egy-két nehezebb felfogású postáskisasszonnyal kellett csatába szállni. Mostanában Rimaszombat­ban járok postára, ahol még nem leltek rá a megoldásra, s ezért mielőtt sort választok, a két, levelekkel kereskedő ab­lak előtt előbb végignézek a sorban állókon, s megpróbá­lom kiszűrni a hivatalnok tí­pusú hölgyeket. Nos, ez nem is olyan könnyű feladat, mint első látásra gon­dolná az ember. A minap az egyik sorban öten is álltak, míg a másikban mindössze egy idősebb, mit ne mondjak, matróna külsejű hölgy, bevá­sárlótáskája mögötte, amely­ből két termetes karfiol kan­dikált a melegben eléggé el- kókadt ügyintézőkre. De mi­előtt elkezdhettem volna örülni a szerencsémnek - a másik sorban ugyanis egy szőke hölgy vagy húsz levelet adott fel ajánlva -, a matróna kitette a két karfiolt a polcra, s előszedett egy kisebb zsákot különböző méretű levelekkel. Nos, ennyit a túl korai öröm­ről. A másik sor már rég elfo­gyott, amikor én még mindig a soromra vártam. Közel húsz perc után az utolsó levélre is rákerült a bélyeg és a postai bélyegző, a hölgy visszahe­lyezte a karfiolt a táskájába, s mint aki jól végezte dolgát, elégedetten távozott. Ezek után egy ideig biztos, hogy nem kérek otthon karfi­olt ebédre.

Next

/
Thumbnails
Contents