Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-21 / 195. szám, csütörtök
12 Téma: 1968 ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 21. www.ujszo.com Olvasóink figyelmébe A tagnap kialakult rendkívüli belpolitikai helyzet miatt a lapkészítést a kora délután! érákban be kellett felezni. A délután! és az esti eseményekről szélé tájé maradt ki mai A szovjetek egy tankot állítottak a nyomda udvarába Egy nap több lapszám UJ SZO-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A negyven évvel ezelőtti szovjet megszállás nemcsak az egyszerű polgárokat, hanem a tapasztaltabb újságírókat is meglepte. Ezzel az eshetőséggel még több csúcspolitikus sem számolt 1968-ban - pedig 1956-ban már volt rá egyszer példa. Mivel augusztus 20-án késő délután - a másnapi számok lapzártájának idejében - az invázióról még csak a megszálló seregek tábornokai tudtak s a haderők még a határ másik oldalán várakoztak, a katonai invázió napján megjelenő újságokban nyoma sem volt az évtized legfontosabb csehszlovákiai eseményének. Aznap - augusztus 21-én- több lap szerkesztőségében is úgy határoztak, rendkívüli számokat adnak ki. így döntöttek lapunk akkori munkatársai is - azok, akik aznap és a következő napokban bejöttek munkahelyükre. „Éjszaka tudtam meg, hogy megszálltak minket az idegen csapatok, reggel gyalog mentem be főrévi lakásomból a szerkesztőségbe, mivel értelemszerűen nem működött a tömegközlekedés sem” - mondta lapunknak Miklósi Péter, az Új Szó akkori munkatársa, aki augusztus 20-án az esti órákban ért haza Budapestről, ahol a lap kiküldött tudósítójaként a magyar táncdalfesztiválon vett részt. Miklósi akkor lapunk egyik legfiatalabb munkatársa volt. „Reggeltől a bent levő kollégákkal a kialakult helyzetet elemeztük. Elhatároztuk, hogy rendkívüli számban reagálunk a történésekre” - tette hozzá Miklósi. A hazai lapok akkori egyedüli hírforrása a csehszlovák állami hírügynökség (ČSTK) volt, a szerkesztők ezen kívül a rádió adásából értesülhettek még az aktuális eseményekről. Az Új Szó szerkesztősége akkor a Pozsony , belvárosában található Gorkij utcában volt, nem messze a Pravda szerkesztőségétől, valamint a két lap nyomdájától. A szovjetek demonstratív módon egy tankot állítottak be a nyomda udvarába, és ellenőrizték a kinyomtatott példányokat. „A nyomdának közös liftaknája volt a szomszéd épülettel, ezen keresztül csempésztük ki az épületből a rendkívüli számokat” - fejtette ki Miklósi. A megszállás első napjaiban akadozott a terjesztés is - ezt akkor a posta végezte -, így saját autókkal vagy ismerősök útján is igyekeztek terjeszteni az Új Szót. A gondok ellenére a megszállás utáni napokban is rendkívüli számokat adtak ki a szerkesztők. Ezeket a megjelenés előtt bevitték a lap akkori főszerkesztőjének, Lő- rincz Gyulának is, aki ezekben a napokban a CSKP központi bizottságának tagjaként a pártszékházban tartózkodott. Ő utólag azzal védekezett, hogy engedélye nélkül jelentek meg a „partizánszámok”. Lőrinczet 1968 után nem távolították el a főszerkesztői székből. Mennie kellett viszont később nyolc szerkesztőnek, akik tevékenyen részt vettek az augusztusi események objektív leírásában, köztük Zsilka László főszerkesztőhelyettesnek, illetve Miklósinak is. Zsilkát eltávolítása előtt Ludvík Svoboda államfő 1969 januárjában még Kiváló Munkáért Érdemrenddel tüntette ki. „Aki nem akart az invázió napjaiban a rendkívüli számokon dolgozni, vagy más véleményen volt, az egyszerűen nem jött be a szerkesztőségbe” - mondta Miklósi. Visszaemlékezései alapján a szerkesztők munkáját nem zavarták a szovjet katonák. A megszállás napjaiban rendkívül sok olvasói levelet kapott az Új Szó szerkesztősége. Napokig rendkívüli állapotok között jelent meg lapunk, egy héttel később állt csak vissza minden a régi kerékvágásba. Az elbocsátásokra is fokozatosan került sor -1969 áprilisa után (ekkor váltják le a CSKP KB első titkári posztjáról Alexander Dubčeket, helyét Gustáv Husák veszi át s ezzel megkezdődik az úgynevezett normalizáció folyamata) váltak meg a megszállás alatt aktívan újságot szerkesztő munkatársaktól. (MSz) MAGYAROK MAGYAROKHOZ! CsetwíiovSkia népei nem gyűlölettel, hamm sajnálattal néinek rátok! Aljas Játékot űztek veletek! Condoikodjatok és nézzetek körül! Csak a német fasiszta hadsereg hordái mondhatták: „Parancsot teljesítünk!“ A magyar néphadsereg nem teljesíthet olyan parancsot,-«mely nem tér össze az emberiességgel! Ne hagyjátok bemocskolaí Dézsa, Rákóczi, Kossuth népének becsületét! Tillakozzatok az agresszió ellen! Ti, egy hós, a szabadságéért és függetlenségéért annyit szenvedett nép fiai vagytok, nem viselkedhettek gyáván. Nem lehettek Ilyen aljás játék figurái. Menjetek haza békével! Mondjátok meg az Igazságot a magyar népnek! Jogotok van erre, mert van szocialista hazátok. „Haza csak ott van, ahol Jog van, ahol nincs jog, ott nincs haza.“ (Petőfi) Legyetek hívek Petőfi szelleméhez. Ne legyetek idegen hatalom rabszolgáit Ne legyetek áldozatok. Emberek, gondolkodjatok! Terjesszétek bajtársaitok közti CSEMADOK Az 1968-as események a szlovákiai magyar kisebbség körében nemzetiségi problémakörként jelentek meg Pofon vágott optimizmus Nem értettünk és nem értünk egyet a megszállással! Senki sem állíthat meg bennünket januári utunkon! Szilárd egységben állunk a cseh és a szlovák nemzettel! Kitartunk helyünkön, az árulókat nem tűrjük meg! A köztársaságnak szüksége van munkánkra! ________ Új ellenforradalmi elmélet ÚJ szú «NOkPTJU WADÄS Alexander Dubček üzeni Moszkvából: Tartsatok ki! A rádió jelentése szerint kormányt terveink Prágában vasárnap táviratot koptak moszkvai küldöttségünktől. A táviratot Cemík, Dubček, Smrkor- sfcy, Svábod« és más elvxák, hogy éppen Csehszlovákia megfontoltsága jelenti a legnagyobb támogatást számokra Mosz kváhan. Felhívnak bennünket, hogy így tartsunk ki továbbra »s, s tuMAGYAROK MAGYAROKHOZ! Azonnal távozzanak a megszálló csapatok!-ÚJ szú *****w* KIAD AS asm ft* Az SZIKP Központi Bizottságának FELHÍVÁSA o Sw*)*tumó, Musrn.orwog. Buljjórla •í at HO» tMMumtto pw*p>.'w>* S»ioo-n tpiathaycuAc! TANÁCSKOZOTT Ql SZIKP Központi Bizoltsógo Michal Chodíkot kizárták a Központi Bizottságból Személyi változások az SZIKP Központi Bizottságának szerveiben A kongresszus időpontját a Dubček elvtárssal való személyes megállapodás alapján tűzzük ki A Központi Bizottság egyetért Az 1968-as események a magyar kisebbséget is mozgásba lendítették. A Prágai Ta- vaszról Bukovszky László történésszel, levéltárossal, a Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN) levéltárának egykori igazgatójával, a csehországi Titkosszolgálati Levéltár igazgatójával beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A magyar kisebbség hogyan élte meg az 1968-as eseményeket? A szlovákiai magyarság a Prágai Tavasznak és az azt követő eseménysorozatoknak aktív részese volt. Hasonlóan, mint a csehek és a szlovákok többsége bizonyos elvárásokkal tekintett a párton és a társadalmon belül elindult átalakulási folyamatra. Megállapítható azonban, hogy a kezdeti optimizmust a későbbiekben a csalódottság érzése váltotta fel. Magyarországi újságírók, hol láttátok az ellenforradalmat? Haztek sorsdöntőén nehéz napjaiban nem egyszer tapasztalhattuk egyes szocialista országok hírügynökségeinek és sajtójának félrevezető. rágalmakat szóró tendenciáját. Erről győződhetnek meg azok is, akik a magyar rádió és televízió adását hallgatják, vagy sajtóját olvassák. Eltekintve attól, hogy az „Ellentorra- dalmí veszély megelőzése” sőt az „Eilenforradalmárok tevékenysége“ állandó címszavai ezeknek a tudósításoknak, melyekre nem tudunk mást mondani, minthogy hazugság, kedden reggel arról számolt be a magyar rádió, hogy egyes városokban „a népi milícia és a katonaság együttműködik a szövetséges hadsereggel“. Aki látja népeink egységét. fegyelmezett és megfontolt, de egy pillanatra meg nem alkuvó magatartását a megszállókkal szemben, első hallásra tudja, hogyan minősítse ezeket a szavakat. A propagandagépezeíen tői, mely minden áron indokolni próbál, megszólalnak azonban a „szemtanúk* is. Egyes magyarországi lapok „kiküldött tudósítói“ számolnak be arról, mit tesz az „ellenforradalom", Jelszavakat idéznek, utca- és ótjel- zotáblak megrongálását emlegetik, s egy pillanatig sem akarják tudomásul venni, tragédia, érte a csehszlovák népetl Egy igaz barátot, akt a szocializmus építéséről sohsem mondott le, s ezekben a nehéz napokban — melybe „barátai" taszították — nem kíván mást, mint függetlensége tiszteletben tartásét, s a békés épttómunka feltételei biztosítását. Vajon a „kiküldött tudósítók“ ezt nem látják? Mennyire kapcsolódtak be ezekbe az eseményekbe a magyarok? Mennyire működött együtt a szlovákiai magyar elit a szlovák vagy cseh reformgondolkodókkal? A szlováldai magyarságnak a mai értelemben vett legitim képviselete 1968-ban nem volt. Egyedüli kiindulási lehetőséget a Csema- dok jelentette, illetve azok a társadalmi szervezetek, egyesületek - például a Szlovák Újságírók vagy a Szlovák írók Szövetsége - jelentették, melyeket az új kommunista elit megtűrt, vagy kénytelen volt megtűrni, és nem utolsó sorban, de itt volt még a párt. így nagyon is kétségbe vonható az úgynevezett magyar elit léte. Létezett egy csoport, mely erősen kötődött a konzervatív kommunista körökhöz, volt egy, a párton belüli reformista réteg, de nem elhanyagolható a párton kívüli értelmiségi réteg aktivitása sem. Ez utóbbi két csoport együttműködésére a cseh és szlovák reformistákkal több példát is találunk. Hozott valami pozitívumot a kisebbség számára a Prágai Tavasz? Az 1968-as események a szlovákiai magyar kisebbség körében elsősorban nemzetiségi problémakörként jelentek meg. Ennek a rendezését már márciusban maga a Csemadok, majd a Szlovák Újságírók Szövetségének Magyar Szekciója, a Szlovák írók Szövetségének Magyar Szekciója is zászlajára tűzte. A kezdeti pozitívumot az jelentette, hogy a kisebbségi problémákról, sérelmekről nyíltan lehetett beszélni és keresni rá a megfelelő megoldásokat. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat viszont teljesen új társadalmi igényeket és új arcokat hozott a felszínre a magyar kisebbségen belül. Hogy mennyire volt ez a folyamat sikeres: az elsősorban az új pártelit hatalmának kiépítésével volt összefüggésben. Ézt jól példázza a bukás után elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény. Elvett az elért kisebbségi eredményekből valamit a nor- malizációs folyamat? Visszanyirbálta a jogokat? A kérdésre a válasz nagyon összetett. A Prágai Tavasz elindított egy belső folyamatot a párton és a társadalmon belül, így a szlovákiai magyarság körében is. Ennek a folyamatnak a pozitív jelei bizonyos fenntartásokkal felmérhetők egészen augusztusig. Azonban paradox módon a CSKP és az SZLKP akcióprogramjaira épült nemzetiségi politika megnyirbált alapelveinek törvényre emelésére a varsói szerződés öt tagállamának katonai inváziója után került csak sor. Nagyon pozitív változást vitt a csehszlovák jogrendbe az 1968. október 27-én elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény, de sajnos annak érvényesítésére a normalizáció rányomta bélyegét. Ugyanez mondható el a Szlovák Nemzeti Tanács mellett felállított és a nemzetiségi ügyekben illetékes szervek szerepéről is. A normalizá- ciós folyamat kezdetén a hatalomnak igenis szüksége volt rá, majd folyamatosan ellehetetlenítette tevékenységét. Észlelhetőek voltak 1968-ban nacionalista kilengések szlovák vagy akár szlovákiai magyar oldalról? Egy társadalmi-politikai átalakulási folyamat természetes velejárója, hogy előtörnek azok a fájó vélt vagy valós sérelmek, igazságtalanságok, amelyeket egy rendszer maga alá akar gyűrni. így volt ez a korabeli kommunista Csehszlovákiában is. Ez a jelenség egyaránt megjelent a szlovák és a magyar oldalon. Milyen formában öltöttek testet? Magyar oldalról a Prágai Tavasznak volt köszönhető, hogy először vetődött fel annak a lehetősége, hogy a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét az adott társadalmi berendezkedés lehetőségein belül kedvezően rendezzék. Azokat a kezdeményezéseket, melyek vagy a Csemadokon keresztül, vagy más hivatalos fórumokon megjelentek, s arra irányultak, hogy a magyar kisebbség államjogi helyzetét rendezzék, nem bélyegezném meg a nacionalista jelzővel. Hogy mit váltott ki ez a folyamat a dél-szlovákiai szlovákság körében, más kérdés. Nagyon érdekes lenne megkeresni arra a választ, hogy ténylegesen mi okozta ezt a nacionalista hullámot, mely április-májusban „tetőzött”, és mekkora volt a szerepe a pártvezetésből kiszorult konzervatívoknak ebben a folyamatban. Ha szlovák oldalról vizsgáljuk a kérdést: ki kell emelnünk, hogy a Prágai Tavasz megfelelő lehetőséget kínált az ország új államjogi rendezésének és vele együtt a szlovák nemzeti törekvéseknek is. így nem szabad csodálkoznunk, hogy e folyamat során előtörtek viszonylag csúnya, nacionalista megnyilvánulások is, mint például a szlovák egyetemi és főiskolai hallgatók úgynevezett nemzeti menetelése a Cseklész-Diószeg- Galánta-Vágsellye-Dunaszerda- hely-Komárom útvonalon és az ahhoz kapcsolódó események. Hogyan reagált a magyar lakosság a magyar néphadsereg általi megszállásra? Különböző reakciót váltott ki a magyar honvédség bevonulása, majd jelenléte. A szlovákiai magyarság többsége negatívan reagált Kádár János internacionalista segítségnyújtására. Ugyanakkor a visszarendeződési folyamat során néhány magyar aktivista a helyi szlovák nacionalista erőkkel szemben éppen a magyar megszállóknál keresett támogatást. Kiemelném, hogy a Varsói Szerződés hadseregeinek bevonulása után kialakult országos utcai tüntetéseknek aktív és szenvedő alanyai, mártújai között számos szlovákiai magyart is találunk. HA ELOLVASTAD — ADD TOVÁBBI Rendkívül nehéz körülmények käzott készül ar Gj Szó. h ntptifiá miau a terjesztés majdnem lehetetim. Szerkesz- thséjjtúnk mindent elkövet, hagy lepünk ßfjiwses olvasóink hoz, s»j»«s e* egyre nehezebb. A hazai politikai helyzetről gyorsabban értesülhetnek olvasóink * legális Csehszlovák Rádióból.
